Ami�rt �rdemes k�nnyezni

 (a k�peken Blanka l�that�. 3, 9, �s 10 �vesen.Most 10 �ves.)

2005, augusztus 21

Ma Blanka az esti "n�i dumapartin" a f�rdõszob�ban egyszercsak elhallgatott hirtelen, csak �lt, �s n�zett r�m nagy kerek szemekkel...
Megk�rdeztem, hogy mi j�r a kis fej�ben , mire keresve a szavakat elm�l�zva elkezdi: Bevillant neki egy �rz�s, amikor tavaly ilyenkor, amikor pontosan ugyan�gy egy�tt besz�lgett�nk,  nagyon boldog volt, tal�n mert j�kat nevett�nk, tal�n valami m�s miatt . Nem eml�kszik mindenre, nem eml�kszik hogy min der�lt�nk olyan nagyokat, csak "�rzi" milyen j� volt, de akkor azt nem tudta, csak most ut�lag.
- Csak �gy beleborzongsz igaz? - firtattam mosolyogva, �s hirtelen �gy �reztem, hogy sz�tszak�t minden eml�k, ahogyan a szem�be n�ztem - ezek a pillanataok azok, amelyektõl boldogok vagyunk. - folytattam - Nagyon r�gen, tal�n akkora lehettem mint te, s�t�ltunk ap�mmal, �s  eleredt az esõ. Apu ravaszul r�mn�zett, �s hirtelen �tlettõl vez�relve bej�tt velem egy boltba, hogy nyomban vegy�nk k�t esernyõt. Dr�ga holmi volt az akkoriban, nem ilyen �jm�di eldobhat� fajt�kat �rultak. Valahogy annyira felszabadult lettem, hogy ap�m nevetve, mintha valami csinytalans�got csin�ln�nk adta ezt elõ, majd b�szk�n tartva �j esernyõnket ballagtunk hazafele. �rzem ma is a tenyr�t a tenyerem k�r�l...- mondtam a l�nyomnak,- csak azt b�nom, - f�ztem hozz� -, hogy nem mondtam akkor neki meg, hogy milyen boldog voltam abban a p�r �r�ban.

R�n�ztem a l�nyomra, a n�ma f�nyl� arc�ra �s �gy �reztem valamit m�g mondanom kell neki, mert ekkor, ott  vele kettesben besz�lgetve �rtettem meg azt, amit m�r r�gen meg kellett volna �rtenem :
- De ezt nem fontos felt�tlen mindig megmondani. Nem baj, ha nem mondjuk, mert �n is nagyon boldog vagyok veled, �s mi sz�lõk is ugyanazt �rezz�k, �s ugyanilyen boldog volt akkor ott az ap�m is, csak amikor �t�lj�k m�g nem tudjuk. De benne a pillanatban, �s õrizz�k �r�kk�n �r�kk�.

Ahogy figyelt r�m Blanka, hirtelen k�nnyes szemmel, sz�lesen mosolyogva szorosan, nagyon szorosan �tkarolt. A torkomban egyszerre valami hatalmas gomb�c n�tt, k�sz�r�lve azt, patakz� k�nnyekkel szor�tottam �n is �t magamhoz, az �n b�lcs kicsi l�nyomat..

Bej�tt a p�rom, n�z r�nk, mitõl k�nnyes a szem�nk, mire egyszerre v�gtuk ki nevetve:

- Mert most nagyon boldogok vagyunk!

H�t igen, ezek�rt a pillanatok�rt �rdemes �lni.