A reggel mindig megford�tja az �rz�seket, a reggel mindig elmossa az �jszaka kontrasztjait, azokat amik f�lelemmel vegy�lten kavarodnak benn�nk. Nyomaszt� teherrel hajtjuk a fej�nket a p�rn�ra, de k�nnyed�n �bred�nk fel feledve az elm�lt �j fenyeget� �rz�seit.
N�ra lassan hallani v�lte a folyos�r�l besz�r�d� zajokat, a csel�dek ruh�j�nak suhog�s�t, a madarakat, ahogy zajosan mes�lik az ablak alatt frissen szerzett �lm�nyeiket. J�l esett behunyt szemmel m�g lassan elny�jt�zni. Nem akart kib�jni a meleg paplan al�l, nem akart m�g visszagondolni az el�z� est�re. Hirtelen zajt halott az ajt� fel�l. Az anyja l�pett be rajta. T�lc�n hozott reggelit, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t. A t�lc�t az �jjeliszekr�nyre helyezte. Le�lt l�nya �gy�ra, megsimogatta homlok�t...-N�ra, mi t�rt�nt tegnap �jjel? - A l�ny felnyitotta meleg- barna szem�t. F�rk�szni kezdte anyja arc�t..., hogyan kezdjen hozz�....? M�g nem! M�g nem akart hozz� kezdeni.
- Nem v�rhatn�nk m�g vele anya? Majd, majd...
Az anyja t�relmetlen mozdulatot tett, elsim�tott egy nem l�tez� gy�r�d�st a mindig t�k�letesre vasalt ruh�j�n. Megigaz�totta a szorosan h�traf�s�lt konty�b�l kik�v�nkoz� hajsz�lat, sz�ja r�snyire h�z�dott, ideges r�ng�s suhant �t az arc�n. -N�ra eg�sz �jjel egy szemhuny�snyit sem aludtam. Az eg�sz v�ros tudja, hogy az a n� mikre k�pes. Mi�rt k�nozol a hallgat�soddal?? Ki vele! – L�tszott, hogy nem b�rja t�rt�ztetni mag�t tov�bb.- Mit mondott?? Mit mondott neked??

N�ra fel�lt az �gyban, �tkarolta anyja nyak�t. Az megfesz�lt, de t�rte l�nya �lel�s�t. Lassan elindult a keze l�nya tark�j�n, halv�nyan v�gigsim�tott rajta.
- Nem mondott semmit.., elijesztett. Borzalmasat mutatott nekem �s �sszeestem.

- El�jult�l?! Miel�tt b�rmit mondhatott volna? M�g egyszer el kell menned! Csak � tudja nek�nk megmondani a megold�st! Halad�ktalanul �lt�zz fel, �s megbesz�lj�k a tov�bbiakat!

N�ra anyja ut�n kapott:- De m�giscsak... M�giscsak

Az anya felkapta a fej�t:- Mit m�giscsak?!- A hangja hiszt�ri�s rik�csol�ss� v�ltozott..- Mondd m�r!
N�ra megszokta m�r anyja kit�r�seit az ut�bbi hetek alatt. A mindig visszafogott, v�laszt�kos anyja hetek �ta, ketrecbe z�rt tigrishez hasonl�tott. Nem volt k�pes m�r uralkodni mag�n �s a f�lelmein. �sszeomlani k�sz�lt a k�r�l�tte l�tez� t�k�letes vil�g. Leomlani k�sz�ltek a falak, amik b�styak�nt h�z�dtak eddig k�r�l�tte. A vagyon ami ezeddig eg�sz �let�re befoly�ssal b�rt, homokszemenk�nt p�rg�tt ki ujjai k�z�l. Nem tudta tov�bb az esem�nyeket �nmaga ir�ny�tani, a l�ba al�l kics�szott a talaj. A t�k�letes m�z megkemeny�dett, lassan megrepedt, mint egy r�gi kisz�radt agyaged�ny, �s darabjai minden egyes napon hangos cs�r�mp�l�ssel hullottak al�.

N�ra n�zte az anyj�t, m�ly, �that� pillant�s�t r�f�ggesztve figyelte e v�ltoz�st rajta. Tudta, hogy valami visszaford�thatatlan kezd�d�tt, valami ami ez id�ig meleg �s b�rsonyos volt k�r�l�tte, valami ami eddig az �lete minden napj�t biztons�goss� tette..., ez a valami m�ra elt�nt. Napr�l-napra egyre al�bb ereszkedett az a s�lyos vasf�gg�ny, ami az eddigi �let�t �s az elk�vetkezend�t elv�lasztotta.
Felkelt az �gyb�l, mez�telen talpa a hideg padl�t �rintve visszaford�thatatlanul r��bresztette a val�s�gra. Ez a hideg mint a penge v�gott bele a b�r�be, ez a hideg mint egy �t�let k�szott v�gig fiatal test�n. Ez a hideg belopta mag�t a sz�v�be, �s megfagyasztott benne egy eldugott kis sarkot

. Vannak az �letben olyan h�tk�znapi pillanatok, amelyek ellen hossz� �vekig felv�rtezve �llunk, �szre sem vessz�k, hogy a biztons�g milyen er�s p�nc�lt von r�nk. Ezek a pillanatok a sebzetlen lelkeket nem �rintik, ezek a pillanatok a napi megszokott ritmus r�sz�v� v�lnak, de ezek meghat�roz� pillanatok lehetnek �let�nkben akkor, ha a lelk�nk mint a sebzett toll� mad�r rebeg f�ldrevetetten a sors iszony� sasmadara el�tt. Ez a mad�r ezel�tt v�gan repkedett a fagyos szikl�k felett, de megfagyni k�sz�l egy cseppnyi h�kupacon, megadva mag�t a visszaford�thatatlan v�gzetnek.
A fagy csak els� pillanatban �rint �les f�jdalommal, k�s�bb b�d�t� melegs�ggel ringat minket el, �s m�g tudat�ban sem vagyunk annak, hogy m�r nem �rezz�k t�bb� mi az, ami igaz�n biztons�gos �s meleg. Az elme mint a k�b�t�szer elsz�rja b�d�t� g�z�t saj�t tekerv�nyein, �s m�r t�bb� nem akar tiszt�n l�tni. N�r�t m�g megijesztette a hideg. Ezzel a hideg j�zans�ggal n�zett az anyj�ra, hangja is ugyanilyen hidegen csengett:
-A bajok m�g nem �rtek v�get. Ap�m meg fog halni.

Az asszony a l�ny�ra n�zett. N�zte azt a t�r�keny kicsiny alakot a szoba k�zep�n, l�tta hogyan fesz�l meg l�nya minden �ze e kijelent�sre. L�tta, hogy a l�ny komolyan besz�l, k�zeledett hozz�, de nem l�tta �rtelm�t meg�rinteni. A l�ny teste megfesz�lt, szeme kem�nyen, hidegen viszonozta pillant�s�t. “Mi�rt k�ldtem oda? Gyerek m�g!” Lerogyott a sz�kre az ajt� el�tt, szem�b�l lassan csendesen elkezdett patakban folyni a k�nny.

-N�ra nagy bajban vagyunk. Ap�d minden�t elvesztette. Minden�nket elvesztette. N�h�ny h�t, �s f�ld�nfut�v� v�lunk. Ne j�tssz velem! Mi�rt mondasz ilyeneket??!! Honnan veszed ezt?

N�ra nem v�laszolt az anyj�nak, csak n�zett r� hallgatta, amit mond. Nagyon szerette az anyj�t, b�r az mindig olyan t�volinak t�nt sz�m�ra, b�rmit tett, b�rmit mondott, N�ra sohasem �rezte k�zel �nmag�hoz. Az anyja �lete minden pillanat�ban valahol m�shol j�rt. Olyan volt �lland�an, mint egy k�sza gondolat. Ott lebeg folytonosan mellett�nk, de megfoghatatlan. M�rta asszony hajdani sz�ps�ge m�g l�that� volt. S�r�, t�m�tt �benfekete haja f�nyesen keretezte arc�t. Nagy fekete szemei mint k�t s�t�t t�zgoly� m�lyen eltemetett szenved�lyt t�kr�ztek. Olajbarna b�re m�g ma is t�k�letes volt sz�p arc�n. Kora legink�bb megt�rt tekintet�ben volt l�that�. Sokan kutatj�k, hogy miben �ll az �reged�s legels� jele a n�i arcokon. M�rta asszony k�lleme m�g most is t�kr�zte ifj�s�g�t, csup�n szem�nek f�nye t�rt meg.
M�rta nem volt az a bizonyos "gondoskod� anya.” M�rta nem �lelt, M�rta nem cs�kolgatott gyermeket, de ott volt minden beteg �gyn�l, ott volt minden �hez� sz�jn�l. � ink�bb amolyan gondoskod� anya volt. Elhalmozta mindennel akit szeretett, de nem volt k�pes �lelni. N�ha viharosan megszor�totta a l�ny�t, de legink�bb az ell�t�s�ban mutatta ki szeretet�t. Naphosszat f�s�lgette, �lt�ztette . Ritk�n mosolygott, sz�vb�l nevetni sem sokan hallott�k. Nem �rdekelte a zene, a k�nyvek, nem �rintette meg a fest�szet. Valahol m�lyen a sz�v�ben irigykedett azokra akik eme foglalatoss�gokat �ztek, �s irigyelte azokat, akiket vonzottak a m�v�szetek. Mindezt m�ly megvet�ssel pal�stolta a felsz�nen, mint mindent amit nem �rtett. Az � sz�m�ra a m�v�szetet a kamra megt�lt�se jelentette, a h�ztart�s t�k�letes ell�t�sa, az �ri k�r�kben val� mozg�s a mindennapi �let t�k�letes szervezetts�ge. Egyvalamiben mester volt: a gy�gyf�vekben. Aki a sz�v�hez legk�zelebb �llt, azt elhalmozta gy�gy�t� kenc�ivel, pirul�ival, poraival, minden gy�gyn�v�nynek tudta a nev�t, a javallatait �s ellenjavallatait.
N�ra kisgyermekk�nt gyorsan felm�rte anyj�nak eme szenved�ly�t, �s ha t�r�d�sre v�gyott, azonnal �gynak esett. Ilyenkor bizton sz�m�thatott arra, hogy anyja napokon kereszt�l csak vele foglalatoskodik. M�rta asszony ezekben az id�kben, odaad� gondos any�v� volt k�pes v�lni. �jt nappall� t�ve a beteggel foglalkozott.


De most olyan korral �llt szemben, amire nem ismert gy�gy�rt. A kil�t�stalans�ggal. Ez az a betegs�g, amely �gy dolgozik, mint egy zseni�lisan megalkotott t�k�letes m�reg. Az els� id�ben vad indulatok t�rnek az �ldozatra, a gondolatok mint az �hes tigris kergetik a megold�st, nem tal�lv�n r� �rj�ngve kezdenek t�ncot j�rni az elm�ben, sz�tr�gva annak minden zeg�t, �s zug�t. Ezek ut�n belef�radva ebbe a t�bolyodott forg�sba, megsemmis�lve megadj�k magukat. Eleny�sznek az agyban, nem akarv�n soha t�bb� �letre kelni. A beteg letargi�ba s�pped. Nem �rdekli t�bb� a j�v�, nem t�pel�dik tov�bb a m�lton. Nem �l a jelennek sem, benne �l az elm�l�sban ezent�l, mint egy zombie, aki m�r sem nem �l�, de m�g nem is halott. A kil�t�stalans�g k�pes minderre. M�rta most kezdte t�bolyult t�nc�t. Mivel az � vaj�koss�ga e helyzetben cs�d�t mondott, elk�ldte l�ny�t egy n�l�n�l rafin�ltabb vaj�koshoz, Rebekk�hoz. �s most tan�cs n�lk�l, v�rt n�lk�l elhagyta minden ereje. �s csak n�zte a l�ny�t....-tal�n nincs m�g minden veszve..., majd csak kital�lunk valamit,.... - m�g nem adta f�l.

N�ra elbizonytalanodott l�tva anyja megfesz�lt arc�t:
- Csak �lmodtam anya. Tal�n csak rossz �lom volt..- odaszaladt az anyj�hoz �s �l�be temette a fej�t. Szorosan �tkarolta annak derek�t. M�rta �sszeszedte mag�t, finoman eltolta le�ny�t.
- Mi�rt is k�ldtelek t�ged oda?! - n�zett r�. N�h�ny, nagyon hossz�nak t�n� m�sodperc m�lt�n megsz�lalt:- Ma este sz�nh�zba megy�nk. �ltsd fel majd a legszebb ruh�dat, ne t�r�dj semmivel. - elrendezte a ruh�j�t mag�n, haj�t megigaz�totta.
-Most menj be k�rlek a h�godhoz, miut�n k�szen vagy a toaletteddel. Az orvos az im�nt ment el t�le. Ma kimondottan j�l van, olvass neki egy keveset, m�g nem �r ide Fleur kisasszony. Tudod, h�god nem sz�veli a franci�t.. - itt elmosolyodott. - No fel a fejjel! - Biztat�an biccentett l�nya fel� �s elhagyta a szob�t.

N�ra kiss� felengedett, rem�nykedve n�zett ut�na: - Az any�m! � mindent megoldott, most is megoldja..., s�t a nap ma reggel..- gyorsan h�vatta a szobal�nyt, fel�lt�z�tt. Haj�t egyszer�en f�s�ltette, de m�r az est�re gondolt. �des bizserg�s futott �t rajta: - Sz�nh�z!!!..- ezt gyorsan elmondom h�gomnak. � m�g nem j�het vel�nk, de mennyire szereti hallgatni a besz�mol�im minden perc�t! - Itt hirtelen elkomorodott..: �, �des kicsi h�gom! � akkor sem sokat l�that, ha v�gre vel�nk tarthat.

N�ra h�ga egy hossz� betegs�g ut�n vesztette el a szeme vil�g�t. Van az �gy, hogy amit a term�szet elvesz, ahelyett m�s nagy kincset �d. M�g csak 9 �ves volt, de �gy viselte betegs�g�t, ahogy csak egy igaz, nagy l�lek k�pes. Kem�ny akarattal k�zd�tte v�gig betegs�g�t, �s akkora �let�r�mmel gy�gyult fel, hogy csak a h�la maradt benne az �lete ir�nt, amely h�la mellett elt�rp�lt az, hogy soha t�bb� nem l�thatja szem�vel a vil�got. Megtanult �n�ll�an k�zlekedni a kast�lyban, nem t�rte a seg�ts�get, m�g �lt�zk�d�sn�l sem. Ezernyi apr� �r�m�t tal�lt megl�v� �rz�kel�s�ben, de legf�bb �r�m�t a zongor�n�l lelte. El�sz�r az ujjai alatt megsz�lalt hangokat csak �n�ll�an, �nmagukban csod�lta . K�pes volt �ll� napon kereszt�l csak �t�getni egy-egy billenty�t. Majd a csal�d megunv�n e hangokat vele egy�tt hallgatni, egy zenetan�rn�t szerz�dtetett mell�.

Fleur kisasszony v�nl�ny volt, ki tudja mi�ta m�r, hogy gazdag csal�dok elk�nyeztetett gyermekei elm�j�t csiszolta. Szigor� volt �s hatalmas m�velts�ggel rendelkezett. N�gy �ve volt a csal�dn�l, �s ma m�r franci�ra is oktatta a l�nyokat. N�r�n�l m�r csup�n csiszolni kellett a megl�v� tud�st, de Kl�ra m�g csak most ismerkedett a nyelvvel, de mint j�t�kos gyermek csak kedvenc j�t�kszer�t akarta kezelni, a zongor�t. Fleur kisasszony csak nagy-nagy szigorral tudta a hangszerr�l a francia nyelvre terelni figyelm�t.
A k�t l�ny szinte elv�laszthatatlanok voltak, nem jelentett probl�m�t a k�zt�k lev� kork�l�nbs�g. N�ra �gy kezelte a h�g�t, mintha annak a legkisebb testi probl�m�ja sem lenne. Csak egy gyermek tud �gy elfogadni egy helyzetet, hogy fel sem t�nik neki m�s ember fogyat�koss�ga. N�ra sz�m�ra a h�ga l�te teljess�ggel term�szetes volt, nem firtatta a term�szet d�nt�s�t. Most azonban, hogy �lete el�rkezett a 16 �v�hez, �rdekes kett�ss�g kezdett j�tszani benne. Egyr�szr�l megmaradt kicsi gyereknek, m�sr�szr�l a n�iess�g apr� bimb�i nyitott�k szirmaikat jellem�ben.

Kl�ra nem v�rta meg n�v�r�t, zajosan rontott be a szob�ba:
-N�ra! �desapa meg�g�rte, hogy hamarosan a nagymam��khoz megy�nk!- Kl�ra arca ragyogott a boldogs�gt�l.
-Kl�ra! Vigy�zz mert r�l�psz a ruh�mra! - N�ra nevetett. - Gyere ide mell�m, mindj�rt elk�sz�l�k. Van egy kis id�nk a kisasszony l�togat�sa el�tt. Mihez lenne kedved?

Kl�ra lebiggyesztette sz�j�t: - Fleur kisasszony!! Rem�lem nem vissz�k magunkkal a nagyi�khoz! �r�k�sen a francia! - dobbantott egyet kis l�b�val �s harciasan meg�llt a szoba k�zep�n

-� te kis amazon! - N�ra nem �llta meg nevet�s n�lk�l .- Na gyer�nk! Mit csin�ljunk ma reggel? Lenne kedved egy sz�p mes�hez? Mondjuk a parkban, ma gy�ny�r�en s�t a nap. Sz�val a nagyi�khoz m�sz?
-Nem , nem csak �n! Mi ketten!- N�ra meglep�d�tt
-Err�l nem is tudtam, �gy meg jobb! - arca felder�lt. Apja sz�lein�l nagyon szeretett lenni, b�r nagyapa �r�k�s hadi besz�mol�i n�ha untatt�k. - Mit sz�ln�l hozz�, ha kital�ln�nk egy mes�t mi ketten az � meglepet�s�kre, �s azt el�adn�nk nekik? Hm?- Kl�ra arca hirtelen meglep�d�tts�get mutatott, majd gondterhelten �sszeh�zva kis szem�ld�k�t kijelentette:
-�! Az nagyon komoly munka lesz! �n leszek a sz�p sz�ke hercegn�.

N�ra pal�stolva nevet�s�t, gyorsan helyt adott neki:
-Igen-igen. Borzaszt� sokat kell rajta dolgoznunk, de ann�l szebb aj�nd�k lesz. Term�szetesen egy sz�p sz�ke hercegn� megform�l�sa csakis r�d v�rhat, nem is gondoltam m�sk�nt.- fel�llt, megfogta h�ga kez�t �s elindultak a parkba. Kl�ra a feladat nagys�g�n fellelkes�lve buzg�n l�pkedett n�v�r�vel.
K�t gyermek. K�t gyermek, akiknek m�g esz�k �g�ban sincs gondokkal t�r�dni, akik k�z�l egy azonban m�r arcul csapta a rossz szellemet, a m�sik lelk�be pedig most f�rk�z�tt csak be.