Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Napok láncán fekete gyöngy az éj
s fényét félve töri a sok neon
létem ujjai gyengéden görgetik
nappalaim estfényes gyöngyeit.
Fáradtan húznak az utak
Mint altató dallam kottalapján A gondosan rajzolt vonalak
Rajtuk mozgó hangjegyekként
Autók reflektorfényben fürödve
Lelkes közönségként zengve éljenez a szél
Hidak láncával hangosan dübörögve
Még sötét a nemes hajnalfüggöny brokát
Csend honol súlyos ráncai között
Rajta aranyveretes hímzésként a remény
Mit éji vándorok szívében a hazatérés vágya szövött
Millió hópehely lábnyomhalált hal talpam alatt
csendbe harapó almaroppanás jajszavuk
fagyott ajtó nyikorogva ébred
lesújtó hűvösen méregetnek
a szomszédos kertkapuk.
Hótündérként táncol
szemem előtt forró sóhajom
Páraként lel tűnődő teszthalált
Az otthon fényű meleg ablakon
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
