Behunyt szemmel

N�zel. L�tsz vajon?
Onnan, a te oldaladr�l csak egy vagyok,
vagy Az egy... A nagy luftballon milli� t�sk�ib�l valaki, aki m�g nem “aki”,
de volt m�r valakinek minden,
�s a senki pal�stj�ba b�jva
szeretne �nmaga lenni,
vagy csak megsz�letni szeretne �jra.

N�zel. Vajon l�tsz is?
Figyelj! A szemh�junkon bel�l,
messze a v�gtelen,
k�v�l a meghat�rozhat�:
a hat�rtalan vil�g,
az �sz befoly�sa alatt sz�letett esztelen.
Taposva f�ldet nem jutunk se el�re, se h�tra
forgunk sz�ntelen a l�tben a f�nyt ker�lve,
de soha meg nem tal�lva.
Minden pillant�sod egy filmkocka,
�sszefolyva az id�ben filmm� pereg benned,
de csak j�t�k, sz�pen megkompon�lt
trag�dia..., De bel�l a v�gtelen,
mind-mind igazak: a t�ged �ld�z� lid�rcek,
a ki sem mondott, a meg sem fogalmazott,
ott benned, legbel�l... Az a te vil�god.
Az �lmaid, ahogyan �sszefon�dnak,
vagy �tsz�nek engem is, a rem�nyeid,
�s a l�ncaid, ahogyan a rajtuk csattan� lakatok
�r�kre lecsap�dnak.
Hol vagy? Bel�l vagy k�v�l, k�v�l vagy bel�l?
Csak gondolj bele! Te vagy a vil�g...
Gondolod mag�nyos?
Nem! Csak egyes-egyed�l...
N�zd, ahogy rohan k�r�l�tted minden:
szalad , fut az �let, a mag�ny menek�l:
T�megbe, bar�thoz, kedveshez,
villog� k�pcs�vekhez, reflektorf�nybe,
hogy csillagsz�r�val mas�rozzon majd,
a v�gtelen s�t�ts�gbe.
Hegyek, foly�k, v�lgyek, lank�k...,
sz�p t�jak.... Szaladj! N�zd meg azt is, azt is!
Rakd f�nyk�p-albumba, mes�ld el, p�zolj a vil�gnak!
Csak engem ne n�zz ostob�nak!

�n tudom, hogy egy fotelben �lve,
beh�nyt szemmel is eny�m minden
kezemben az egy, birtokolom:
�sszpontosul a sz�ps�g-e bolyg�n
minden egyes l�bnyomon...
Egy ajt�f�lf�n: a buja erd�,
a napf�nyben a sziv�rv�ny, a folyton tekerg�,
ahogy es�cseppet keres...
Kezem r�ncain a s�m�tott arcok,
v�remben �seim kardjai, vil�gokat renget� harcok,
a horizontot nem takarj�k el a h�zak,
�ttetsz� minden, mert nem a szememmel l�tok,
nem a vil�gban �lek,
bennem �lnek a vil�gok.

Csak n�zel. Tudom l�tsz is.
Beh�nyt szememre cs�koltad r�gen,
meg�ldottad minden �lmomat.
�sszefon�dtunk, �s �sszefon�dott benn�nk
minden. K�nnyeink, rem�nyeink...Te, �s �n,
bel�l�nk szakadt gyermek�nk,
mint g�njeinkb�l kompon�lt k�t gy�ny�r� hajfonat.
A vil�g itt k�v�l oly t�bolyult,
csak pillanatok sorozata a l�t, de megszak�that�
csukd le a szemed te is! A kezedben m�r r�g ott van,
a birtokolt, de megfoghatatlan:
az er�d, akaratod, �s hited.
�ll�tsd meg a vil�got, ha akarod,
csak meg kell tenned:
ne a vil�gban �lj,
hanem a vil�gok �ljenek v�gre benned!