Vastaps
A deszkkat jelent vilgon
sglyukba tasztva halkul a lelkiismeret.
Taps helyett indulatok dbrgnek
s olcs statisztk jtszanak rg elfeledett hsket.
A darab megbukott,
de hiba. M-sorokba rendezdve a nzk,
holnap taln k lesznek msoron...
Kiplaktolva letek, sorsok...
Holnapra feledik...
Mknny szrad az arc piros pozsgjn,
a szv bell mr rg meghasadt.
Kosztmt kosztmre halmozva,
csupn a nagy alakts maradt.
Taln ott a sor kzepn l,
jegy nlkl, a sttsgbe burkolva
az az egy, ki mg srni tud...
De mr egyre megy, hogy rzed-e amit ltsz
vagy csak tled , holnap majd rajtad nevetnek
s a taps rajtad dbrg majd, de nem rted.
S ahogy lehull majd a bord brokt,
elrejti nmn az elhullt vred nyomt.
Felseprik majd szved darabjait,
s te csendben mosva arcodat
elveszted ami lenni akartl: a Valakit.
Tkrdre vetdik majd szemed,
vgre rdbbensz majd:
nem eljtszanod kell,
hanem meglelned nmagad. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
