Az Ötlet
a zakatoló monoton
hétköznapokon elnyúlva
a következő vágányra
kiadtam a sírjelet,
de az
egyikén
csak a jobb fülem mögül
hallottam, ahogy
csendben mesélni kezded
a reményt.
Ott megállt a pillanat
nekem.
Mintha mi sem történt volna
gépeltem tovább...
fókuszáltam a döbbenetet
lélegzetté tömörült a világ
ahogy a szívverésem
feltornázta a vérnyomásom
tetőfokát.
Nem szóltam én.
Feléd se néztem.
Olyan voltál mint aki éppen
ugrani készül.
Ha megijedsz lezuhansz...
Csak hallgattam,
ahogy csillog a szemed
a hangodban
s fénye elmémbe furakodva
virágot növesztett
a monoton hétköznapokra. |