Dobozolok

Szekr�ny m�ly�r�l, p�kok �tj�ba �llva
keresem el� eml�k-l�nyaim:
sz�k�ket szend�n, ibolya-k�k
rem�nyszemekkel,
ahogy meg�lmodtam r�gen
b�bita-l�pt� tiszta �lmaim.
Feket�ket, feh�rre s�padt arccal,
r�nctalan, finom kezekkel
ahogy r�eszm�ltem a vil�gra,
m�lyben d�l�, �les kamasz-akarattal.
V�r�seket, r�zs�s arcaikon
l�ktet a szomj�z�, szerelmes v�gy,
mint megannyi k�zzel festett ikon,
hajukba vir�gk�nt f�zve
sok el nem feledett �des szeren�d.
Barn�kat is. Nyugodt tekintetekkel,
selymes hajukat szoros kontyba fontam,
tincsr�l tincsre, ahogy c�ljaim kerestem
l�p�sr�l l�p�sre sz�pen, megfontoltan.

Itt csicseregnek mind. Egyik�k a falr�l
mosolyog r�m... R�gi f�nyk�p,
felvillan egy illat, s haladok tov�bb
az eml�kek nyom�n.
V�logatnom kell. Megint...,
mint b�zaszemeket, keresgetem
t�rgyaim k�zt, mit magammal vihetek.
Ide, ebbe az �ri n�pek... Nem t�l sokan,
oda, a m�sikba a kacat, vagy a kincsek?
Eml�kek minddel tem�rdek.
�cska gyerek-papucs, sehol a p�rja.
F�lre taposva is.., kicsit szakadt,
de l�pkedett l�nyommal...
Most hagyjam itt, �rv�n mag�ra??
Soha nem cs�rg� vekker
Csak „k�m�letesnek” h�vtam,
hideg hajnalokt�l f�lve, s f�ltve �lmaim
nem m�sban, csakis benne b�ztam.
�! Nem fontos persze, csak kacat
f�nyes, tiszt�ra sik�lt t�kr�n mind
csak valami �cska, zavar� maszat.
Mint katica h�t�n a petty,
egyel t�bb, vagy kevesebb, egyre megy...
S az „�ri csomagba” ker�l a papucs,
�s a vekker. Sz�ke eml�k-l�nyom kacag,
takarja cinkosan a fekete,
s �n k�rben�zek a szoba-k�oszon,
s hallom, ahogy kezembe akadva
egy j�t�k-aut� kereke,
a fiam nevet�se m�g�ttem cinkosan �toson.

Lassan mindent bedobozolok.
Balra a kidoband�, hiszen kell v�logatni,
menjen, ami�rt nem f�j a sz�v,
menjen, amit csak el tudok hagyni!
Jobbra az „�ri n�pek”, a fontosak:
nehogy vesszen egy is, gyorsan leragasztom,
s a ragaszt� nyomot h�z, egy p�ratlan
gyerek-papucs talpon.