Anyád testében az öröklét
mint a kozmikus tudat,
kromoszómális szinten megalkotta
Női mivoltodat.
A misztikus üzenet
már sejtjeidbe vésve,
miért jöttél nőként
eme földi létre.
Hordozod magadban
egy életen át
mit sugallnak folyton
a benned élő Danaidák.

Öled a vágy kelyhe,
S kínálod sok éjjen át,
míg sikongatva tácolod benne
az élet örök ritmusát.
A gyönyör hangján kér tőled
esélyt létre a Lét,
s szeretőd súgja közben füledbe:
Adj édes egy kicsit! Adj még!
Testeddel éled át a szerelmi csodát,
de ösztöneiddel hallod meg,
mint buján nyögnek fel génjeidben
a benned élő Danaidák.

Napjaid halmain
kik körbevesznek téged
Önző sóhajukkal
jelentik a léted.
S mint sivatagban a homokszemek,
annyifelé osztod szét a szereteted
Adj még! Adj még!
A lelkeddel hallod
Feneketlen hordó az,
minek a szived vallod.
Sejted azért belül
ennek az okát:
Korsójukkal töltik azt
a benned élő Danaidák.

S ha egyszer tébolyodban
megtagadod magad
S a szeretetre elfogy
minden szelíd szavad,
S a tested a vágyat csak
hidegen fogadja,
nem leszel már más csak:
Üres léted fogja
Akkor majd kezed hiába összerakva,
hogy ajkad hidegen suttogja az imát,
mert nem bocsájtanak meg neked soha
a benned élő Danaidák.