Ostoba eset (egy "kedves" ismerős ihlette)
Én vagyok a Valaki,
de csak vakulok itt,
mint valami bent szorult szurok,
mondani semmit, csak felszólalni tudok
, azt se szembe, csak átelenbe
srégen, óvva magam menedékbe
gyűrve gyáván, fejem felett a glóriám
már szivárvány, mert én csak szeretném,
ha magam másokhoz tehetném,
de így más nem marad,
csak a koloncnak vetett falat:
mint valami sunyi kém,
magam mindenben kikeresném,
ha látnám, ha találnám,
de mivel nem lelem,
az ártatlant bűnnek kinevezem,
és kikérem magamnak.
s örülök: hogy szaladnak
keresni kegyeimet,
én meg összeteszem a kezeimet,
hogy történt végre valami,
hiszen én is lettem Valaki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
