grafitnyomok
MÁSIK FÓRUMOM
 

Ide kattints a rozsaszin ugyek topichoz!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
>Menü
 
Gondolatok, lélekszántások
 
hangos versek
 
Novellák, rövidebb prózai írások
 
Vezeklés (készülő regény)
 
HANGULATOK Hang-kép-vers egyben

 Indítsd el a zenét, nézd a slideshowt, és olvasd a verset!

Trafic

Belle Nuit

Air

Adagio

Unforgetable (Felejthetetlen)

Vártál, vártalak

Bár elmondhatnám...

 

 
Újabb írásaim
 
Verseim

  

 
Nagy lelkek törékeny életekben (kedvenceim)

Edith Piaf (Sinka Zsuzsanna írása)

Leonard Cohen

Jim Morisson

 
Verseim angolul
 
Bannercsere

 

 

Bannersite:

Több, mint 50 kategória között kereshet érdeklôdési körének megfelelô honlapokat. Ha népszerusítené honlapját akkor is látogasson el ide!

 

Bannerműhely: 

 

 

 

 

Bagolyvár:

 
Középfölde:
 
 
Csingi oldala:
 
 
Tündérkéz
 
A Hauer Pódium plakátjai

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Az oldalon használt kódok

A legördülő menü kódja

Segítség a legördülő menü kódjához

Itt próbálhatod ki a kódokat (köszönet érte Vikinek - Bannerműhely)

Kódpróbáló lap kódja (Vikitől - Bannerműhely)

"Saját képeim" scriptje (jobb oldalon)"

"Saját képeim" scripthez leírás. Köszönet érte Hitetlennek

 
Szép képek nektek

 

Kagaya Zodiac (I)

Kagaya Zodiac (II)

Tündérek

Fantasy

Fantasy II

 
Ajánlataim

A Legjobb Scriptek Szállítója 

 

 

 
saját fotóim
 
Morzsák

Morzsák /avagy hogyan váltak valóra a mesekönyv lapjai/

 

Ha valaki olyan gyermekről hall, aki rendszerint egyedül játszik, vagy napjai nagy részét családi örökségű csipketerítővel leterített mahagóniasztalnál tölti, általában első érzése a sajnálat a gyermek iránt. Bizony, hogy rosszul teszi.

Anyám, és apám fiatalságának minden szépsége egy pillanat alatt fonódott össze apám családjának minden tiltakozása ellenére. Apai nagyszüleim keserűen kapaszkodtak még abba a milliőbe, amit még kisnemesi múltjukból képesek voltak megőrizni. Volt ebben természetesen valamiféle gőg is, amit abban az időben szemlesütve, vagy enyhe mosollyal tolerált a szomszédság, és segített ebben az elnéző mosolyban az is, hogy a nagy műveltségű, és kiváló iskolákkal rendelkező nagyapám a szocializmus ideje alatt beállt postásnak. És ki ne szerette volna azt az embert a környéken, aki havi rendszerességgel hozta a nyugdíjat, a kedvenc napilapokat, és akihez egy-egy jó futballmérkőzésre bármikor beülhetett a környék férfinépe televíziót nézni? Ilyenkor nagyanyám kipenderedett a konyhába, és míg a szobából hallatszott a hangos szurkolás, ő megfőzött egy seregnyi vendég számára. Nagyanyám ugyanis csakis sok emberre tudott főzni. Beleszületett a vendéglátásba, dédszüleimé volt Újpesten a Cserge vendéglő, amit az államosítások idején egyetlen délután vesztettek el, és amiről a nagyi sohasem beszélt túl sokat. Nem , nem beszélt sokat szavakkal, de annál többet a szemeivel. Talán félt attól, hogy a cserfességem bajt hoz a családra, vagy egyszerűen túlságosan fájt neki erről beszélni. Annyit tudok, hogy egy délután felfegyverzett férfiak rontottak be, és a tulajdonost, és a családját a vendégekkel együtt azonnal kizavarta az étteremből. Az ajtóra egy tábla került, és egy hatalmas lakat. Nagyanyámék egy ideig a hűtőkamra egyik folyosójának apró nyílásán keresztül jártak be élelmet lopni, de ez csak addig tartott, ameddig maga a hatóság meg nem tette ugyanezt, csak éppen hatósági engedéllyel, és a főbejáraton keresztül. Megszokta, hogy a vendéglőben este volt a legnagyobb munka, és soha életében nem volt képes ezentúl rendes időbeosztás szerint élni. Sokat gondolkodtam már azon, hogy fiatalasszonykorában hogyan oldotta meg az öt gyermeke körüli teendőket, de erről a titokról a fátylat talán majd később tudom fellebbenteni.
Abban az időben, amikor az én emlékeim sorait vésni kezdte gyémánthegyű pennájával az élet, a nagymamám esténként egy számomra igen érdekes gépezet elé ült a szoba asztalánál, amely gép mindig ott állt várva a nagyi szorgos kezeit. Reléket állított össze, szegecselt egy elektronikai üzemnek. Mindez engem egy cseppet sem érdekelt, ellenben lenyűgözve csodáltam az apró összetevőket, amelyeket apró kis nejlonzacskókban tárolt. A gép minden este halkan zümmögve dolgozni kezdett. A nagyapa mellette ülve olvasott, miközben időről-időre szipkájába helyezett egy-egy cigarettát.
Itt éltem velük gyerekkorom nagyobb részét. Egy cseppet sem találtam unalmasnak, avagy egyhangúnak náluk az életet. Két aprócska szobája volt a háznak, hatalmas , nehéz szekrényekkel, és könyvespolcokkal. Ezek a szekrények, és polcok jelentették akkoriban nekem a mindenséget. Első, és legfontosabb felfedezni valóm természetesen a könyvek voltak. Esténként , vagy inkább késő éjszaka amikor ágyaztunk, a nagyapa először mindig felhúzta a hatalmas órát az ágy felett, majd megigazította a Jézus képet a falon. A biblia történeteit ezekben az esti rituálé szerű ágyazások alatt ismertem meg. Nem, nem semmiképpen sem mondhatnám, hogy nem volt a témához kellően komoly ez az időpont. Nagyon bölcsen látta a nagyapám, hogy engem semmiféle ájtatos módszer nem lenne képes ezt megismertetni, hát megragadta a gyermeki fantáziámat, és a lepedőkkel, játszva bemutatta nekem az akkori időket, illetve annak néhány emlékezetes alakját. Az esti olvasás elmaradhatatlan volt. Hosszú percekig lapozgattam a mesekönyvet, gondosan tanulmányozva benne a szép, festett képeket lovagokról, királykisasszonyokról, sárkányokról. Nem volt ez annyira egyszerű feladat! Először is tengernyi könyv állt a rendelkezésemre, és azok között kellett megtalálni a legmegfelelőbbet. Sokszor meggondoltam magam, és a nagyapa hátára állva felkapaszkodtam ismét a könyvespolcra, és nagy nehezen ráleltem az aznapi kiszemelt mesegyűjtményre. Nehéz döntés volt, hiszen először is a kedvenc meséimet is szerettem volna újra, és újra hallani, másodszor pedig ott várt még a rengeteg, ismeretlen történet. Ott tanultam meg olvasni. A nagyi szemét figyeltem, ahogyan fut a sorok között, és figyeltem, amit mond. Tudta ő már egy idő után, hogy tudok olvasni, alig múltam négy éves, és együtt, hangosan olvastuk a meséket. De még azután is ő olvasott fel nekem egy mesét, majd mindketten megfogtuk a saját olvasnivalónkat, és késő éjjelig bújtuk a könyveket.
Emellett ott volt még a nagyiék bárszekrénye. Tükrös volt belül, és fejjel lefelé fordítva a talpas- poharak olybá tűntek az én szememben, mint a hercegkisasszonyok egy csillogó királyi bálban. A bárszekrénynek mindig mandulalikőr illata volt, és a csiszolt-üveg mandulalikőrös palack volt a lovagok legnemesebbike, hiszen olyan sisakot hordott a fején, amelyen még a bárszekrény apró lámpájának a fénye is megbicsaklott. Bizony ott nyüzsögtek körülötte a talpaspohár kisasszonyok, és lesték minden szavát! Hányszor, de hányszor ültem ott, történeteket gondolva a mesebeli királyról, aki ezen a bálon hirdeti ki, hogy kihez adja a egyetlen, szeretett leányát!
Mégis a legmulatságosabb az volt, amikor megérkezett Vili bácsi. Ő a szóbeszéd szerint szabász-varró volt, de ez csak szóbeszéd! Ő rettenthetetlen vadász volt, legalábbis nekem folyton azt bizonygatta, akinek a kamrája tele van különlegességekkel. Első dolga volt mindig megdicsérni a frizurámat, mert mint mondta, ő csakis finom családokhoz járatos , ahol a jómodor elengedhetetlen. Majd rendszerint rátért a véznaságomra, amire csakis az ő világhíres szakácsnő felesége tudna gyógyírt, és máris sorolta a menüt: medvetalpleves, óriáskígyó-uszony, tigrisbajuszra tűzdelt békamáj, de elvétve említette az oroszlánfültő pörköltet is. Nem tűnt igazi nagy vadásznak. Először nem is hittem neki, de hamar eloszlatta kételyeimet. Azt mondta, hogy azok a vadászok, akik megjárták már rózsabokros hegyeket, azok csakis csíkos fürdődresszben vadászhatnak, de a lócitromvédő bizottság felfedezné őket, ezért álruhát hord. Ekkor mindig nagyokat nevettünk, hogy hogy megvicceli a lócitromvédő bizottságot, és csakis én, meg a nagyiék tudják, hogy ő különben nagy-nagy vadász.
A lócitromvédő bizottsággal nekünk is vigyáznunk kellett. A nagyapa ugyanis varázsszert főzött. A szilvát ősszel összeszedte, hordóba tette, majd egy furcsa gépet tett a konyha közepére, amibe belerakta a már nem szilvakinézetű gyümölcsöt, és a cseppenként gyűlt italt üvegekbe töltötte. Olyankor, ha csengettek, ki sem szabad volt menni az ajtón, nemhogy kiszaladni, vagy kikiabálni, hogy ki az. A nagyapa szilvapálinkájának nagy híre volt a környéken, de nem is adta csak úgy senkinek. Csakis ajándékba adott, ha adott egyáltalán de csak diannáscukorként emlegették, ha valaki olyan előtt került szóba, aki félő volt, hogy elmond bármit is a lócitromvédő bizottságnak.

A nagyszüleimnek öt gyermekük született. Kettő lány, és három fiú. Amikor én megszülettem, már csak a három fiú élt. Az egyik kislányt négy évesen veszítették el, amikor magára rántotta a forró halászlevet. A másik neve Aranka volt, aki tizenkilenc éves korában öngyilkos lett. A nagypapa minden irántuk érzett szeretetét, és rajongását nekem adta. A téli hidegben a Fővárosi Nagycirkuszba jártunk. Mindig, minden előadást megnéztünk, és csakis a legjobb helyekre vette a jegyeket. Olyankor már kora délután megfürdettek, a hajamat megmosta a nagymama, két copfba fogta, és masnit kötött bele. A mama felvette a balettáncost ábrázoló medállal az nyakláncát, krasznaja moszkvát fújt magára , amit én a mai napig jó illatúnak találok, hajára hajhálót tett, hogy a frissen berakott frizuráját ne fújja szét a szél. A nagyapa öltönyt húzott, és az ingje kézelőjét a legszebb inggombbal fogta össze. Útban a buszmegálló felé meg-megálltunk a kapuknál, a nagypapa büszkén hallgatta, ahogyan a szomszédok elmondják, hogy lám, milyen nagyot nőttem, és hagyott nekem időt arra, hogy felkészüljek lélekben is minden előadásra. Valóban ünnepek voltak ezek az esték.
Egy este a szovjet vizicirkusz lépett fel. Az egész színpadot feltöltötték vízzel, és a szereplők kis hajókon mutatták be az előadást. A nőkön olyan ruhák voltak, amilyet én csak adddig a mesék szereplőin tudtam elképzelni. Gyönyörűek voltak, igazi, varázslatos mesevilág termett a színpadon.
Egyszer, egy pillanatra elsötétült minden, és a kis hajókat felváltotta egy nagyobb, amelyen egy királynői jelenség ült. Valódi, orosz szépség. Az előadás végén ismét minden elsötétedett, mindenki szedte össze a holmiját, csak én nem mozdultam. A nagyszüleim már könyörgőre fogták, hogy vége, értsem meg, nincs tovább előadás, mennünk kell haza, de én csak vártam, és vártam vissza a fellépőket. Akorra már odasereglett körém minden jegyszedő, sőt már a fellépők közül is, mert csak potyogtak a könnyeim, és nem akartam elhinni, hogy vége. A nagyinak már kezdett fogyni a türelme, de a pap nem engedte, hogy akár egy egyetlen rossz szót is szóljon hozzám. Majd megjelent az a nagyon szép orosz nő, és hozott nekem egy fejdíszt. Csak az arcára emlékszem, és valakire, aki fordított. Ölbe vett, és énekelni kezdett,majd a szemembe nézett, és azt mondta, hogy ha igazán elhiszem, hogy nincs vége ennek a csodának, akkor valóban nincs vége. De nem ott folytatódik, ahol először megpillantottam, hanem tovaszáll. Az én dolgom, hogy újra megtaláljam.

A nagyapa akkor felemelt, és én végre engedtem, nem ellenkeztem, hogy elvigyen onnan, ahol egy orosz cirkuszi sztár megsúgta nekem, hogy mi határozza majd meg az elkövetkező életemet.

 

 
Barátaim írásai
 

Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.

  • Írj nekem!
  •       

     

    Az új vendégkönyv. Írj nekem!

    A régi vendégkönyv,

     
    ...
    Indulás: 2005-09-05
     
    Barátaim, költőtársaim oldalai
     
    Irodalmi oldalak
     
    Kedvenceim
     
    Érdekességek, tudomány
     
    Egyébb, és csere linkek
     
    IP
     

    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!