L�tj�tok feleim szemetekkel mik vagyunk,
Por, �s hamu vagyunk...
A bel�legzett anyai cs�k,
a v�gy �l�n piheg� l�tben magunk,
feledve h�sk�nt, �rt�kk�nt,
mi magyarok. Siratjuk, mi volt.
L�tj�tok f�ld�nk por�nak nyoma,
talpunkra ragadva...V�ndorok vagyunk.
Sz�v�nkben �kk�nt viselve terhet,
�ld�zhet minket a sors, meg is verhet,
de benn�nk �l �seink v�re, 
megmaradt magunknak mag�nyos z�loga.
N�zz k�r�l! �rtelmet keresve, cs�ggedten
leh�ny a szem. Csak �rzed,
ahogy dobban benned a sz�v, 
ahogyan l�ktet benned a v�red...,
egy b�lcs�dal ritmusa cseng halkan,
magyarul zengve, otthonr�l, r�gr�l,
szeretetben.
Sz�thullott levelekk�nt, sz�llel hadakozva,
sodortattunk el, 
Mint viharvert fa t�p�zott lombja
borul a magyar az �si halomra,
mindre kinek nev�t k�r�mmel v�st�k,
karddal, t�zzel �gett�k �r�kre,
mind kit a nagy anyaf�ld �lel,
s idegen falak �p�ltek f�l�tte.
L�tj�tok feleim szemetekkel, mik vagyunk
Por, �s hamu vagyunk,
eladott hegyek, idegen bor
a magyar ajkakon, villog� idegen szavak
a v�rz� magyar falakon.
Csod�lva tekintesz a Szent koron�ra,
s csod�lva gondolsz a r�gi haz�ra...
Veszett fejsze nyele..., s legyintesz t�rten
a lemond�s �tka homlokodra v�sve
k�s�rt otthon, �s k�s�rt m�g�ttem.
L�tj�tok feleim szemetekkel....
Mik vagyunk mi? Csak hamu, �s por
Egy elfeledett n�p, mit eltemet a kor.