Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Már értem a világot!
A fekete elé
fehér függönyöket akasztanak
A fehéret sárral feketítik
A színest szürke egyenruhába bújtatják
A szürkét körbecsilingelik.
A földeket körbefalazzák,
S az ódon falakat elföldelik
Fiaikat halálba sorozzák
S zokogva síratják őseik.
Az értéktelent fölértékeltetik
S üres zsebekbe gyűjtik kincseik
A reményvesztetteket halálra sújtják
S máson kérik számon veszett reményeik.
Kolbászból kerítést fonnak
Kegyeletből feléd szöges deszkát dobnak
Falakat döngetnek egy abortált gyermekért
De gyermekeket ölnek szánalmas hitükért.
De egyszer majd minden fekete rátok borul
S a fehér függöny tekeredik majd nyakatokra
S az ódon falakból majd őseitek szelleme kisért
Az elfalazott szépségekért.
Az értéktelen sírként borul rátok
S ürességetek csak döng majd alant
S gyermekek táncolnak majd rajta
Kiket mind a tiszta nap fogant.
Már értem a világot
Csak nem tudom,
Akarom-e érteni
Mit hoz a holnapom.
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
