Katarzis

 A nap a kora �szi d�lut�non arany f�nnyel vonta be a t�jat. A sz�nek milli� �rnyalatban pomp�ztak. A fest� lassan l�pkedett fel a hegyoldalra, f�rk�szve n�zett k�r�l . Szeme elid�z�tt n�ha egy-egy r�szleten, majd elfordult t�le. F�radtnak t�nt, �ll� nap kereste �T. Tudta, hogy ma megleli, de azt m�g nem, hogy miben, merre. Az �g alja lassan v�r�sre v�ltott. Le�lt egy szikl�ra, kez�be temette arc�t...
Hossz� �vek �ta festett m�r. Az ecset �gy mozgott a kez�ben, mint idom�tott var�zsp�lca. Minden vonal, minden �rny�k a hely�n volt, de m�g nem festette meg sohasem a "k�pet. Minden �z�ben v�gyott megalkotni azt. Mag�nyos farkask�nt �ld�zte a m�zs�j�t, de a kac�r istenn� folyv�st tovasz�llt f�radt homloka mell�l. Megsz�llott� v�lt, �s ez�rt elhagyatott� is.
Divatos fest� volt �s gazdag. Ki�ll�t�sain sz�z�val jelentek meg csod�l�i, �s �res sz�lamokban zengt�k m�vei m�lys�g�t. Tudta �, hogy s�lytalanok a szavak. Minden dics�ret sz�ven �t�tte, �s darabokra hullt t�le sz�t. Csak ill�zi�, csak fr�zisok!! ki�ltotta. Letette az ecsetet �s h�napokig hajszolta az �letet. Kereste �T. A k�pet. �s most rem�nyvesztetten �ld�g�lt egy szikl�n.

- Milyen nevets�ges vagyok! Milyen egy szerencs�tlen balf�c�n! Azt hittem m�v�sz vagyok �s m�g azt sem tudom mit keresek! Itt van k�r�l�ttem minden, ami csoda a vil�gban �s nincs r� szemem, hogy megtal�ljam az �n �nn�n csod�mat! El�g! Nem keresem tov�bb. Belef�radtam! Most megpihenek, s gy�ny�rk�d�m..

�tellenben a tiszt�s sz�l�n �llt a fa. Arany lombja �gy zuhant al�, mint egy kac�r n�i v�llra a sz�lf�tta aranyhaj. Levelein megcsillant a f�radt napsug�r, s a lemen� nap arany-v�r�ssel vonta be karcs� alakj�t. Kac�rkodott. A sz� legteljesebb �rtelm�ben kac�rkodott. A sz�llel meglebbentette id�nk�nt f�rtjeit, majd mikor nyugt�zta a f�rfi pillant�s�t, kiss� kih�zta karcs� derek�t �s leveleivel eltakarta mag�t. Majd megrezegtette �gait, j�tszott vel�k, mint buja n�k a suhog� szokny�kkal.

A fest� csak �llt, s megbabon�zva n�zte ezt a j�t�kot.

-� de gy�ny�r� vagy! Istenem de sz�p! Megtal�ltalak!
El�vette ecseteit, s l�zasan dolgozni kezdett. Az id� ellene dolgozott, a f�nyek megfakultak. Csup�n n�h�ny v�zlatra futotta s be kellett fejeznie. F�ty�r�szve indult haza. �lmatlanul forgol�dott �gy�ban, agya l�zasan dolgozott.
Ujjongva v�rta a hajnalt. Sebt�ben �sszeszedte mag�t �s indult a hegyre.
A kora reggeli avar buj�n s�ppedt be minden l�p�s�n�l. A hajnali harmat bevizezte nadr�gja sz�r�t, frissnek �s felszabadultnak �rezte mag�t. K�nny�nek mint egy mad�rtoll, �s csod�lkozott hogy a l�bai viszik �s nem a sz�l. A tiszt�s k�zel�be �rve kiss� lelass�tott, mint az szerelmesek els� randev�jukon, mikor titokban messzir�l is csod�lj�k a kedvest.
Felm�rte a terepet, �s keresett egy helyet, ahonnan zavartalanul festheti a f�t. Majd amikor megtal�lta a legmegfelel�bb helyet elhelyezkedett, �s neki l�tott a munk�nak. El�sz�r el�vette el�z� esti v�zlatait, �s d�bbenten l�tta, hogy fak� vonalak csup�n, semmitmond� m�zolm�nyok. Messzire dobta �ket, majd maga el� tett egy �jabb v�sznat. Szemeit r�snyire sz�k�tette, elm�je f�kusz�ba helyezve modellj�t.

-Nem ilyen volt�l tegnap!!- h�b�rg�tt. Ma olyb� t�nsz, mint egy unalmas v�nkisasszony!
Pr�b�lta felid�zni a tegnapi k�pet, de csak foszl�nyokat tal�lt bens�j�ben. Foszl�nyokat? �rz�seket, megfejthetetlen titkokat.
- Ez nem megfoghat� sz�momra, v�rnom kell m�g. Tal�n az �szi kora est kell, hogy el�csalogassam a m�zs�t a fa k�rg�b�l. V�rok - d�nt�tte el mag�ban.

Eg�sz nap figyelte azt, de a fa semmi jel�t nem mutatta k�l�nlegess�g�nek. M�l�n t�rte lak�i j�rk�l�s�t, m�g a sz�l sem rebbentette leveleit. De a fest� v�rt.
El�rkezett az els� d�lut�ni aranyl� napsug�r. A tiszt�st beragyogta isteni dicsf�nnyel. Az �regebb f�k l�gyan, szeretettel ny�jt�ztatt�k �gaikat a simogat� �szi f�nynek. De � fel�l�nk�lt. Egy k�sza sz�l feltornyozta leveleit, karcs� t�rzs�t l�tni engedte. �gait ellenvetette a r�kapaszkod� m�kusoknak, �s �gy r�zta le �ket mag�r�l, mint a k�nyes �ri d�m�k az undor�t� f�rgeket.
-Fel�bredt h�t! -k�nyvelte el a fest� �r�mmel. K�zelebb l�pett �s alaposan szem�gyre vette. Remegve fogta meg ecsetj�t, mint a szobr�sz mikor oly nemes m�rv�nnyal tal�lkozik, ami isteni arcot rejt mag�ban. Szeme vak volt, csak a sz�ve dolgozott. Ujjai �gy tartott�k a szersz�mot, hogy izmai arr�l mit sem tudtak. Nem l�tott �s nem halott, �gy �rezte most tal�n megalkotja h�n �h�tott m�v�t.

M�r r�esteledett, mikor v�gzett. T�tov�n hagyta ott modellj�t, mintha egy r�pke mozdulattal b�cs�t is intett volna annak, majd elment.

Olyan f�radtnak �rezte mag�t, mintha hetek �ta nem aludt volna. �lom n�lk�li m�ly alv�sba zuhant, �s f�j� tagokkal �bredt reggel. K�v�ncsian nyitotta ki a v�sznat, megakarv�n l�tni tegnapi munk�j�t.
- Ez a k�p minden er�met elveszi, olyat alkottam tegnap, mint m�g soha. Had l�m! Had n�zzek szembe vele!
Szeme v�r�ses t�zz� v�lt hirtelen, majd egyetlen szak�t�ssal semmis�tette meg munk�j�t.
-Megbuktam! - �rj�ngte - Sil�ny, semmireval� fest� vagyok! K�ptelen vagyok imm�r b�rmit lefesteni, hiszen egyszer� fa is nagy feladat sz�momra. - A sz�v�ben �bredt medv�vel j�rk�lt fel, s al� a szob�j�ban. -Mi ez??!! Mi ez? ezt egy t�z �ves gyermek is jobban elv�gezn� helyettem! ez nem festm�ny! Ennek nincs lelke. Ez egy olyan fa, mint b�rmelyik m�s, de ez nem A FA. Hol van ebb�l �??? � a becsv�gy, a f�ny elhom�lyos�totta m�r szemeimet l�tni! � a sok k�zfog�s elfeledtette ujjaimmal a fest�st! A sok l�ha n� meg�lte sz�vemet szeretni! Szerelemmel kell szeretnem a modellemet, akkor l�thatom meg a lelk�t. Elvesztem!

Szekr�ny�b�l kiemelt egy flask�t, �s a d�v�nyra rogyva inni kezdett. Eltelt az eg�sz nap felette, �s r�szeg b�dulat�ban vette �jra az ir�nyt a hegy fel�.

V�rben izz� szemekkel �llt meg a fa el�tt. Olyan volt, mint egy felb�sz�lt bivaly.
-Megcsalt�l! Eltakarod el�lem val�dat!- ord�totta. -Te csak egy k�z�ns�ges fa vagy! Mit gondolsz magadr�l? �r�lhetn�l, hogy �n az elismert fest� hajland� vagyok t�ged megalkotni! �r�lhetn�l, hogy egy�ltal�n figyelmet ford�tok r�d!

Hirtelen vad sz�l t�mad, a fa �gai beleakadtak fel�lt�j�be, �s a haj�ba, majd egy sz�ll�k�st�l egy �g fell�kte.

-�! Ne tasz�ts el! Bocs�ss meg k�rlek! -fogta k�ny�rg�re. �n egy semmireval� csavarg� vagyok. Engedj k�zel magadhoz k�rlek! -�sszeroskadva t�rdelt a fa el�tt, �s zokogott.

A fa l�gyan betakarta �gaival, a fest� eg�szen k�zel ment, neki d�lt a fa t�rzs�nek. A levelek zizeg�sei elcsit�tott�k h�borg� lelk�t, az �gak k�r�lvont�k mint egy s�tor, mened�ket ny�jtva a term�szet el�l. H�t�val �rezte a fa �lettel l�ktet t�rzs�t, besz�vta a n�v�ny b�d�t� illat�t. Kez�vel megsim�totta a f�ldb�l felbukkan� gy�kereket, majd elaludt.
- Megalkotni engem?-hangzott a k�rd�s.

A fest� felriadt. Koroms�t�t �jszaka volt. K�rben a csillagok f�tyolk�nt �vezt�k a fa koron�j�t.

- Sz�val megalkotni engem??!! - sz�lt a k�rd�s �jra.

A hang m�lyr�l zengett, mint �sr�gi barlang odv�b�l sz�lt volna, de csilingel� volt, mint egy kisle�ny �neke. A hangs�ly azonban s�rt�d�tt, pontosan olyan, mintha egy herceg firtatn�, mi�rt vonod k�ts�gbe el�kel�s�g�t. L�gy volt m�gis szigor�, �gy hatott azonban a f�lnek, mint f�j� toroknak a m�z. A fest� fel�lt, n�zel�d�tt maga k�r�l, majd f�l�nken k�rdezte:

- Ki k�rdezi?

- H�t �n te h�res! - kacagott a hang. - Nem hiszel a f�lednek? Mi f�k nem fecs�relj�k feleslegesen szavakra az id�nket. Megb�ntott�l.

- �gy?! Megb�ntottalak? Le akarlak festeni, alkotni szeretn�k... de te nem hagyod!-m�ltatlankodott a fest�.

- Azt mondtad megalkotni engem! Te el akarod lopni a lelkemet! Ki akarod f�rk�szni a titkaimat! Mi�rt nem el�g neked egy k�p, mint b�rki m�snak? Nincs sz�ks�gem arra, hogy te megalkoss, hiszen maga vagyok a t�k�ly. Nincs sz�ks�gem r�d! �gy is gy�ny�rk�dnek bennem elegen.

- Gy�ny�r� vagy, �s �n szeretn�m ezt a gy�ny�r�s�get meg�r�k�teni.., de nem tudom. Csak �res vonalak, csak �lettelen d�szletek. Te enn�l sokkal t�bb vagy, de nem mutatod meg magad. K�ptelen vagyok m�r l�tni �gy, ahogyan r�gen, azt hiszem megbuktam mint fest�. Tal�n soha nem is voltam az...

-Igen, sokkal t�bb vagyok. Ha engem akarsz megfesteni, akkor eggy� kell v�lnod velem. �n vagyok a tavaszi r�gyek pattan�sa, a ny�ri z�ld bujas�ga, az �szi elm�l�s csod�latos k�nnyei, �s a t�li fagyos lehelet�nek koron�ja. Magamban �lelem �t minden �vben az �jj�sz�let�s �s a hal�l perceit, az �r�kk�val�s�g kegyes j�t�k�t. Ahhoz, hogy ezt meg�r�k�tsd eggy� kell v�lnod velem. �rezned kell mindezeket, ahhoz, hogy a k�ped minden centim�tere �ljen. Nem, nem mutathatom meg neked eme titkokat. Magadnak kell r�j�nn�d, magadnak kell �t�rezned velem egy�tt.

- Hogyan tehetn�m ezt??

- J�rj ide hozz�m, nap, mint nap! Ismerkedj meg velem, �rezd amit �n! L�sd amit �n! Tapasztald meg amit �n! Akkor majd k�szen �llsz r�. Fesd le a pillanatokat, fesd meg a szakaszokat, �s ha ezek k�szen vannak, akkor minden egyben lesz ahhoz, hogy fesd meg a k�pet. Ehhez odaad�s kell, ehhez al�zat kell, ehhez akarat kell, �s kitart�s. Mint a szerelemben. K�pes vagy r�?

- �rtelek. �s meg�rtelek. Dr�ga titkok ezek! Megtiszteltet�s, hogy megosztod velem �ket. K�szen �llok r�!

-�! De sokszor hall�m ezt! Mind megbuktok! Hogyan lehetn�l h�s�ges egy f�hoz?? Gyeng�bb vagy te ann�l! - hangja szinte k�vekk�nt dobta a f�rfira a szavakat. - Az �g�retek oly k�nnyen rebbennek ajkaitokr�l, mint a pillang�k a vir�gok szirmain. Most hagyj magamra, m�g semmi vagy nekem! Majd megl�tom, akarod-e igaz�n. - Ekkor �gai sz�tny�ltak, levelei elfordultak, �s utat engedtek a sz�lnek. A fest� f�zni kezdett, b�dults�ga elsz�llt.

- Elaludtam, - gondolta. - �s r�m t�rt a hideg �j. �lmot l�ttam, �s mily igaznak t�nt! Az �j angyala f�lembe s�gta a titkot. Eggy� kell v�lnom vele! Nincs mit vesztenem m�r, hisz az id�m �gy is k�rba megy minden sikertelen pillanattal. Gy�ny�r�s�gem, visszat�rek hozz�d! - ki�ltott fel, megsim�totta a fa t�rzs�t �s hazament.

*******

Egy �v telt el. A fest� �s a fa egym�s mellett �ltek. Az emberek m�r sokat fecsegtek az �r�lt m�v�szr�l, aki fittyet h�nyt minden pletyk�nak. Kezei k�z�l sz�mtalan k�p sz�letett, �s f�ltve �rizte minden darabj�t. �gy n�zett ki, mint egy remete. Nem besz�lt senkivel, aki megkereste �t, azt hamarosan elzavarta. Boldognak t�nt, �s semmi m�s nem �rdekelte csak a f�ja �s a v�sznai. Fent �lt a hegyen a tiszt�son. K�sz�tett mag�nak egy kalyib�t, de azt f�k�nt festm�nyei v�delm�re haszn�lta. Gy�kereken �s bogy�kon �lt, lefogyott.
�gy l�ncolta titkos �r�lete a f�hoz, mint egy hatalmas rabl�nc. M�zs�j�nak minden centim�tere megbabon�zta, annak minden s�haja elk�pr�ztatta. Nem gy�z�tt betelni annak t�k�letess�g�vel, �s ontotta r�la a k�peket. A t�li hidegben szinte test�vel melengette kedves�t, �rezve vele egy�tt a t�l minden fagyos lehelet�t. A tavasz minden napj�n ujjongva tapsolt minden apr� r�gynek, �s ny�ron �vatosan emelte le a fa minden �rett gy�m�lcs�t. A kora est�ken n�zegette �sszegy�lt m�veit, �s boldogan l�tta, hogy mind ugyanaz, �s m�gis minden darabja mennyire m�s. Nem v�gyott m�r m�sra, csak megalkotni az Egyet.

Egy �szi �jjelen, �ppen egy �vvel az els� ott t�lt�tt �jszaka ut�n, �jra a fa �gai alatt pihent.

- Eltelt egy �v! - sz�l�totta meg �jra a fa.

- Teh�t �jra sz�lsz hozz�m! - mosolygott a fest�.

- Igen. K�szen �llsz a k�pre. Megosztottam veled titkaimat, nincs r�m sz�ks�ged tov�bb. Ha hazam�gy, akkor k�nnyed�n elk�sz�theted. Erre v�gyt�l nem igaz??

- Igen val�ban erre v�gytam. Tudom mar egy ideje, hogy k�szen �llok elmenni. De nehezemre esik.

- �, kedves fest�m! Ez�rt j�tt�l ide! Nehezedre esik, mert m�g el�tted az, ami�rt fel�ldoztad egy �vedet! F�lsz a k�vetkez� l�p�st�l. Nem hiszem, hogy tal�ln�l itt m�g b�rmit is, ami itt tarthatna...- hangj�ban k�rd�s bujk�lt.
- Egysz�val elj�tt a b�cs� �r�ja!
- M�ris??
- Nem tart�ztatlak, dolgod van. Menj h�t!

Egy �ll� h�napig z�rk�zott be a fest� a szob�j�ba. �jjeleken �t n�zegette az �sszegy�jt�tt k�peket. Megf�radt test�b�l szinte minden �ra egy-egy �vet h�zott ki. Mikor munk�hoz l�tott, patakokban folytak a k�nnyei. Olyan neh�z volt a lelke, mint az �lom. Mikor v�gzett, �r�kon �t csak �lt �s b�multa. Minden benne volt k�pben.
�lete legeslegszebb k�pe lett, de ott t�kr�z�d�tt benne egy hatalmas hal�los f�jdalom. Az a f�jdalom, amit csak egy beteljes�letlen szerelmet cipel� ember k�pes �t�rezni. A fest� beleszeretett a f�ba. �rezte annak minden zsiger�t, minden alakj�t. Tapintotta minden n�gyzetcentim�ter�t, �s orr�ban hordozta illat�t. Gy�ny�r�, beteljes�letlen szerelem volt ember �s term�szet k�z�tt. Nem tal�lta hely�t a lak�sban, nem tal�lta a hely�t ezent�l sehol sem.

Visszat�rt a hegyre a tiszt�shoz. A fa meggy�t�rtnek t�nt, �gai k�kadoztak.
- Visszaj�tt�l hozz�m? - k�rdezte halk hangon a fest�t. - L�tod ezt az arcomat m�g nem l�ttad. �nz� voltam, hisz azt k�rtem v�lj eggy� velem. �gy l�ncoltalak magamhoz. Te nem l�tezhetsz n�lk�lem, �s mint l�tod �n sem n�lk�led.

- Mire volt ez neked j�??

- �h! A nagy k�rd�sek! Sz�ks�ged volt r�m, hogy t�nd�k�lj �ltalam, s sz�ks�gem volt r�d, hogy t�nd�k�ljek �ltalad. �n megosztottam veled titkaim, hogy megmaradj az �r�kk�val�s�gnak, �s te t�pl�lt�l engem szereteteddel, hogy megmutassam a vil�gnak legszebb mivoltomat. Azt v�rtam, hogy visszaj�jj! �s �me itt vagy!

- �r�kk� veled akarok maradni!-k�ny�rg�tt a fest�.

- Hm.. h�t tedd meg! -k�rte a fa.

- Seg�ts nekem, �nmagam nem tudn�m megtenni.. K�rlek!

- Igaz�n akarod? - suttogta a fa, hangja, mint az ambr�zia k�rbevette a fest�t.- Eggy� olvadunk, �s �r�kk�n �r�kk� eggy� lesz�nk-fonta h�l�j�t tov�bb.
- Semmire sem v�gyom jobban! - m�r-m�r rim�nkodott a f�rfi.

Csak egy pillanat volt az eg�sz. Egy fa�g �gy d�fte kereszt�l a f�rfi mellkas�t, hogy az azonnal a f�ldre rogyott. Test�vel a fa k�r� tekeredett, a t�rzset szinte koszor�k�nt �lelve �t. Szemeit az �gak k�z� f�ggesztette, az est m�r holdvil�ggal vonta be a t�jat.

- �r�kre az eny�m maradt�l - suttogta a fa.

- �r�kre - ism�telte a f�rfi elhal� hangon.

- Pedig nem kellett volna! - sz�rt bele a hang. - Sohasem kellett volna f�v� v�lnod ahhoz, hogy maradand�t fess. �nn�n lelkedet kellett volna az �n ruh�mba �lt�ztetni. De te t�bbet akart�l, s�t, azt hiszem meghalt m�r a lelked. Ez�rt kellettem neked �n.

- Tudom. - mondta a fest�. Megkaptam a lelkedet, �s boldogabb vagyok, mint b�rmikor. �r�mmel v�lok most m�r eggy� veled a testemmel is.

************


A ki�ll�t�s megnyit�j�n t�bb sz�zan tolongtak. Az �sszes m��rt� �s kritikus egy�ntet�leg �ll�totta, hogy olyan csodasz�p k�pek sz�lettek, amit m�g eddig ember nem alkotott term�szetr�l. Ott voltak a fest� bar�tai. Egyetlen f�t �br�zolt minden k�p, �s hi�ba kerest�k abban elhunyt bar�tjukat:- Mintha nem is � festette volna! Fantasztikus! A zsenialit�s�t hova rejtette id�ig? - eh�lve b�mult�k az egyazon fa ezernyi �br�zol�s�t.

Egyazon nagyon k�l�nleges f��t. Amelynek �gai most �gy ny�lnak felfel� mint k�t kar, melynek t�rzse form�ja engedni l�ttat k�t n�i keblet, karcs� derekat, �s g�mb�ly�d� cs�p�t. Egy f�t amelynek t�rzse mag�ban rejt egy n�i torz�t, �s gy�kereivel �tkarol egy kicsinyke dombot, mely nem nagyobb mint egy emberi test.