Vagyok
Ember vagyok
Brmbe ket vjva az vek,
Bels titkaim krdjelekbl
felkiltjelekk vlva
Minduntalan bellknek
A mltambl idzett mba.
Holnapom felbontatlan levlknt
Az asztalra dobva hever
rtelmt keresve a mnak
A jv mg csak titokzatos, igretes teher.
Lktetek, rzek, flek, s elvrzek mindg
a relatv id bennem hagyja a nyomot
Kozmikus vgyaimbl a Fldre rnt vissza
jji menedkembl reggelre bredve felderl bennem
Mosoly az arcomon, viszem ht keresztem
Ez a dolgom, Ember vagyok.
N vagyok.
Teremtm rz, knnyez virga
A fny fel fordtom arcomat
Ert keresve abban a lthez,
tovbb kzdve ldatlan harcomat.
Mrget a vilgbl sejtjeimbe gyjtm
Hagyom, hogy testem bellrl rgja szt
Tisztasggal nevetek a vilgra
Elvgezve a napok fotoszintzist.
Illatos tet fzk remnyeimbl
S lehtve izz mellkasod borogatom vele
Knnyeimbl ftylat bortok minden bndre,
Hogy neked mr ne kelljen kszkdnd vele
Kicsiny magamat melld simtom
n apr lehelletnyi lelkemnek a frfiak legyenek nagyok!
Nevetve elvirgzok szeretteim mellett,
Ez a dolgom, N vagyok.
Semmi vagyok.
Magamban llok a kozmosz szigetn
Egm felemszti a vgyat mindennek lenni
Megbjni mindenki srjnak szegletn.
Felm fordtott tkreitekbl csak nmagam ltom
S a htam mgttire nem tekint szemem
Arcom csak semmiv foszl lom
Ti a vilgot mutatttok nekem
Eloszlok, s cseppjeim lbatok el grgnek
csendben
Meghajlok ezentl mindenrt mit kapok,
sszeforr az id akkor egy csppnyi percben
Veletek minden, magamban Senki vagyok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
