Kipellengrezve
Mr lesre hegyezted fullnkjaidat Mik gy dfkdnek tged, sajg hsodba vjva nap mint nap, kegyetlenl visszafordulva fonnyad testedbe, hogy rezd elmltl mr, mert nincs msod, csak ez a gyilkos, irigy gyllet! gy mar tged mr, gy elemszt! S lm! Eljtt a TE napod! Hogy csillog veges tekinteted, ahogy rejtett borod kortyolgatod! Olcs, eset-savany, mint a vrtelen nedvek, melyek itatjk, sznalmas, res, pudvs testedet. Hogy vgysz r, hogy bel dfd mrged! Hogy szeretnd, ha fjna neki! lsz csak meredten, vibrl mosolya zg eltted, mr semmi nem szmt , csak az rm, hogy jra htbadfted! Megtorlod rajta minden vgyad, amit elvett tled savany, tizzadt hideg gyad a hossz knz jeken, mikor fojtogatott a flelem, hogy SENKI vagy, s nem csodl senki, hogy nincs benned semmi, csak irigysg, rettegs, s a vgyak, de neked nem jutott ms, csak a szrkbe fonnyadt gyalzat. S lm, kvetkezik az attrakci! Figyelem, figyelem! lve megnyzzuk! Kipellengrezzk, csak mert tbb jutott neki! Mert meg meri tenni, Amit te mg vgyni se mertl, Hogy kpes a sznalmas, ostoba kpedbe Mg mg most is belenevetni!
|