Anglia ekkoriban a polg�ri forradalom ut�n megindult a fejl�d�s �tj�n. Megnyitott�k kapuit a bankok, �s a befektet�k p�nz�ket j� kezekben l�tt�k r�juk b�zva.

N�ra apj�nak, Thomas Bakernek n�h�ny kisebb gy�ra volt, ami j�l j�vedelmezett, de a szakszervezetek �ld�sos tev�kenys�ge folytonosan borsot t�rt az orra al�, �s �gy gondolta p�nz�t r�b�zza az egyik eddig megb�zhat� bankra.

Nem pr�b�lkozott t�zsdei spekul�ci�kkal, m�r egyszer meg�gette mag�t P�rizsban a Missisipi r�szv�nyekkel. �ppen az utols� pillanatban adott t�l az �rt�kpap�rokon, mert m�snap m�r n�h�ny ismer�se milli�kat bukott rajtuk.

Most teh�t nem hazard�rozott, meg akarta v�rni a megfelel� pillanatot egy k�vetkez� �g�retes befektet�sre. N�mi p�nze maradt az Indi�b�l sz�rmaz� �rukban, de a haj�z�s miatt sokszor a sz�ll�tm�ny vagy s�r�lten, vagy sohasem �rkezett meg, az a p�nz teh�t nem volt sz�m�ra biztos, de pontos �rkez�s eset�n mindenk�ppen j�vedelmez�.

Az indiai �zletben volt egy t�rsa. Egy polg�ri sz�rmaz�s�, de minden tekintetben a legjobb modort visel� �riember szem�ly�ben. Peter Brown apja is keresked� volt, � is folytatta ezen �zletet, �s olyan �zleti szimattal rendelkezett, hogy kev�s olyan szerencs�s v�llalkoz�t lehetett l�tni akkoriban Angli�ban.
Vagyona m�r �ri�sira n�tt, de nem volt fukar. Sz�mos karitat�v szervezetnek adom�nyozott p�nzt, �s t�mogatta az els� Brithtis Museum l�trej�tt�t is igen b�kez� adom�nnyal.
Peter a harmincas �vei v�g�n j�rt. N�tlen volt, de nem is mutatott sz�nd�kot a n�s�l�sre, t�k�letesen kiel�g�tette �let�t az �zlet. Szeretett utazni, k�borolni a vil�gban.

N�ra apj�val 14 �ve ismert�k egym�st, annak egyik gy�r�nak volt besz�ll�t�ja. Az elej�n m�g az id�sebb Brownt k�pviselve j�tt, majd annak hal�la ut�n �r�k�sk�nt mint maga a tulajdonosa a sz�ll�t�si v�llalatnak.
A munkakapcsolatb�l szoros bar�ts�g alakult, ami az �vek sor�n v�d-�s dacsz�vets�gg� lett., m�gpedig f�leg az�rt, mert Thomas egy �zben sz� szerint megmentette Peter �let�t. Az eset az els� indiai �tjuk sor�n t�rt�nt, az�ta egyik�k sem besz�lt r�la, de mindketten tudt�k, hogy �r�k megsemmis�thetetlen bar�ts�g vette kezdet�t.



Sir. Thomas Baker ebben az �r�ban a dolgoz�szob�j�ban �lt, �s l�zasan b�ng�szte a friss napilapokat. N�gy napja szinte ki sem mozdult onnan. Szemei a f�rads�gt�l v�resek voltak, nem evett, �s nem akart tal�lkozni senkivel. N�gy nappal ezel�tt ugyanitt teljes lelkinyugalommal �lve �ppen levelez�s�t int�zte, mikor s�rg�nye �rkezett. A s�rg�nyb�l �rtes�lt arr�l, hogy a bank, amelybe szinte az �sszes vagyon�t helyezte v�ratlanul cs�d�t mondott.
Ezen a napon angli�ban sz�mos ember kapta meg eme s�rg�nyt, �s az aznapi lapok az els� igazi nagy bankbotr�nyr�l ontott�k a h�reket.

Els� gondolata term�szetesen a hitetlenked�s volt. Az emberi elme zseni�lis v�dekez� eszk�ze. Azonnal �rtes�tette ismer�seit, akik meger�s�tett�k a h�rt. Sir. Baker optimizmusa ebben a pillanatban hullott darabokra. � maga volt az �letigenl�s. A m�v�szetek, a j� bor, a finom �tkek rajong�ja. Er�s b�sty�ja volt a csal�dj�nak, az ipari forradalom lelkes t�mogat�ja, az �j tal�lm�nyok nagy elismer�je. Az els�k k�z�tt volt jelen mindenhol, ahol az �jdons�gokr�l h�rt adtak. T�mogatta a feltal�l�sokat p�nzzel, �s �szt�n�zte a l�ngelm�ket lelkesed�s�vel. Meg�rezte az ipari forradalom r� gyakorolt negat�v hat�s�t, de a lelke m�ly�n tudta, hogy a halad�s mindenkit szolg�l. Elfogadta, hogy az � anyagi vesztes�gei �r�n ak�r, de az emberis�g nagy l�p�seket tesz el�re, �s megtiszteltet�snek vette, hogy szemtan�ja lehet az esem�nyeknek. Az els�k k�z�tt k�vette Owent, aki a saj�t gy�raiban megtiltotta a t�z �vesn�l fiatalabb gyermekek alkalmaz�s�t, olcs� �lelmiszert biztos�tott a munk�sainak.
Jav�thatatlan �lmodoz� volt. Mint el�de, ugyan�gy � is nagyon sokat vesztett ezzel, de � l�tta, hogy ennek nincs �rtelme folytatni, m�g Owen folytatta k�s�rlet�t az �jvil�gban, �m ott bele is belebukott.
De Bakerben benne volt mindig az optimizmus az �jrakezd�shez, �s megvolt hozz� a kell� v�llalkoz� szellem is. M�gsem k�s�rte �tleteit a szerencse olyan er�vel, hogy az anyagi helyzete pozit�vumot mutasson. Azonban sohasem esett k�ts�gbe, annyi mindig volt a tarsoly�ban, hogy az �letsz�nvonalukat gond n�lk�l fenntarts�k, �s mindig megmutatkozott egy �jabb es�ly arra, hogy esetleg jav�tson a helyzeten.

Ebben az id�ben is �ppen a kell� alkalomra v�rt. �m a nagy rendez� ez�ttal �gy d�nt�tt, hogy les�pri �t a sz�nr�l. Ez alkalommal akkora volt a vesztes�ge, hogy mindene odalett.

Els� nap m�g �gy d�nt�tt, hogy nem sz�mol be a csal�dj�nak az esetr�l. M�g dolgozott benne a rem�ny... Miben? Ki tudja? A csod�ban. Az ember sohasem adja meg olyan k�nnyen mag�t. L�zasan dolgozik benne az �sszes receptor, ami b�rmit, mindegy mit, de keres a k�r�l�tte lev� t�rben valamit, amihez kapcsol�dva megtal�lja a megold�st.
Majd s�rg�ny�zni kezdett a hitelez�knek halad�k�rt. �, de mit tesz a r�nk hullott vesztes k�peny? A h�r oly gyorsan terjedt, hogy mindenki �rtes�lt r�la az orsz�gban, akinek b�rmi k�ze volt az ottani befektet�kh�z.
A veszteseket meg�rinteni, a vesztesekhez b�rmi kapcsolatnak lenni olyan �men, amit senki sem mer felv�llalni. Azok, akik eddig felt�tel n�lk�l adtak a halad�kokat, most rezzen�stelen arccal olvast�k a s�rg�ny�ket, melyre azonnali v�laszk�nt az "Al�zatosan sajn�lom, de jelen esetben nem �ll m�domban halad�kot ny�jtani. A kihelyezett p�nzek olyan magas �sszegre r�gnak, amelyek kintl�t�nek meghosszabb�t�sa a teljes cs�d�met jelenten�. M�ly tisztelettel, de halad�ktalanul k�rem az �nn�l elhelyezett �sszeg visszafizet�s�t. Al�zatos szolg�ja.... bla.bla.bla", �s ezen sz�veg k�l�nb�z� v�ltozatai.

D�bbenettel vette tudom�sul, hogy a vil�g, amelyben eddig oly biztons�gosan k�zlekedett ebben a pillanatban ingov�nyos mocs�rr� v�ltozott. Azok az emberek, akiket bar�taik�nt ismert, csak a mocs�rban fel-fel bukkan� lid�rcek, akiket ink�bb elker�lnie kellett volna, mint megb�znia benn�k. A napf�ny, ami minden reggel felkeltette, csak a k�pzelet j�t�ka �s val�j�ban egy hatalmas fekete felleg alatt van, ami m�r soha t�bb� nem megy el a feje f�l�l.
Igen-igen. A lelke �nn�n f�jdalm�t m�g t�l�lte volna, de a csal�dja f�l�tti vesztes�get nem tudta megem�szteni. A feles�ge j�v�je valamennyire biztos�tva van, az � �letj�rad�k�val. �desapja a teljes vagyont r�ruh�zta m�r �vtizedekkel ezel�tt, � maguknak csak egy kicsiny vid�ki birtokot hagyott, ami f�leg csak a f�ldek m�vel�s�b�l tartotta fenn mag�t, azt is szer�ny keretek k�z�tt.
Ez az �sszes, ami maradt az apai �r�ks�g�b�l, de ez az �sszeg k�zel sem el�g arra, hogy a csal�dot fenntartsa, f�leg nem olyan szinten, ahogyan ezt eddig tett�k. Hogyan �ll a sz�lei szeme el�? Mi lesz a l�nyaival?

K�t nappal ezel�tt t�j�koztatta a feles�g�t az esem�nyekr�l, aki els� pillanatban csendes s�r�ssal reag�lt. A f�rfi megrend�lten n�zte asszony�t, �s teljes sz�v�b�l azt k�v�nta b�r visszaforgathatn� az id� kerek�t. L�tv�n szeretett feles�g�t a pamlagra rogyni, hallgatva k�ts�gbeesett s�hajt�s�t, az elhullajtott k�nnycseppek s�lyos pontk�nt ker�ltek a h�rek v�g�re.


Ma reggel, mikor feles�ge a dolgoz�szob�ba l�pett, m�r n�h�ny lev�l k�szen meg�rva fek�dt f�rje asztal�n. A f�rfi a n�re pillantott, majd megsz�lalt:
-Kedvesem! Ma este sz�nh�zba megy�nk. Az az �j m�v�szn� l�p fel, akir�l a lapok �radozva mes�lnek, �s p�r napja �rkezett P�rizsb�l. Szeretn�m, ha N�ra is vel�nk j�nne, �s elt�lten�nk egy sz�p est�t h�rmasban.- Hangja nyugodt volt, higgadt, mondhatni egyenesen k�z�mb�s. Arc�n nyoma sem volt az ut�bbi napoknak. Feles�ge meg�tk�zve n�zett r�.

-Thomas, hogy tehetn�nk? Hiszen nem engedhetj�k meg magunknak! Kapt�l tal�n valami j� h�rt? - rem�nykedve n�zett ur�ra, majd hirtelen m�g�tte termett, �s r�tette kez�t szel�den annak v�ll�ra.

-A h�rek M�rta! Vannak ann�l fontosabb dolgok is.-szem�t nyugodtan f�ggesztette feles�g�re . - K�rlek ne ellenkezz, adjuk meg magunknak ezt a mai est�t! A le�nyomnak nemr�gen volt az els� b�lja, had k�s�rjem el �t a sz�nh�zba mint b�szke apa, hisz nem sok �r�m�m maradt rajtuk k�v�l az �letben. Szeretn�k a f�ny�ben gy�ny�rk�dni egy kicsit. Holnap pedig csomagold �ket �ssze �s k�ld �ket ap�m�khoz a birtokra! Had menjenek el egy kis id�re innen, annyi elint�znival�m maradt m�g, jobb ha most h�zon k�v�l lesznek.

M�rta nyugtalan lett, de nem l�tta �rtelm�t vitatkozni. Sz�m�ra a v�lasz kiel�g�t� volt, de a sz�v�be valami nagyon balj�slat� sejtelem k�lt�z�tt. �r�lt a f�rj�n l�tott v�ltoz�snak, �s elhessegette a s�t�t gondolatokat. Megb�zott ebben a f�rfiban, b�r sohasem �rezte k�zel mag�hoz.
Sok minden volt ebben az emberben, amit � sohasem �rtett meg, �s gyan�totta, hogy tal�n soha nem is fogja. Mindez nem nagyon �rdekelte, � csup�n azzal foglalkozott, ami a r� m�rt feladat volt, az �let azon ter�letei amelyekben a f�rje n�ha megfordult, �t teljesen hidegen hagyt�k.

Sir. Baker rajongott a feles�g��rt. Mikor megismerte h�resen sz�p asszony�t, egyb�l beleszeretett. A hidegs�g�be, a megfoghatatlans�g�ba. M�rta k�kem�ny n� volt, �s ez l�that� volt m�r kora ifj�s�g�ban is. Nem ismerte az �rnyalatokat, csup�n a feh�ret �s a feket�t. Nem kereste az �rtelm�t mindennek, belenyugodott a re� m�rt sorsba, de olyan sziklaszil�rdan �llt, hogy nem volt akarat, amely megd�nthette volna. Beleszeretett ebbe az ellen�llhatatlan megfoghatatlans�gba. Azokba a m�ly s�t�t, t�zes szemekbe, amelyek m�ly�re soha senki sem hatolhatott, tal�n m�g M�rta maga sem.
M�rta volt a fa t�rzse, ami nem fordul sohasem a nap fel�, amit nem �rdekel, hogy milyen er�k �rik, csak �ll szil�rdan. F�rje volt a lomb, amelybe belekapaszkodott minden k�sza sz�l, �s megp�rgette apr� leveleit. A lomb, amely �r�kk�n kutatja a nap sugarait, �h�tozza az es�cseppeket, amely hol ide, hol oda hajol, mindig ahonnan frissebb fuvallat �ri.
Szerette az asszony karcs�, hajl�kony test�t, ami nap- mint nap megig�zte nemes tart�s�val, fekete csillog� haj�t, amiben m�g csak itt-ott t�ntek el� az �sz hajsz�lak.

Odah�zta mag�hoz, �tkarolta a n� derek�t. M�rta t�rte, de nem viszonozta. Mint ahogy kev�ss� viszonzott b�rmi �rzelmi kit�r�s�t b�rkinek.







Rebekka reggel kapkodva �sszeszedte c�km�kj�t �s kisietett a piacra. A legjobb helynek tartotta arra a v�rosban, hogy h�reket gy�jts�n, de f�leg sz�rakoz�sb�l j�rt ki.
Volt itt egy kis s�tra, ahol j�vend�mond�ssal foglalkozott. F�leg fiatal l�nyok osontak be hozz� szerelmi b�natukat megfejtend�. Rebekka nagyon �lvezte mindezt, der�lt az embereken.
Ma azonban jobban �rdekelte a tegnap esti l�togat�ja. Ismerte a csal�dot, igaz csak h�rb�l. Nem sokat tudott r�luk, m�g egyik�k sem kereste f�l ezel�tt sohasem. El�sz�r nem tudta mire v�lni a l�togat�st, b�r d�lut�n m�r a zsigereiben �rezte, hogy fontos vend�ge lesz az elk�vetkezend� este. El is k�ld�tt minden j�sl�sra v�rakoz�t, hazasietett, �s ki�lezett figyelemmel �lt a hever�n.
Szerette ezt az �rz�st, utolj�ra tal�n �tven �vvel ezel�tt �rezte, akkor is egy olyan idegen ment hozz�, aki tal�n megadhatta volna neki, amire oly nagyon v�gyakozott.

V�gig gyalogolt a szutykos v�rosr�szen, ahol a kosz �s a b�z olyan m�reteket �lt�tt, hogy az aki nem volt ehhez hozz�szokva, k�nnyed�n el�julhatott az utc�n. Zs�folt lak�t�mb�k, amelyek rengeteg apr� lak�sb�l �lltak, a benn�k �l�k ak�r t�bb sz�zan osztoztak egy latrin�n. Rebekka kimondott vagyonosnak sz�m�tott e helyen az �n�ll� lak�s�val, amiben igaz, csup�n egy helys�g, volt, de voltak akik ugyanekkor�ban 15-20-an laktak.
Anglia a gy�rasod�s id�szak�ba l�pett, emberek t�zezrei �z�nl�ttek a nagyobb v�rosokba a jobb meg�lhet�s rem�ny�ben, de ez az �ltaluk v�gy�lomk�nt meg�lt jobb �let annyiban �lt�tt realit�st ide�rve, hogy sokan meg atizenhatodik �v�ket sem �rt�k el, �s belehaltak az �hs�gbe, a t�lhajszolts�gba, avagy a legnagyobb sz�zal�kban a fert�z�sbe.

Rebekk�t mindez egy cseppet sem zavarta, nem voltak �rz�kei eff�le f�jdalmakra, val�sz�n�leg az�rt, mert �lete sor�n m�r l�tott annyit, hogy nem �tk�z�tt meg semmin, r�ad�sul a vil�g term�szetes velej�r�j�nak tartotta az emberek testi �s lelki gy�trelmeit.

A tegnapi l�togat�ja k�l�n�s l�ny volt. Nem k�llem�ben rejt�z�tt k�l�n�ss�ge. Rebekka tudta ezt j�l. Rebekka ismerte az embereket akkor is, ha m�g sohasem v�ltott sz�t vel�k. Birtok�ban volt azon l�t�snak, aminek csak nagyon kevesen.
Olyan �rs�gr�l hordta mag�ban, amire csak egyed�l � eml�kezett, de r�gi ismer�seit r�gt�n felismerte. J�rt-kelt k�z�tt�k, �s j�kat mulatott azon, hogy ki mik�nt l�that� eme vil�gban. Ismerte ezeket az embereket �sid�k �ta, �k is ismert�k �t, �ppen csak nem voltak ennek tudat�ban.
N�r�r�l is sokkal t�bbet tudott, mint � saj�t maga, t�bbet, mint amit N�ra valaha is tudni fog. Rebekka v�rta �t, v�rta m�r t�bb ember�lt�n kereszt�l, �s N�ra mindig bet�rt hozz�. De az id� meg�llt, avagy az id� sohasem mozdult, csak a d�szletek cser�l�dtek. A dal ugyanaz maradt folyton �s folyton. Rebekka azonban v�rt tov�bb �s tov�bb.
Most v�gre tapasztalt n�mi v�ltoz�st. Minden �z�ben izgatott lett, �s bel�k�lt�z�tt a rem�ny, hogy tal�n most, tal�n most el�rkezik az � ideje. Nem volt moh�, nem volt t�relmetlen. R�ges-r�gen megtanulta, hogy nem szabad annak lennie. Oly nagyon akarta s�rgetni az id�t, hogy megkapta azt �r�kre. Sz�m�ra megsz�nt a tegnap, a holnap, sz�m�ra csup�n egyetlen l�tezett: a jelen.
Milyen hatalmas aj�nd�ka az embereknek az elm�l�s! Micsoda kegy a mindens�gt�l! Milyen �rtelmet jelent a l�t minden pillanata a v�g tudat�ban, �s mennyire �r�k b�rt�n a hallhatatlans�g. Rebekka sokszor elid�z�tt egy id�s arc n�z�s�ben, �s annyira szerette volna ha az � arc�t is r�ncok keretezik egyszer. A nevet�s, a boldogs�g, a k�nnyek, a harag, a le�lt percek r�ncai. Lenyomata az �letnek, egy �letnek amely tele van megism�telhetetlen pillanattal. Pillanatokkal, amelyek ut�n j�n a k�vetkez�, ami kecsegtet mindig a jobbal, de azonnal j�n a k�vetkez� ami az el�z� sikertelens�ge ut�n mag�ban hordozza az �jra �s �jra felvillan� rem�nyt.
Az elm�l�s az, ami az �let rem�ny�t adja, ha elveszik a v�g, nincs �rtelme az �lmoknak, hiszen megsz�nik mindennek a mi�rtje.

Rebekka teh�t igen vid�m napra �bredt, b�r a vid�ms�g �rz�se mag�t �t nem �rintette, de az�rt izgatottabban �lt kis s�tr�ban, tal�n aznap a t�le telhet� legjobb h�reket mondta el a hozz� �rkez�knek.

Estefel� l�tta a Baker hint�t kereszt�lhajtani az utc�n, a sz�nh�z fel� kanyarodva.-�s elkezd�d�tt az els� felvon�s! -ki�ltott fel.- � N�r�m, kedves N�r�m rem�lem a legszebb ruh�dat vetted fel ma est�re, bizony�ra �r�kk� eml�kezni fogsz r�! -szeme szikr�kat sz�rt, elmosolyodott, �s el�gedetten d�nny�gve ballagott hazafel�.
�tj�b�l f�lreh�z�dtak a koldusok, �tv�gott a vizelet �s halszag� piact�ren, nem j�rt ott m�r rajta k�v�l senki, hacsak az ott lebzsel� �gr�lszakadtakat nem sz�m�tjuk. Az �g azon az est�n gy�ny�r� tiszta volt, Rebekka feltekintett �s g�nyosan megjegyezte- � a d�szlet is sz�pen mutat ma este, j�l fogok sz�rakozni.