Morzs�k /avagy hogyan v�ltak val�ra a mesek�nyv lapjai/

Ha valaki olyan gyermekr�l hall, aki rendszerint egyed�l j�tszik, vagy napjai nagy r�sz�t csal�di �r�ks�g� csipketer�t�vel leter�tett mahag�niasztaln�l t�lti, �ltal�ban els� �rz�se a sajn�lat a gyermek ir�nt. Bizony, hogy rosszul teszi.

Any�m, �s ap�m fiatals�g�nak minden sz�ps�ge egy pillanat alatt fon�dott �ssze ap�m csal�dj�nak minden tiltakoz�sa ellen�re. Apai nagysz�leim keser�en kapaszkodtak m�g abba a milli�be, amit m�g kisnemesi m�ltjukb�l k�pesek voltak meg�rizni. Volt ebben term�szetesen valamif�le g�g is, amit abban az id�ben szemles�tve, vagy enyhe mosollyal toler�lt a szomsz�ds�g, �s seg�tett ebben az eln�z� mosolyban az is, hogy a nagy m�velts�g�, �s kiv�l� iskol�kkal rendelkez� nagyap�m a szocializmus ideje alatt be�llt post�snak. �s ki ne szerette volna azt az embert a k�rny�ken, aki havi rendszeress�ggel hozta a nyugd�jat, a kedvenc napilapokat, �s akihez egy-egy j� futballm�rk�z�sre b�rmikor be�lhetett a k�rny�k f�rfin�pe telev�zi�t n�zni? Ilyenkor nagyany�m kipenderedett a konyh�ba, �s m�g a szob�b�l hallatszott a hangos szurkol�s, � megf�z�tt egy seregnyi vend�g sz�m�ra. Nagyany�m ugyanis csakis sok emberre tudott f�zni. Belesz�letett a vend�gl�t�sba, d�dsz�leim� volt �jpesten a Cserge vend�gl�, amit az �llamos�t�sok idej�n egyetlen d�lut�n vesztettek el, �s amir�l a nagyi sohasem besz�lt t�l sokat. Nem , nem besz�lt sokat szavakkal, de ann�l t�bbet a szemeivel. Tal�n f�lt att�l, hogy a cserfess�gem bajt hoz a csal�dra, vagy egyszer�en t�ls�gosan f�jt neki err�l besz�lni. Annyit tudok, hogy egy d�lut�n felfegyverzett f�rfiak rontottak be, �s a tulajdonost, �s a csal�dj�t a vend�gekkel egy�tt azonnal kizavarta az �tteremb�l. Az ajt�ra egy t�bla ker�lt, �s egy hatalmas lakat. Nagyany�m�k egy ideig a h�t�kamra egyik folyos�j�nak apr� ny�l�s�n kereszt�l j�rtak be �lelmet lopni, de ez csak addig tartott, ameddig maga a hat�s�g meg nem tette ugyanezt, csak �ppen hat�s�gi enged�llyel, �s a f�bej�raton kereszt�l. Megszokta, hogy a vend�gl�ben este volt a legnagyobb munka, �s soha �let�ben nem volt k�pes ezent�l rendes id�beoszt�s szerint �lni. Sokat gondolkodtam m�r azon, hogy fiatalasszonykor�ban hogyan oldotta meg az �t gyermeke k�r�li teend�ket, de err�l a titokr�l a f�tylat tal�n majd k�s�bb tudom fellebbenteni.
Abban az id�ben, amikor az �n eml�keim sorait v�sni kezdte gy�m�nthegy� penn�j�val az �let, a nagymam�m est�nk�nt egy sz�momra igen �rdekes g�pezet el� �lt a szoba asztal�n�l, amely g�p mindig ott �llt v�rva a nagyi szorgos kezeit. Rel�ket �ll�tott �ssze, szegecselt egy elektronikai �zemnek. Mindez engem egy cseppet sem �rdekelt, ellenben leny�g�zve csod�ltam az apr� �sszetev�ket, amelyeket apr� kis nejlonzacsk�kban t�rolt. A g�p minden este halkan z�mm�gve dolgozni kezdett. A nagyapa mellette �lve olvasott, mik�zben id�r�l-id�re szipk�j�ba helyezett egy-egy cigarett�t.
Itt �ltem vel�k gyerekkorom nagyobb r�sz�t. Egy cseppet sem tal�ltam unalmasnak, avagy egyhang�nak n�luk az �letet. K�t apr�cska szob�ja volt a h�znak, hatalmas , neh�z szekr�nyekkel, �s k�nyvespolcokkal. Ezek a szekr�nyek, �s polcok jelentett�k akkoriban nekem a mindens�get. Els�, �s legfontosabb felfedezni val�m term�szetesen a k�nyvek voltak. Est�nk�nt , vagy ink�bb k�s� �jszaka amikor �gyaztunk, a nagyapa el�sz�r mindig felh�zta a hatalmas �r�t az �gy felett, majd megigaz�totta a J�zus k�pet a falon. A biblia t�rt�neteit ezekben az esti ritu�l� szer� �gyaz�sok alatt ismertem meg. Nem, nem semmik�ppen sem mondhatn�m, hogy nem volt a t�m�hoz kell�en komoly ez az id�pont. Nagyon b�lcsen l�tta a nagyap�m, hogy engem semmif�le �jtatos m�dszer nem lenne k�pes ezt megismertetni, h�t megragadta a gyermeki fant�zi�mat, �s a leped�kkel, j�tszva bemutatta nekem az akkori id�ket, illetve annak n�h�ny eml�kezetes alakj�t. Az esti olvas�s elmaradhatatlan volt. Hossz� percekig lapozgattam a mesek�nyvet, gondosan tanulm�nyozva benne a sz�p, festett k�peket lovagokr�l, kir�lykisasszonyokr�l, s�rk�nyokr�l. Nem volt ez annyira egyszer� feladat! El�sz�r is tengernyi k�nyv �llt a rendelkez�semre, �s azok k�z�tt kellett megtal�lni a legmegfelel�bbet. Sokszor meggondoltam magam, �s a nagyapa h�t�ra �llva felkapaszkodtam ism�t a k�nyvespolcra, �s nagy nehezen r�leltem az aznapi kiszemelt mesegy�jtm�nyre. Neh�z d�nt�s volt, hiszen el�sz�r is a kedvenc mes�imet is szerettem volna �jra, �s �jra hallani, m�sodszor pedig ott v�rt m�g a rengeteg, ismeretlen t�rt�net. Ott tanultam meg olvasni. A nagyi szem�t figyeltem, ahogyan fut a sorok k�z�tt, �s figyeltem, amit mond. Tudta � m�r egy id� ut�n, hogy tudok olvasni, alig m�ltam n�gy �ves, �s egy�tt, hangosan olvastuk a mes�ket. De m�g azut�n is � olvasott fel nekem egy mes�t, majd mindketten megfogtuk a saj�t olvasnival�nkat, �s k�s� �jjelig b�jtuk a k�nyveket.
Emellett ott volt m�g a nagyi�k b�rszekr�nye. T�kr�s volt bel�l, �s fejjel lefel� ford�tva a talpas- poharak olyb� t�ntek az �n szememben, mint a hercegkisasszonyok egy csillog� kir�lyi b�lban. A b�rszekr�nynek mindig mandulalik�r illata volt, �s a csiszolt-�veg mandulalik�r�s palack volt a lovagok legnemesebbike, hiszen olyan sisakot hordott a fej�n, amelyen m�g a b�rszekr�ny apr� l�mp�j�nak a f�nye is megbicsaklott. Bizony ott ny�zs�gtek k�r�l�tte a talpaspoh�r kisasszonyok, �s lest�k minden szav�t! H�nyszor, de h�nyszor �ltem ott, t�rt�neteket gondolva a mesebeli kir�lyr�l, aki ezen a b�lon hirdeti ki, hogy kihez adja a egyetlen, szeretett le�ny�t!
M�gis a legmulats�gosabb az volt, amikor meg�rkezett Vili b�csi. � a sz�besz�d szerint szab�sz-varr� volt, de ez csak sz�besz�d! � rettenthetetlen vad�sz volt, legal�bbis nekem folyton azt bizonygatta, akinek a kamr�ja tele van k�l�nlegess�gekkel. Els� dolga volt mindig megdics�rni a frizur�mat, mert mint mondta, � csakis finom csal�dokhoz j�ratos , ahol a j�modor elengedhetetlen. Majd rendszerint r�t�rt a v�znas�gomra, amire csakis az � vil�gh�res szak�csn� feles�ge tudna gy�gy�rt, �s m�ris sorolta a men�t: medvetalpleves, �ri�sk�gy�-uszony, tigrisbajuszra t�zdelt b�kam�j, de elv�tve eml�tette az oroszl�nf�lt� p�rk�ltet is. Nem t�nt igazi nagy vad�sznak. El�sz�r nem is hittem neki, de hamar eloszlatta k�telyeimet. Azt mondta, hogy azok a vad�szok, akik megj�rt�k m�r r�zsabokros hegyeket, azok csakis cs�kos f�rd�dresszben vad�szhatnak, de a l�citromv�d� bizotts�g felfedezn� �ket, ez�rt �lruh�t hord. Ekkor mindig nagyokat nevett�nk, hogy hogy megvicceli a l�citromv�d� bizotts�got, �s csakis �n, meg a nagyi�k tudj�k, hogy � k�l�nben nagy-nagy vad�sz.
A l�citromv�d� bizotts�ggal nek�nk is vigy�znunk kellett. A nagyapa ugyanis var�zsszert f�z�tt. A szilv�t �sszel �sszeszedte, hord�ba tette, majd egy furcsa g�pet tett a konyha k�zep�re, amibe belerakta a m�r nem szilvakin�zet� gy�m�lcs�t, �s a cseppenk�nt gy�lt italt �vegekbe t�lt�tte. Olyankor, ha csengettek, ki sem szabad volt menni az ajt�n, nemhogy kiszaladni, vagy kikiab�lni, hogy ki az. A nagyapa szilvap�link�j�nak nagy h�re volt a k�rny�ken, de nem is adta csak �gy senkinek. Csakis aj�nd�kba adott, ha adott egy�ltal�n de csak diann�scukork�nt emlegett�k, ha valaki olyan el�tt ker�lt sz�ba, aki f�l� volt, hogy elmond b�rmit is a l�citromv�d� bizotts�gnak.

A nagysz�leimnek �t gyermek�k sz�letett. Kett� l�ny, �s h�rom fi�. Amikor �n megsz�lettem, m�r csak a h�rom fi� �lt. Az egyik kisl�nyt n�gy �vesen vesz�tett�k el, amikor mag�ra r�ntotta a forr� hal�szlevet. A m�sik neve Aranka volt, aki tizenkilenc �ves kor�ban �ngyilkos lett. A nagypapa minden ir�ntuk �rzett szeretet�t, �s rajong�s�t nekem adta. A t�li hidegben a F�v�rosi Nagycirkuszba j�rtunk. Mindig, minden el�ad�st megn�zt�nk, �s csakis a legjobb helyekre vette a jegyeket. Olyankor m�r kora d�lut�n megf�rdettek, a hajamat megmosta a nagymama, k�t copfba fogta, �s masnit k�t�tt bele. A mama felvette a balett�ncost �br�zol� med�llal az nyakl�nc�t, krasznaja moszkv�t f�jt mag�ra , amit �n a mai napig j� illat�nak tal�lok, haj�ra hajh�l�t tett, hogy a frissen berakott frizur�j�t ne f�jja sz�t a sz�l. A nagyapa �lt�nyt h�zott, �s az ingje k�zel�j�t a legszebb inggombbal fogta �ssze. �tban a buszmeg�ll� fel� meg-meg�lltunk a kapukn�l, a nagypapa b�szk�n hallgatta, ahogyan a szomsz�dok elmondj�k, hogy l�m, milyen nagyot n�ttem, �s hagyott nekem id�t arra, hogy felk�sz�ljek l�lekben is minden el�ad�sra. Val�ban �nnepek voltak ezek az est�k.
Egy este a szovjet vizicirkusz l�pett fel. Az eg�sz sz�npadot felt�lt�tt�k v�zzel, �s a szerepl�k kis haj�kon mutatt�k be az el�ad�st. A n�k�n olyan ruh�k voltak, amilyet �n csak adddig a mes�k szerepl�in tudtam elk�pzelni. Gy�ny�r�ek voltak, igazi, var�zslatos mesevil�g termett a sz�npadon.
Egyszer, egy pillanatra els�t�t�lt minden, �s a kis haj�kat felv�ltotta egy nagyobb, amelyen egy kir�lyn�i jelens�g �lt. Val�di, orosz sz�ps�g. Az el�ad�s v�g�n ism�t minden els�t�tedett, mindenki szedte �ssze a holmij�t, csak �n nem mozdultam. A nagysz�leim m�r k�ny�rg�re fogt�k, hogy v�ge, �rtsem meg, nincs tov�bb el�ad�s, menn�nk kell haza, de �n csak v�rtam, �s v�rtam vissza a fell�p�ket. Akorra m�r odasereglett k�r�m minden jegyszed�, s�t m�r a fell�p�k k�z�l is, mert csak potyogtak a k�nnyeim, �s nem akartam elhinni, hogy v�ge. A nagyinak m�r kezdett fogyni a t�relme, de a pap nem engedte, hogy ak�r egy egyetlen rossz sz�t is sz�ljon hozz�m. Majd megjelent az a nagyon sz�p orosz n�, �s hozott nekem egy fejd�szt. Csak az arc�ra eml�kszem, �s valakire, aki ford�tott. �lbe vett, �s �nekelni kezdett,majd a szemembe n�zett, �s azt mondta, hogy ha igaz�n elhiszem, hogy nincs v�ge ennek a csod�nak, akkor val�ban nincs v�ge. De nem ott folytat�dik, ahol el�sz�r megpillantottam, hanem tovasz�ll. Az �n dolgom, hogy �jra megtal�ljam.

A nagyapa akkor felemelt, �s �n v�gre engedtem, nem ellenkeztem, hogy elvigyen onnan, ahol egy orosz cirkuszi szt�r megs�gta nekem, hogy mi hat�rozza majd meg az elk�vetkez� �letemet.