AJÁNLOM AZ OLDALT
...
Múltba révedt, könnyfátyolos szemmel
régvolt ünnepekre emlékezem.
Egy meghitt pillanat magához ölel,
majd magába ránt, mint sötétlő verem.
Látom nagymamám szép, szelíd kezét,
s haját, mit ezüstbe szőttek az évek.
Gyertyát gyújt bennem a fájó veszteség,
s emlékeim elevenné égnek.
Gyanta illan és aranyló méz pereg,
a kalács mégis szegetlen marad.
Egy nevetőráncban könnycsepp remeg,
majd hogy ne látsszék, gyorsan elszalad.
Fűszeres illatokat szül az elme,
akár, ha édes forralt bortól részegül.
Az ember sírna, és sírva nevetne,
ahogy karácsonyozik némán, legbelül.
