vezredekk folyt a relatv id
s minden cseppjben egy ember,
kirt valakinek a szemben
egykor knnycsepp ragyogott.
S nem hagyott maga utn mst,
csak egy emberltnyi nyomot.
vezredekk ntt az id
mikortl a kezed ember
a magasba emelted.
Gondolkodv lettl,
de nem rintetted, s rtetted
meg a lnyeget
Hiba is kerested.
Tetted volna kezed a szvedre,
knnyed nem hullana most
meggyalzott, fldrehullt keresztre.
vezredekk ntt az id,
mita anya lel keblre gyermeket.
s hordjuk mi nk magunkban rktl
sanynktl a stafta sejteket.
Szletsnktl bennnk mr
minden utdunk,
de nem lel anyk vagyunk mr,
csak emanciplt idita klnunk.
vezredekk mltt mr az id,
amikor Isten valaha mg hitt bennnk,
s neknk se hitelnk, se hitnk mr,
hogy jra embernek szlessnk. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
