zenet a kmbl
Llegzem, de mr shaj sem
hagyja el a szmat
Nzek, de ltni nem
rzek vgyat
Hallok,de mi szp volt,
mr mind elenysz
rzek, de rtelmezni
mr felemszt
Mint nyls, ragacsos iszap,
rmborulva a mindennapok
Rohamkocsiknt rkezik az sztn
Halott nemben bell a tlls
n vagyok.
Vrt ad a felelssgrzet
Kedves nvrknt
fontoskodva nyzsg
jralesztsknt szeretteim nevt
Mellkasomba vgja gyorsan,
mieltt hamvaimba esve
szvemmel egy utolst tk.
Lztl reszket testemre
meleg remnytakart ad
De lzlmaim mlyre
nem r el keze
Koponym regbl fnyln mered r
A ktsgbeess veges tekintete.
A sohasem holt donortl
jabb eslytltetsre vrva
Tladagolva magam az lettl
Esem mindg vissza a kmba.
Csak egyvalaki,
ki meg tud menteni,
s lpteit hallom a koponymon bell
Majd megll haldokl magam felett
S suttogja:
„Akkor is megmaradsz!
Te csak elfradtl legbell,
De n vagyok a benned rejl
jjledt dac!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
