Br kpes lennk...!
Elmondanm nektek
a vznek milyen ze volt,
ahogyan a forr napban
a fld all felbukkant vdrre
buktam. Elmondanm, ahogy
csendben, hvsen reztem
a csodt, ahogy a Fld kincse
szomjat olt.
Lefestenm nektek a zent,
amit behunyt szemhjam al
festett... Ahogy lgyan bontott
szneket a harmnia bennem,
mit valami trlat, akvarellel nyitott,
majd slyos olajnyomat, lktet vrsen
ahogy sebzett a fjdalom, s az rk
kk az orgonk hangjban...
br lefesthetnm nektek, amiket lttam!
Elnekelnm a tjat, merre visz az utam,
rendezett hangjegyekknt a fasorban a fk,
mgtte lgy akkordknt fnylik a foly,
a hegyek basszusra fuvolaknt rebben
a napfny,...
Elnekelnm nektek, ahogy hullmzik,
majd rad az rk ritmus. Dobverknt pereg
a Lt kezben, a tavasz minden perce,
csak hangom lenne r, hogy megmutassam,
hogy halljtok ti is, csak egy percre!
Csak szavaim vannak.
Fehr lapon csak fekete betk,
hanyatlik a kz, s csukdik a szem,
nincs rtelme...
Mit mondhatnk, amit nem mondtak mr?
Kltnek lenni akarat, hogy mutass, hogy adj,
hasznlom n is..
Nincs jogom,
csak ha jobb, ha tbb, de egy jabb vers,
egyre megy. Mi nekem a fensges meldia,
versem utn neked marad csak egy hegy.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
