Sebaj! J�l vagyok

J�l vagyok k�sz. �r�l�k,
hogy nem k�rdezted...
�ppen k�rm�t k�sz�r�l�k
�lesre, meg-meg csiszolom,
hogy megcsillanjon rajta a f�ny...
tudod, ez is valamif�le v�lem�ny,
azokr�l kik k�rmeik helyett
szedett-vedett gl�ri�val
magukat f�nyezik folyton.
�n pedig j�l vagyok,
f�jdalmam n�ma d�bbenett� fojtom
fent a magass�gos k�nyvel�,
�s oldal�n az �gi jegyz�
tudja r�g : �n csak mint mezei k�ny-nyel�
fesz�tem h�rr� az ideget.
Te tudatos-ostoba v�rengz�
fogaid m�lyeszted h�somba v�jva,
de �n v�rok. M�g szakad�r m�rged
er�mm� v�lik, s majd �les k�rmeimmel
veszlek c�lba t�ged,
te nyomomban liheg�, �r�k�s �rny�k.
M�g �n l�legzet visszafojtva v�rom
a pillanatot, te �nmagad l�k�d
�get� pokolra l�lek n�lk�l,
f�nyes �st�k�s helyett, sz�nalmasan
�g� �st�k�d porba hull.
�s �n csak arr�bb r�gom, mint valami
t�l�rett t�k�t.

J�l vagyok k�sz. L�tod, h�tam egyenes,
kardvir�got nyeltem, b�r te kar�ba h�zt�l
s most szirmaim mosolyogva bontj�k
�nmagam. �ltalad �sott s�romon
k�k nefelejcs vir�t, sz�ttapost�l mint herny�t,
de m�r pillang�k�nt rep�l�k sz�rnyamon.
S csak kisz�radt k�r�k�nt maradt�l,
bel�dobva egy g�d�rbe
s �n r�zsak�nt sz�lettem �jj�
t�sk�ket k�sz�r�lve.