I waited for you, you waited for me
I was standing there,
long years ago
Staring at your window
On a cold October day
Carrying all the loads on my shoulders
I should have let them home
You know, it would have been much easier
Walking smoothly and weightlessly
Only wearing an apron and the flavor of spice,
Without questions, without me�
You know, it would have been easier
And our lives would have went on like it had to be,
No concern at all, just feeling happy.
I waited for you, you waited for me.
A tough fight for both of us,
Not wanting to give in.
I am your willing slave,
I knew that,
Even without wearing chains.
Carrying all the loads on my shoulders
On cold October days,
You fight and I fight for the two of us
Discussing the spirit of our people and fathers, while
Our eyes reflect all the Gods.
Your blood and my blood
Had turn into seawater,
Into the eyes of our two children.
I can see your strong backbone bending,
That breaks me.
Me, being the furious storm,
Can't convince you anymore,
I am your slave and so your are mine,
Since the moment we have been in love.
Viking ancestors of yours burned
All the parts of your soul
With runic signs.
I discover Thor's fire in your eyes,
Unable to be erased, except on
My weak arms from the
Phallus of Abraham
The power of Huns and
holy wings of the Turul
look down on us from the laps of our mothers,
loving and caring about us.
You don't give in, I don't either
This way we stay together, forever
With concern but happily.
az eredeti:
Vártál, s vártalak
Csak álltam ott. Sok éve már.. lent az utcán, hideg októberben néztem ablakod. Vállamon teherként kemény akaratom, könnyebb lett volna, tudod, ha azt otthon hagyom... lágyan, selymesen lépni könnyebb lett volna, majd kötényt kötve, fűszeres illattal kérdés nélkül, magam nélkül... éltünk volna úgy, ahogy sokan: boldogtalan-gondtalan
Vártál, s vártalak. Kemény csörte...., te sem, én sem adom magam leszek boldogan rabod, tudtam én, rab, de maradok lánctalan. Vállamon a terhem most is: a hideg októberben Küzdesz, s küzdök értünk s te értem, Istenek rebbennek szemeink tüzén, ahogy vitázunk atyáink, népeink szellemén... a véred, s az én vérem tengerré szelídült gyermekeink tiszta két szemén. S látom: hajlik kemény hátad, s én megtörök. Haragvó viharként nem tudlak győzni, hisz rabod vagyok, s már foglyom lettél, attól a perctől amikor megszerettél. Viking őseid rúnákkal égették lelked minden szegletét. szemedben Thor tüze lobban , s nem csillapul az, csak Ábrahám ágyékáról szakadt gyenge karomban. Hunok ereje , s Turul szent szárnya anyáink öléről tekint ránk szeretőn-vigyázva.
Te sem, én sem adom magam, együtt vagyok veled immár örökre gondban-boldogan. |