Megtérítetlenül

Ha végre úgy döntesz,
hogy erőszak helyett
erőt veszel magadon
s a bájvigyort felcseréled
arcra, s nem leszel ekkora Arc

akkor majd hiszek neked,
én hitetlen máglyajáró,
arcátlan. Pofátlannak lenni
tudod nem kifizetődő,
de számlád neked is van,
és az az alap:
a kegybanki alapkamat
egekig ér a rovásodon,
s te is csak mellettem kullogsz
az életnek nevezett halálsoron.

míg te meditálgatsz, s várod a teljest
én versenyt futok a végtelennel
s míg jógával egyengeted a hátad,
az enyém a koporsóig várhat
nem hiszek már abban,
abban a tudattalan állapotban
csak mese, és mese
nincs abban Isten keze
amihez üressé kell válni
amit nem ide teremtett,
azt nekem nem itt kell megtalálni.

Nem nyitogatom a harmadik szemem,
hisz sokan kettővel is látnak
s az éteri zenét meghagyom a mennyeknek
és boldogan hallgatom kacaját egy gyereknek

csak magyarázod a bizonyítványod
a bizonytalanra keresed a bizonyosságot
s mellőled elszalad az élet
s, hogy megtalálod az értelmét:
te csak reméled.

Zöld tea helyett én akkor is kólát iszom
s füveket rágjon a kecske
s nem ülök egy báránycomb felett
a birka halálán merengve.

De azt elhiszem:
hogy a mindenható, amit akar,
azt mindig tudatja velem.

Néha így gondolom