N�ra a szob�j�ban �lve mereven t�rte, hogy a szobal�nyok k�r�l�tte ser�nykedjenek. Ma lesz az esk�v�je. N�zi �nmag�t a t�k�rben, m�lyen gondolataiba m�lyed. Egy ifj� h�lgy �let�ben ennek a napnak kellene �lete legszebb napj�nak lennie, de N�ra olyan, mint egy k�szobor.

K�t h�nap telt el apja hal�la �ta, �s sz�m�ra minden �gy zajlott le, mintha csak az �brenl�t �s az �lom hat�r�n lett volna. L�tta apj�t felravatalozva, de mit sem eml�kezett r�, a temet�sr�l csup�n eml�kfoszl�nyok maradtak benne.

A kast�ly m�g egy h�napig marad a birtokukban, azt�n mindenkinek el kell hagynia azt. M�rta asszony Kl�r�val apai nagysz�leihez k�lt�zik, ameddig M�rta anyja rendbe nem hozatja Londoni rezidenci�j�t. N�ra pedig apja utols� k�v�ns�g�nak megfelel�en h�zass�got k�t Peter Brownal.

Eg�szen apr� gyermekkora �ta ismeri Petert. Ismerte, mint egy nagyb�csit, mint egy kedves rokont, de soha sem jutott volna esz�be h�zass�got k�tni vele.

Nem tudta �rz�seit hova tenni. Igaz�b�l abban a pillanatban �rz�sei sem voltak. Olyan gyorsan zajlott minden...: Peter nem sokkal apja hal�la ut�n �rkezett meg. R�gt�n megk�rte N�ra kez�t, �s az eg�sz csal�d ezt tartotta a leg�sszer�bb megold�snak.

N�ra nem ellenkezett, fel sem fogta az eg�szet. Folyton az utols� apj�val egy�tt t�lt�tt estj�kre gondolt..., arra a lass� sz�p est�re. Apa..., apa mondogatta, ism�telgette a sz�t mag�ban. Apa nincs t�bb�... olyan furcsa volt az eg�sz, olyan hihetetlen. Minden ment a maga �tj�n tov�bb, pedig apa meghalt. Hogyan lehet ez? Legal�bb a F�ldnek meg kellene �llnia egy pillanatra, de minden megy tov�bb a maga �tj�n. Tal�n csak egy �lom az eg�sz.. Azt gondoljuk, hogy egy tizenhat �ves ifj� tiszt�ban van a hal�llal? Azt gondoljuk, hogy most N�r�nak zokogni kellene? Mit sem tudunk akkor a gy�szr�l, a gyermekek gy�sz�r�l. N�ra nem zokogott. S�rt ugyan, de nem volt hangos megnyilv�nul�sa a f�jdalm�nak. N�ra �rtetlen volt, zavarodott, �s k�bult. Mintha v�z alatt lett volna.. minden, de minden csak �gy �rt el hozz�, mint egy tompa puffan�s.

Egy gyermek m�g tele van �letenergi�val, a hal�ltudat m�g nem dolgozik benne. �rzi �nmag�ban az �rt, de �gy gondolja, hogy minden visszat�r a r�gi mederbe. T�l akar lenni mindenen, nem akar f�jni, de a gy�sz nagyon, de nagyon m�lyen bel�kapaszkodik. N�ra viselked�s�t a legt�bben megel�gedetts�ggel nyugt�zt�k, t�bben tudni v�lt�k, hogy e gyermekben tal�n nem is �lt az igazi szeretet az apja ir�nt, hiszen nem mutatja megrend�l�s�t. N�ra azonban est�nk�nt a szob�j�ban az �gy�n szinte fuldokolva zokogott. Nem azzal a s�r�ssal, amit a gy�szszertart�sokn�l l�thatunk..., nem. Azzal, ami elszor�tja a gyomrot, a torkot.. azzal, amin�l nem tud hangot mag�b�l kiadni, csak �sszeg�rnyed �s sz�tfesz�ti szinte a f�jdalom, amikor az arc olyan m�retekben eltorzul, hogy sem az orron, sem a sz�jon nem kap leveg�t. �s csak ism�tli �r�k�sen, hogy nincs tov�bb, nincs tov�bb.

Majd lek�zdve az els� napok megrend�l�s�t, nem s�r soha t�bbet.

M�rta t�k�letesen j�tszotta a megrend�lt �zvegyet. � egy�bk�nt is t�k�letesen megrend�lt volt, de �t ink�bb a helyzete, mint a vesztes�ge rend�tette meg. Sajn�lta a f�rj�t, szerette is, de nem esett nehez�re a f�rje n�lk�l elk�pzelnie az �let�t. Nem k�v�nta a hal�l�t, de, hogy �gy alakult a legkev�sb� sem izgatta.

Ann�l jobban izgatta a tov�bbi sorsa. Valahol m�g egyfajta harag is dolgozott benne halott p�rja ir�nt, ami�rt az ilyen helyzetbe sodorta �t. A temet�sen a kopors�ra borulva hangos s�r�ssal b�cs�zott, el�jult, amikor az illend�s�g �gy k�v�nta, �s megrend�lt �zvegyk�nt foh�szkodott a Teremt�h�z, hogy fogadja az elhunytat oltalm�ba. Igaz�n k�nosnak �rezte, hogy p�rja csal�dj�hoz k�nytelen k�lt�zni, de anyja jelenleg az �jvil�gban tart�zkodott, �s Londoni rezidenci�j�t m�g lakhat�v� kellett tenni. Eme �p�let�t a v�rosnak rezidenci�nak nevezni felett�bb t�lz�s, de M�rta sz�m�ra egy�rtelm�en voltak szab�lyok, amelyekben egy �rin� csakis rezidenci�kban �lhet, �gy azt�n, ha nem volt valami ezen el��r�snak megfelel�, akkor ink�bb az el��r�sokon finom�tott. Nevezz�k a k�rd�ses lakhelyet ink�bb vill�nak, azt is a szer�nyebb kivitelb�l. M�rta anyja �sszer� asszony l�v�n nem tartott fontosnak k�lts�gesebb h�zat fenntartani Londonban az igen ritk�n el�fordul� hazal�togat�sai sz�m�ra.

M�rta sz�m�ra azonban az akkori �ri t�rsas�gok �ratlan �s �rott szab�lyai szerint ez hatalmas egzisztenci�lis zuhan�s volt. S�t kijelenthetem, hogy egyenesen borzaszt� �s felett�bb aggaszt� a j�v�t illet�en. N�r�t a legjobb kezekben tudhatta, hiszen Anglia egyik legvagyonosabb polg�r�hoz adja n��l, term�szetesen ez az esk�v� N�ra sz�m�ra j�csk�n rangon aluli volt, �s ezt M�rta nem gy�zte Peter sz�m�ra el�gszer hangs�lyozni. Ezzel legal�bb kiss� helyrebillentette az am�gy megroggyant �nbecs�l�s�t. Ilyenkor mindig kiss� felemelte fej�t, hegyes �ll�t el�reszegezte, mintha csak sz�rni k�sz�lne vele, kezeit maga el� egym�sra t�ve kiss� megemelve azokat, m�ly megvet�ssel szeml�lte Petert, �s ez megnyugv�st jelentett sz�m�ra. Peter ezt a kis sz�nj�t�kot nem vette komolyan, b�r nem sz�velte M�rt�t, de bar�tj�ra �s M�rta lelki�llapot�ra val� tekintettel eln�zte neki. S�t t�bbsz�r kifejezte h�l�j�t, ami�rt ilyen megtiszteltet�sben lehet r�sze.... holott � m�r r�ges-r�gen egy m�s n� szem�nek rabs�g�ba esett ,de �riember l�v�n nem tagadhatta meg bar�tja utols� k�v�ns�g�t.

Peter id�ig szinte nem is vette �szre N�r�t. Sz�m�ra a l�ny csak egy gyermek volt, akir�l az apja sz�mtalanszor �radozva mes�lt. �s most n��l veszi, hogy megmentse a szeg�nys�gt�l �s a megal�ztat�st�l. Nem �rzett ir�nta az �gvil�gon semmit. M�g csak haragot sem, hiszen hogyan �rezhetne ilyesmit egy gyermek ir�nt, aki most vesztette el apj�t? N�ra j�l nevelt, minden tekintetben t�k�letes �ril�ny volt �s Peter belenyugodott sors�ba. �gy tekintett teh�t az el�tte �ll� le�nyra, mint leend� hitves�re, �s az egyetlenre, amely bar�tj�b�l megmaradt sz�m�ra.

Bakerek a temet�s ut�n a kast�lyban maradtak. Az id�s h�lgy �tvette a h�ztart�s ir�ny�t�s�t �s seg�tett M�rt�nak az esk�v�i k�sz�l�d�sben. Minden l�tez� elfoglalts�gba belevetette mag�t, csakhogy f�jdalm�t valamelyest elnyomja anyai sz�v�ben. Viselked�se mindenhol nyugalmat �rasztott, legf�k�ppen M�rt�t igyekezett vigasztalni. �gy gondolv�n a szerelmes asszony f�jdalm�hoz �, mint gy�szol� anya sem �rhet. Nemes volt. Nemes volt sz�v�ben �s minden �z�ben. M�rta hagyta is mag�t vigasztalni, k�szs�gesen engedte szabadj�ra k�nnyeit, any�sa pedig a legnagyobb odaad�ssal vette k�r�l. Kl�ra a nagyapj�val t�lt�tte a legt�bb idej�t. Baker nagypapa sz�m�ra Kl�ra volt minden. Thomas sz�let�se el�tt vesz�tettek el egy le�nygyermeket, akinek von�sait Kl�ra mag�n hordozta. Az id�sebb Sir. Thomas Baker utols� �veinek minden �r�me e kisgyermekben volt, �s a mostani f�jdalm�n�l is fontosabbnak tartotta, hogy Kl�ra min�l kevesebbet �ljen �t a trag�di�b�l.

Rebekka a templom l�pcs�j�n �lt. Koldusnak is gondolhattuk volna, hiszen azok id�znek naphosszat alamizsn�ra v�rva ott. T�relmetlen�l n�zte a torony�r�t. T�l hamar �rkezett, de nem akart lek�sni az esem�nyr�l. Sz�rakozottan csavargatta kend�j�nek a cs�csk�t, id�nk�nt felpattant, majd vissza�lt. Ben�zett a nyitott templomajt�n, majd fintorogva elh�zta a sz�j�t...

• Ehh! Micsoda k�pmutat�s! Pompa! -kacar�szott egy sort - �, mennyire felvitte az Isten a dolgotokat, pedig eml�kszem m�g, amikor szaladg�ltatok a katon�k el�l.. - egy koldus k�szott k�zelebb hozz�:
  -K�rem! Adjon egy kis alamizsn�ra val�t, elvesztettem a l�bam, nem ettem napok �ta!- Rebekka gondolataib�l felhorkant, majd a f�rfira n�zett:

• � te szerencs�tlen, a legjobbt�l k�rsz te is! - nevetett - Ne add nekem az �rtatlant, semmi baja a l�badnak! M�r ebb�l �lt�l Egyiptomban is, csak akkor a N�lus ment�n... Ahh! A dal ugyanaz marad folyton, �s folyton. - morogta – Eridj! Hordd el magad innen! - odavetett neki n�mi apr�t, mire a koldus h�l�san hajlongani kezdett. Rebekka d�h�sen fordult el t�le, de mag�ban zs�rt�l�d�tt tov�bb: - Legal�bb nem zavarsz itt az �lland� sir�maiddal! Ez is csak arra eml�keztet, amit �ppen el akarok felejteni. Meg akar zavarni...- morgott. - De sebaj, ami elkezd�d�tt, abban m�r nem zavar senki, �s semmi! - arca felvidult. El�vett egy kev�s doh�nyt, �s megt�lt�tte a pip�j�t. - Haj csak a te�mat is idehozhattam volna, micsoda �lvezetes lenne itt a v�rakoz�s!

Sir Thomas Baker legkisebb unok�j�t maga mell� �ltette a fi�kerben. Hallgatag volt, mondhatni mogorva.
Unok�ja h�feh�r ruh�csk�j�ban szemben �lt vele, az �regember szinte k�nnybe l�badt szemmel n�zte a kisl�nyt. Az, mit sem sejtve csacsogott im�dott nagyapj�nak.

- Nagyapa! Mond csak, N�ra ugye gy�ny�r�?

- Az, vir�gsz�lam, csodasz�p.

- Nagyapa, �n is ilyen sz�p menyasszony leszek, ha egyszer f�rjhez megyek?
- Te leszel a vil�g legszebb menyasszonya! - a f�rfi megfogta a kisl�ny kez�t, szinte elvesztek a kis kezek a hatalmas tenyer�ben.

- Mondd csak nagyapa, N�ra mi�rt nem boldog m�gsem?

- Jaj, annyira nehezeket k�rdezel �reg nagyap�dt�l! Az�rt, mert nem a sz�ve v�lasztott, hanem a sorsa. –d�h�sen horkantott egyet, �s szabad kez�vel er�sen megmarkolta a s�tap�lc�j�t.

• Mi az, hogy a sorsa?

• Az az, kedvesem, amikor csak sodr�dik szeg�ny l�lek a sz�m�ra megszabott �ton, de a boldogs�ga m�s fel� v�rja. Az � boldogs�ga m�g csak bimb�t sem bontott, de m�r eltapost�k.

Kl�ra sz�tlann� v�lt. Kicsi keze nyirkos lett nagyapja mark�ban. �sszeszor�totta �k�lbe, a f�rfi szinte nem is �rezte azokat, oly par�nyiak lettek. Kis id� m�lva Kl�ra halkan suttogta:
-Nagyapa, akkor N�ra most boldogtalan? Nem lesz t�bb� az �n kedves n�v�rk�m?


-Dehogynem! A te n�v�rk�d marad mind�r�kre.


-De azt mondtad nem lesz boldog!


-Ki tudja? A j�vend�belije m�velt, megb�zhat�, �s nemes lelk� ember. Tal�n tartogat m�g az �let meglepet�seket. Most nem boldog, de id�vel megb�k�l h�borg� lelke �s megtal�lja az �r�m�t ebben az emberben, akit eddig szinte �szre sem vett . B�zzunk a sors kegy�ben!


Kl�ra arc�t a kocsi ablak�n k�v�lre ford�totta, hagyta, hogy a sz�l j�tsszon a b�r�n. Nagyapja szeme elid�z�tt rajta, Kl�ra meg�rezte ezt:
-�s ha nem? �s ha nem tal�lja meg? Akkor mi lesz?


-Hogy akkor mi lesz, csak a j� �g tudhatja, de akkor bizony most ism�t temet�sre megy�nk �s nem esk�v�re.


-Nem �rtelek..


-Arr�l besz�lek, hogy N�r�nak meg kell tanulnia megtal�lnia a boldogs�got abban, amiben van, k�l�nben a lelke m�ris elveszett.

A nagy esem�nyre �sszegy�lt a v�ros sz�ne-java. A megh�vottak a templomban v�rakoztak m�r, m�g a k�v�l maradtak a templom k�r�l tolongtak, v�rva, hogy megpillanthass�k az ifj� p�rt. Az �g vak�t�an k�k volt, m�g csak egy k�sza felh� sem vonult �t rajta.

N�ra lassan l�pett ki a kocsiajt�n. Arc�t a f�tyol eltakarta, l�ba vitte el�re, mint valami hipnotiz�lt b�bot. – Mi�rt tetted ezt velem apa?! Hogy dobhatt�l �gy oda? Meg�g�rted! Meg�g�rted nekem, hogy sohasem k�nyszer�tesz olyanba, ami ellen a sz�vem hadakozik! Meg sem k�rdezt�l! Hazudt�l nekem! Mindv�gig hazudt�l! - A feh�r keszty�be b�jtatott kezei �gy szor�tott�k a csokrot, hogy f�l� volt: elt�rik a vir�gok sz�rait. Szemei ide oda repdesve kutatt�k a t�meget a f�tylon kereszt�l: - Nincs itt senki, aki kimentene? V�gign�zitek ezt, �s �nneplitek? - Tov�bb f�rk�szte az arcokat m�g l�pkedett: - Senki?! - gondolta egyre k�ts�gbeesettebben

Rebekka v�gigk�zd�tte mag�t a b�m�szkod�k sor�n. K�zelebb ker�lt a bej�rathoz, �gy szinte mellette fog elhaladni a menyasszony.

-Itt az id� N�ra! Tedd meg! .. Csak l�pkedsz.. csak l�pkedsz tov�bb.. kinek az �tja ez? Ehh! H�nyszor kell m�g ezt v�gign�znem te ostoba?!

Hirtelen egy megindul� csapattal siker�lt a templom falain bel�lre ker�lnie.

A menyasszony lassan k�zeledett a bej�rat fel�, k�ts�gbees�se kezdett tet�fok�ra h�gni. Anyja karj�ba �gy kapaszkodott, hogy az asszony szinte megrogyott t�le.
- N�ra t�rt�ztesd magad! Nincs vissza�t! Az Isten�rt l�gy er�s! - M�rta er�sen megmarkolta a l�nya karj�t, szinte vonszolta mag�val.-Enn�l lassabban m�r nem is mehetn�nk.. igyekezz! Ez a temp� t�bb mint el�kel�, ez lass�!

N�ra nagyapja a templomajt�ban v�rta az unok�j�t.
-Istenem! Bocs�sd meg nekik, amit e gyermekkel elk�vetnek! Bocs�sd meg a fiamnak, ami�rt elfordult e gyermek el�l! Bocs�sd meg nekem, hogy mindezt hagyom!

N�ra egy ismer�s arcot fedezett fel a t�megben. A f�tylon kereszt�l a pillant�suk �sszeakadt. – Ki ez az asszony? – elm�je zavar�ban nem ismerte fel Rebekk�t. Elmos�dott arcok, t�meg, mind egyforma volt a sz�m�ra, szeme keresett valakit, aki seg�thetne neki, de csak �res arcokat l�tott. – Ki lehet ez? Istenem valakit! Ez csak egy rossz �lom! Ki lehet ez? Any�m! Ne h�zz magaddal, k�rlek! Ez a n�.. ez a tekintet.. Ki lehet ez?..... Mindegy, itt van nagyapa!- h�l�san n�zett a szeretett �regemberre.

Nagyapja felk�n�lta neki a karj�t.
-Ne f�lj gyermekem! –melegen N�r�ra mosolygott.. Peter j� ember. Nyugodj meg, b�zz meg �regap�dban!

Rebekka a templom-ajt�ban mereven n�zte N�r�t:
-Tedd meg! Legyen benned er�!
N�ra a h�t�n �rezte a n� szem�t, h�traford�totta a fej�t, de csak anyja arc�t l�tta.. - Istenem! Ne tedd ezt! Seg�tsen valaki!

-Te szerencs�tlen! H�t nem �rted? Senki sem seg�thet! D�nts v�gre! - Rebekka a ves�j�ig l�tott N�r�nak. - Nem kell itt v�gigl�pkedned! V�ltoztathatsz a sorsodon..!

-N�ra, nem v�ltoztathatsz azon, ami a sorsod. Ott v�r t�ged az olt�rn�l. � a te sorsod. Keresd meg benne a boldogs�godat.- az �regember hangja nyugodtan csengett N�ra f�l�ben.

-Nem v�ltoztathatok nagyapa?

-Kicsinyek vagyunk mi ehhez. B�r megtehetn�nk!

-Szeretlek nagyapa!

-�n is gyermekem! Az Isten �ldjon meg benneteket!- a menyasszonyt �tadta a v�rakoz� v�leg�nynek.

….., �s fogadod-e, hogy j�ban-rosszban mellette maradsz, �r�kk�n-�r�kk�, m�g a hal�l el nem v�laszt?

-Fogadom.

Mint a kardcsap�s v�gott �t a termen a v�lasz. A jelenlev�k �nnepelve �t�tt�k �ssze a tenyer�ket, sz�mukra a v�lasz pecs�t volt egy �g�retes h�zass�gi pap�ron. Csak k�t ember �llt az �nnepl� t�meg k�zep�n, akik feh�rre v�ltak az elhangzott “igen” ut�n. Rebekka d�h�dten ford�tott h�tat a t�megnek. Mellette egy fiatal n� �jultan esett �ssze. Rebekka megvet�en n�zett r�:

-Eszter! K�zdened kellett volna! Ha megtetted volna, akkor k�t boldogtalan embert mentett�l volna meg, �s �nmagad �let�t. Nem val�k vagytok m�g tov�bbl�pni! Nem tehetek �rtetek semmit. Szerencs�tlen gyermek! B�r seg�thetn�k rajtad, �nmagamon is seg�ten�k! De a j�tszma m�g nem �rt v�get! – megl�k�tt egy mellette t�bl�bol�t:
-Ehh! Mit b�mulsz te semmirekell�? Mit hallgat�zol te itt? Fogd magad �s ker�ts egy kis vizet! Az asszonyka �llapotos, nem b�rta a t�meget! Kutya meleg van itt..