T�l


R�fagyta m�r jeges mosoly�t a t�l a t�jra.
A k�m�nyekb�l a f�st �gy gomolyog el
mint a forr� rem�ny s fagyos j�g t�nca,
alattuk csillagos parkett az �jj f�nyeivel.
H�f�dte h�ztet� , mint a friss ara ruh�ja
j�gcsipk�kkel d�szesre himzett pertlivel
csalogatja a fekete eget buja forr� n�szra,
kacsintgatva r� kandall�f�nyes szemeivel.
Mint emberek a fagyhideg �jszak�kon
forr�n szeretkezve a dermedt elm�l�son.

�tsuhan az �ton k�t s�t�t �rnyalak,
s m�g�tt�k, mint k�t �hes, csahol� kuty�t
h�zz�k magukkal a testet �lt�tt �rnyakat
megvetni a t�jban a folytott k�nnyek v�nkos�t.
P�rnak�nt fejed al�t teszik az elt�nt v�gyakat,
s takarodnak ifj�s�god r�g feledett m�mor�t,
az �jjel pontosan sz�mba veszik a boldog h�zakat,
hogy r�d lehellj�k a b�nat jeges fuvallat�t.
Mint emberek naponta egym�s k�z�tt,
�lvezettel taposs�k, kinek a lelke t�r�tt.

Ahogy j�gp�nc�l olvad k�nnycseppjeim alatt,
lassan oszlanak a r�m�szt� fagyos k�pek
Apr� szil�nkokk�nt csillan minden pillanat
k�zeli otthonk�nt t�gulnak sz�kk� a messzes�gek.
Szemeddel rebbentve �lmodom el az �rnyakat,
a sajg� f�lelmek lesznek veled r�pke �lomk�pek
J�gvir�gcsokorr� v�sed nekem a j�gfalakat
cs�koddal a val� �letb�l lassan magunkra eszm�lek.
Mint istenek, kik v�ggyal kett�b�l eggy� teremtve
alkott�k az embert, szeretve egym�sba temetve.