Amnézia
Ó szeretnék amnéziát kapni ajándékként. Mert úgysem kaphatok ambróziát és ugye én, ki nem vagyok kishitű templomban meg nem elég vakbuzgó, hithű egycsapásra esélyem lenne egy teljesen új egyéniségre nem lennék mindíg személyesen önnön létemben személy-lesen, hogy bírom-e még a feszített tempót bányászok-e új igét az agyból vagy csak venyigét... Eddig csak melléfogtam, botladoztam Ránctalanítóval a nyakamon Öniróniámat időnként torkon ragadom: mikor pózolok , milyen nyakatekert, hisz nyakig ülök a mában, ambrózia helyett a lekvárban Sziszifusz irígyen kutatja titkom Ennyi elánnal semmivé lenni Ehhez nekem nem kellett istennek születni Most levonva a konklúziót Elkötöm magamon az infúziót . Sziklában is csak hasadék vagyok Hegyláncon is csak szakadék Magamra fenem gyilkos tekintetem Kis korrektor a szem alá, hogy szem elé kerüljek végre ,vagy észre vagy tegyek végre már az egészre Jó lenne végre amnéziát kapni Mert a sok heget magamon Már véresre kaparom, És mindig jön egy újabb Az ember ebbe már belefullad.
|