Néha kell
Néha kell, hogy érezd,
Milyen az megalázva.
Mikor ijedten keresed lelked hátsó ajtaját
Hol a benned megbúvó rosszindulat
Mint titkos szeretőd oson el.
Mikor aznapi revüd final show-jaként
Öltöd fel hazug mosolyodat.
Néha kell, hogy érezd
Milyen pőrén állni.
Mikor ijedten kapnád magad elé,
Hogy takarja gyarló testedet,
Életed legnagyszerűbb jelmezét
A tökéletesen hímzett, csillogó
Színpadi lelkedet
Néha kell, hogy érezd
Milyen az vértől lüktetve fájni
Mikor ijedten kapkodsz
Minden feléd dobott szó után,
Hogy megtaláld mi sebedre tapasz lehet,
De nem akarsz semmiért, semmiért fizetni
Pedig egy nyíltan kimondott „Bocsánat!”
Az ára csupán ennyi
Néha kell, hogy érezd
Milyen az, a mélybe zuhanni
Mikor hamis angyalszárnyaid úgy hullanak rólad
Ahogy Icaros ragasztott tolla a naptól megolvadt.
Mikor érzed, milyen mikor nincs talaj a lábad alatt,
Hogy lejáratott trükkel igazolja mennyei mivoltodat.
Hogy érezd egyszer a valódi zuhanást,
Hol a mélyben lent, feszített pokróccal várt rád egykor
Egy igazi jóbarát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
