London utc�in ezid�t�jt a szok�sos k�d telepedett meg. Az utc�k nyirkosak, a falak s�t�tek �s balj�slat�ak voltak. 1820-at �runk.
Egy fiaker h�zott v�gig a kihalt utc�kon, a kerekek meg-meg akadtak a felgy�lemlett szem�thegyeken. Az ablakok gy�ren megvil�g�tva, csak szomor�an pislogtak...

A kocsi beh�z�dott egy mell�kutc�ba, majd n�h�ny h�zzal od�bb meg�llt egy kapu el�tt. Fiatal l�ny �lt benne. Mikor kisz�llt �sszeh�zta mag�n a kend�j�t, �gy az arc�b�l semmit sem lehetett l�tni. Beosont a kapun.
Olyanvalaki lakott itt, akihez jobb volt titokban bet�rni. Sokan j�rtak hozz�, de senki sem kiv�nta felfedni kil�t�t. Rebekka egyben sz�mkivetettje �s fontos szem�lyis�ge is volt a v�rosnak. Megfordult n�la minden rend�- �s rang� ember, a j�m�d�t�l a kold�sig. Rebekka mindenkinek a saj�t hat�rain bel�l szabott �rakat. Nem volt olcs�. Mindenki aki bet�rt hozz�, az otthagyott n�la az �let�b�l egy darabot. A titkaib�l, rem�nyeib�l, v�gyaib�l, szerencs�tlens�g�b�l, b�neib�l. Rebekka mindebb�l levette a juss�t. � j�sn� volt. Nem volt fiatal es nem volt �reg,. Sokan tudniv�lt�k, hogy t�n kora sincs, �sid�k �ta ott �cs�r�g a kopott, ragacsos konyh�j�ban, �r�k�s teaillatban, koszos kez�r�l cs�ng az elmaradhatatlan aranyl�nc.� nem volt j�, �s nem volt gonosz. Rebekka csup�n a sors volt. Azt is gondolt�k n�h�nyan, hogy nem � mondja meg azt neked, hogy mit rejt a j�v�d, hanem � maga alak�tja a j�v�det. A kez�ben tartja, �s �gy j�tszik a hozz� bet�r�kkel, mint a macska az eg�rrel.
Hideg, z�ld szeme volt, amelyb�l �rzelmeket m�g emberfia nem olvasott ki. De m�ly, mint a tenger, amelynek felsz�n�t hi�ba k�mleled unos-untalan, sohasem l�thatod meg titkait. Arc�n nyoma sem volt a kornak, de �gy a fiatals�gnak sem. Tal�n sohasem volt fiatal. Haja hossz� fonatban s�lyosan hullt a dereka al� , r�n�z�sre olyan volt, mint egy v�ns�ges v�n fa gy�kere, amely m�r �sszefon�dott a k�r�l�tte �l�k gy�ker�vel, �s soha nem szakad el a f�ldt�l. A szin�ben az �let ezer szine olvadt �ssze a sz�rke �sszes �rnyalat�ba, amely nem feh�r, �s nem fekete, nem tiszta �s nem mocskos.
A hangja..cs�ndes �s megfontolt, l�gyan omlik r�d, de betemet mint a szemfed�. Amit hallasz t�le, azt soha nem feleded, �s a lelkedben hordozod �leted v�g�ig. A szavak �gy iv�dnak a sejtjeidbe mint az oxig�n, �s azokon kereszt�l l�ktet ezent�l m�r az �leted minden perce.

V�rta m�r a l�nyt. Lef�zve g�z�lg�tt m�r a tea a kancs�ban, �s k�t cs�sze m�r oda volt k�sz�tve az asztalra. Itt nem kellett inas, nem kellett senki arra, hogy bek�s�rje a l�togat�t. A h�za egyetlen helys�gb�l �llt, amelyben a konyha, a h�l�, a nappali egyben a fogad�terem�l is szolg�ltak. Vastag b�rsonyf�gg�ny v�lasztotta el a kicsiny el�szob�t, melynek suhog�sa tudt�ra adta a h�zigazd�nak, hogy a l�togat�ja meg�rkezett. A szoba f� helye egy kanap� volt, amelyr�l Rebekka meg sem mozdult mikor a l�ny bel�pett.

K�t n� egym�sra n�zett, az idegenen l�tszott, hogy nem sz�vesen fedi fel kil�t�t azonnal.

- K�rem t�lts�n magunknak te�t, nehezen kelek fel innen, majd �lj�n le ide mell�m! - Rebekka hangj�ban nem volt k�relem, ink�bb k�z�lte a t�nyeket, amik t�rt�nni fognak, szem�ben g�nyos f�ny villant, mint aki tudja, hogy a l�nyban nem fog meg�tk�z�st v�ltani a szokatlan fogadtat�s.

A l�ny elk�sz�tette az italt, majd odah�z�dott a kanap�ra. A szeme riadt volt, de Rebekka ezt m�r megszokta a hozz� �rkez�kt�l. Nem sz�nd�kozta a l�togat�j�t megnyugtatni, mereven az �rkez�re n�zett majd m�lyet kortyolt a te�b�l.

- Biztos abban, hogy hallani akarja azt, amik itt el fognak hangozni?

A l�ny maga el� b�mult, majd hosszas, n�ma csend ut�n megsz�lalt:
-Az emberek azt mondj�k, hogy m�r mindent le�rtak a k�nyveikben..nincs m�r gondolat a vil�gban, ami ne hangzott volna el. Az ap�m kinyitotta nekem a k�nyveket �s megmutatta nekem a le�rt gondolatokat, de..hol vannak azok a v�laszok amelyekre �n v�rok?

- Ha megvannak a k�rd�seid, akkor a v�laszok is megvannak. Hossz� �jszaka lesz a mai. Sok a k�rd�sed. De egyet megmondok neked most: Hi�ba is tudod a v�laszokat, ezek a v�laszok m�r a te �letedben meg�rodtak. Nem �rkezett el az id�, amikor a v�laszokat megv�ltoztathatjuk. - f�rk�sz�n , mereven n�zett vend�ge szem�be, majd l�tva annak n�ma k�ny�rg�s�t, folytatta: - Megmondom neked, amire k�v�ncsi vagy, de az �leteden mit sem fog v�ltoztatni. Ami eld�ntetett, az eld�ntetett. Nem k�zdhetsz a vihar ellen, ami fel�d k�zeledik, csup�n mened�ket lelhetsz, �s nem k�zdhetsz a napf�ny ellen, csak �rezheted meleg�t. A vihar akkor is elj�, ha mened�ket tal�lsz, csup�n s�r�l�s n�lk�l �szod meg. De vajon tudod-e milyen a vihar haragj�ban is talpon maradni, ha m�g sohasem �rezted az arcodba csap�d� es� sz�r�s�t, ha nem szaggatta meg a ruh�dat a haragv� sz�l?? A szivedben olyan nagy a f�lelem, hogy nem akarod megtapasztalni, milyen az, ha a f�lelem elgyeng�l az er�s akarat felett. Az igazs�got akarod hallani, holott az ott lakozik minden fekete felh�ben �s minden elsz�rt napsug�rban. .....H�t rendben, halld, amit akarsz! El�bb azonban a fizets�g.

- Hoztam p�nzt, azt mondt�k, �n b�rkinek megfizethet�.....

Rebekka kacagni kezdett, felpattant a hever�r�l amir�l az el�bb meg moccani sem akart, el�vett egy l�d�t a sarokb�l.
-� lelkem! Nekem nem kell a p�nzed! Add nekem a j�v�det!

A l�ny meg�tk�zve n�zett r�, zavarban volt, nem �rtette a k�r�st.
-Hogy adhatn�m �nnek a j�v�met?

Rebekka t�relmetlen�l intett a kez�vel:
-Ahh balg�k! A j�v�, a m�lt!! A jelen! �n tudom ezeket, de a vil�g nem ezen tud�sban rejlik! Add nekem az elk�vetkez� �letedet, mit sz�m�t az neked, hiszen t�ged ez a mostani �rdekel! �n megmutatom neked, amit tudni akarsz,: hogy mi v�r r�d e sorsodban, de a sorsod te ir�ny�tod. Az el�bb azt mondtam, hogy nem tehetsz semmit?? Nem is! MOST! De majd, k�s�bb sok-sok sz�z �v m�lva tehetsz! Nekem az az �leted kell! Amikor d�nteni tudsz!

A l�ny zavarodottan n�zett r�. Hirtelen megijedt ett�l az asszonyt�l. Rebekka szeme villogott, mint a farkas�, aki egy vadat pillant meg az erd�ben. Mir�l besz�l ez? Zavarodottan k�rdezte:
- Nem �rtem mir�l besz�l??

-M�r hogyan is �rthetn�d! A tud�snak �ra van! �n megfizettem az eny�m�rt, most j�n a te fizets�ged. Ez nem piac, hogy meg�zleld a port�k�t lelkem! Csak egy egyszer� ig�ret kell nekem, ez nem sz�m�t sz�modra semmit..., egy kimondott igen..., hiszen nap-mint nap teszel k�nnyelm� ig�reteket.

- Mit kezdene vele?

- Elmenn�k v�gre innen. Le�ln�m a t�k�letes �letet, �s elhagyn�m, itthagyn�m magam m�g�tt.- Kinyitotta a l�d�t amelyet az im�nt el�vett, amelyb�l f�stszer�en kavarogtak el� a sikolyok, k�nnyekt�l r�zkod� s�r�sok, kacag�sok, �s suttog�sok, gyermeksz�let�sekor felhangz� els� s�r�s, es halotti gy�sz�nekek. Meredten n�zett a dobozb�l el�t�r� �rz�sekre, majd megsz�lalt.- �n olyan b�nt k�vettem el, ami�rt itt kell �lnem �r�kk�n �r�kk�, tudva mi mi�rt van a vil�gban. - Nagyot s�hajtott - Soha nem hagyhatom el, egy�tt kell ujj�sz�letnem majd e bolyg�val, mert a b�n�mnek nincs hat�ra, de ha siker�lne �sszeszedn�m az elpocs�kolt �leteket akkor megbocs�jt�st nyern�k, mert nek�nk ez itt a sorsunk a F�ld�n. A VEZEKL�S.

Az idegen �jultan rogyott �ssze. Rebekka f�l� hajolt, komolyan ran�zett �s betakarta:
-Az �lmod ma �jjel meghozza sz�modra a v�laszt. A v�laszt, ami b�ven el�g lesz neked. Nem dobhatod oda a sorsodat, mint ahogy �n sem vehetem el m�s sikolyait, k�nnyei, f�jdalmait, ssak meg�rz�m, mint az �let �sszes f�jdalm�t �s �r�m�t. Kinyitom �s el�nt a mindent els�pr� v�gyakoz�s az�rt amit �n soha sem kaphatok meg. Isten kegyeltje vagy, hogy te �t�lheted, �s megprob�lhatod �jra �s �jra. �n itt maradok es figyellek �r�kk�n-�r�kk�, de a j�v�d nem tudhatod meg, csak ha �nmagadban keresed. - hat�rozottan megr�zta a n�t, kiss� megpaskolta az arc�t. -Menj most haza l�nyom! Holnapra b�lcsebb leszel.