Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Amikor véresre törve térdemet Négykézlábon kell tanulnom újra járni Akkor élem át igazán kiegyenesedett létemet Ha megtanultam végre megköszönve fájni.
Ha úgy fáj hogy Ő többé már nincs, Hogy a könny is bentszorul, S csak rázkodó öklendezés minden elegzetvétel, S csak nedves párnád éli át velem kínomat Akkor tudom igazán milyen érték átölelni Kivel megoszthatom mindennapjaimat.
Mikor a tegnapról maradt emlékeken merengve Fogadkozni a holnapra érzem a vágyat Akkor kell csendben rádöbbennem arra, Mit felejtettem el megköszönni a mának.
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
