K�zhelyek

 Ne �m�tsd magad! Az eg�sz,
csak egy k�zhely,
talpalatnyi, melyhez k�z�d van,
teleaggatva k�tfel�l – sztere�ban -
elcs�peltnek hitt igaz t�pi�kkal,
de te csak dunnyogod magadban
mon�ban, monoton, hogy te majd megfejted:
haladsz a l�pcs�fokokon...,
te azt hitted egyenes az utad? Nem, nem!
L�pcs� az bar�tom, hol le, hol fel,
s�t n�ha oldalt, jobbra-balra,
nehogy egyb�l r�lelj az utadra...
M�szod, csak m�szod, hogy v�gre
meg�ld majd a hal�lod...
Hidd el, csak k�zhely az eg�sz,
szerelmek, v�gyak, s a szenved�s
a f�k, mik elsuhannak melletted
nem z�ldek, nem h�s �rnyak,
m�ltad �rny�kai k�vetnek
ap�id, �seid �rnyai... Mehetsz te b�rhov�,
csak v�gyaidnak lesznek sz�rnyai.
Csak azt hiszed hagyhatod magad m�g�tt
mik �seid v�r�b�l sz�l�f�ldedd� v�ltozott
Csak haladsz a l�pcs�fokokon,
�rted-e m�r m�rt oly neh�z?
H�tadon a m�ltad, a k�zhelyek,
mind m�g�tt �seid, v�red, k�zd� emberek
viszed �ket. Csod�lod neh�z?
Ez a jutalmad: k�sz�nve szenved�s,
az ajt�k el�tted egyszer m�r mind bet�rtek,
te z�rtad le lakattal, �sszeszor�tott dacos ajakkal
mikor azt hitted te majd megfejted a z�rat:
pedig csak annyi az, hogy �nmagad maradsz,
v�red�rt, n�ped�rt b�rhol vagy is: A Szent al�zat.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s