�zenet


Most, hogy k�zeledek a f�l hetven fel�
- �tlag emberl�t -
meg�llva kicsit �ltem folyos�j�n
m�sk�pp gondolok m�r r�d
kedves, f�radt, t�voli j�any�m.
Emelhetn�m a telefont,
hogy a hideg plasztikba mondjak neked
v�rva-v�rt meleg szavakat.
S a szavaink, ha nem is a mennyekbe rep�lve,
de m�st nem �rintenek, csak a rideg m�holdakat.
N�zem r�gi k�pedet,
s figyelem rajta ifj� sz�ps�gedet,
A szemed, mi �gy csillogott,
s b�szke arcod, l�nyed, t�ged,
Sz�p fiatals�godban f�nyl� rem�nys�ged.
K�v�mat kortyolom,
s a felsz�n�n megcsillan nevet�sed,
mikor a kis kotyog�t tetted a g�zra,
s ahogy egy�tt ittuk ketten, lassan elm�l�zva,
Lassan t�nt�l, lett�l semmiv�,
t�nd�rsz�rnyad �gy porladt szemem el�tt...
Csak n�ztem, s nem �rtettem,
M�r semmi sem volt az, mint azel�tt.
V�dalkut k�t�tt�nk. Kereszt�nk vissz�k,
Le nem tehetj�k.
De f�radt vagyok any�m.
Menj v�gre, t�gy egy csokrot
ap�m eml�k�re.
K�sz�nd meg neki,
hogy szeretett.
B�r l�tn�m most a szemed!
Leh�nyn�d, �s megcs�koln�m.
Tedd le terhedet, keresztedet,
dr�ga j� any�m.
A hangod mikor hallom, l�tom, ahogyan �llsz
Magad, egyed�l, �s sok �v ut�n v�gre hazav�rsz.
L�tod nem tetted meg mikor k�rtem,
de nem b�nd!
�n tudtam v�gig, fagyos magad alatt
ott volt�l m�lyen legbel�l,
L�gyan, melegen, csillog� szemekkel
�rizted, hisz az any�m vagy.
Nekem az egyetlen. K�zd�tt�l, kem�nyen, ember�l.
Nem mentem el, csak messze vagyok
Elzavartak, el�ld�ztek a m�sra v�r� karok,
Nem volt semmim , csak amit t�letek kaptam:
Hitet, er�t, szeretetet, v�rtet,
s a j�v�be vetett rem�nys�get.
Elm�lt n�lk�led az id�, de bennem hagyta a nyomot,
mit veled lehettem, s �n �r�kk� veled maradok.
Hogy adhatn�k �n neked megbocs�jt�st,
hisz kezedben ringattad r�m az anyai �ld�st?
Lassan elrep�lnek a t�li fellegek,
�n az �ce�non t�lra j�ttem, hogy �rezd v�gre
�n is vagyok.
Elj�ttem, hogy h�vj,
s l�tod hamarosan hazamegyek,
mert v�rnak v�gre m�r az �lel� karok.