Tegnap

Tegnap ugyangy kelt fel a nap
mint mskor,
sehol mshol: keleten
mint mindig.
szemem fennakadt a kopogtat
perceken, nzve, ahogy az id
az j napba siklik.
Csak fnyt nem hozott.
Bebjtam volna mint medve
barlangom helyett a holnapomba.
Felh is volt, de nem nagyobb
mint amit mr az emlkezetem is
ezerszer elhagyott.
De szemembe kszva kapaszkodott
minden neuronba
s kavart minden gondolatot
kusza gyans halomba
s nem eltakarta, de elzavarta a napot.
A pk reggel felhket formzott
a kel tsztbl is,
hogy rnykot vessenek tertett asztalomra
Esett is. Csak gy, mint ahogyan
esnie kell, ha felszakad az g bja
Fentrl le hozznk. gy van ez:
Brhogyan is ll pp a vilg
a gmb aljn lgva is csak rnk esik.
Pedig tegnap gy reztem
felfel srom ki minden knnyem.
S csak hiba prblok alulra mszni
a fjdalmam cseppekben-monoton
hagy engem knnyben zni.
Tegnap esett is.
De nem frisstett, mosott,
csak elkent mg jobban minden
odaszradt, ragacsos, ronda maszatot.
A tegnapban egy j volt:
hogy mra vge lett. |