Az okt�beri szelek

L�tod, az okt�ber nem t�ved el sohasem

l�pte biztos, b�rhol megtal�l

t�vedhetetlen az id� forgatag�ban

s les�jt r�d mindig, ahogyan majd egyszer

val�ban les�jt r�nk a hal�l.

M�g r�gen tavaszi szell�k�nt

cs�pte nyakadat az �szi fagy.

Friss hajt�sk�nt csillogott �ned,

a j�v� volt�l, s l�pted nem nyomta

�vtizedek s�ly�val, ahov� egyszer majd

biztosan meg kell t�rned.

S most m�r r�g k�s�rt az �szi sz�l.

Hajadat borzolja, �szre sz�nezi,

nem k�l �bred�skor sem benned a l�t.

Miszt�riuma k�nnyet csal szemedbe:

a m�lt vagy m�r, eml�ket sohasem feledve.

Itt van h�t �jra. Mint r�gi j� bar�t.

Hozz�d simult lassan,

s ahogy haladt az id�, sz�pen megb�k�lt�l

vele, s f�jdalm�val. A tavasz-szell�n

m�r van �rz�ked mindent megcsod�lni,

mert tudod, az okt�ber hogy tud

benned m�lyen, l�ktet�n f�jni.

L�pted s�lyos m�r, minddel egyre jobban

�sod utad m�lyre, ahogyan a sz�ved

egyre m�ly�l�n dobban. Ismered m�r

az utad. Szemed sz�ne sz�rk�re v�lt,

ahogyan megcs�pi a d�r az �fony�t,

csak a f�nye t�rik meg, de l�tja :

test�ben sz�k m�r lelke haz�ja.

Nevet a r�nc a szemed alatt:

sok boldog percb�l, csak ez maradt.

Szeretve sim�tod. Nincs r� semmi

elt�ntet�-�r. M�lyet s�hajtasz,

s cinkosan r�dkacsint

a l�bad alatt, egy falev�lr�l

a mes�s �szi p�r.