Októberi forróság(vers)
Fatyol 2005.10.12. 09:14
Októberi forróság
Az éjjel veled álmodtam,
de felzavart csókod
Szemembe a szemed napként tűzött,
magamra húztalak védként,
mint az álmomat...
hogy reszkettem, nehogy ránk törjön
a valóság!
Belém álmodtalak...
nyakadba kapaszkodott ajkam
úgy akartalak téged,
ahogy minden álmomat eddig akartam...
S bekacsintott a hajnal az ablakon,
majd pirulva vonult egy felhő árnyékába,
páraként csapódott forró ölelésünk
az őszre hajló hűvös világra.
|