Én csak mindig játszok...
Én csak mindig játszok Kedvtelve a világgal Homokból várat építek, s feldíszítem Boldogan mutatom: lám milyen ügyes vagyok! Hívok játszani magammal mindenkit, Kit utamba sodor a sors, Hisz együtt jobb. Kezébe adom a kavicsot, Nézd! Milyen fényes! Neked találtam! De csak áll ott rezignáltan. Kínosan toporog, S felrúg a várammal együtt, , Hisz az csupán homok.
|