A Ragadoz
Srban szletett. Anyja ln
lktetve, melegen lelte t a vadon,
nem is emlkszik mr taln,
hogy ltezett valaha igazi, mly oltalom.
Kvek nyestk talpt,
s csak futott, futott vrezve, rettegve, gve
rnyak kerestk mg nyugta volt,
sikolyok ztk minden meredlybe.
Adta magt szlnek, s verte es a htt
s csak hideg od, mi grt meleget,
prja holt testn a mart nyomok,
s csak egy rpke pillants r, hogy kiszenvedett.
Csppnyi let, mi nysztve kr,
veri a szl a lombot odaknn,
mivgre szaladjon vadszni:
nincs mr semmi, tn nhny kbor sn.
De nem fogy a srs, kvetel az hsg
osonva szalad elmarni ht, mi mozog
szve sem dobban, ahogy figyel,
mikor megltja a vdtlen ldozatot.
Rpke shaja a ltnek,
ahogy roppan a gyenge nyak,
emitt vrjk haza, ki mr halott,
amott egy anya hes klykhez szalad.
Reppennek szjjel ijedten a varjak,
hallsikolytl zeng, zg a vadon,
s a ragadoz nyaldossa jllakott klykt,
mint a rg elveszett, meleg oltalom. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
