Születésnapomra
Széttárt karokkal, nem feszítve,
repülve zárom le a telet.
A rámfagyott, jeges kétségketrecet.
Szemem becsukom,
hogy színeket fessen a fény
belül, szemhéjam vékony felszínén.
Játszom, mint valaha volt gyerek
Belül a színes formák,
S kívül maradnak a fellegek.
Belül a gyermek, de kívül én
Bújócskát játszom az éveimmel
Születésnapom reggelén.
Nem kell gyertya.
Ez a harmincöt röpke pillanat, az éveim
Világítják a jövőm a múlt fáradt emlékein
Nem kell meglepetés, taps, és virág
Velem, vagy nélkülem,
de működik a világ.
Jól van ez így. Mosolygok csendben
Nappalra éj, és éjre nap.
Csak kósza lét vagyok az isteni rendben.
Köszönöm Uram, hogy ennyit is itt lehettem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
