|
Tömeg-közlekedés (vers)
Fátyol 2005.10.19. 10:09
abszurd. Az benne az abszurd, hogy nincs benne, csak a látószög. Végül is minden relatív..
Tömeg-közlekedés
Csak fogom a kormányt,
de az út vezet. Esőben, hóban,
s vakító napban.
Reflektorfénybe vonva,
minden erőtlen léptemet.
Csak kapaszkodom,
de húz magával,
a körbecsilingelt lét
- sivatagával
most nagy a tét:
mindig nagy.
A betonfal nem mellettem fut.
Csak illúzió.
Már régen nekiszaladtam,
féknyomok mögöttem...
ezerbe szakadtam,
az olajfolt lassan egybeolvad
a sáros vérnyomokkal.
benne még lüktet,
- soha meg nem áll
ez volt a remény.
Utakkal bolondít meg,
s elcsavarja a fejed...
élet-játékot játszik velünk
a halál. Hetven mérföldes tempó,
de csak toporgok,
felkenődtem már minden póznára
nincs külsérelmi nyom.
Ne is keresd!
Mentő sem jár nekem
Az őrangyalom is meghalt rég velem.
Most nagy a tét
A lámpa végre zöldre vált..
de én látom mögötte tompán,
a valódi színt: a fénytelen feketét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
