Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Üresen konganak bennem a szavak S szó nélkül élnek a gondolatok Gúzsba köt magammal a káosz Nem élnek bennem, csak a sóhajok. Na nehogy már végre jól érezd magad!!
Hangtalan akkordként szállva Dalra fakad bennem sikoly Utcai koldusként kéreget ihletért A rámtelepedett szellemi nyomor. Na nehogy már végre jól érezd magad!!
Kettős énem röhögve vicsorog Ugrálva öltögeti rám a nyelvét Ciklonon ülve a mélybe zuhanok Sikítva könyörgöm múzsám kegyelmét Na nehogy már végre jól érezd magad!!
Üresen hagyott bálterem lettem Megfakult konfettiként esnek a földre a szavak A bál előtt már elhagytam cipőmet A tehetségből, csak csillogó ruha maradt. Na nehogymár végre jól érezd magad!!
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
