Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Túsz lettem. Súlyos vasajtóként a döbbenet csapódott rám Ijedt gyermekszemekkel nehezedett lelkemre Az értetlenség szülte, keserű magány. Adj Uram irgalmat!
A fanatizmus bilincsként szorítja le összeszorított öklömet Szomjuzóként nyelem az elveszett világért Patakban folyó könnyemet. Fogam a félelemtől összekoccan, s puskalövésként dörren bennem a miért? Nincs az a cél, mi megfizetne egy ártatlan gyermekért. Adj Uram irgalmat!
Hisz érzem én, mit érez mind ki anya S az belőlem őrjöngve kiált Uram feléd: Vond vissza az elmúlt napokat Hogy ölelje keblére minden anya Szerelmes gyermekét!
Minden könnycsepp mi legördült az arcokon a hozzád tért kicsinyek szárnyán repüljön tovább Örök mementóul a világnak Hogy ez így mostmár nem mehet tovább! Adj Uram irgalmat!
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
