Otthon


Nagyap�m szipk�j�nak �rny�ka a falon
m�g ott lebeg...,
ujjainak nyom�t �rzi m�g
a k�zzel faragott m�remek
valahol, egy f�mdoboz m�ly�n.
Abban a rebben� �rny�kban a falon,
tal�n ott van az �n otthonom.

Ap�m diplomatat�sk�j�val a sarokban
melegen f�nylik az esti szoba,
a szomsz�d gyereket anyja kergeti fel a l�pcs�n,
any�m vasal csendben besz�lgetve
gyerekkoromnak �des otthona.

N�n�m �r�k�s d�nny�g�se
f�lemben csengve �v
f�rje mozdulata, ahogy k�zel hajolva
hangos�tja a r�di�t.
P�r�lve-nevetve gurgul�znak bennem
bennem �lnek, itthon vagyok.
Nem kell hazamennem.

Hangok, �rz�sek, illatok, f�nyek
k�s�rnek v�gig utamon
viszem, mint csiga a h�z�t a h�t�n
a r�mszeretett, f�ltett otthonom.

S most kisl�nyom apr� talpa gipszbe �ntve,
tenyeremben elf�r, ahogy f�ltve tartom,
s szeretve gy�ny�rk�d�m a tiszta padl�n,
ahogy pimaszul r�mkacag,
egy s�ros apr� szeretett talpnyom.
A ny�l� ajt� hangja, ,
mikor hazat�r fiam
s kamasz v�llvonogat�sa,
ahogy pereg le r�la szavam.
Hangok, �rz�sek, illatok, k�pek
m�r �k az otthonom
falaim emelhetem v�rfokokk� is,
csak falak, id�tlenek, s csak sz�pek
ha nem sim�tom r�juk a tegnapom.

Az � f�radt s�haja m�g�ttem,
kez�nek melege, szem�nek sz�ne,
civ�d�sok ut�ni �lel� karok,
k�nnyek, s mosolyok, s minden
mi el�nt�tt akkor,
b�rhov� megyek is,
vele mindig otthon maradok.

H�zak, haz�k, megannyi messze
zseb�nkben is elf�r
mit nem tal�lunk sehol sem keresve,
mert par�nyi. Nem l�tod, nem leled,
csak viseled.
S �rzem any�m leves�nek illat�t,
amikor m�r magam f�z�m,
abban a r�pke pillanatban tudom,
ezzel az illattal minden �s�m hazatal�lt,
s vel�k b�rhol, mindenhol
otthonom magamban �rz�m

nekik, nekem, �s
gyermekeimnek.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s