Vihar eltt
Ajghegyek olvadtak pra-kdd s csak szik a lgben, mint fagyos llek-zet, forrn sti nyirkos hidegt vllamra a ltre nyomaszt jeges llegzet. A meleg lomhn rl a fnyre s cseppekben olvadok vacogva monoton vergdve prblok nyomokat hagyni a szlftta embersivatag-homokba.
Mint a moh vgyak vetett gyban megdermedt shajok sszekuszltan feszlt a lg, mint a kihzott j pattansik tlhzva mr, s ott az a pillanat... mr nincs leveg, mr megfulladsz! Fent, s lent kint, s bent a vr atomm srtve, sszezsfolja a vgtelent, hogy robbanjon vgre hogy forr magad tpje kett a hideg, ahogy szaktja a teret az jon a fesztett ideg. Villmm siktsa az let fnyt rombol viharral lesszen vgre j napra bred remnyt.

|