Betegen
Szemem csak ül az üregében,
mint riadt ürge, vizesen,
vagy talán csak a láztól fényesen,
én meg vonszolom magam a láztól
alázva lomhán, szinte kisértetiesen.
Ó! hagyj már lógva kérlek!
Tudom , tudom kellene,
mennem kéne, de most hagyj vele,
remegek mint a kocsonya.
lábam csuklik össze,
hogy néznék ki pörögve,
hörögve jónak tűnne mosoly a számon?
Jó! Nem izléstelenkedek,
már bánom, hogy szóba hoztam...
de össze nem szedhetem magam
összerogyottan,
dörömböl a fejemben
a lázas jelenben
mit terveztem még összeszedetten,
vitamin dózisom már tripláján nyomom
magamba, hogy visszategyem végre
lényem a forgalomba. Győzelem!
Már csak hőemelek, de tüdőm felől
még berregek, no de haladás
arrébb még a halatás.
Ma még cseppentek ide-oda,
anya vagyok, nem mostoha.
Elég volt már inamba szállnom,
ideje végre gatyába ráznom
magam. A gyógyulásnak drága ára van:
idő. No! Merre is van az a csepegtető??
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
