Évezredekké folyt a relatív idő
s minden cseppjében egy ember,
kiért valakinek a szemében
egykor könnycsepp ragyogott.
S nem hagyott maga után mást,
csak egy emberöltőnyi nyomot.
Évezredekké nőtt az idő
mikortól a kezed ember
a magasba emelted.
Gondolkodóvá lettél,
de nem érintetted, s értetted
meg a lényeget
Hiába is kerested.
Tetted volna kezed a szívedre,
könnyed nem hullana most
meggyalázott, földrehullt keresztre.
Évezredekké nőtt az idő,
mióta anya ölel keblére gyermeket.
s hordjuk mi nők magunkban öröktől
ősanyánktól a staféta sejteket.
Születésünktől bennünk már
minden utódunk,
de nem ölelő anyák vagyunk már,
csak emancipált idióta klónunk.
Évezredekké ömlött már az idő,
amikor Isten valaha még hitt bennünk,
s nekünk se hitelünk, se hitünk már,
hogy újra embernek szülessünk. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
