 |
MÁSIK FÓRUMOM |
|
|
Ide kattints a rozsaszin ugyek topichoz! | | |
|
> |
|
|
| | |
|
Gondolatok, lélekszántások |
|
|
| | |
|
hangos versek |
|
|
| | |
|
Novellák, rövidebb prózai írások |
|
|
| | |
|
Vezeklés (készülő regény) |
|
|
| | |
|
Újabb írásaim |
|
|
| | |
|
Verseim |
|
|
| | |
|
Verseim angolul |
|
|
| | |
|
Bannercsere |
|
|
| | |
|
Tündérkéz |
|
| | |
|
saját fotóim |
|
|
| | |
|
|
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2005.10.12. 10:45 - |
A láthatatlan világok élete, az asztráltestek világa
I. kötet
Számítógépes változat: Hochrein András, 2003
MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT |
[31-12] [11-1]
X. fejezet
Az álmok
Az asztráltestben való tudatosság és az abban való tevékenység egyazon dolog; ezen asztráltudatosság és tevékenység emlékezete az agyban azonban teljesen eltérő dolog. A fizikai emlékezés vagy nem emlékezés egyáltalán nincsen hatással az asztrálsíkbeli tudatosságra, sem pedig az asztráltestben való tökéletesen könnyed és szabad működés lehetőségére. A valóságban nemcsak hogy lehetséges, hanem egyáltalán nem is olyan szokatlan dolog, hogy az ember a fizikai test alvása alatt szabadon és hasznosan tevékenykedjék asztráltestében és mégis úgy térjen vissza a fizikai testbe, hogy a legkisebb mértékben sem emlékszik vissza arra az asztrálmunkára, melyben éppen része volt.
A fizikai- és az asztráltest közötti tudatosság megszakadása annak tudható be, hogy vagy fejletlen az asztráltest, vagy pedig hiányzik egy megfelelő éterhíd az asztrál és sűrű test között.
Ez híd szorosan szőtt atomikus szövedékből áll, amelyben a rezgéseknek keresztül kell haladniuk és amely egy pillanatnyi fátyolhoz hasonló öntudatlanságot okoz az alvás és az ébrenlét között.
Az egyetlen mód, hogy az asztráltest emlékezetét áthozzuk a fizikai agyba, az asztráltest elegendő fejlettsége és az étercsakrák felébresztése, melyek egyik működése az erőket az asztrálisból az éteribe áthozni. Ezenkívül tevékeny működésben kell lennie a nyálkatestnek is, amely összpontosítja az asztrálrezgéseket.
Felébredéskor néha az az érzésünk, hogy olyasvalamit tapasztaltunk, aminek semmi emlékezete nem maradt meg. Ez az érzés azt mutatja, hogy megvolt az asztrál öntudatosság, bár az agy nem eléggé fogékony, hogy felfogja történetét. Máskor meg az asztráltestben levő embernek sikerül pillanatnyi benyomást gyakorolni az étermásra és a sűrű testre, ami az asztráléletre való élénk emlékezetben nyilvánul meg. Ez néha megfontoltan történik, amikor az ember úgy érzi, hogy olyasvalami történt, amire vissza kellene emlékeznie a fizikai síkon. Az ilyen emlékezet gyakran eltűnik és többé nem lehet visszaidézni; az emlékezet visszaidézésére irányuló kísérlet azáltal, hogy a fizikai agyban erős rezgéseket kelt, még jobban elnyomja a finomabb asztrálrezgéseket, következésképp a siker még inkább lehetetlenné válik.
Vannak olyan események is, melyek olyan élénk benyomást gyakorolnak az asztráltestre, hogy azok egy reperkusszió fajta lévén a fizikai agyba belevétetnek.
Más esetben valakinek új ismeretet sikerül belevésni agyába anélkül, hogy emlékezne is arra, hogyan és hol szerezte ezt az új ismeretet. Ilyen esetben sok embernél fordul elő, amikor oly problémák megoldása merül fel hirtelen az öntudatban melyek azelőtt megoldatlanok voltak, vagy amikor hirtelen világosság derül olyan kérdésekre, amelyek korábban homályosak voltak. Az ilyen eseteket úgy lehet tekinteni, hogy az asztráltest szervezetében és működésében már haladás történt, bár a fizikai test még csak részben fogékony.
Olyan esetekben, amikor a fizikai agy válaszol az álmok élénkek, ésszerűek és összefüggőek mint amilyeneket sokan álmodnak időről-időre.
Kevesen vannak olyanok, akik az asztráltestben létük alatt gondot fordítanak arra, hogy a fizikai agy visszaemlékszik-e vagy sem, és tíz közül kilenc idegenkedik a testbe való visszatéréstől. Az asztrálvilágból a fizikai testbe való visszatéréskor nagy kényszerérzetet érezni, mintha az embernek egy nagy vastag ruhába kellene öltöznie. Az asztrálsíkon való élet öröme olyan nagy, hogy hozzá képest a fizikai élet egyáltalán nem is látszik életnek. Sokan úgy tekintik a fizikai testbe való mindennapi visszatérést mint ahogyan az emberek gyakran a hivatalba való elmenetelüket végzik. Határozottan nem teszi ellenszenvesen, de nem tennék meg, hogyha nem volnának arra kényszerítve.
A magasan fejlett vagy előrehaladott embernél az asztrál és fizikai világok közötti éterhíd néha meg van építve úgy, hogy a fizikai és az asztrális világok közötti öntudat folytonossága tökéletes. Az ilyen embereknél az élet megszűnik az emlékezések nappalából és a feledések éjjeléből állni és helyette évről évre, megszakítatlan öntudatosságú folytonos egésszé lesz.
Alkalmilag az olyan ember, akinek rendszerint nincsen semmiféle emlékezete az asztrál életből, akaratlanul, valami baleset vagy betegség folytán vagy határozott eljárásokkal szándékosan áthidalhatja a fizikai és asztrális öntudat közötti szakadékot úgy, hogy ettől az időtől kezdve asztrális öntudata folytatólagossá és így az áloméletre való emlékezete tökéletessé lesz. Természetesen, mielőtt ez megtörténhet, asztrális öntudatát teljesen ki kellett hogy fejlessze asztráltestében. Az, ami hirtelen történt, nem más, mint a fizikai és asztrális közötti fátyol szétszakítása, nem pedig az asztráltest kifejlesztése.
Az áloméletet tekintélyes mértékben módosítani lehet mint a mentális fejlődés közvetlen eredményét. Minden egyes, az értelem által a fizikai agyba küldött impulzusnak az asztráltesten kell keresztülhaladnia és mivel az asztrálanyag sokkal inkább válaszol a gondolatrezgésekre mint a fizikai anyag, következésképpen az asztráltestre gyakorolt hatás is megfelelően nagyobb. Így, ha valaki megszerezte a mentális ellenőrzést, azaz megtanulta uralni az anyagot, megtanult összpontosítani és gondolkozni akkor és úgy ahogyan akar, akkor megfelelő változás fog beállni asztrális életében; és ha ezen élet emlékezetét áthozza a fizikai agyba, álmai élénkek, maradandók, ésszerűek sőt oktatók lesznek.
Általában minél jobban gyakorlott a fizikai agy a mentáltest rezgéseire való válaszolásban, annál inkább meg van könnyítve az alvásbeli és éber tudatosság közötti hasadék áthidalása. Az agy mind engedelmesebb eszközévé kellene hogy legyen az embernek, és az ő akaratából eredő impulzusok szerint kellene hogy működjön.
Közönséges események álmodásának semmi köze sincs az asztrálmunkához, mivel az álmodás a fizikai agyban megy végbe, mialatt az igazi ember távol van. Az valóban nem számít hogy a fizikai agy mit csinál mindaddig, amíg ment a nem kívánatos gondolatoktól.
Ha egy álom megindult, lefolyását rendszerint nem lehet megváltoztatni, ellenben az áloméletet közvetve bizonyos mértékben ellenőrizni lehet. Különös fontossággal bír, hogy az utolsó gondolat, amellyel az ember elalszik, nemes és felemelő legyen, mert ez az a kulcs, amely nagyban meghatározza a bekövetkező álom természetét. Egy rossz vagy tisztátalan gondolat rossz és tisztátalan befolyásokat és teremtményeket vonz, melyek visszahatnak az értelemre és az asztráltestre és alacsony és földi vágyakat igyekeznek kiváltani.
Másrészt, ha az ember magas és szent dolgokra összpontosított gondolatokkal alszik el, gépiesen mások hasonló erőfeszítései által létrehozott elemi lényeket fog maga köré vonzani és ennek következtében álmai tiszták és magasztosak lesznek.
Minthogy e könyvben főként az asztráltesttel és a vele szorosan kapcsolatos jelenségekkel foglalkozunk, szükségtelen megkísérelnünk kimerítően foglalkozni az álom öntudat némileg terjedelmes tárgyával. Mindazonáltal, hogy megmutassuk azt a sajátos szerepet, melyet az asztráltest az áloméletben játszik, hasznos dolog lesz nagyon röviden körvonalazni azokat a fő tényezőket, melyek az álmok létrehozatalában szerepet játszanak. Aki az egész anyagot részletesen akarja tanulmányozni, azt C. W Leadbeater „Álmok” című kiváló könyvéhez utaljuk, melyből az alábbi tényeket merítettük:
1. Az alvó fizikai agy a maga gyermekes félöntudatával és a maga szokásával, hogy minden ingert képes formában fejezzen ki,
2. az agy éteri része, amelyen szüntelen folyamban összefüggéstelen képek folynak keresztül,
3. a vágyaktól és indulatoktól remegő asztrális test,
4. az Egó (kauzális test), amely bármely öntudat állapotban lehet, a majdnem teljes érzéketlenségtől kezdve képességének tökéletes uralásáig, mindezek az álom létrehozatalában nagy szerepet játszanak.
Amikor az ember aludni tér, Egója még jobban visszahúzódik önmagába és különféle testeit a szokottnál jobban saját magukra hagyja. Ezek a különálló testek sokkal fogékonyabbak a kívülről jövő benyomásokkal szemben mint máskor és nagyon kezdetleges saját tudatossággal rendelkeznek. Ennek következtében bőséges ok van az álmok létrehozatalára, valamint más testekben az alvás alatt nyert tapasztalatoknak a fizikai agyban való zavaros visszaemlékezésére.
Az ilyen zavaros álmok így következményei:
1. egy szétszórt képekből álló sorozatnak és azon lehetetlen átalakításoknak, melyeket az alsó fizikai agy érzéketlen gépies működése hoz létre,
2. egy alkalmi gondolatokból álló áramlatnak, amely az agy éter részén átömlik,
3. a földi vagy örökké nyugtalan áradatának, amely az asztráltestben jön létre és amelyeket valószínűleg asztrális befolyások ösztökélnek,
4. egy fejletlen Egó tökéletlen dramatizáló kísérletének,
5. különféle vagy mindezen befolyások keveredésének.
Röviden le fogjuk írni a minden egyes álomfajta alapelemeit.
a.) A fizikai agy álmai.
Amikor az Egó az alvás alatt egy időre lemond az agy ellenőrzéséről, a fizikai testnek még megmarad bizonyos saját tudatossága, és ezenfelül még ott van a fizikai test egyéni sejtjeinek összetett tudatossága. A fizikai tudat hatalma az agy felett sokkal gyengébb, mint az Egó hatalma az agy felett és ennek következtében a tisztán fizikai változások az agyra sokkal nagyobb mértékben képesek hatni. Az ilyen fizikai változások példái: a vér keringésében beálló rendellenességek, emésztési zavarok, hőség, hideg stb.
A homályos, fizikai tudatosság bizonyos sajátosságokkal bír:
a.) Nagy mértékben gépies, képtelennek látszik megragadni egy fogalmat, kivéve abban az alakban amelyben maga is cselekvő; következésképpen minden inger, akár belülről, akár kívülről jön az, közvetlenül érzékelhető képekké alakul át;
b.) [Innen valószínűleg hiányzik egy rész, mert az eredeti magyar anyagban a sorrend 1, 3, 4, …]
c.) elvont fogalmakat vagy emlékeket képtelen megragadni, mint amilyeneket azonban egyszerre átalakítja képies érzékelhető dolgokká;
d.) minden helyi gondolatirányzat számára valóságos térbeli átvitellé lesz, azaz egy Kínára vonatkozó futó gondolat az öntudatot képzeletben azonnal Kínába viszi;
e.) nincs ereje hogy megítélje a következményeket, az előtte megjelenő képek értékét vagy objektív igazságát ; mindet éppen úgy veszi ahogyan látja azokat, de sohasem lepődik meg bármi történjék is, még ha lehetetlen és képtelen dolgok is azok;
f.) a gondolattársítás elvének van alárendelve és következésképpen az olyan képek, melyek nem tartoznak össze, hacsak nem azon tény által, hogy olyan eseményeket ábrázolnak, melyek egymáshoz közeli időben történtek, hajlamosak, hogy ki nem bonyolítható zavarrá vegyüljenek;
g.) egymagában a legcsekélyebb külső befolyásokkal szemben is érzékeny mint a hangok vagy érintések és
h.) majdnem hihetetlen fokban megnagyítja és eltorzítja őket.
Ilyenképpen a fizikai agy képes arra, hogy sok álom, azonban nem minden álom rovására elegendő zavart és túlzást okozzon.
2. Az éter agy álmai.
Az éter agy a kívülről jövő benyomásokkal szemben a test alvása alatt még sokkal érzékenyebb mint a rendes éber öntudat alatt. Amíg az értelem tevékenyen elfoglalt és így az agy teljesen alkalmazásban van, a gyakorlatban teljesen áthatolhatatlan a kívülről jövő gondolatok behatolásával szemben amely pillanatban azonban az agy tétlen marad, következetlen zűrzavar áradata kezd rajta keresztül ömleni. Az emberek legnagyobb részénél azok a gondolatok, melyek az agyukon keresztül folynak, a valóságban egyáltalán nem az ő gondolataik, hanem más emberek kitaszított gondolatfoszlányai. Tehát alvás közben minden olyan átvonuló gondolatot, amely egy alvó agyában egy némileg hozzáillőt talál, megragad ez az agy és sajátjává teszi, ekként egy egész fogalomsort indítva meg; ezek alkalmilag eltűnnek és az összefüggéstelen célnélküli áramlat megkezdi keresztülfolyását az agyon át.
Meg kell jegyeznünk, minthogy a világ mai fejlettségi állapotában valószínűleg sokkal több rossz mint jó gondolat folyik körülöttünk, a nem uralt agyú ember nyitva áll mindenfajta kísértés számára, amit azonban értelem és agy ellenőrzéssel elkerülhetne.
Még ha kivetette is egy alvó ember éter agyából ezeket a gondolatokat egy másik személy önkéntes törekvése, az agy mégsem marad teljesen passzív, hanem lassan és álomszerűen a saját múlt emlékének tárházából kezd képeket kifejleszteni a maga számára.
3. Az asztrál álmok.
Ezek egyszerűen az asztráltestnek a fizikai test alvása alatti életére és működésére vonatkoznak emlékezések a fizikai agyban, amelyekben az előző szövegben már említést tettünk. A megfelelően jól fejlett ember asztrálteste fizikai testétől tekintélyes távolságra képes eltávolodni minden kényelmetlenség nélkül és azokról a helyekről, melyeket meglátogathatott, vagy azokról az emberekről, akikkel találkozhatott többé kevésbé határozott benyomásokat hozhat vissza. Mint már mondottuk, az asztráltest minden esetben erősen befolyásolhatja minden gondolatát vagy sugalmazás amely vágyat vagy érzést vált ki, bár azon vágyak természete, melyek benne a leggyorsabban váltanak ki választ, természetszerűleg az ember fejlettségétől és asztráltestének tisztaságától függ.
Az asztráltest mindenkor fogékony az átvonuló gondolatáramok befolyásával szemben és amikor az értelem nem ellenőrzi tevékenyen, örökösen felfogja ezeket a kívülről jövő ingereket és szorgalmasan válaszolgat rájuk. Az alvás alatt még ennél is jobban befolyásolható. Ennek következtében pl. az az ember, aki teljesen kipusztított egy fizikai vágyat, mely benne előzőleg az alkohol iránt meglehetett, oly annyira, hogy éber állapotban határozott undort érezhet vele szemben, mégis gyakorta álmodhatja azt, hogy iszik, és ebben az állapotban az alkohol befolyásának gyönyörét is tapasztalhatja. Nappal az asztráltest vágya az akarat felügyelete alatt van, amikor azonban az asztráltest az alvás alatt felszabadul, bizonyos mértékben kikerül az Egó uralma alól és valószínűleg külső asztrálbefolyásra válaszolva a régi szokás újra feltámad. Ez az álom valószínűleg sok embernél előfordul, akik határozottan megkísérlik vágytermészetüket az akaratuk ellenőrzése alá hajtani.
Az is lehetséges, hogy valaki iszákos lehetett az elmúlt életében és asztráltestében még mindig van valami anyag, amelyet abba az iszákosság által a maradandó (permanens) atomban létrehozott rezgések vonzottak. Bár ez az anyag ebben az életben nincs éltetve, az álomban, az Egó felügyelete gyenge lévén, az anyag válaszolhat a kívülről jövő rezgésekre és az ember azt álmodja hogy iszik. Az ilyen álmok, ha egyszer megértettük azokat, ne okozzanak gondot; mindazonáltal úgy kell tekinteni azokat mint figyelmeztetéseket arra nézve, hogy még megvan a lehetősége annak, hogy odaadjuk magunkat az ivásnak, minthogy az újra feléledt.
4. Egó álmok
A fejlődéssel megváltozik az asztráltest természete. Még nagyobb azonban a változás, amely az Egóban vagy a benne lakozó isteni emberben végbemegy. Akinél az asztráltest nem több, mint egy úszó ködfelhő, az Egó majdnem olyan alvó, mint a fizikai teste, minthogy vak a saját magasabb síkjának befolyásaival szemben és ha valami hozzátartozó fogadalom [fogalom?] eljut is hozzá, alsóbb testei felett kis vagy semmi ellenőrzést nem gyakorol, a tapasztalatot képtelen lesz belevésni a fizikai agyba.
Az alvók, a teljes feledéstől kezdve, egészen a teljes asztrál-öntudatosságig, mindenféle fokozatúak. Eszünkben kell tartanunk, mint azt már mondottuk, hogy bár lehetséges, hogy a magasabb síkokon sok fontos tapasztalatunk legyen, mindazonáltal az Egó képtelen lehet azokat az agyba belevésni, úgyhogy vagy egyáltalán semmi fizikai emlékezet sincs, vagy csak egy legteljesebb mértékben zűrzavaros emlékünk.
Az Egó tudatosságának és tapasztalatainak alapjellegzetességei, akár meg van azoknak emlékezete az agyban, akár nincs, a következők:
a.) Az Egó tér és idő mértéke olyannyira eltér attól, amelyhez éber állapotunkban szoktunk, hogy majdnem úgy van, mintha egyáltalán nem léteznék számára sem idő, sem tér. Sok esetet ismerünk amikor néhány pillanat alatt, már ahogyan mi mérjük azt, az Egó olyan tapasztalatokat mehet át, melyek sok éven át tartónak tűnhetnek fel, amikor is az egyik esemény a másik eseményt teljesen és lényegtelen részletességgel követi.
b.) Az Egónak az a képessége, hogy hirtelen dramatizál. Egy fizikai hang vagy érintés az Egóhoz a rendes ideggépezet mellőzésével közvetlenül is eljuthat, egy másodperc töredékkel hamarabb, mint ahogyan eléri a fizikai agyat. A másodperc ezen töredéke azonban elegendő arra, hogy az Egó egy drámafajtát vagy jelenetet hozzon létre, mely abban a vezető eseményben nyilvánul és csúcsosodik ki, amely felébreszti a fizikai testet. Az agy az egyéni álmot összekeveri a tárgyi eseménnyel és ennélfogva úgy képzeli mintha az álomeseményeket ő tényleg átélte volna.
Ez a szokás azonban különösen azon Egók sajátossága látszik lenni, melyek ami a spiritualitást illeti, aránylag véve még fejletlenek. Amint az Egó spirituális tekintetben fejlődik, gyermeksége ezen kedves játékai fölé emelkedik. Az az ember, aki elérte a folytonos öntudatosságot, a magasabb síkhoz tartozó munkával annyira el van foglalva, hogy erre a dramatizálásra semmi energiát nem fordít és így az álmok ezen osztálya számára megszűnik.
c.) Az Egó bizonyos mértékben birtokában van az előre meglátás képességének is, amennyiben néha előre meglátni képes olyan eseményeket, melyek majd meg fognak történni, vagy inkább megtörténhetnek, hacsak valami nem történik megakadályozásukra és ezen eseményeket belevésheti a fizikai agyba. Sok ilyen jós vagy figyelmeztető álmot jegyeztek fel. A figyelmeztetést néha figyelembe vehetik és megtehetik a szükséges lépéseket és így az előrelátott eredmény megváltoztatható vagy teljesen elkerülhető.
d.) Az Egó, amikor alvás alatt testen kívül van, jelképekben látszik gondolkodni. Egy fogalom, melynek kifejezésére itt sok szóra van szükség, egyetlen egy szimbolikus kép segítségével tökéletesen közölhető vele. Ha egy ilyen jelképes gondolat vésődött az agyba és éber állapotban megvan az emlékezete, az értelem szavakba fordíthatja át; másrészt lehetséges, hogy pusztán csak mint egy jelkép jön át az agyba átfordíthatatlanul és így zavart okozhat. Az ilyen természetű álmokban úgy látszik rendszerint mindenkinek megvan a saját jelképes rendszere; így a víz közeli zavart, a gyöngy könnyeket jelenthet és így tovább.
Ha valaki azt óhajtja, hogy hasznos álmai legyenek, azaz ébertudatában képes legyen előnyét élvezni annak amit Egója az alvás alatt tanulhat, akkor ennek elérése érdekében bizonyos lépéseket kell tennie.
Lényeges, hogy éber állapotában megszokja már a kitartó és rendszeres összpontosított gondolkodást. Az, aki gondolatait tökéletesen ellenőrizni képes, mindig pontosan tudni fogja, hogy miről gondolkozik és miért; és úgy találja hogy az agy, amely így arra gyakorlott, hogy az Egó sugalmazásaira hallgasson, használaton kívül nyugalomban fog maradni és elkerüli, hogy felfogja vagy válaszoljon a gondolatok környező tengeréből eredő alkalmi áramoknak. Az ember ilyenképpen sokkal hajlamosabbá válik a magasabb síkokról eredő befolyások felfogására, ahol a felfogás élesebb és az ítélet valódibb mint az a fizikai síkon valaha is lehetne.
Alig szükséges hozzátennünk, hogy az ember egyúttal mestere kell hogy legyen legalábbis az alacsonyabb szenvedélyeinek.
Egy nagyon elemi mágikus eljárással az ember kivetheti éteragyából a gondolatok rohamát, mely kívülről hat reá. E célból, amikor lefekszik, képzelje el auráját és erősen akarja, hogy annak külső felülete egy őt a külső befolyásoktól védő burokká váljék. Az aurikus anyag engedelmeskedni fog gondolatainak és kialakítja a burkot. Ez az elérendő cél érdekében felbecsülhető lépés.
Annak nagy fontosságát, hogy az ember elalvás előtti legutolsó gondolatát valamely nemes és magas dologra rögzítse, már említettük volt; ezt azoknak akik álmukat uralni akarják, szabályosan gyakorolniuk kell.
Talán hasznos lesz, ha itt megemlítjük az öntudat négy fokozatának hindu elnevezéseit:
1. Jagrat a közönséges éber öntudat.
2. Svapna az álomöntudat, amely az asztráltestben működik és tapasztalatait az agyba bevésni képes.
3. Sushupti a mentáltestben működő öntudat, amely nem képes tapasztalatait az agyba belevésni.
4. Turiya a transzállapot, a buddhikus testben működő öntudat, amely annyira elkülönült az agytól, hogy külső eszközökkel nem könnyű visszaidézni.
Ezeket a neveket azonban csak viszonylagosan használják és a szövegnek megfelelően változtatják. Így a jagratról szóló egyik magyarázatban a fizikai és asztrálsík egyesítve vannak, a hét osztály megfelel a négy fizikai anyagállapotnak és a XVI. fejezetben említett három anyagosztálynak.
További felvilágosítást illetőleg A. Besant: „Bevezetés a yogába” c. munkájának 16. és folytatólagos oldalait, valamint „Tanulmány az öntudatról” c. munkáját ajánljuk, ahol az éber öntudat azon része van meghatározva, amely a legkülső test által működik. |
IX. fejezet
Az álom élet
Az alvás igazi oka, úgy látszik az, hogy a testek kifáradtak. A fizikai testben nemcsak minden izom-megerőltetés, hanem minden érzés és gondolat is bizonyos könnyed fizikai változást hoz létre. Az egészséges test mindig ellensúlyozni igyekszik ezeket a változásokat, azonban ez, amíg a test ébren van nem mindig sikerül. Következésképp minden érzés, gondolat vagy cselekvés egy kicsi, majdnem észrevétlen veszteséget jelent, melyek összegzett hatása annyira kimeríti a fizikai testet, hogy az nem képes további gondolkodásra vagy munkára. Néha pár percnyi alvás is elég hogy helyrejöjjön, amit a fizikai elemi lény végez.
Az asztráltest nagyon hamar kifárad a fizikai agy-részecskék mozgatásának nehéz munkájában és hosszabb tőle való elkülönülésre van szüksége, hogy képes legyen erőt gyűjteni hogy újra végezze egyhangú munkáját.
A saját síkján ellenben az asztráltest gyakorlatilag képtelen kifáradni; tudnak 25 éven át tartó szüntelen munkálkodásra vonatkozó esetről is, amikor nem mutatta a fáradtság jelét.
Habár a szertelen és hosszantartó érzés az embert a közönséges életben nagyon gyorsan kifárasztja, nem az asztráltest az, amely kimerül, hanem a fizikai szervezet, amelyen keresztül az érzés kifejeződik.
Hasonlóképpen van a mentáltesttel is. Amikor mentális fáradtságról beszélünk, az a valóságban helytelen kifejezés, mert az agy és nem az értelem az, ami kifárad. Az értelem kifáradása nem létezik.
Amikor az ember az alvásban (vagy halál esetén) elhagyja testét, a környező asztrálanyag nyomása - amely a valóságban az asztrálsík nehézkedési erejét jelenti – az asztrálisan üres térbe azonnal más asztrálanyagot hajt. Az ilyen ideiglenes asztrális más, már ami az elrendezettségét illeti, pontos mása a fizikai testnek, amellett azonban semmi valóságos kapcsolatban nincs vele és sohasem használható vehikulumként.
Pusztán csak véletlen találkozása a részecskéknek, és az éppen jelenlévő megfelelő fajta asztrálanyagból áll. Amikor az igazi asztráltest visszatér, ezt az idegen asztrálanyagot a legcsekélyebb ellenállás nélkül kitaszítja.
Ez nyilvánvalóan egyik oka annak, amiért rendkívüli gondot kellene fordítani arra, hogy az ember milyen környezetben tér alvásra, mert ha a környezet rossz, úgy az ember asztráltestének távolléte alatt kifogásolható típusú asztrálanyag töltheti be a fizikai testet, olyan befolyásokat hagyva vissza, melyek csak kellemetlenül hathatnak a visszatérő igazi emberre.
Amikor az ember aludni tér „magasabbrendű” életelvei a fizikai testből az asztráltestbe húzódnak ki, a sűrű test és az étertest magára marad az ágyban és az asztráltest felette lebeg a levegőben. Az álom tehát az ember fizikai teste helyett egyszerűen az asztráltestét használja; egyedül csak a fizikai test merül álomba és nem szükségképpen maga az ember.
Az asztráltest, amikor így visszahúzódik a fizikai testből, rendszerint megtartja a fizikai test alakját, úgy, hogy az illetőt könnyen felismerheti bárki, aki ismeri őt fizikailag. Ez annak a ténynek tudható be, hogy az asztrál és fizikai részecskék között vonzódás áll fenn, mely az egész fizikai élet alatt fennmarad és ez olyan szokást vált ki az asztrálanyagban, amely akkor is megmarad, amikor az asztrálanyag ideiglenesen kivonul az alvó testéből.
Ez okból egy alvó ember asztrálteste egy központi részből áll, amely megfelel a fizikai testnek, és amely aránylag nagyon sűrű, továbbá egy körülvevő aurából, amely aránylag sokkal ritkább.
Egy nagyon fejletlen ember, amilyen egy vadember, majdnem olyan alvó lehet, mint ahogyan a fizikai teste alszik, mert asztráltestében csak egy nagyon kicsinyke határozott tudatosságra képes. Ugyanakkor képtelen alvó fizikai testének közvetlen közeléből eltávozni és ha megkísérelné azt asztráltestében, bizonyára rémülten ébredne fel fizikai testében.
Asztrálteste egy némileg alaktalan tömeg, egy lebegő ködkoszorú, amely nagyjából tojás alakú, azonban nagyon szabálytalan és határozatlan körvonalakkal; a benső forma a fizikai test sűrű asztrálmásának vonásai és alakja ugyancsak határozatlan, foltos és meg nem különböztethető, azonban minden esetben felismerhető.
Az ilyen egyszerű fajtájú ember tudatossága alatt arra használja asztráltestét, hogy az értelemből áramokat küld rajta keresztül a fizikai agyhoz. Alvás alatt azonban, minthogy a fizikai agy nem működik, az asztráltest fejletlen lévén, képtelen önmagától benyomásokat felfogni és így az ember gyakorlatban öntudatlan, mivel a szegényesen szervezett asztráltest által képtelen tisztán kifejezni magát. A benne lévő érzésközpontokra az átvonuló formák hatást gyakorolhatnak és benne válaszolhat is az olyan ingerekre, melyek az alsó természetet izgatják. Azonban a szemlélőre tett hatás a maga egészében az alvás és határozatlanság hatása és mivel az asztráltest minden határozott tevékenység híján van, lustán és tökéletlenül a fizikai forma felett lebeg.
A teljesen fejletlen emberben ennélfogva a magasabb életelvek, azaz maga az ember, majdnem éppen olyan alvó állapotban van, mint a fizikai test.
Néhány esetben az asztráltest kevésbé tespedt és ábrándosan úszik ide-oda a különféle asztráláramlatokban, alkalmilag felismerve másokat és akik hasonló állapotban vannak, mindenféle tapasztalatokon keresztülmenve, melyek emlékezete reménytelenül zűrzavaros és az, ami tényleg történt gyakorta nevetséges torzképbe van öltöztetve. (Lásd az Álmok c. X. fejezetet) Ez okozza, hogy a következő reggel az illető azt gondolja, hogy valami nevezetes álma volt.
A fejlettebb embernél már nagy az eltérés. A benső alak már határozottabb és megkülönböztethető – az ember fizikai kinézetének tökéletesebb másolata. A környező ködkoszorú helyét élesen határolt tojásalak foglalja el, amely alakját változatlanul megtartja, melyek az asztrálsíkon folyvást körülötte örvénylenek.
Az ilyen típusú ember nem öntudatlan az asztráltestében, hanem teljesen tevékenyen gondolkozó. Mindazonáltal alig vehet tudomást környezetéről, mint a vadember. Nem azért mert képtelen látni, hanem mert annyira bele van burkolva gondolataiba, hogy nem lát, bár láthatna ha úgy akarná. Bármilyen gondolatok is foglalkoztatták értelmét az elmúlt nap alatt, rendszerint folytatja azokat amikor elalszik, úgy, hogy azáltal egy olyan önmaga gyártotta sűrű fallal van körülvéve, hogy a gyakorlatban semmit sem figyel meg abból ami körülötte végbemegy. Alkalmilag egy kívülről jövő erőszakos lökés, vagy valami önmagából kiinduló erős vágy széttépheti ezt a ködburkot és megengedi valami határozott benyomás észrevételét. Ezután a köd újból körülzárja és olyan megfigyelés nélkül álmodik tovább, mint annak előtte.
A még jobban fejlett ember esetében, amikor a fizikai test aludni tér, az asztráltest kisiklik belőle és az ember teljes tudatossággal tartózkodik benne. Az asztráltest tisztán körvonalazott és határozottan szervezett, az emberhez hasonló és az ember testként képes használni, olyan testként, amely sokkal alkalmasabb mint a fizikai test.
Az asztráltest fogékonysága megnövekedett, míg végül azonnal válaszol saját síkja minden rezgésére, a finomabbra éppúgy, mint a durvábbakra; a nagyon magasan fejlett ember asztráltestében azonban a gyakorlatban természetszerűleg nincs alkalom a durva rezgésekre való válaszolásra.
Az ilyen ember sokoldalúan éber, sokkal tevékenyebb, sokkal pontosabban és a megértés sokkal nagyobb erejével dolgozik, mint amikor be van zárva a sűrűbb fizikai testbe. Ezenfelül mérhetetlen gyorsasággal képes ide-oda mozogni bármely távolságra anélkül, hogy az alvó fizikai testben a legcsekélyebb zavart is okozná.
Találkozhat barátaival, eszmecserét folytathat velük, akár testben élők azok, akár nem, ha azok történetesen éppen olyan emberek az asztrálsíkon mint ő. Találkozhat nálánál sokkal fejlettebbekkel és azoktól figyelmeztetéseket és tanításokat kaphat; vagy jót tehet azokkal, akik kevesebbet tudnak mint ő. Különféle nem emberi lényekkel jöhet kapcsolatba (lásd az Asztrállények c. XX. és XXI. fejezetet), erősítőleg vagy elrettentően mindenféle fajta jó és rossz asztrál befolyások hathatnak rá.
Barátságot köthet olyanokkal, akik a világ más részén laknak, előadásokat tarthat vagy hallhat; ha tanítvány, találkozhat tanítványokkal és az asztrálvilág nyújtotta további képességekkel, olyan feladatokat oldhat meg, melyek a fizikai világban nehézségeket jelentettek.
Egy fizikus például a test alvása alatt olyan eseteket láthat, melyek különösen érdeklik őt. Ilyenképpen új felvilágosításokat szerezhet, melyek mint intuíció fajta jöhetnek át éber tudatosságába.
A magasan fejlett ember asztrálteste, minthogy teljesen rendezett és éltetett, éppolyan öntudat eszközzé válik az asztrálsíkon mint a fizikai test a fizikai síkon.
Minthogy az asztrálvilág a szenvedély és az érzés igazi hazája, azok, akik valamilyen érzésnek adják oda magukat, azt a Földön ismeretlen erővel és élességgel érezhetik. Mert a fizikai testben egy érzés hatása a fizikai síkon való áthatolással kimerül, míg az asztrálvilágban - az érzés saját világában – az erő teljessége érvényesíthető. Így van azután az, hogy az asztrálvilágban a vonzalmat vagy odaadást sokkal erősebben lehet érezni mint a fizikai világban lehetséges; hasonlóképpen az asztrálvilágban a szenvedés olyan erős lehet, mely a rendes fizikai világban elképzelhetetlen.
Ezen állapot egyik előnye az, hogy az asztrálvilágban minden szenvedés és kín önkéntes és teljesen ellenőrzött és így az ottani élet sokkal könnyebb a megértő embernek. A fizikai kínt az értelemmel ellenőrizni lehet ugyan, azonban rendkívül nehéz; az asztrálvilágban ellenben mindenki egy pillanat alatt megszüntetheti az erős érzés okozta szenvedést. Az embernek csak az akaratát kell működtetnie mire a szenvedés azonnal eltűnik. Ez az állítás megdöbbentően hangzik, mindamellett igaz; ilyen az akarat és az értelem hatalma az anyag felett.
Ahhoz, hogy az ember az asztráltestében teljesen öntudatán legyen, már nagyfokú haladást kell elérnie; amikor az ember már áthidalta a fizikai és asztrál tudatosság közötti mélységet, számára többé nem létezik sem éjjel sem nappal, minthogy élete folyamatos. Az ilyen ember számára, úgy amint ezt értik a halál is megszűnt létezni, minthogy ezen megszakíthatatlan tudatosságát nemcsak éjjel és nappal tartja meg, hanem magának a halálnak a kapuján túl is egészen az asztrálsíkon eltöltendő életének végéig, amint ezt látni fogjuk ha majd a halál utáni élettel foglalkozunk.
Az asztráltestben való utazás oly gyors, hogy azt lehet mondani, tér és idő le van győzve; mert bár az ember áthatol a téren, oly gyorsan halad, hogy a szétválasztás ereje majdnem egyáltalán nem létezik. Az ember két-három perc alatt körülrohanhatja a világot.
Az emberiség magasabb fajainak bármely meglehetősen előrejutott és művelt embere már majdnem teljesen kifejlesztette az asztráltestbeli öntudatát és asztráltestét tökéletesen képes vehikulumként használni, bár sok esetben nem így tesz, mert még nem végezte el azt a határozott erőfeszítést, amelyre első ízben szüksége van, ami azután szokássá válik.
A közönséges embernél a nehézség nem abban áll, hogy az asztráltest nem képes működni, hanem az, hogy ez a test ezernyi év alatt megszokta, hogy csupán a fizikai testen át szerzet benyomások mozgassák, úgyhogy az emberek még nem jöttek rá arra, hogy az asztráltestet saját síkján is önállóan képesek működtetni és hogy az akarat képes közvetlenül reá hatni. Az emberek asztrális tekintetben „fel nem ébredtek” maradnak, mert megszokás szerint azokat a jól ismert fizikai rezgéseket várják, melyek kiváltják az asztráltevékenységet. Így tehát azt lehet mondani, hogy az asztrálsíkon éberek, azonban a legkisebb mértékben sem az asztrálsík számára, és így környezetükről csak nagyon határozatlanul szereznek tudomást, ha egyáltalán tudomást szereznek.
Amikor valaki egy Mester tanítványává lesz, akkor az ő asztrálsíkbeli álomkóros állapotából egyszerre felrázódik és teljesen éberré válik ezen sík őt körülvevő valóságaival szemben; tanulni kezd belülről és munkálkodni kezd közöttük, úgy, hogy álom órái már nem üresek, hanem tevékenységgel és hasznos elfoglaltsággal telnek anélkül, hogy a fáradt fizikai test egészséges pihenését a legkevésbé is befolyásolná.
A „Láthatatlan segítők” című XXVIII. fejezetben sokkal bővebben fogunk majd foglalkozni az asztráltest gondosan kitervezett és megszervezett munkásságával; itt elmondhatjuk mielőtt még elérnők ezt a fokozatot, hogy már egy nagy csomó hasznos munkát el lehet végezni és végeznek is állandóan. Az, aki azzal a határozott szándékkal fekszik le, hogy bizonyos munkát elvégez, kétségtelenül keresztül fogja vinni szándékát, amint megszabadult fizikai testétől. Amikor azonban elvégezte a munkát, valószínű, hogy saját magára irányuló gondolatainak köde fogja körülzárni, hacsak meg nem szokta, hogy új munkairányba fogjon amikor fizikai agyától különváltan működik. Természetesen néha a kiválasztott munka olyan, hogy az alvással töltött egész időt kitölti úgy, hogy az ilyen ember a lehető legteljesebb mértékben erőfeszítést fejt ki, már amennyire ezt asztrál fejlettsége engedi.
Mindenkinek minden éjjel arra kellene magát elhatároznia, hogy valami hasznos dolgot fog végezni az asztrálsíkon; megvigasztalni olyant, aki zavarban van; az akaraterőt használni arra, hogy erőt öntsön egy olyan barátjába aki gyenge vagy beteg; megnyugtatni olyant, aki nyugtalan vagy valami hasonló más szolgálatot teljesíteni.
Bizonyos mértékű siker abszolút biztos és ha a segítő gondosan megfigyeli, úgy gyakran észre fog venni olyan tüneteket, melyek a fizikai világban elért határozott eredményre vonatkoznak.
Az ember négyféle módon „ébreszthető fel” az ő asztráltestében való teljes tudatosságra:
1. A fejlődés rendes folyamata által, mely lassú, azonban biztos.
2. Önmaga által, aki megtanulta a tényeket, elvégezte a szükséges kitartó erőfeszítést, hogy belülről eltisztítsa a ködöt, és fokozatosan legyőzze azt a restséget, melyet megszokott. Ahhoz, hogy megtehesse ezt, az alvás előtt el kellene határozni, hogy amikor elhagyja testét, igyekszik felébredni és látni valamit vagy valami hasznosat tenni. Ez természetszerűleg pusztán csak meggyorsítása a fejlődés természetes folyamatának. Kívánatos, hogy az ember először fejlessze ki a józan észt és az erkölcsi tulajdonságokat, elsősorban két okból: először, nehogy tévesen használja azokat az erőket melyeket megszerezhet; másodszor nehogy erőt vegyen rajta a félelem az olyan erők jelenlétében, melyeket sem megérteni, sem pedig uralni nem képes.
3. Mágikus szertartások valami véletlen vagy törvényellenes használata által a fátylat úgy szétszakíthatja, hogy azt sohasem lehet teljesen összezárni. Ilyen eseteket találunk leírva H. P. Blavatsky „A bewitched life” (Elvarázsolt élet) című és Lord Lytton „Zanoni” című munkájában.
4. Egy barát gyakorolhat hatást kívülről az embert körülvevő burokra és fokozatosan magasabb lehetőségek felé emelheti fel. Ezt azonban sohasem kellene megtenni, hacsak a barát nem teljesen biztos abban, hogy a felébreszteni szándékoltban megvan a bátorság, az odaadás és más tulajdonságok, melyek a hasznos munkához szükségesek.
Azonban az asztrálsíkon oly nagy szükség van segítőkre, hogy minden törekvő biztos lehet abban, hogy felébredése egy napot sem fog késni, hogyha azt látják, hogy kész erre.
Hozzátehetjük még, hogyha éppen egy gyermeket ébresztenénk fel az asztrálsíkon, az asztráltest fejlődése olyan gyorsan haladna előre, hogy nagyon hamar abban a helyzetbe kerülne e síkon, amely alig van alatta egy felébredt felnőtt helyzetének és természetesen nagyobb előnye van, már ami a hasznosságot illeti, mint a legbölcsebb, de még fel nem ébredt embernek.
Azonban mindaddig, amíg a gyermek-testen át kifejeződő Egó nincs azon szükséges tulajdonságok birtokában, melyek egy határozott és amellett szerető hajlammal együtt járnak, addig egyetlen okkultista sem venné magára azt a nagyon komoly felelősséget, hogy felébressze őt az asztrálsíkon. Azonban lehetséges egy gyermeket felemelni az úton úgy a gyermek a leghatásosabb munkásnak bizonyul az asztrálsíkon és olyan teljes lélekkel veti magát a munkába, hogy örömteljes dolog látni.
Amíg aránylag könnyű dolog felébreszteni valakit az asztrálsíkon, gyakorlatilag lehetetlen, kivéve a mesmerikus befolyás legkevésbé kívánatos alkalmazását, ismét elaltatni őt.
Az alvó és éber élet ilyenképpen tehát úgy tekintendők, mint a valóságban egy élet; alvás alatt tudatában vagyunk ennek a ténynek, és mind a kettőnek folytatólagos tudatával bírunk, azaz az asztrál emlékezet magában foglalja a fizikait, bár ami természetes is, a fizikai emlékezet nem mindig foglalja magába az asztráltapasztalatok emlékét.
Az alvajárás (somnabulizmus) nyilvánvalóan ötféle módon jöhet létre:
1. Az Egó képes lehet sokkal közvetlenebbül hatni a fizikai testre mialatt a mentál- és asztráltest távol vannak; az ilyen természetű esetekben az ember képes lehet költő módjára írni, festeni, stb. amelyek éber állapota erőit mesze túlhaladják.
2. Az ember fizikai teste gépiesen működhetik és a megszokás erejével, amikor is maga az ember nem ellenőrzi. Ilyen esetek azok, amikor szolgák éjjel tüzet gyújtanak vagy valamely más házi dolgukat végzik, melyeket megszoktak; vagy amikor az alvó fizikai test bizonyos mértékben végrehajtja azt a gondolatot amely az értelmet alvás előtt foglalkoztatta.
3. Egy, akár élő akár testét levetett külső lény megszállhatja az alvó ember testét és a saját céljaira használhatja fel. A legvalószínűbb, hogy ez történik az olyan emberrel aki médiumitásra hajlamos, azaz, akinek testei a rendesnél lazábban egyesültek és így sokkal könnyebben válnak is szét. Az átlagos embernél az a tény, hogy az asztráltest alvás alatt elhagyja a fizikai testet nem nyit utat a megszálláshoz, mivel az Egó mindig szoros kapcsolatban marad a testével és gyorsan visszatérne bármely ilyen kísérlet esetén.
4. Egy teljesen ellentétes állapot ugyancsak hasonló eredményt hozhat létre. Amikor a princípiumok vagy testek a rendesnél sokkal szorosabban függnek össze, ahelyett, hogy az ember távoli helyeket csak asztráltestével látogatna meg, erre fizikai testét használja, mert nincsen tőle teljesen szétválasztva.
5. Az alvajárás valószínűleg az emberben levő azon különféle tudatrétegek bonyolult problémájával is kapcsolatos, melyek rendes körülmények között nem képesek megnyilvánulni.
Az álomélettel szoros rokonságban van a transzállapot, amely azonban csak mesterségesen létrehozott, álomállapot. A médium és az érzékenyek gyorsan lépnek át a fizikai testből az asztráltestbe, rendszerint öntudatlanul. Az asztráltest ilyenkor gyakorolhatja tevékenységeit mint amilyen a távoli helyre való utazás, benyomások gyűjtése a környező tárgyakról és azoknak a fizikai testbe való áthozatala. A médium esetében az asztráltest ezeket a benyomásokat a transzba ejtett test segítségével leírhatja; azonban szabály az, hogyha a médium transzállapota megszűnik, az agy az ekként rágyakorolt benyomásokat nem tartja meg, minthogy a szerzett tapasztalatoknak semmiféle nyoma nem marad a fizikai emlékezetben. Alkalmilag az asztráltest mégis képes maradandó benyomást gyakorolni a fizikai agyra, úgy, hogy a médium a transz alatt szerzett ismeretekre visszaemlékezni képes.
|
VIII. fejezet
A fizikai élet
A II. fejezetben általános körvonalakban szemléltettük az asztráltest szerkezetét és összetételét. Most áttérünk - nagy részletekben – annak tanulmányozására, hogy a fizikai test éber tudata alatt, hogyan létezik és hogyan használjuk.
Azok a tényezők, amelyek a fizikai élet alatt az asztráltest természetét, tulajdonságait meghatározzák nagyjából a következőképpen csoportosíthatók:
1. a fizikai élet,
2. az érzés élet,
3. a mentális élet.
1. A fizikai élet
Már láttuk, hogy a fizikai test minden részének megvan a maga megfelelő asztrál „mása”. Amiként a szilárd, folyékony és gázszerű és éteri anyag, amelyekből a fizikai áll, lehet finom vagy durva, goromba vagy lágy, következésképpen olyan lesz a megfelelő asztrál burkolat is. A tisztátalan táplálékkal táplált fizikai test megfelelően tisztátalan asztráltestet fog létrehozni, míg ellenben a tiszta étellel és itallal táplált fizikai test elősegíti az asztráltest tisztaságát.
Az asztráltest az érzés, szenvedély és indulat vehikuluma lévén, következésképpen egy durvább típusú asztráltest főképpen a durva fajta érzés és indulat által lesz megközelíthető, míg egy finomabb asztráltest sokkal készségesebben fog rezegni a sokkal finomabb érzésekre és törekvésekre.
Lehetetlenség, hogy a fizikai test eldurvításával egyidejűleg finomabb célokra rendezettebbé tegyük az asztrál- és mentáltestet; az sem lehetséges, hogy tiszta fizikai testünk legyen és mellette tisztátalan asztrál- és mentáltestünk. Ilyenformán mindhárom test függ egymástól.
A megevett étel nemcsak a fizikai testre, hanem a magasabb testekre is hatással van. A húsevés végzetes minden okkult fejlődésre és azok, akik élnek vele, komoly és szükségtelen nehézségeket gördítenek maguk elé, mert a húsétel erősítőleg hat az alacsonyabb síkok minden nemkívánatos elemére és szenvedélyére.
Az ősrégi misztériumokban az emberek a legnagyobb tisztaságban éltek és rendszerint vegetáriánusok voltak. A raja-yogista különleges szenvedélyeket vállal magára, hogy fizikai testét gondosan kidolgozott étkezési és alvási stb. rendszerrel megtisztítsa és csak olyan ételeket vesz magához, melyek sattvikusak, azaz „ritmikusak”. Az egész étkezési anyagokra vonatkozó rendszer arra irányul, hogy elősegítse a test előkészítését a magasabb tudatosság használatára. A húsételek raja síkúak, azaz mivel a tevékenység tulajdonsága alá tartoznak, ingerlők és az állati vágyak és cselekmények kifejezésére szolgálnak. Teljesen alkalmatlanok az idegszervezet finomabb típusai számára. Ennélfogva a yogi nem használhatja ezeket a gondolatokat magasabbrendű folyamatai számára.
A rothadó táplálékot, mint a hús, vadhús, vadpecsenye stb. valamint az alkohol, tama síkúak vagy nehezek és ezért szintén kerülendők.
Az olyan táplálékok, melyek növekedni törekszenek, mint a gabona és gyümölcsök, satvikusak, azaz ritmikusak, minthogy a legnagyobb mértékben életerősek és alkalmasak arra, hogy a testet érzékennyé és ugyanakkor erőssé tegyék.
Bizonyos más anyagok szintén kártékonyan hatnak úgy a fizikai, mint az asztráltestre. Így a dohány tisztátalan részecskékkel hatja át a fizikai testet és oly anyagias kiáramlásokat okoz, hogy azokat gyakorta észlelni is lehet a szaglás érzékével. Asztrális tekintetben a dohány nemcsak tisztátalanságot visz be a testbe, hanem kiölni igyekszik a test érzékeny voltát, amint mondják megnyugtatja az idegeket. Bár a mai modern élet körülményei között ez néha kevésbé káros lehet, semmint nyugtalanoknak hagyni az idegeket, mégsem kívánatos egy okkultista számára, akinek szüksége van arra, hogy minden rezgésre azonnal válaszolni tudjon és ugyanakkor természetesen teljesen ellenőrzésük birtokában kell hogy legyen.
Hasonlóképpen nem kétséges, hogy az alkohol úgy az asztrál mint a mentáltest szempontjából mindig rossz.
A hússal és alkohollal táplált test mindig hajlandó arra, hogy egészségileg veszteség érje a felsőbb öntudatosság megnyílása révén és az ideges betegségek részben annak köszönhetők, hogy az ember öntudatossága oly testeken át igyekszik kifejeződni, melyek hústermékekkel vannak megfertőzve és alkohol által megmérgezve. Kiváltképpen a nyálkatestet mérgezi meg nagyon könnyen még nagyon kis mennyiségben mennyiségű alkohol is és ezáltal felsőbb fejlődése van meggátolva. A nyálkatest az alkohol által való megmérgezése az, amely a delírium tremenssel kapcsolatos rendellenes és képtelen látomásokhoz vezet.
Azonfelül, hogy a hús, a dohány és az alkohol a fizikai és asztráltestet egyenesen eldurvítja, még ott van az a komoly lehetőség, hogy nemkívánatos lényeket igyekeznek vonzani, melyek a vér és az alkohol szagában találják élvezetüket. Ezek körülveszik az embert, gondolataikat beléhelyezik, befolyásukat ráerőszakolják asztráltestére úgy, hogy az illető auráját egy nemkívánatos lényekből álló burok veszi körül. A Jobb Kéz Örvényének Jógájában a hús, valamint a bor élvezete főképpen ezen okból van teljesen tiltva.
Ezek a lények mesterséges elemi lények, amelyek az ember gondolatait és vágyait befolyásolják, de amelyeket az ember gondolatai és vágyai teremtenek meg és ezenfelül olyan emberek is akik erkölcsileg romlottak s kiknek ezek az elementálok asztráltestükbe vannak bebörtönözve. Ezek az elemi lények olyan emberekhez vonzódnak, akiknek az asztrálteste olyan anyagot tartalmaz, amilyen az ő természetükkel rokonszellemű, viszont az elementálok természetszerűleg oly bűnöknek igyekeznek hódolni, amilyenekre önmagukat sarkallták, amíg fizikai testben voltak. Az asztrál tisztánlátó az utálatos elemi lények hordáit láthatja, amint körülrajzzák a hentesboltokat, míg a sörházakban és borházakban főképpen az elementálok gyűlnek össze, ahol a folyadékok kiáramlásaiban lakmároznak és néha az ivók saját testeibe is befurakszanak.
Majdnem minden olyan szer, amilyen az ópium, kokain, a teában levő thein, a kávéban levő koffein stb. pusztítólag hatnak a magasabb testekre. Természetesen alkalmilag bizonyos betegségeknél majdnem szükségesek, azonban egy okkultista a lehető legkisebb mértékben él velük.
Az, aki tudja, hogy ezt hogyan tegye, el tudja távolítani az ópium rossz hatását (melyet nagy szenvedések enyhítésére lehet használni) az asztrál- és mentáltestből, miután elvégezte a maga munkáját a fizikai testben.
A mindenféle piszok is sokkal jobban kifogásolható a magasabb világokban, mint a fizikaiban, amely egy alacsony fajta természeti szellemet vonz. Ezért szükséges, hogy az okkultista minden tekintetben ügyeljen a tisztaságra. Különös súlyt kell helyezni a kezekre és a lábakra, mert ezeken a végtagokon könnyen megy a kiáramlás.
A fizikai zaj, mint amilyen egy városban uralkodik, sérti az idegeket és így izgalmat és fáradtságot okoz. A hatást fokozza a sok különféle gyorsasággal rezgő más asztráltest hatása és ezek valamennyiét semmiségek izgatják és zavarják. Habár az ilyen izgatás csak felületes és az értelemből tíz perc alatt el is távozhat, mégis oly hatást hozhat létre az asztráltestben, amely 48 óráig is eltarthat. Ilyenképpen a modern városban élők nehezen tudják elkerülni az ingerlékenységet, különösen azok, akiknek teste sokkal nagyobb mértékben feszült és érzékeny mint a közönséges embereké.
Általában azt mondhatjuk, hogy minden ami elősegíti a fizikai test egészségét, egyúttal kedvezően hat a magasabb testekre is.
Az utazás azon sok tényezői közül, melyek az asztráltestre hatnak egyike az, amely az utazót a minden egyes hellyel vagy vidékkel kapcsolatos éter és asztrál befolyásváltozásoknak teszi ki. Az óceánoknak, a hegységeknek, az erdőségeknek, a vízeséseknek valamennyinek megvan a saját különleges úgy asztrál és éter, mint látható élettípusa és ennélfogva a saját befolyásfaja is. Ezen láthatatlan lények közül sokan életerőt árasztanak ki és az éter, asztrál és mentáltestre minden esetben gyakorolt hatásuk végeredményben valószínűleg egészséges és kívánatos, habár ugyanakkor a változás némileg fárasztó lehet. Ennélfogva a városból vidékre való utazás úgy az emocionális, mint a fizikai egészség tekintetében jótékony hatású.
Az asztráltestre hatással lehetnek az olyan tárgyak, mint egy talizmán. Ezek elkészítésének módjai az „Étertestmás” című munkában vannak leírva. Itt csak általános hatásukkal foglalkozunk.
Ha egy erre alkalmas egyén egy tárgyat bizonyos célból erősen megtölt magnetizmussal, úgy az talizmánná válik és ha helyesen készítette, úgy ezt a magnetizmus sok éven keresztül változatlan erővel folytonosan ki fogja sugározni.
Sokféle célra lehet felhasználni. Így például egy talizmánt meg lehet tölteni tisztaság gondolatokkal, melyek mint határozott rezgésgyorsaságot fognak kifejezni az asztrál- és mentálanyagban. Ezek a rezgésgyorsaságok, minthogy éppen ellentétjei a tisztátalanság gondolatának, minden feltámadó tisztátalan gondolatot semlegesíteni vagy legyőzni igyekeznek. A tisztátalan gondolat sok esetben egy véletlenül felszedett gondolat lehet és ennélfogva önmagában véve nem nagy erejű. A talizmán ellenben szánt-szándékkal és erősen meg van töltve úgy, hogy amikor a két gondolatáram találkozik, egyáltalán nem kétséges, hogy a talizmánnal kapcsolatos gondolatok fognak győzni.
Ezenfelül a két ellentétes gondolatsorozat között kezdődő összeütközés fogja magára vonni az ember figyelmét és így időt fog neki engedni, hogy összeszedje magát úgy, hogy nem is kell résen lennie, ahogyan ez gyakran történik.
Egy másik példa az, amikor a talizmán hittel és bátorsággal van megtöltve. Ez két módon hat. Először is a talizmánból kiáramló rezgések szembehelyezkednek a félelem érzésével amint ezek létrejönnek és így meggátolja, hogy azok egyesülhessenek és egyik a másikat megerősíthesse, mint ez gyakran történik, míg azután ellenállhatatlanokká nem válnak. A hatást egy giroszkóp hatásával hasonlították össze, mely ha egyszer valamilyen irányba mozgásba kerül, erős ellenállást fejt ki egy másik irányba való elfordításával szemben.
Másodszor, a talizmán közvetlen viselőjének értelmére is hat: amint érzi, hogy a félelem érzetek kezdenek fellépni, valószínűleg rágondol a talizmánra és csatasorba állítja saját tartalék erejét, hogy ellenálljon a nemkívánatos érzésnek.
A talizmán egy harmadik hatáslehetősége abban áll, hogy kapcsolatos azzal a személlyel, aki készítette. Ha viselője a levertség állapotában van, úgy felhívja a készítő figyelmét és annak válaszát váltja ki. A készítő tudatos lehet vagy nem erről a hívásról, Egója azonban minden esetben tudni fog róla és válaszolni fog azáltal, hogy a talizmán rezgéseit megerősíti.
Bizonyos tárgyak már a természetüknél fogva nagymértékben amulettek vagy talizmánok. Ilyen minden drágakő és mindegyiknek határozott befolyása van, amelyet kétféleképpen lehet hasznosítani.
1. A befolyásolás bizonyos fajta elemi lényeket vonz hozzá, valamint olyan gondolatokat és vágyakat, amelyek természetszerűleg ezen eszencia által fejezik ki magukat.
2. Ezek a természeti sajátosságok alkalmassá teszik, hogy olyan magnetizmus hordozójává váljék, amely éppen abban az irányban igyekszik működni, mint ezek a gondolatok és vágyak. Így például a tisztaság amulettjéül egy olyan követ kell választani, amelyek természetes hullámzásai nincsenek összhangban azzal az alaphanggal, amelyben a tisztátalan gondolatok kifejezik magukat.
Jóllehet a kő részei fizikaiak, mégis, minthogy ezen a síkon egy kulcs szerint azonosak a tisztaság magasabb síkbeli kulcsaival, a kő magnetizálás nélkül is meggátolja a tisztátalan gondolatot és érzést. Továbbá a követ az asztrál- és mentálsíkokon gyorsan lehet tölteni a tiszta gondolat és érzés hullámaival amelyeknek ugyanezen kulcs az alapjuk.
További példák:
1. A rudraksha bogyó, melyet gyakran használnak Indiában nyakláncként, mely kiváltképp alkalmas magnetizálásra ott, ahol kitartó szent gondolatra vagy meditációra van szükség és hol minden zavaró befolyást távol kell tartani.
2. A tulsi fából készült olvasó, melynek befolyása némileg eltérő.
Azok a tárgyak, melyeknek erős illatuk van, természetes talizmánok. Így a tömjénnek kiválasztott mézga olyan sugárzásokat bocsát ki, mely kedvező a spirituális és odaadó gondolkodásra és a zavart okozó vagy rossz befolyás egyetlen formájával sincs összhangban. A középkori boszorkányok néha úgy keverték a tömjén alkotórészeit, hogy az éppen az ellentétes hatást váltotta ki, és ugyanez megfigyelhető ma is az ördögi szertartásokban is. Általában kívánatos dolog kerülni a durva és nehéz illatokat, mint amilyen a pézsma, mivel közülük sok az érzékiséggel rokon tulajdonsággal bír.
Néha egy nem szándékosan magnetizált tárgy is szolgálhat egy talizmán erejével, ilyen pl. egy barát ajándéka melyet valaki visel, pl. egy gyűrű vagy egy levél is.
Egy tárgy, mondjuk egy óra, melyet rendszeresen viselünk, magnetizmussal telítődik meg és ha másnak a kezébe jut, az illetőre határozott hatást képes gyakorolni. A papírpénzek és érmék rendszerint kevert magnetizmussal, érzéssel és gondolattal telítettek és így zavaró és izgató hatást gyakorolnak.
Ilyenképpen tehát egy ember gondolatai és érzései nemcsak az emberre magára és másokra gyakorolnak hatást, hanem átitatják a körülötte levő élettelen tárgyakat, sőt a falakat és a bútorokat is. Így ezeket a fizikai tárgyakat öntudatlanul magnetizálja úgy, hogy azok hasonló gondolatokat és érzéseket sugároznak más emberekhez akik befolyásuk körében tartózkodnak.
2. Az emocionális élet
Alig szükséges hangoztatni, hogy az asztráltest milyenségét főképp azon érzések és indulatok faja határozza meg, melyek általa állandóan megnyilvánulnak.
Akár tudatában van ennek a ténynek az ember, akár nem, amikor az ember egy indulatot fejez ki, asztráltestét használja, éppúgy a mentáltestét használja amikor gondolkodik vagy a fizikai testet amikor fizikai munkát végez. Ez természetesen teljesen eltérő attól, amikor az ember az asztráltestét mint egy független vehikulumot használja, melyen keresztül öntudata teljesen kifejeződhet. E tárggyal később megfelelő helyen fogunk foglalkozni.
Az asztráltest, amint láttuk, a vágy megnyilvánulásának színtere, az a tükör, amelyben minden érzés azonnal visszatükröződik, sőt melyen minden gondolatnak mely a személyes énre vonatkozik ki kell fejeződnie. Az asztráltest anyagából testi formát kapnak azon sötét „elemi lények” melyeket az emberek rossz kívánságaikkal és gonosz érzéseikkel létrehoznak; belőle veszik testüket a jótékony elemi lények is, melyeket a jókívánságok, a hála és szeretet érzései hoznak létre.
Az asztráltest használata révén növekszik, éppúgy, mint minden más test, megvannak saját szokásai is, amiket ugyanazon cselekvések állandó ismétlése alakított ki és rögzített meg. A fizikai élet alatt az asztráltest a felfogója úgy a fizikai, mint az alsóbb mentálisból jövő rezgéseknek - amelyekre válaszol is - és gépiesen ismétli azokat a rezgéseket amelyeket megszokott; amint a kéz megismétli a megszokott mozdulatot úgy ismétli meg az asztráltest a megszokott érzéseit vagy gondolatait.
Minden olyan tevékenység, amit rossznak nevezünk, legyenek bár azok akár önző gondolatok akár önző indulatok, elkerülhetetlenül mint rezgések mutatkoznak az illető sík durvább anyagában, míg a jó és önzetlen gondolat vagy érzés az anyag magasabb típusait hozza rezgésbe. Minthogy a finomabb anyag sokkal könnyebben mozog mint a durva, következésképp egy adott mennyiségű erő mely jó gondolatot vagy érzést szolgál, talán százszor olyan nagy eredményt hoz létre, mint ugyanolyan mennyiségű, de durvább anyagba öntött erő. Ha ez nem így volna, a közönséges ember nyilvánvalóan sohasem tehetne semmiféle haladást.
Valamely erő jóra fordított tíz százalékának hatása aránytalanul nagyobb, mint ezen erő 90 százalékának önző célokra fordított hatása és így egészében véve az ember életről-életre észrevehető haladást ér el. Az olyan ember aki csak egy százaléknyi jót tesz, már egy kis haladást ér el. Az olyan ember, akinek mérlege egyensúlyban van úgy, hogy se nem halad előre, se nem esik vissza, határozottan rossz életet kell hogy éljen; s hogy valaki a rosszban lefelé haladjon, rendkívül megrögzött kell hogy legyen.
Így azon emberek, akik fejlődésük érdekében semmit sem tesznek és akik mindent szabadjára engednek, mindennek dacára fokozatosan fejlődnek éspedig a Logosz ellenállhatatlan ereje folytán, mely állandóan előre viszi őket. Azonban olyan lassan haladnak, hogy milliónyi éveket felölelő testetöltéseikben, viszontagságokba és haszon nélküli létbe merülnek, míg egy lépést tesznek előre.
Az a módszer, ahogyan az előrehaladás megtörténik, bizonyosan egyszerű és tudatos. Amint már láttuk, a rossz tulajdonságok az illető sík durvább anyagának a rezgései, míg a jó tulajdonságok az anyag magasabb fokozatai által jutnak kifejezésre. Ebből két figyelemreméltó eredmény következik
Szem előtt kell tartanunk, hogy az asztráltest minden síkja különleges viszonyban van a mentáltest megfelelő síkjával. Így, a négy alsóbb asztrál alsík megfelel a kauzáltestben levő három anyagfajtának.
Így van aztán az, hogy az alacsonyabb-rendű asztrálrezgések a kauzális testben nem találnak olyan anyagot, amely válaszolni képes nekik és így magasabb-rendű tulajdonságokat egyedül csak a kauzális testbe lehet beépíteni. Ebből az derül ki, hogy minden jó, amit az ember önmagában kifejleszt, maradandóan feljegyződik a kauzális testében végbemenő változás által, míg az a rossz, amit tesz, érez vagy gondol, nem érintheti a felsőbb Egót, hanem csak mentáltestében okoz zavart vagy bajt, amely minden egyes újraszületéskor megújul. A rossz eredménye az asztrál és mentál permanens atomban van felhalmozva; ennélfogva az embernek, egészen és újból szembe kell néznie a rosszal, míg csak le nem győzte és gyökerestől ki nem fordította a reá való válaszolás tendenciáját. Ez nyilvánvalóan nagyon is más dolog, semhogy felvétessék az Egóba és önmaga egy részévé tétessék.
Az értelem világából jövő minden benyomásra az asztrálanyag sokkal gyorsabban válaszol mint a fizikai s következésképpen az ember asztrálteste, amely asztrálanyagból áll, minden gondolatra reagálni képes, akár belülről jön az a gondolat – azaz saját értelméből -, akár pedig kívülről, azaz másoktól eredő.
Ennélfogva egy olyan asztráltest amelyet tulajdonosa úgy alakított ki, hogy az megszokás szerűen a rossz gondolatokra válaszoljon, mint egy mágnes hat a közelében lévő hasonló gondolat és érzés formákra, egy tiszta asztráltest ellenben visszautasítólag hat az ilyen gondolatokkal szemben és azokat a gondolatokat és érzésformákat vonzza magához, amelyek a sajátjával megegyező anyagból állóak és hasonló rezgésűek.
Ezért tudnunk kell, hogy az asztrálvilág tele van más emberek gondolataival és érzéseivel és hogy ezek szüntelen nyomást gyakorolnak, amennyiben állandóan célba vesznek minden egyes asztráltestet, hogy azt hasonló rezgésbe hozzák.
Továbbá vannak alacsonyrendű természeti szellemek, melyek a harag és a gyűlölet durva rezgéseinek örvendenek és minden ilyen természetű áramlatba belekapcsolódnak, ilyenképpen megerősítik a rezgéseket és új életet adnak nekik. Azok, akik durva érzéseknek adják oda magukat, állandóan az asztrálvilág ilyen dögvarjaival vannak körülvéve, melyek egymást lökdösik, hogy egy szenvedélykitörésnél megelőzzék egymást.
Azok kedélyállapotok részének, amelyeknek a legtöbb ember kisebb vagy nagyobb mértékben alá van vetve, külső asztrálbefolyások az okai. Így pl. a levertség oka ugyan lehet pusztán fizikai dolog, amilyen pl. az emésztési zavar, hideglelés, fáradtság, de még gyakrabban okozza azonban egy asztrállény jelenléte, aki maga is levert és körülötte lebeg vagy azért, hogy rokonérzést keressen vagy pedig abban a reményben, hogy az illetőből kivonja azt az életerőt, melyre szüksége volna.
Továbbá, például egy olyan ember, aki szinte magánkívül dühös, ideiglenesen elveszti az asztrálteste feletti befolyást és a vágy elemi-lény lesz az uralkodó. Ilyen körülmények között az illetőt vagy egy hasonló természetű elhalt kerítheti hatalmába, vagy valami rossz mesterséges elemi lény.
A tanítványnak komolyan és különösképpen kerülnie kellene a levertséget, mely nagy akadályt képez a haladásban, vagy legalábbis meg kellene kísérelnie hogy senki se lássa őt levertnek. A levertség arra készteti, hogy többet gondoljon önmagára mint a Mesterre és sokkal nehezebbé teszi a Mester befolyásának hatását. A levertség az érzékeny emberre nagyon szenvedőleg hat és sok esetben oka a gyerekek éjjeli félelmének. Egy jelölt benső élete nem szabadna hogy folytonos ingadozásoknak legyen kitéve.
Mindenekfelett a jelöltnek meg kell tanulnia, hogy ne legyen tépelődő. A megelégedettség nem összeférhetetlen a törekvéssel. Az optimizmust igazolja a jó végső győzelmének bizonyossága, bár igaz az, hogyha a fizikai síkot vesszük nem könnyű dolog fenntartani ezt az állítást.
A nagyon erőteljes érzések nyomása, ha az ember túlzásba viszi, halált, őrületet vagy megszállottságot okozhatnak. A megszállottság nem szükségképpen az, amit rossznak nevezünk, bár igaz az, hogy minden megszállás káros.
Ezen jelenségnél vehetjük például a vallási újraszületésnél előforduló megtérést. Ilyen alkalmakkor egyesek olyan túlhajtott érzéshullámba vetik magukat, hogy túllépik a biztonság határát, és ekkor megszállhatja őket ugyanazon vallásfelekezet valamely elhalt követője és így egy időre egyazon testben két lélek működik. Ezen kilengések rettenetes energiája fertőző és egy tömeg gyorsan széthurcolhatja.
Egy létrehozott asztrális zavar olyan természetű, mint egy óriási forgatag. E felé özönlenek az asztrális lények, akik érezni vágynak; ezek a mindenféle természeti szellemek örvendeznek a vad izgalmaknak és abban fürdenek, bármilyen jellegű is az akár vallásos, akár érzéki úgy, mint a gyerekek játszanak a hullámverésben. Az ilyen meggondolatlanul kiárasztott energiát kiegészítik és felerősítik. Az uralkodó eszme önző lévén, az asztrálanyag durva fajta és így a természeti szellemek is kezdetleges típusúak.
A vallási újraszületés érzéshatása ilyenformán nagyon erőteljes. Ez a „megtérés” néha valóságos veszedelem. Az okkultizmus komoly tanítványa kerüljön minden ilyen érzéskilengést, melyek oly sok emberre nézve lehetnek veszélyesek. „Az izgalom ellensége a spirituális életnek.”
Az őrültségnek természetesen sok más oka is van; lehet egy vagy több vehikulumban – fizikai, éteri, asztrális, vagy mentális testben – meglévő hiányosság eredménye. Egyik változatának oka lehet az asztrálrészek és az étertest vagy mentáltest részei közötti rendezettség hiánya. Ilyen esetben nem lehet megszabadulni az őrültségtől mindaddig, míg az ember el nem jut a mennyei világba, azaz amíg el nem hagyta asztráltestét és át nem költözött a mentáltestébe. Az őrültség ezen típusa ritkaság.
Egy ember asztráltestének rezgései által egy másik asztráltestre gyakorolt hatását keleten már régen felismerték és ez az egyik oka annak a mérhetetlen előnynek, amit egy tanítvány akkor élvez, amikor egy olyan valakinek a közvetlen közelségében él, aki sokkal fejlettebb mint ő. Az indiai tanító tanítványa számára nemcsak különleges fajta gyakorlatokat vagy tanulmányokat írhat elő asztráltestének megtisztítására, megerősítésére és fejlesztése céljából, hanem azáltal, hogy a tanítványt az ő közvetlen fizikai közelségében tartja, ezen szoros egyesülés révén a tanítvány vehikulumait a sajátjával összhangba hozni és abban megtartani igyekszik. Az ilyen tanító a saját testeit már lecsendesítette és hozzászoktatta őket, hogy azok néhány gondosan megválasztott rezgésgyorsasággal rezegjenek ahelyett, hogy százféle rezgésben tomboljanak. Ez a néhány rezgéssebesség nagyon erős és állandó, éjjel és nappal akár alszik, akár nem szüntelenül hat a tanítvány testeire és fokozatosan felemelik őt tanítójának alaphangjára.
Hasonló okokból egy indiai, aki magasabb életet akar élni, visszavonul a dzsungelekbe, miként egy másik fajú ember visszavonulva a világtól remetévé lesz. Így legalább van levegője és nyugodtan hagyja az a végtelen harc, amit testeinek más emberek gondolatai és rezgéseire való reagálása okoz és van ideje az összefüggő gondolatokra. A természet nyugodt befolyása bizonyos mértékben szintén segítséget jelent.
Némileg hasonló az a hatás, amit az emberi lényekkel való szoros érintkezés az állatokra gyakorol. Az állatnak gazdájával szemben érzett odaadása, akit szeret, és mentális erőfeszítése, hogy megértse gazdáját, annak óhajait és örömeit, rendkívül fejlesztik az állat értelmét és erejét az odaadásra és vonzalomra. Ezenfelül az ember testeinek az állat testeire gyakorolt hatása nagyban elősegíti e folyamatot és ekképpen előkészíti az utat, hogy az állat egyéniesüljön és emberi lénnyé legyen. Akarat megfeszítéssel asztrálburkot lehet alakítani az asztrál aura külső részéből. Ennek háromféle célja lehet:
1. Kizárni az olyan érzések rezgéseit, mint a harag, gyűlölet, irigység, melyet egyik ember szándékosan irányít a másikra.
2. Kizárni azokat az alacsonyabb típusú rezgéseket, amelyek az asztrálvilágban lebeghetnek és az ember aurájába ütközhetnek.
3. Védelmezi az asztráltestet a meditáció alatt.
Ezek a burkok rendszerint nem hosszantartók, ha azonban hosszú időre van rájuk szükség, akkor gyakran meg kell újítani őket.
Az ilyen burok természetszerűleg nemcsak a kívülről jövő hanem a belülről jövő rezgéseknek is útját állják. Ennélfogva a tanítványnak e burkot csak a legdurvább asztrálanyagból kell előállítania, minthogy nem akarja megakadályozni a magasabb típusú asztrál anyagban végbemenő rezgések be- és kiáramlását.
Általános szabályként azt lehet mondani, hogy a burok használása önmagunk részére bizonyos mértékben a gyengeség bevallása, mert ha olyan lenne az ember, amilyennek lennie kellene, akkor az ilyen mesterséges védelemre nem lenne szükség. Másrészt a burkokat előnyben lehet részesíteni olyanok segítségére, akiknek védelemre van szükségük.
Emlékezzünk arra, hogy az ember asztrálteste nemcsak közönséges asztrálanyagból áll, hanem egy csomó elemi lényegből is. Az ember élete alatt ez az elemi eszencia a körülöttünk levő hasonló anyagból van elválasztva, és egy időre azzá lesz, amit egy mesterséges elemi lény fajtájaként lehet leírni, azaz a vágy elemi-lény néven ismert fél intelligens különálló lénnyé. A vágy elemi-lény a saját útját követi, amely lefelé vezet az anyagba, anélkül, hogy figyelemmel lenne (vagy a valóságban valamit is tudna) az Egó szándékáról, amelyhez történetesen tartozik. Így tehát érdekei homlokegyenest ellenkeznek az ember érdekeivel, minthogy mindig az erősebb és durvább rezgéseket keresi. Ez az oka annak az állandó küzdelemnek is, amit szent Pál így ír le: „a tagokban lévő törvény ellene van az értelem törvényének”. Továbbá, az ember értelemtestének mentálanyagával való azon kapcsolat e testet még élénkebb rezgésűvé teszi és megkísérli a mentálanyagot a vele való rokonszenvre ösztökélni és így rávenni az embert arra, hogy azt higgye, hogy ő kívánja ezeket a vágyakat és érzéseket.
Következésképpen egy kísértés fajtává lesz. Ennek ellenére a vágy elemi-lény nem rossz. A valóságban nem fejlődő lény, nincsen ereje újjászületni, csupán csak az eszencia, amiből áll az, ami fejlődik. Ezen árnyszerű lényeknek nincs is semmi szándéka az emberrel, mert egyáltalán semmit sem tud arról az emberről, akinek erre az időre egy részét képezi. Így tehát semmi tekintetben sem olyan ördög, hogy rémülettel kelljen rátekinteni miként maga az ember, bár kibontakozásának egészen más fokán. Helytelen azt képzelni, hogy azáltal, hogy vonakodunk ezt a vágy elemi-lény durva rezgésekkel kielégíteni az ember akadályokat gördít fejlődése útjába, mert nem így van. Azáltal, hogy az ember ellenőrzi a szenvedélyeket és kifejleszti a magasabb tulajdonságokat kiveti az alacsonyabbrendűt és segíti kifejlődni a magasabbrendű elemi-lény típust; az alacsonyabb fajta rezgéseket kielégítheti egy állat, talán még jobban mint egy ember, míg csakis egy ember képes kifejleszteni az eszencia magasabb típusait.
Az embernek egész életén keresztül küzdenie kellene a vágy elemi-lénnyel és annak azon törekvéseivel szemben, hogy az alacsonyabb, durvább fizikai rezgéseket keresi, teljesen tisztán felismerve, hogy annak tudatossága, annak tetszése vagy nemtetszése nem a sajátja. Ő önmaga teremtette meg azt, és nem kellene annak rabszolgájává lennie, ellenben meg kellene tanulnia uralni azt és önmagát attól különváltan megismerni.
Ezzel bővebben a XII. fejezetben fogunk foglalkozni.
3. A mentális élet
Harmadik és legutolsó tényezőnk, mely a rendes éber öntudat alatt asztráltestünkre hatást gyakorol, a mentálélet. A mentáltevékenységek két okból a legmélyrehatóbb hatásokat gyakorolják az asztráltestre:
1. Mert az alsóbb mentálanyag a Manas oly ki nem bonyolíthatóan van egybekapcsolva az asztrálanyaggal, a Kamával, hogy a legtöbb embernél majdnem lehetetlenség az egyiket a másik nélkül használni, azaz kevesen tudnak gondolkozni anélkül, hogy ugyanakkor ne éreznének, vagy érezni anélkül, hogy ugyanakkor, bizonyos mértékben ne gondolkodnának.
2. Mert az asztráltest szervezete és ellenőrzése az értelmen alapszik. Ez egy példája annak az általános elvnek, hogy minden testet az a tudatosság épít fel, amely a közvetlen felette álló síkon tevékenykedik. A gondolat teremtő ereje nélkül az asztráltestet nem lehet megszervezni.
Minden impulzusunk, amelyet az értelem a fizikai testbe küld, az asztráltesten keresztül kell mennie és abból is hoz létre hatást. Továbbá, mivel az asztrálanyag sokkal jobban válaszol a gondolatjelenségekre mint a fizikai, a mentálrezgések hatása az asztráltestre aránylag sokkal nagyobb, mint a fizikai testre. Következésképpen egy ellenőrzött, gyakorlott és fejlett értelem az asztráltestet is ellenőrizni és fejleszteni törekszik. Amikor tehát az értelem ténylegesen nem ellenőrzi az asztráltestet, az utóbbi minthogy különösen fogékony a rajta átmenő gondolatáramlatok befolyásával szemben, örökösen felfogja ezeket a kívülről jövő ingereket és buzgón válaszol rájuk.
Eddig azokkal az általános hatásokkal foglalkoztunk, melyek a fizikai, emocionális és mentális élet természete a rendes élet alatt az asztráltestre gyakorol. Most azután, azonban csak általános körvonalakban, az asztráltest különleges képességeinek éber öntudat alatti használatával fogunk foglalkozni.
Ezen képesség természete, valamint azoknak az asztráltestben levő különféle csakrákkal való kapcsolatát már leírtuk az V. fejezetben. Magának az asztrálanyag erőinek segítségével melyek a csakrák tevékenysége által bontakoznak ki, az ember nemcsak arra válik képessé, hogy rezgéseket fogjon fel az éteranyagból, melyeket az asztrálanyag az értelemnek ad át, hanem hogy rezgéseket fogjon fel közvetlenül az asztrálanyag környező világából, ezeket természetesen, hasonlóképpen átadja a mentáltesten keresztül a belül lévő igazi embernek.
Azonban, hogy az ember ezen módon közvetlenül az asztrálvilágból foghasson fel rezgéseket, meg kell tanulnia öntudat központját asztráltestébe áttenni, ahelyett, hogy mint rendesen fizikai agyában legyen.
Az alacsonyabb típusú emberben a Káma vagy vágy, még hangsúlyozottan, a legnagyobb mértékben szembetűnő sajátosság, habár a mentális fejlettség bizonyos fokig már szintén megvan. Az ilyen ember öntudata az asztráltest alsóbb részébe van központosítva, mivel életét a fizikai síkkal kapcsolatos érzetek irányítják. Ez az oka annak, hogy az asztráltest képezi a fejletlen ember aurájának legszembetűnőbb részét.
Fajunk közönséges embere is még majdnem teljesen érzékeinek él, bár a magasabb asztrális is kezd előtérbe lépni, azonban számára az uralkodó kérdés, mely magatartását irányítja, még nem az, hogy mi a helyes és ésszerű, hanem egyszerűen az, amit ő maga megtenni vágyik. A műveltebb és fejlettebb embernél már az ész irányítja a vágyakat, ami annyit jelent, hogy az öntudatosság központja fokozatosan áthelyeződik a felső asztrálisból az alsó mentálisba. Lassanként amint az ember előrehalad, inkább az elvek uralják mint az érdekek és vágyak.
A tanítvány tudja, hogy az emberiség még a IV. körben van, melyet a természet rendje szerint a vágy és érzés kifejezésének kellene szentelni, mégis inkább az intellektus kifejlesztésére vállalkoztunk, amely az V. kör jellegzetessége. Hogy ez így van, azt annak a hatalmas ösztönzésnek lehet betudni, amit a fejlődésünknek a Láng Urainak a Vénuszból történt alászállása, valamint az Adeptusok munkája adott, akik számunkra megőrizték ezt a befolyást és állandóan annak szentelik magukat, hogy minél nagyobb előrehaladást érhessünk el.
Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a kisebb faji ciklusban az V. gyökérfajban az értelmi testen munkálkodik, míg a IV. gyökérfaj inkább az asztráltesttel foglalkozik.
Annak dacára, hogy a tudatosság központja a legtöbb esetben az asztráltestben székel, az emberek legnagyobb része egyáltalán nincs tudatában e ténynek, minthogy egyáltalán semmit sem tudnak az asztráltestről és annak használatáról. Hosszú életsorozat hagyományai és szokásai vannak mögöttük, melyekben az asztrálképességeket nem használták, ezek a képességek mégis az egész idő alatt lassan és fokozatosan növekedtek egy burkon belül, valahogyan úgy, miként a kis csirke növekszik a tojáson belül. Így van az, hogy sok embernek vannak asztrálképességei, melyekről egyáltalán semmit sem tudnak, melyek a valóságban egészen közel vannak a megnyilvánuláshoz és valószínű, hogy a közeljövőben, amikor ezek a dolgok sokkal szélesebb körben lesznek ismertek és megértettek, ezek a lappangó képességek keresztül törnek a burkon és az asztrálerők sokkal gyakoribbakká válnak mint amilyenek manapság.
A fent említett burok egy nagy önmagára irányuló gondolattömegből áll, amelybe a közönséges ember majdnem reménytelenül van beletemetve. Ez talán még nagyobb mértékben vonatkozik az áloméletre, mellyel a következő fejezetben fogunk foglalkozni.
Fentebb az öntudatnak az asztráltestbe való központosításáról beszéltünk. Az emberi öntudatot egyszerre csak egy vehikulumba lehet összpontosítani, bár egyidejűleg határozatlanul a többiben is tudatos lehet az ember. Erre egyszerű hasonlatot lehet találni a közönséges fizikai látásból. Ha ujjunkat arcunk elé tartjuk, a szemeket úgy lehet összpontosítani, hogy az ujjakat tökéletesen látjuk, ugyanakkor a távoli hátteret is láthatjuk, habár tökéletlenül, mert kívül esik a gyújtóponton. A gyújtópontot egy pillanat alatt úgy meg lehet változtatni, hogy a hátteret látjuk tökéletesen, ujjunkat ellenben, amely kiesik a gyújtópontból csak határozatlanul és homályosan.
Pontosan ugyanezen módon, ha valaki, aki kifejlesztette az asztrális és mentális tudatosságát, a fizikai agyba összpontosítja magát, amint ez a mindennapi életben történik, úgy tökéletesen látni fogja az emberek fizikai testeit és ugyanakkor látni fogja az asztrális és mentális testeiket is, azonban csak homályosan. Egy pillanatnál rövidebb idő alatt képes megváltoztatni a gyújtópontját úgy, hogy tisztán és tökéletesen képes látni az asztráltestet; ebben az esetben látni fogja a fizikai és mentális testeket is, de nem minden részletükben. Ugyanaz áll a mentális látásra és a magasabb síkok látására is.
Így egy magasan fejlett emberbe, aki öntudatát a kauzálsíkon (felső mentál síkon) túlra is kiterjesztette, úgy, hogy szabadon képes működni a buddhikus síkon is, és van egy kis öntudata az atmikus síkon is, a öntudat központja a felső mentális és buddhikus sík között van. Benne a felső mentális és felső asztrális jobban ki vannak fejlődve mint ezek alsóbb részei és habár megvan a fizikai teste, ezt csak azért tartja meg, hogy benne munkálkodjék és nem azért mert gondolatait és vágyait ott akarja összpontosítani. Az ilyen ember föléje emelkedett minden Kámának amely az újraszületéshez kötheti őt és fizikai testét ennélfogva csak azért tartja meg, hogy az eszközként szolgálhasson a magasabb síkok erői számára, hogy így itt lent eljussanak a fizikai síkra is. |
VII. fejezet
A gondolatformák
Az úgynevezett gondolatformák keletkezésével főképpen a mentál- és az asztráltestek kapcsolatosak. A gondolatforma elnevezése nem egészen találó, mert a létrehozott formák mentálanyagból állhatnak vagy ahogy az esetek többségében van, úgy mentál, mint asztrálanyagból.
Bár ebben a könyvben elsősorban az asztráltesttel foglalkozunk és nem a mentáltesttel a gondolatformák, amint már mondottuk, az esetek többségében mégiscsak mentál- és asztrálanyagból állók. Ennélfogva a tárgy megértése miatt szükséges, hogy nagyon behatóan foglalkozzunk a tárgy mentál és asztrál oldalával.
A tisztán intellektuális és személytelen gondolat, amilyen pl. ha valaki számtannal vagy mértannal foglalkozik – tisztán mentálanyagra van korlátozva. Ha viszont a gondolattal valami önző vagy személyes vágy van kapcsolatban, a mentálanyagon kívül asztrálanyagot is vonz maga körül. Továbbá hogyha a gondolat spirituális természetű és hogyha azt szeretet és törekvés vagy mély önzetlen érzés hatja át, akkor valami még a buddhikus sík ragyogásából és dicsőségéből is adódik hozzá.
Minden határozott gondolat kétféle hatást hoz létre: először egy sugárzó rezgést, másodszor egy lebegő formát.
A mentáltestben keletkezett és abból kisugárzó rezgést színek játéka kíséri, melyet úgy írnak le, mint ami hasonlít a vízesés permetezéséhez amikor a napfény süt rá. Azonban az élő gyönyör és szín n. fokára emelve.
Ez a sugárzó mozgás, rezgés minden mentáltestből, melybe beleütközhet, a saját rezgésgyorsaságát [frekvenciáját] igyekszik kiváltani, azaz, ugyanazon gondolattípusokat létrehozni, melyből a rezgés ered. Meg kell jegyeznünk, hogy a sugárzó rezgés nem a gondolat tárgyát hordozza, hanem annak jellegét. Így, egy a Shri Krishna iránti odaadásban elmerülten ülő hinduból kisugárzó gondolat-érzelem rezgéshullámok arra törekednek, hogy mindenkire akire hatnak, odaadó érzést váltsanak ki, nem szükségképpen Shri Krishna iránt, hanem egy keresztény esetében Krisztus, egy buddhista esetében az Úr Buddha iránt és így tovább.
A rezgés ereje, hogy ilyen hatásokat hozzon létre, főképpen a gondolat-érzés tisztaságától és határozottságától függ, ezenfelül - ami természetes - a beléje helyezett erő mennyiségétől.
A sugárzó rezgések hatékonysága abban az arányban fogy, ahogyan eltávolodnak forrásuktól, habár valószínű, hogy a változás a távolság köbével változik, ahelyett, hogy ahogyan a vonzerőnél és más fizikai erőknél van, a távolság négyzetével volna arányos és ez a hozzájött (negyedik) dimenzió miatt van.
Az a távolság, amelyre egy gondolathullám hatékonyan ki tud sugárzódni, azoktól az ellenállásoktól függ amelyekkel találkozik. Az asztrálanyag alacsonyabb típusainak hullámait rendszerint egyhamar elterelik vagy elnyomják az ugyanazon sík számtalan rezgései éppen úgy, mint a gyenge hangot elnyomja a város moraja.
A másik hatás – egy lebegő forma – úgy jön létre, hogy a mentáltest önmaga egy rezgő részét kiveti magából, mely a gondolat természete szerint alakult, mely megfelelő finomságú anyagot vonz maga köré a mentálsík környező elemi eszenciájából. Ez egy egyszerű és tiszta gondolatforma, mely csak mentálanyagból áll.
Ha finom anyagfajtából alakult ki, úgy nagy lesz az ereje és energiája és ha egy erős és kitartó akarat irányítja, a leghatalmasabb eszközzé lehet.
Ha valaki energiáját a vágy külső tárgyai felé irányítja, vagy pedig ha szenvedélyes vagy érzelmi tevékenységgel van elfoglalva, hasonló folyamat játszódik le az asztráltestben: annak egy része kivetítődik és az asztrálsíkról elemi eszenciát gyűjt maga köré. Ilyen gondolat-vágy formákat a Káma-Manasz okoz, az állati természet uralma alatt lévő értelem, a Káma által uralt Manasz.
Az ilyen gondolat-vágy forma testét az elemi eszencia alkotja és meglelkesítő lényét az a vágy vagy szenvedély mely kivetítette. Úgy a gondolat-vágy formákat, mint a tisztán mentális gondolatformákat mesterséges elemi lényeknek nevezik. A közönséges gondolatformák legnagyobb része az elsőhöz tartozik és a közönséges férfiak és nők kevés gondolatformáját nem színezi a vágy, szenvedély vagy érzelem.
Úgy a mentális mint az asztrális elemi eszencia, amelyek saját fél intelligens élettel rendelkeznek, nagyon készségesen válaszolnak az emberi gondolat és vágy befolyásolására; következésképp minden impulzus, akár az ember mentáltestéből akár az asztráltestéből származzék, azonnal elemi eszenciából álló ideiglenes burokba öltözik. Ezek a mesterséges elemlények ilyenképpen erre az időre élőlényekké válnak, erősen tevékenyek, s melyeket az a gondolat lelkesít meg, mely megteremtette őket. A gyakorlatban a pszichikus vagy tisztánlátó a valóságban gyakran tartja őket igazi élőlényeknek.
Így, amikor az ember egy konkrét dologról gondolkozik – egy könyvről, házról, tájról – a tárgy egy kicsike képét alkotja meg mentálteste anyagában. Ezen kép a test felső részében lebeg, rendszerint az emberrel szemben, a szemek síkjában. Addig marad itt, amíg az ember elmélkedik róla és rendszerint még egy kis ideig azután is és élete hossza a gondolat tisztaságától és erősségétől függ. A forma teljesen tárgyi, és mentál-látással bíró más egyének láthatják is. Ha valaki egy másvalakiről gondolkodik, úgy a leírt módon egy parányi kis képet alakít ki róla.
A gondolatformát egy leydeni palackhoz szokták hasonlítani (statikus villamossággal töltött edény) amikor is az edény az elemi eszenciának felel meg, a villamos töltés pedig a gondolat-érzésnek. Amiként a leydeni palack, ha más tárggyal érintjük, a gyűjtött villamosságát e tárgyba meríti, akként a mesterséges elemi lény is ha egy mentál- vagy egy asztráltestbe ütközik, a felhalmozott mentál- és asztrálenergiát ebbe a testbe üríti ki.
Minden gondolat-vágy forma keletkezésnél szerepet játszó alapelvek a következők:
1. A szín, melyet a gondolat vagy érzés minősége határoz meg.
2. A forma, mely a gondolat vagy érzés természete határoz meg.
3. A körvonalak tisztasága, melyet a gondolat vagy érzés határozottsága határoz meg.
Egy gondolatforma élettartama függ:
1. annak kezdő erősségétől,
2. annak táplálásától, amit a gondolat ismétlése nyújt, akár a létrehozó, akár mások részéről.
Létét ezzel az ismétléssel nyújtani lehet; az olyan gondolat ugyanis, amely felett töprengenek, nagy formaszilárdságot ér el. A hasonló jellegű gondolatformák vonzódnak egymáshoz és egyik erősíti a másikat, ami egy formát nagy energiájúvá és erősségűvé tesz. Továbbá az ilyen gondolatforma úgy látszik ösztönszerű vággyal bír, hogy megnyújtsa életét és visszahat megteremtőjére, arra törekedvén, hogy kiváltsa belőle azon érzés megújítását, mely őt magát megteremtette. Hasonlóképpen, bár nem olyan tökéletes módon fog hatni mindenkire akivel érintkezésbe jöhet.
Azok a színek, melyekben a gondolatformák kifejezik magukat, azonosak azokkal a színekkel, melyeket az aurában találunk.
A színek ragyogása és mélysége rendszerint mértéke az érzés erejének és tevékenységének.
Jelen célunkra a gondolatformákat három csoportra oszthatjuk:
1. Azokra, melyek egyedül megteremtőjükkel kapcsolatosak,
2. azokra, melyek más személyekkel kapcsolatosak,
3. azokra, melyek nem határozottan személyes jellegűek.
Ha az ember önmagáról gondolkodik vagy valamely személyes kérdés képezi az alapot, amint ez a gondolatok hatalmas többségénél van, úgy a gondolatforma megteremtője közvetlen közelében fog lebegni. Azon idő alatt, amikor passzív állapotban van – vagyis amikor gondolatai és érzései különösképpen nincsenek elfoglalva – a saját gondolatformája vissza fog térni hozzá és magára szabadítja azt. Sőt, minden ember mint egy mágnes szerepel és magához vonzza a mások, sajátjához hasonló gondolatformáit és ilyenképpen kívülről vonz magához energia megerősítéseket. Azok, akik érzékenyek, ily esetekben azt gondolják, hogy az „ördög” kísértette meg őket, holott a saját gondolatformái azok, melyek ebben az esetben megkísértik őket. Az ugyanazon tárgyon való hosszas gondolkodás óriási erejű gondolatformát hozhat létre. Az ilyen forma évekig lehet élő és az egész idő alatt egy valóban elő lény megjelenésével és erejével bírhat. Sok ember a szó igazi értelmében egész élete alatta a saját teremtményeiből álló kalitkában mozog, a megszokott gondolatai által teremtett formáktól körülvéve. Ennek egyik fontos hatása az, hogy minden ember a világra ezen saját gondolatformáin keresztül néz és ekképp mindent általuk megszínezve lát.
Így az ember saját gondolatformái visszahatnak reá és igyekszenek újra létrejönni, határozott gondolat és érzés szokásokat alakítva ki, melyek segítséget nyújthatnak, hogyha magasztos jellegűek, gyakran azonban gátolják és akadályozzák a növekedést, elhomályosítják a mentális látást és megkönnyítik az előítélet, makacs magatartás és kedélyállapot kialakulását, ami határozottan bűnné fejlődhetik ki.
Amint a Mester írta: „Az ember az ő térbeli útját folytonosan benépesíti képzelete, vágyai, szenvedélyei és ösztönei szülötteivel, saját zsúfolt világával.” Ezek a gondolatformák ott maradnak az aurájában, számuk folyton nő és folyton erősbödik, míg bizonyos fajtájuk annyira uralja a mentális és érzelmi életét, hogy az ember inkább válaszol az ő ösztönükre, minthogy újból határozzon; így alakulnak ki a szokások, mint az ő felhalmozott erejének külső kifejezése és így épül ki a jellem is.
Továbbá, mivel minden ember egy gondolatformákból való nyomot hagy maga után, következik, hogy amikor végigmegyünk az utcán, más emberek gondolatainak tengerében járunk. Ha az ember egy ideig üresen hagyja értelmét, más emberek ezen gondolatai áthatolnak rajta. Ha valamelyik történetesen vonzást gyakorol rá, úgy értelme megragadja, sajátjává lesz, s a saját erejének hozzáadásával megerősítve kivetíti magából, hogy ismét másra hasson. Ilyenformán az ember nem felelős azokért a gondolatokért, melyek agyába hatolnak, azonban felelős ha azokat felveszi magába, azokkal foglalkozik, majd megerősítve újból kiküldi.
A gondolatformák egy példája azok a nehéz kék színű alaktalan felhők, melyeket sűrű füstkoszorúhoz hasonlóan gyakran láthatunk hömpölyögni egy templomi gyülekezet felett. A templomokban, ahol a spiritualitás alacsony színvonalú, az emberek értelme alakok sorozatait teremtheti meg, melyek megmutatják, hogy hogyan foglalkoznak üzletükkel, spekulációikkal, ugyanakkor a nők értelme divatcikkek, ékszerek stb. képét alakíthatja ki.
A hipnotizmus egy másik gondolatforma példával szolgál. A hipnotizőr kialakíthat egy gondolatformát és azt egy tiszta papírra vetítheti ki, ahol az általa hipnotizált egyén számára láthatóvá válik, vagy oly tárgyiassá teheti az alakot, hogy a hipnotizált úgy láthatja és úgy érezheti, mintha az egy igazi fizikai tárgy volna. A hipnotizmus irodalma tele van ilyen példákkal.
Ha a gondolatforma egy másik személyre irányul, úgy az eljut ahhoz a személyhez. Kétféle eredmény egyike jöhet létre:
1. Ha az illető aurájában van olyan anyag, amely a gondolatforma rezgéseire válaszolni tud, akkor a gondolatforma az illető közelében fog maradni, esetleg az aurájában és amint erre alkalom nyílik, önmagától felszabadul, ekképpen megerősíteni igyekezvén az illetőben ezt a rezgésszámot. Ha az a személy akire a gondolatforma irányul, történetesen el van foglalva, vagy már le van kötve valami határozott gondolatsorral, akkor a gondolatforma, miután nem képes az illető mentáltestébe hatolni, mely már egy bizonyos meghatározott rezgésszámmal rezeg, addig tartózkodik az illető közelében, amíg annak mentálteste eléggé meg nem nyugszik, hogy lehetővé válik az abba való behatolást.
Amikor ezt teszi nagy értelmet és alkalmazkodást látszik elárulni, bár igazában egy olyan erő, amely a legcsekélyebb ellenállás irányába hat - amely az egész idő alatt rendületlenül egyenesen egyazon irányba nyomul előre és felhasznál minden csatornát amit csak útjában találhat. Az ilyen elemi lényeket ugyanazon gondolat ismétlésével természetesen meg lehet erősíteni vagy élettartamukat meghosszabbítani.
2. Másrészt, hogyha az illető aurájában nincsen válaszolásra képes anyag, akkor a gondolatforma egyáltalán nem képes rá hatni. Ezért visszapattan róla éspedig olyan erővel, amely arányos azzal az energiával amellyel beleütközött és visszatérve megteremtőjéhez arra gyakorol hatást.
Így például az ivás vágyának gondolatát nem volna képes beléptetni egy valóban józan emberbe. Beleütköznék ugyan az asztráltestébe, azonban nem tudván áthatni, visszatér küldőjéhez.
Az a régi mondás, hogy „Az átkok (ehhez lehet számítani az áldásokat is) hazajárnak pihenni.” ezt az igazságot foglalja magában és magyarázza azokat az eseteket, amikor, ahogyan azt sokan tudják, a jó és a magasan fejlett emberre irányított ilyen rossz gondolatok őt egyáltalán nem támadják meg, ellenben néha rettenetes és pusztító hatást fejtve ki visszahatnak teremtőjükre. Innen ered az a nyilvánvaló következtetés is, hogy a tiszta értelem és szív a legjobb védelem a gondolatok és érzések ellenséges támadásával szemben.
Másrészt a szeretet és a védelmezés vágyának gondolatformája melyet erősen egy szeretett lényre irányítunk, úgy hat, mint egy oltalmazó védőeszköz: minden alkalmat meg fog keresni, hogy szolgáljon és védelmezzen, erősíteni fogja az aurára ható barátságos erőket és gyengíteni az ellenségeseket. Tárgyát megvédelmezheti a tisztátlanság, ingerlékenység, félelem stb. ellen.
Így hozzák létre és tartják fenn a barátságos gondolatok, a komoly jó kívánságok azt, amit a gyakorlatban „őrzőangyalnak” neveznek, amely mindig ott van az illető oldala mellett, bárhol tartózkodjék is. Sok anya gondolata és imája nyújtott már például segítséget és védelmet gyermekének. Ezeket gyakran láthatják a tisztánlátók, sőt ritkán anyagiasulhatnak és fizikailag is láthatókká válnak.
Nyilvánvaló ilyenképpen, hogy az egyik személy által a másikhoz küldött szeretetgondolattal együtt jár az, hogy a küldőtől a felvevőre egy bizonyos mennyiségű erő és anyag vivődik át.
Hogyha a gondolat eléggé erős, akkor a távolság egyáltalán nem játszik szerepet, ellenben egy gyenge és terjengős gondolat csak korlátolt területen hatóképes.
Első csoportunk egyik változatát képezik azok az esetek, amikor az ember mint egy távoli helyen lévőre gondol erősen önmagára. Az ilyenképpen létrehozott formában nagymennyiségű mentálanyag van, a gondolkodó képét ölti magára és eleinte kicsi és összenyomott. Majd tekintélyes mennyiségű asztrálanyagot vonz maga köré és rendszerint életnagyságúra terjeszkedik ki mielőtt megjelenik rendeltetése helyén. A tisztánlátók gyakran látnak ilyen formákat és elég gyakran az illető asztráltestének vagy magának az embernek tartják.
Amikor ez megtörténik, a gondolat vagy vágy elég erős kell hogy legyen, hogy a következő három dolog közül az egyiket megtehesse:
1. Mesmerikus befolyás által a gondolkodó képét idézze fel annak az embernek az értelmében, akinek ő megjelenni óhajt.
2. Ugyanazon erővel egy pillanatra az illető pszichikus képességeit úgy ösztönözze, hogy az képes legyen látni az asztrál látogatót.
3. Olyan ideiglenes anyagiasítást hozzon létre, amely fizikailag látható lesz.
A halál alkalmával történő látomások, melyek elég gyakoriak, legtöbbször a valóságban a haldokló asztrálalakja; lehetnek azonban olyan gondolatformák is, melyeket a haldoklónak az az óhaja hozott létre, hogy valamelyik barátja láthassa őt, mielőtt eltávoznék. Néha a látogatót közvetlenül a halál pillanata után vették észre ahelyett, hogy előtte látták volna meg, azonban különféle okokból a látomás ezen alakja sokkal ritkább mint a másik.
A családi kísértet lehet
1. gondolatforma,
2. szokatlan élénk benyomás az asztrálvilágosságban vagy
3. egy földhöz kötött ős, aki valami különleges helyen kísért.
Ezzel kapcsolatban még hozzátehetjük, hogy amikor az embernek erős érzése van, amilyen például a bánat, rémület, gyűlölet, fájdalom, stb. olyan erős benyomás történik az asztrál fényre, hogy azokra a személyekre, akik csak egy kis pszichikai képességgel rendelkeznek, benyomást gyakorolhat. Az érzékenység ideiglenes gyenge megerősödése arra képesítené az embert, hogy az egész jelenetet lássa; az az eredete a sok kísérteties történetnek és az olyan helynek kellemetlen befolyásának, mint amilyenek a Tyburn Tree és Mme. Tussaud Rémületek Szobája.
Az olyan helyeken történő látomások, ahol bűntettet követtek el, rendszerint a bűnös által kivetített gondolatformák, aki akár él, akár nem, - leginkább azonban akkor amikor már halott – ismételten átgondolja tettének körülményeit. Minthogy ezek a gondolatok természetüknél fogva különösen élénken élnek a bűn elkövetésének évfordulóján, megtörténhet, hogy a gondolatforma elég erős arra, hogy anyagiasuljon úgy, hogy a fizikai látás számára láthatóvá válik, ami megmagyarázza azt a sok esetet amikor a látomás időszakos.
Hasonlóképpen egy drágakő, amely sok bűnnek volt okozója, a bűnökre sugalló érzések benyomásait sértetlen tisztasággal sok ezer éven keresztül megtarthatja és állandóan kisugározhatja azokat.
A jelenségi energia és koncentráció gondolata, akár áldás az, akár átok, egy elemi lényt kelt életre, amely gyakorlatilag egy óraműhöz hasonló függelékkel ellátott élő tárházelem. Úgy lehet megállítani, hogy szabályosan naponta bizonyos órában vagy bizonyos évfordulón szabadul fel vagy pedig életre keltése csak bizonyos alkalmakra korlátozott lehet.
Az elemlény ezen osztályáról sok esetet jegyeztek fel különösen Skóciában, annak a felföldjein, ahol egy család valamely tagjának halála előtt előre való figyelmeztetések történtek. Ezekben az esetekben rendszerint egy ős erő teljes gondolatformája az, amely a figyelmeztetést adja, annak szándékának megfelelően, amelyre hivatva van.
Az eléggé erős kívánság – erős szeretet vagy elkeseredett gyűlölet összpontosított erőfeszítése – egyszer s mindenkorra egy ilyen lényt teremt, egy olyan lényt, amely azután egyáltalán nincs összeköttetésben teremtőjével és amely kijelölt feladatát megteremtőjének későbbi szándékait és vágyát egyáltalán figyelembe nem véve végzi el. Puszta ismételt megbánás nem képes visszahívni vagy meggátolni működését, mint ahogy egy kilőtt puskagolyót sem képes megállítani a megbánás.
Erejét semlegesíteni csakis azzal lehet, hogy ellentétes törekvésű gondolatokat küldünk utána.
Alkalmilag egy ebbe az osztályba tartozó ilyen elemi lény, nem lévén képes erejét sem tárgyára sem pedig teremtőjére kiárasztani, egy vándorló démonfélévé lehet és bármely olyan személy magához vonzhatja, aki hasonló érzéseket ápol. Ha eléggé erőteljes egy pusztuló burkot ragadhat meg és abban lakhat, melyben eszközeivel sokkal jobban működhetik. Ebben az alakjában megnyilvánulhat egy médium által és jól ismert barát képében befolyásra tehet szert olyanok felett, akikre másképp csak kevés befolyással volna.
Akár tudatosan, akár öntudatlanul megteremtett ilyen elemi lények, melyek ilyen vándordémonokká lettek, elkerülhetetlenül életük meghosszabbítását keresik akár úgy, hogy vámpír módra emberi lények életerejéből táplálkoznak, akár úgy, hogy befolyásolják őket, hogy áldozatot hozzanak neki. Az egyszerű félvad törzsek között gyakran sikerült magukat, mint a falu vagy a család istenét elismertetni. A kevésbé kifogásolható típusok megelégszenek rizzsel vagy főtt táplálékkal; a legalacsonyabb és legutálatosabb osztály véráldozatokat követel. Manapság Indiában mindkét változat megvan és még nagyobb számban Afrikában.
Azáltal, hogy híveikből főleg életerőt vonnak ki, valamint azon táplálék révén, melyet az áldozatokból nyernek, létüket évekre, sőt évszázadokra meghosszabbíthatják. Alkalmilag szelíd alakban nyilvánulhatnak meg, hogy emeljék követőik hitét és buzgalmát és ha megtagadják a nekik szóló áldozatokat, úgy elkerülhetetlenül valamilyen módon kellemetlenné teszik magukat.
Atlantisz fekete mágusai – „a fekete arc urai” – a mesterséges elemi lények ezen fajtájában úgy látszik különösen szakemberek voltak, mert azok néhányan, ahogyan mondják, még a mai napig is képesek voltak megőrizni létezésüket. Kali, a rettenetes indiai istenség, úgy látszik egy ezen típusbeli maradvány.
A gondolatformák legnagyobb része egyszerűen emberek vagy más anyagi tárgyak másolatai vagy képei. Először a mentáltesten belül alakulnak ki, majd kilépnek onnan és az ember előtt függve maradnak. Ez áll mindenre amiről gondolkodhat az ember: személyekre, házakra, tájképekre vagy valami másra.
Egy festő például mentáltestének anyagából leendő festménye eszméjét alakítja ki, azt maga elé vetíti a térbe, ott tartja „értelmi szemei” előtt és lemásolja. Ez a gondolat és érzésforma kitartó és úgy lehet tekinteni, mint a festmény láthatatlan mását, amely a saját rezgéseit kisugározza és mindenkire hat, aki befolyása alá kerül.
Hasonlóképpen alakítja ki a regényíró a mentálanyagban jellemeinek képeit, majd akaratával ezeket a kis bábukat az egyik helyzetből vagy csoportozatból a másikba mozgatja úgy, hogy történetének cselekménye szó szerint előtte folyik le.
Az ilyen esetben érdekes hatás jön létre. Valamely játékos kedvű természeti szellem meglelkesítheti ezeket a képeket és úgy intézheti, hogy azok egészen mást csinálnak, mint amit az író velük cselekedni szándékozott. Még gyakrabban egy elhalt író veheti észre a képeket és mivel az írás mestersége még mindig érdekli, a jellemeket átalakíthatja és cselekedeteiket befolyásolhatja a saját eszméinek megfelelően. Így azután az igazi író gyakran úgy találja, hogy cselekményei az eredeti tervtől eltérően teljesen másként alakulnak.
Egy könyv olvasása közben lehetséges, hogy egy igazi tanítvány teljes figyelem összpontosítás mellett érintkezésbe jöhet azzal az eredeti gondolatformával, amely az író felfogását mutatja akkor, amikor írt. A gondolatformán keresztül még magát az írót is el lehet érni és ilyenformán további felvilágosításokat lehet szerezni vagy magyarázatokat nyerni meg nem értett szempontokra vonatkozóan.
A mentál- és asztrálvilágban jól ismert történeteknek sok ábrázolója létezik, minden nemzetnek rendszerint meglévén a maga külön képviselője a saját külön nemzeti ruházatba öltöztetett jellegzetességeikkel. Így léteznek itt olyan emberek kiváló és élethű gondolatformái mint Sherlock Holmes, Kettle kapitány, Robinson Crusoe, Shakespeare stb.
A valóságban az asztrálsíkon nagyszámú aránylag állandó jellegű olyan gondolatforma van, amelyek gyakran nemzedékek felhalmozott munkásságának eredményei. Ezek közül sok idézett vallásos történetekre vonatkozik és hogy az érzékeny ember meglátja őket, annak a sok teljesen hamisítatlan leírásnak amit a gyakorlatban jósok és jósnők adnak. Minden nagy történelmi eredménynek, ill. eseménynek, melyre sok ember állandóan gondol és melyet élénken elképzel, mintegy határozott gondolatformája létezik a mentálsíkon és ha valami erős érzés is kapcsolatos vele, úgy az asztrálanyagban is anyagiasul és következésképp a tisztánlátó láthatja is.
A fentiek ugyanúgy állnak természetesen a képzelt jelenetekre, helyzetekre és drámákra.
A maguk tömegében szemlélve könnyű megérteni azt a rettenetes hatást, amit ezek a gondolatformák vagy mesterséges elemi lények a nemzeti és faji érzésre gyakorolnak és ekképp az értelem irányítására és előítéleteire, mert a hasonló gondolatformák tömörülni és egy egyesült lény-félét alkotni igyekeznek. Mi mindent ezen a légkörön keresztül látunk, minden gondolat többé vagy kevésbé megtörik rajta és asztráltesteink vele összhangban rezegnek. Mivel a legtöbb ember inkább felfogó mint kezdeményező természetű, majdnem gépiesen, mint ezeknek a gondolatformáknak visszaidézői cselekszenek melyek reájuk hatnak és ilyen módon a nemzeti légkör állandóan még jobban megerősödik. Ez a tény a nyilvánvaló magyarázata a tömegtudatosság jelenségének. (lásd a XXV. fejezetet)
Ezen tömörült gondolatformák befolyása még tovább is terjed. A romboló hatású gondolatformák mint szétválasztó eszközök hatnak és gyakorta siettetik a fizikai síkbeli pusztulást, amennyiben „szerencsétlenségeket”, természeti megrázkódtatásokat, viharokat, földrengéseket, özönvizeket vagy bűntetteket, betegségeket, társadalmi felfordulásokat és háborúkat okoznak.
Az is lehetséges, hogy egy halott vagy valamilyen nem emberi lény, mint amilyenek például a természeti szellemek, belépjen és éltesse ezeket a gondolatképeket. A gyakorlott látó meg kell, hogy tanulja a gondolatformának az élőlénytől való különböztetését még ha éltetett is az az asztrálvilág szembeszökő tényeinek azoktól az ideiglenes formáktól való megkülönböztetését, melyekben alakítva vannak.
A gondolat-érzés formák harmadik csoportját képezik azok, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban valamely természeti tárggyal és amelyek ennélfogva teljesen a saját formáikban fejeződnek ki és a bennük lakozó tulajdonságokat abban az anyagban fejezik ki, melyet maguk köré vonzanak. Ebben a csoportban ennélfogva a mentál- és asztrálsíkok természetes formáinak felvillanásait láthatjuk. Az ezen osztályba tartozó gondolatok majdnem állandóan az asztrálsíkon nyilvánulnak, mivel a legnagyobb részük éppúgy érzések mint gondolatok kifejezői.
Az ilyen formák elkülönülve lebegnek a légkörben és egész idő alatt olyan rezgéseket sugároznak ki, melyek a teremtőjük által kiválasztott eredeti rezgésekhez hasonlóak. Ha egyetlen más asztráltesttel sem jön érintkezésbe, a kisugárzás fokozatosan kimeríti energiakészletét, majd a forma darabokra esik szét; ha azonban valamelyik közelében levő mentáltestben sikerül rokonszenves rezgéseket kiváltani, vonzás jön létre és a gondolatformát ez a mentáltest rendszerint felveszi magába.
A fentiekből látjuk, hogy a gondolatforma befolyása kevésbé messze ható, mint a gondolatrezgésé, ellenben sokkal nagyobb pontossággal működik. A gondolatrezgés hasonló rendű gondolatokat vált ki, mint amely létrehozta őket. A gondolatforma ugyanazt a gondolatot hozza újból létre. A rezgések ezekre hatnak és bennük az eredetivel egyazon színvonalú gondolatokat mozgathatnak meg, bár ezek egyike sem lehet vele azonos. A gondolatforma csak nagyon kevesekre tud hatni, azonban ebben a néhány esetben pontosan a kezdeményező eszmét fogja újból kiváltani.
A tanítványnak ajánljuk Annie Besant és C. W. Leadbeater „Thought Forms” (Gondolatformák) című, ezzel a tárggyal foglalkozó örökbecsű munkáját, melyben sokfajta gondolat és érzés forma festett, színezett ábrázolását találhatjuk. Ez az egész fejezet valóban nem más, mint az ebben a munkában közreadott alapelvek összesűrített összefoglalása.
A határozatlan gondolatok és érzések, mint határozatlan felhők mutatkoznak. A határozott gondolatok vagy érzések tisztán határolt formákat teremtenek. Így egy külön egyénre irányuló határozott vonzalom gondolat formája lövedékhez hasonlóvá alakul ki: egy elhajított (projective) vonzalom gondolat némileg egy madárhoz lesz hasonlóvá, melynek központi része sárga színű és két rózsaszínű szárnyszerű kiálló része van; az általános szeretet rózsaszínű nappá lesz, melyből minden irányban sugarak áradnak ki.
Az olyan gondolatok, amelyekbe az önzés vagy kapzsiság szembeszökő, rendszerint horogszerű alakot öltenek magukra és a horgok néha valóságban körülragadják a vágyott tárgyat.
Általános szabály az, hogy az önző gondolatok energiája zárt körbe vonalon mozog és így elkerülhetetlenül visszatér és kiterjed a saját síkján. Egy teljesen önzetlen gondolat vagy érzés ellenben nyílt görbe vonalba rohan és ilyformán rendes értelembe véve, nem tér vissza, hanem átfúrja magát a felette levő síkba, mert csak ebbe a magasabb állapotban, annak megnövekedett kiterjedtségében tud teret találni a kiterjedésre. Ezen keresztültörés révén az ilyen gondolat vagy érzés képletesen kifejezve magukat, egy ajtót nyit fel, melynek kiterjedtsége egyenlő az átmérőjével és így egy csatornát készít, melyen keresztül a magasabb síkok leáradni képesek az alsóbbakba – gyakorta csodás eredménnyel, miként az ima esetében, úgy a gondolkozóra mint másokra nézve.
Az ima meghallgatásában való hit legmélyebb és legmagasabb rendű magyarázata abban rejlik. A magasabb síkokon mérhetetlen erőáradat áll mindig készen és arra vár, hogy amint egy csatorna nyílik, azon átömöljön. A tökéletes önzetlen odaadás gondolata egy ilyen csatornát készít és az ilyen gondolat a legmagasabb és legfenségesebb része magához a Logoszhoz száll fel. A Tőle jövő válasz az Isteni Élet alászállása, amely a csatorna készítőjének nagymérvű megerősödésében és felemelkedésében nyilvánul meg, továbbá a belőle mindenfelé kiáradó erőteljes és jótékony befolyásban amely az Emberiség megsegítése céljából a magasabb síkokon létező tartományon keresztül folyik. A spiritualitás erő tartományának ezen szaporulata a túlbuzgóság munkáiban való katolikus felfogásban levő igazság. A Nirmanakayak ezzel a nagy erőtartománnyal kiváltképpen kapcsolatban vannak.
Egy Mesteren való meditálás kapcsolatot teremt Vele, amely a tisztánlátó előtt, mint egy fényvezetékféle jelenik meg. A Mester mindig megérzi tudat alatt egy ilyen vezeték belé ütközését és azon keresztül válaszként egy kitartó magnetikus áramot küld, amelynek hatása sokkal a meditáció után is tart. Az ilyen meditációban a rendszeresség nagyon fontos tényező.
A határozott, kitartó odaadás gondolata egy erősen virágra emlékeztető alakot ölthet magára, míg a spiritualitás törekvés egy kék kúpot fog létrehozni, melynek csúcsa felfelé mutat.
Az odaadás ilyen gondolatformái gyakran nagyon szépek és külső vonalaikban igen változatosak lehetnek, jellegzetességük mégis az égszínkék lánghoz hasonló felfelé hajló szirmok. Lehetséges, hogy az odaadás formáinak virágszerű jellegzetessége vezetett ahhoz a szokáshoz, hogy a vallásos istentiszteleteknél virágot áldoznak, amelyben a virágok jelzik az asztrál látás előtt látható formákat.
Az erős kíváncsiság vagy tudásvágy sárga kígyó alakot ölt magára; a harag vagy bosszúság kitörése vörös vagy narancssárga foltot; a kitartó harag egy éles, vörös tőr alakját ölti fel, a rosszindulatú féltékenység mint egy barna kígyó jelenik meg.
Az olyan emberek által létrehozott formák, akik értelmüket és érzéseiket jól uralják és akik határozottan gyakorlottak a meditációban, tiszták, nagyon szép szabályosak, gyakran öltenek magukra jól ismert mértani formákat, mint pl. háromszögek, két, egymással keresztülfont háromszög, ötágú csillagok, hatszögek, keresztek és így tovább; ez jelzi a kozmikus renddel vagy metafizikai fogalmakkal foglalkozó gondolatokat. Több ember egyesített gondolatereje mindig sokkal nagyobb, mint különálló gondolataik erejének összessége; eredményük révén sokkal jobban van képviselve.
A zene szintén hoz létre formákat, melyek technikailag talán nem gondolatformák – hacsak nem úgy vesszük őket, amit meg is tehetünk, mint szerzőik gondolateredményeit, amit a zenész ügyessége hangszerén keresztül kifejt.
Ezek a zenei formák a zene típusa szerint változnak, továbbá a zenei eszköz szerint melyen játsszák, valamint az előadó képessége és kiválósága szerint. Ugyanez a zenedarab, pontosan lejátszva, mindig ugyanazt a formát fogja kialakítani, azonban ez a forma, ha a darabot templomi orgonán játsszák vagy ha azt egy zenekar játssza, rendkívüli módon nagyobb és egyben más szerkezetű lesz, mint hogyha azt egy zongorán való eljátszás hozná létre. Ha ugyanazt a darabot hegedűn és egy fuvolán játsszák el, úgy szintén szerkezeti különbség lesz a létrehozott eredmények között. Nagy lesz a különbség a forma sugárzó szépségében is, hogyha azt egy igazi művész hozza létre, a forma tökéletes kifejezése és kivitelezése folytán, szemben az ügyetlen és gépiesen játszó muzsikus által létrehozott aránylag tompult hatással.
A zene formái mint összefüggő építmények hosszú ideig megmaradhatnak – legalább egy vagy két óráig – és az egész idő alatt minden irányban kisugározzák jellegzetes rezgéseiket éppen úgy, mint a gondolatformák.
A „Gondolatformák” című munkában három színes zenei gondolatforma van, amelyeket Mendelson, Gounod és Wagner zenéje alkotott.
A létrejött formák nagyban változhatnak a különféle zeneszerzők szerint. Egy Wagner nyitány nagyszerű egészet alkot, mintha lánghegyek volnának kősziklára építve. Egy Bach fúga rendezett formát épít fel, amely merész mégis pontos, egyenetlen és mégis arányos, párhuzamos arany és ezüst vagy vörös erecskékkel, melyekkel rajta átfutnak és a vezető gondolat fokozatos megjelenését jelzik. Mendelson „Liebe ohne Worte”-jének egyike egy olyan légies építményt hoz létre, amely hasonló a megfagyott ezüstben létrejött filigrán munkájú kastélyhoz.
Ezek a zenei előadók által létrehozott formák teljesen eltérnek azoktól a gondolatformáktól melyeket maga a zeneszerző alkotott melyek gyakran sok éven, sőt évszázadokon keresztül megmaradnak, ha annyira megértették és méltányolták őt, hogy eredeti eszméjét megerősítették csodálóinak gondolatai. Hasonló épületeket hoz létre egy költő eszméje költeményéről vagy egy író felfogása tárgyáról. Néha természeti szellemekből álló tömegeket lehet látni, amint a zenei formákat csodálják és az ezek által kiárasztott hullámokban fürdenek.
A gondolatformák festett képeit tanulmányozva fontos szem előtt tartanunk, hogy a gondolatformák négy kiterjedésűek. Ennélfogva gyakorlatilag lehetetlenség volna őket szavakkal megfelelően leírni, ami közönséges háromdimenziós tapasztalásaink szerint és még kevésbé lehet őket kétdimenziós papíron lerajzolni. A negyedik dimenzió tanulmányozói meg fogják érteni, hogy a legtöbb amit tenni lehet az, hogy a négydimenziós formákból egy metszetet ábrázolunk.
Figyelemreméltó és nagyfontosságú az a tény, hogy sok magasabb típusú gondolatforma olyan alakot ölt fel, mely nagyon is emlékeztet a növényi és állati formákra. Így legalábbis feltehetjük, hogy a természeti erők oly irányban dolgoznak, melyek némileg hasonlók a gondolat és érzés munkavonalához. Minthogy az egész Világegyetem a Logosz által létrehozott hatalmas gondolatforma, nagyon is lehetséges, hogy annak kis részei ugyancsak kisebb lények gondolatformáinak eredményei, melyek ugyanazzal a teremtő munkával foglalkoznak. Ez a felfogás természetszerűleg eszünkbe idézi azt a hindu hihet, hogy 330 millió Déva van.
Megjegyzésre méltó az is, hogy noha egyes gondolatformák olyan összetettek és oly kitűnően szerkesztettek, hogy létrehozataluk messze túlhaladja az ember erejét, mégis erősen megközelíthetők gépies eszközökkel. A harmonográf néven ismert készülék egy finom csúcsból áll, melyet útján néhány olyan inga vezet, melyek mindegyikének megvan a saját független lengése és ezek mindegyike egyetlen összetett mozgássá van összekapcsolva, mely átadódik a csúcsnak és melyet ez a csúcs egy alkalmas felületre feljegyez.
Más, bár egyszerű formák, a jól ismert Chlandi-féle homloklapon létrehozott homlokzatokra emlékeztetnek, vagy amelyet egy Bidofon hoz létre (lásd Margaret Watts Hughes: Eidophon Voice Figures) (Eidofon= hangalakzatok).
A hanglépcsők és arpeggiok lasszószerű hurkokat és görbe vonalakat vetítenek ki; a zenekarral kísért ének egy csomó, a dallam ezüst fonalára fűzött gyöngyöt hoz létre; egy karénekben vagy páros énekben különféle színű összefonódó fonal és szövedék jön létre. Egy körmenetbeli himnusz egy sorozat pontos derékszögű alakot eredményez, egy lánc szemeihez vagy egy vonat kocsijaihoz hasonlókat. Egy anglikán egyházi ének ragyogó töredékeket alkot, melyek teljesen eltérnek a gregorián hangszínezet izzó egyformaságától, mely egy indiai pandit (tudóst) által énekelt szanszkrit versek hatásához hasonlít.
A katonazene egy hosszú ritmikusan rezgő formafolyamatot hoz létre és ezen hullámzások szabályos ütemei a katonák asztráltestének hullámzását megerősíteni igyekszik, az állandó és erőteljes rezgések egymást követő ütközése tölti be erre az időre az akaraterő helyét, melyet fáradtság által el lehet bágyasztani.
A mennydörgés egy lángoló színcsomót teremt egy robbanás egy robbanó bomba kinézését mutatja vagy egy szabálytalan gömböt a belőle kivetítődő hegyes részekkel. A tenger hullámai, amint a parton megtörnek változó színű párhuzamos hullámszerű vonalat hoznak létre, melyek a viharban hegyláncokká lesznek. Egy erdő levelei közötti szél az erdőt csillogó hálóval fedi be, amely gyengéd hullámszerű mozgással hol emelkedik, hol süllyed.
A madarak éneke görbe fényvonalakat és hurkokat mutat. Kezdve a campanero arany görbéjétől, egy papagáj sivításának alaktalan és durván színezett tömegéig. Egy oroszlán ordítása szintén látható a magasabb anyagban és lehetséges, hogy egyes vadak ezt látni is képesek ami még növeli rémületüket. A doromboló macska sűrű rózsaszínű felhőfátylakkal veszi magát körül, az ugató kutya jól határolt, élesen rajzolt lövedékeket lövell ki magából, melyek egy puskagolyóhoz hasonlóak és amelyek átfúrják az ember asztráltestét és komoly zavarokat okoznak abban. Egy véreb csaholása labdához hasonló gömböket vet ki magából melyek lassúbb mozgásúak és kevésbé sértők. Ezen lövedékek színe rendszerint vörös vagy barna és az állat érzelme, valamint hangja szerint változók.
A tehén bőgése tompa végű fatörzshöz hasonló idomtalan alakot hoz létre. A juh bégetése sokhegyű és mégis alaktalan felhőt alkot, amely egy porfelhőhöz hasonlít. Egy galamb-pár turbékolása fordított S betűhöz hasonló görbe vonalat alkot.
Áttérve az emberi hangra, egy haragos felkiáltás skarlátszínű lándzsaként vetítődik ki; az ostoba fecsegés áradata nehéz barnás szürke színű fémszerű vonalakból álló szövevényes hálót alkot, amely majdnem tökéletes akadályt képez minden magasabbrendű vagy szebb gondolattal és érzéssel szemben. A fecsegő ember asztrálteste meglepő szemléltető tanítás a szükségtelen, haszontalan és kellemetlen beszéd értelmetlenségét illetően.
Egy gyermek kacagása rózsaszínű görbe vonalakban bugyborékol; egy üresfejű ember nevetése egy szabálytalan tömegben végbemenő robbanó hatást vált ki, amely rendesen barna vagy piszkos-zöld színű. A gúnyolódás egy tompa vörös színű alaktalan lövedéket vetít ki, amely rendszerint barnán-zöld színűen és foltos és éles csúcsokkal sörtézett.
Az öntudatos ember nevetése forrongó iszaptó kinézetű és színű. Az ideges nevetés barna és tompán sárga színű fonalakból álló hínárszerű fonadékot teremt és nagyon rossz hatással van az asztráltestre. A vidám, kedves nevetés arany és zöld színű kerekded formában hullámzik. A lágy és zeneszerű fütyülés olyan valamit hoz létre ami egy kis flótához hasonló azonban élesebb és sokkal fémszerűbb. A dallamtalan fütyülés kicsiny, piszkos színű áthatoló lövedékeket küld ki.
A sürgés-forgás vagy nyugtalanság az aurában rémült rezgéseket okoz úgy, hogy semmiféle rezgés vagy gondolat sem juthat az aurába vagy abból ki torzulás nélkül, sőt a kiküldött jó gondolat ilyenképp szétroncsolódik és gyakorlatilag semlegessé válik. A gondolkozásbeli pontosság lényeges, azonban ezt nem sietséggel vagy sürgés-forgással, hanem tökéletes nyugalommal kell elérni.
A vasúti mozdony éles sivítása még áthatolóbb és erőteljesebb lövedéket hoz létre, mint egy kutya ugatása és olyan hatást gyakorol az asztráltestre, amely a fizikai testet ért kardszúráshoz hasonlítható. Az asztrálseb néhány perc alatt begyógyul, ellenben az asztráltestet ért rázkódtatás már egyáltalán nem tűnik el olyan |
VI. fejezet
A Kundalini
A Kundalini leírását, valamint az étertesttel és annak csakráival való különleges kapcsolatát illetőleg a tanítványt az „Éterikus testmás” című munkához utaljuk. Itt vele csak az az asztráltesttel való kapcsolatában fogunk foglalkozni.
A Logoszból kiáradó három ismert erő a következő:
1. A Fohát, mely mint elektromosság, hő, fény, mozgás stb. nyilvánul meg.
2. A Prána, mely mint életerő mutatkozik.
3. A Kundalini, mely mint Kígyótűz ismeretes.
Ez a három erő mindegyike minden egyes síkon létezik melyről valamit tudunk. Amennyire tudjuk, ezen erők egyike sem változtatható át egy másikká: mindegyikük különálló és határozott.
A „The voice of the silence” (A csend hangja) a Kundalinit a „Tüzes Erőnek” és a „Világ Anyjának” nevezi. Az elsőnek azért, mert folyékony tűzhöz hasonlóan tűnik fel amint a testen keresztül rohan és az az út, melyet követnie kell, csavaros út, hasonló egy kígyó tekerületeihez. A Világ Anyjának azért nevezik, mert általa éltetni lehet különféle testeinket úgy, hogy a magasabb világok sorban megnyílhatnak előttünk.
Lakhelye az emberi testben a gerinc alján levő csakra és a közönséges emberben egész élete alatt itt nyugszik fel nem ébresztve és nem is gyanítva. Számára jobb ha alvó állapotban marad addig, amíg az ember határozott erkölcsi fejlettséget nem ért el, amíg nem eléggé erős hogy uralja és gondolatai nem eléggé tiszták, hogy arra képesítsék, hogy felébresztésének minden sérelem nélkül nézhet elébe. Senkinek sem volna szabad kísérletezni vele anélkül, hogy határozott tanítást ne kapott volna olyan tanítótól, aki teljesen ismeri a tárgyat, mert a vele kapcsolatos veszélyek nagyon is valók és komolyak. Néhányuk tisztán fizikai. Ellenőrizhetetlen mozgása gyakran okoz erős fizikai fájdalmat, gyorsan széttépheti a szöveteket sőt a fizikai életet is elpusztíthatja. Ezenfelül a fizikainál magasabb testeknek is okozhat maradandó sérülést.
Korai felébresztésének egyik leggyakoribb hatása, hogy a testben nem felfelé, hanem lefelé rohan és így a legkevésbé kívánatos szenvedélyekre ingerel, hatásaikat oly fokra emeli, hogy az ember teljesen képtelen azokat ellenőrizni és nekik ellenállni, mert oly erősen működik, hogy az ember teljesen tehetetlen velük [szemben]. Az ilyen emberek szatírokká, a romlottság szörnyeivé válnak, mert ez az erő az ember normális ellenálló-képességének határán túl van. Valószínűleg bizonyos rendellenes erőkre tesznek szert, ezek azonban olyanok lesznek, melyek a fejlődés egy alacsonyabb rendjével hozzák őket érintkezésbe, mellyel az emberiség nem óhajtja fenntartani az érintkezést és a szolgaságukból való menekülés több újraszületésbe is kerülhet.
Van a fekete mágiának egy iskolája, mely ezen az úton célzatosan használja fel ezt az erőt, hogy általa éltethesse azokat a csakrákat, melyeket a Jó Törvény követői sohasem használnak.
A Kundalini korai felkeltésének még más kellemetlen lehetőségei is vannak. Mindent megerősít az ember természetében és sokkal gyorsabban eléri az alacsonyabb és rossz tulajdonságokat, mint a jókat. A mentáltestben a becsvágy nagyon hamar felébred és egyhamar hihetetlenül rendellenes fokra növekszik. Vele együtt rendellenes és sátáni gőg kíséretében valószínűleg az értelem is oly nagy mértékben megerősödik, ami a közönséges ember előtt teljesen elképzelhetetlen.
Ha valaki, aki nincs kioktatva, úgy találja, hogy a Kundalini véletlenül felébredt, azonnal olyan valakivel kellene érintkezésbe lépnie aki ezekben a dolgokban teljesen járatos.
A Kundalini felébresztését – melynek módját nem hozzák nyilvánosságra – és annak megkísérlését, hogy áthajtsuk a csakrákon – melynek sorrendje szintén megfontoltan el van titkolva a nyilvánosság elől – sohasem kellene megkísérelni kivéve egy Mester kifejezett sugalmazására, aki a kísérlet különböző fokozatai alatt őrködni fog tanítványai felett.
A tapasztalt okkultisták a legkomolyabban intenek a Kundalini bármilyen úton való felkeltésének megkísérlésétől, kivéve ha az képesített vezetés mellett történik, a vele járó nagy és valóságos veszélyek miatt.
Amint a Hatha jóga pradipika mondja: „a jóginak felszabadulást ad, ellenben megköti az esztelent”. (III. 107.)
Néhány esetben a Kundalini magától ébred fel, úgy, hogy tompa izzást észlelni; sőt önmagától mozogni kezdhet, bár ez ritka eset. Ebben az utóbbi esetben valószínűleg nagy kínt okozna, minthogy útja nem lévén előkészítve, útját úgy kell megtisztítania maga előtt, hogy a valóságban egy nagy csomó étersalakot éget fel, ami szükségképpen kínteljes folyamat. Hogyha önmaga ébred fel vagy véletlenül ébresztik fel, rendszerint a gerinc belsejében igyekszik felfelé rohanni, ahelyett, hogy azt a csavaros utat követné, amelybe az okkultista megtanulta belévezetni. Ha lehetséges, az akaratot kell működésbe hozni és a felfelé való rohanásnak útját állni. Ha azonban ez lehetetlennek bizonyul, ami a legvalószínűbb, nem kell megijedni. Valószínűleg a fejen keresztül ki fog rohanni és a környező légkörbe kiszökkenni és egy kis gyengeségen kívül feltehetőleg nem fog más bajt okozni. Nem kell mástól félni, mint az öntudat ideiglenes elvesztésétől. A legnagyobb veszély nem a felfelé, hanem a lefelé és befelé fordulásával járnak együtt.
Az okkult fejlődéssel kapcsolatban alapműködése az, hogy az étertestekben működő csakrákon keresztül küldve élteti ezeket a csakrákat és mint a fizikai és asztrál testek közötti összekötő kapukat teszi őket hasznavehetőkké. A „Csend hangja” azt mondja, hogy amikor a Kundalini eléri a szemöldök központot és teljesen élteti azt, ez azt az erőt nyújtja, hogy meghalljuk a Mester hangját ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az Egó vagy a Felső Én hangját. Ennek az oka az, hogy amikor a nyálkatest működni kezd, tökéletes összeköttetést alkot az asztráltesttel úgy, hogy rajta keresztül fel lehet fogni minden belülről [felülről] jövő üzenetet.
Ezenkívül megfelelő sorrendben fel kell ébreszteni az összes magasabb csakrát is és valamennyit válaszolóképessé kell tenni a különböző alsíkokról eredő mindenféle asztrál befolyással szemben. A jelen testesülés alatt a legtöbb ember ezt nem tudja elérni, ha ez az első eset, melyben ezekkel a dolgokkal komolyan foglalkoznak. Egyes indusok meg tudják ezt tenni, mert testeik örökségeképpen sokkal alkalmasabbak voltak mint a legtöbb másé; az emberek többsége számára teljesen egy későbbi életciklus munkájához tartozik.
A Kundalini legyőzését minden egyes újratestesülésünkben meg kell ismerni, minthogy a testek minden esetben újak, ha azonban egyszer már elértük, úgy ezek az ismétlések már sokkal könnyebbek lesznek. Működése a különböző embertípusok szerint eltérő. Egyesek inkább látják a Magasabb Ént, mint hallják a hangját. Még a Felső Énnel való ezen kapcsolatnak is sok fokozata van; a személyiség számára az Egó befolyását jelenti; ellenben az Egó számára az már a Monád befolyása; a Monád számára viszont már azt jelenti, hogy a Logosz tudatos kifejezésévé válik.
Úgy látszik, hogy a kor nem játszik semmi szerepet a Kundalini felkeltésénél, a fizikai egészségre ellenben szükség van, tekintettel a vele járó feszültségre.
Egy ősrégi szimbólum volt a thyrsus – egy fenyőtoboz végű bot. Indiában megtaláljuk ugyanezt a szimbólumot, azonban a bot helyett egy bambuszpálcát hét csomóval. A misztériumok néhány változatában egy vasrudat használtak, mely amint mondták, tüzet tartalmazott. A rúd vagy hét csomójú pálca a gerincoszlopot jelképezi annak hét csakrájával. A rejtett tűz természetesen a Kundalini. A thyrsus nemcsak egy szimbólumot jelez, hanem egy gyakorlatban is használt tárgy volt. Egy nagyon erősen magnetizált eszköz volt, amit a beavatottak arra használtak, hogy amikor teljes tudatossággal ebbe a magasabb életbe emelkedtek az asztráltestet a fizikaitól szabaddá tegyék. A pap, aki magnetizálta, a jelölt gerincére fektette és ezután valamit átadott neki a saját magnetizmusából, hogy segítségére legyen neki ebben a nehéz életben és az előtte álló erőfeszítésekben. |
V. fejezet
A csakrák
A csakra szó szerint kereket vagy forgó korongot jelent szanszkrit nyelven. Azoknak a megjelölésére szokás használni, amiket gyakran neveznek az emberben levő erőközpontoknak. Ilyen csakrák az ember minden vehikulumában vannak és olyan érintkezési pontok ezek, melyeken keresztül erő áramlik át az egyik vehikulumból a másikba. Ezen felül benső kapcsolatban vannak a különféle testek erőivel vagy érzékeivel.
Az étertestmás csakráit teljesen leírtuk az „Éterikus testmás” c. munkában és a tanítványt ehhez a könyvhöz utasítjuk, mert az éter csakra tanulmányozása megkönnyíti az asztrál csakrák megértését.
Az étercsakrák az étertestmás felületén vannak elhelyezve és rendszerint azon fizikai szervek nevével vannak elnevezve, amelyeknek megfelelnek. Ezek a következők:
1. A gerinc alján lévő csakra,
2. a köldök csakra,
3. a lép csakra,
4. a szív csakra,
5. a gége csakra,
6. a szemöldökök közötti csakra,
7. a fejtetőn levő csakra.
Van ezenkívül még három alacsonyabb csakra is, minthogy azonban ezeket csa a fekete mágia bizonyos iskolája használja, így nem is foglalkozunk vele.
Az asztrálcsakrák, melyek gyakran az éter testmás belsejében vannak, régi dimenziójú örvények (lásd XVIII. fejezet) és így az éteritől teljesen eltérő irányú kiterjedésük van, következésképpen, bár megfelelnek az étercsakráknak, egyáltalán sohasem esnek velük egybe, habár egyes részeik mindig érintkeznek.
Ezeknek az asztrálcsakráknak ugyanazokat a neveket adták mint az étertestmás csakráinak és működésük a következő:
1. A gerincoszlop alján levő csakra: ez a székhelye a Kundalininek, a Kígyótűznek, egy olyan erőnek, amely minden síkon létezik és amelynek segítségével ébresztetnek fel a többi csakrák.
Az asztráltest eredetileg egy majdnem tétlen tömeg volt, mely csak a leghatározatlanabb öntudatossággal rendelkezett, nem volt semminő határozott ereje, hogy bármit is tegyen és az őt körülvevő világra nézve semmiféle tiszta ismerettel nem rendelkezett. Az első dolog, ami megtörtént a Kundalini felkeltése az asztrálsíkon.
2. Köldök csakra. A Kundalini, miután az első csakrában felébresztették a köldök központ felé mozgott, melyet éltetett és így felébresztette az asztráltestben az érzés erejét – a mindenfajta behatások iránti érzékenységet bár anélkül, ami hasonló ahhoz a határozott megértéshez, mely a látásból és hallásból eredt.
3. Lép csakra. Ezután a Kundalini a lépcsakrába jutott el és annak révén éltette az egész asztráltestet, minthogy ezen csakra egyik működése a Prána, az életerő felvétele, amely szintén minden síkon létezik. A lépcsakra éltetése az embert az ő asztráltestében való tudatos utazásra képesíti, bár mindig anélkül, hogy az utazása alatt tapasztaltakra nézve határozott felfogása volna.
4. Szív csakra. Az a csakra a más asztrállények rezgéseinek megértésére és azokkal való rokonszenvezésre képesíti az embert, úgy, hogy ösztönösen megérteni képes érzéseiket.
5. A gége csakra. Azt az erőt nyújtja az asztrálvilágban, mely a fizikai világban a hallásnak felel meg.
6. A szemöldökök közötti csakra azt az erőt szolgálja, hogy az ember határozottan észrevegye az asztrális tárgyak alakját és természetét ahelyett, hogy csak homályosan érezné jelenlétüket.
Ezzel a csakrával párhuzamosan, ill. párosulva jelenik meg a legkisebb fizikai vagy asztrális részecskének tetszés szerinti nagyságra való megnagyíthatóságának ereje, mintha mikroszkópot használna az ember. Ez a képesség az okkult kutatót a molekulák, atomok stb. észrevevésére és tanulmányozására képesíti. Ezen képesség teljes ellenőrzése mindazonáltal inkább a kauzális testhez tartozik.
A megnagyítás képessége egyike a keleti könyvekben említett siddhi-knek, ahol mint egy „olyan erő van leírva, melynél fogva az ember tetszés szerint naggyá vagy kicsinnyé teheti magát”. A leírás találó, mert az alkalmazott módszer egy elképzelhetetlen apró ideiglenes látógépezet alkalmazása. Fordítva, a látottak megkicsinyítése egy ideiglenes és rendkívül nagy látószerkezet létrehozásával érhető el.
A megnagyítás képessége teljesen eltér egy magasabb síkon való működés képességétől, mint ahogy egy csillagász azon ereje, hogy megfigyelje a bolygókat és csillagokat teljesen eltérő attól a képességtől, hogy közöttük mozogjon vagy működjék.
A hindu versekben azt olvashatjuk, hogy a nyelv egy bizonyos részében való meditálás asztrállátást nyújt. Az állítás „vak” és a nyálkamirigyre vonatkozik, mely éppen a nyelv ezen része felett székel.
7. A fejtetőn lévő csakra. Ez a csakra teszi kerekké és teljessé az asztráléletet és az embert képességeinek teljeségével ruházza fel. A csakrák úgy látszik kétféle módon dolgoznak.
Az egyik embertípusban a hatodik és hetedik csakra a nyálkatest fölé hajlik, minthogy ezen típus számára ez a test jelenti a közvetlen kapcsolatot a fizikai és a magasabb síkok között.
A másik embertípusban ellenben a hatodik csakra még a nyálkatestre támaszkodik, a hetedik csakra pedig addig hajlik, amíg örvénye a tobozmiriggyel nem találkozik. Az ezen típusú emberben a tobozmirigy ilyenformán éltetődik közvetlen összekötési vonalba kerül az alsó mentálissal anélkül, hogy a rendes útvonalon a közben fekvő asztrálsíkon észrevehetően keresztül menne.
A fizikai testben ahogyan ismerjük, minden egyes érzéknek megvan a maga elkülönült szerve, a szemek a látásra, a fülek a hallásra, és így tovább. Az asztráltestben nem így van.
Az asztráltest részecskéi a forrásban levő vízhez hasonlóan állandó örvénylésben és áramlásban vannak; következésképp egyetlen olyan külön részecske sincs amelyik állandóan valamelyik csakrában maradna. ellenkezőleg, az asztráltest minden egyes részecskéje minden egyes csakrán keresztül megy.
Minden csakrának az a működése, hogy azokban a részecskékben, melyek rajta keresztülfolynak, bizonyos válaszoló erőt ébresszen fel az egyik csakra a látás, a másik a hallás erejét stb.
Következésképp egyetlen asztrál érzékszerv sincs az asztráltest valamelyik külön részéhez hozzákötve vagy arra korlátozva. Inkább az asztráltest részecskéinek összessége az, amely a válaszolás erejének birtokában van. Ennélfogva az az ember, aki kifejlesztette asztráltestének asztrállátását, minden egyes részét használja ha látni akar és így éppen olyan jól láthatja az előtte, mint a mögötte, a felette, az alatta vagy bármely oldalon levő tárgyakat. Ugyanígy van minden más érzékkel is. Más szavakkal, az asztrálérzékek egyformán tevékenyek a test minden részében.
Nem könnyű leírni azt a nyelvpótlót, amelynek segítségével a fogalmakat asztrális módon közlik. A hang a szó szoros értelmében lehetetlen valami az asztrálvilágban – és a valóságban nem lehetséges már a fizikai világ magasabb részében sem. Nem volna helyes az sem, ha azt mondanánk, hogy az asztrálvilág nyelvezete a gondolatátvitel, a legtöbb, amit mondhatunk az az, hogy különleges módon alakított gondolatok átvitele.
A mentálvilágban egy gondolat pillanatnyilag átvivődik egy más ember értelmébe mindenféle szóhasználat nélkül, ennélfogva a mentálvilágban a nyelv egyáltalán nem okoz gondot. Az asztrálvilág közlési módja úgyszólván a középhelyet foglalja el a mentálvilág gondolatátvitele és a fizikai világ konkrét beszéde között és még arra is szükség van, hogy a gondolatot szavakban alakítsuk ki. Ezen kicserélés végett ennélfogva mindkét félnek szüksége van valamilyen közös nyelvre.
Az asztrális és éterikus csakrák nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, azonban van közöttük egy nem könnyen leírható módon áthatva őket, egy szorosan szőtt szerkezetű háló vagy hüvely, mely egyetlen egy fizikai atomrétegből áll, amely nagyon össze van préselve és át van hatva egy különleges Prána fajtával. Az Isteni Élet, amely normálisan az asztrálisból a fizikaiba száll alá, olyan összetételű, hogy ezen a pajzson tökéletesen könnyedén tud áthatolni, azonban a pajzs akadályt képez minden más erő számára, amely nem tudja a két sík atomikus anyagát használni. Ez a szövedék természetes védelmet képez annak meggátlására, hogy e két sík között időnek előtte megnyíljék az összeköttetés, melynek kifejlesztése csak sérelmet eredményezne.
Ez az, ami rendes körülmények között megakadályozza az áloméletre való tiszta visszaemlékezést és ez az, ami azt a pillanatnyi öntudatlanságot okozza, amely a halál alkalmával mindenkor beáll. Ezen védelem nélkül a közönséges ember valamely asztrális lény révén bármely pillanatban olyan erők befolyása alá kerülhet, melyekkel nem tudna szembeszállni. Alkalmassá válna, hogy állandóan megszállják az olyan asztrállények, akik testét elfoglalni vágynak.
Ezt a szövedéket többféle módon lehet megsérteni:
1. Az asztráltestet ért nagy megrázkódtatás által pl. egy hirtelen ijedelem széttépheti ezt a finom szervezetet és az embert, ahogyan ezt közönségesen szokták mondani, az őrületbe kergeti. Egy rettenetes haragkitörés ugyanezt eredményezheti, amint minden más nagyon erős indulat is létrehozhatja, amely robbanásfélét okoz az asztráltestben.
2. Az alkohol és kábítószerek használata, beleértve a dohányt is. Ezek az anyagok olyan alkotóelemeket tartalmaznak, melyek felbomolva elpárolognak és némelyikük a fizikai síkból az asztrálisba megy át. Még a tea és a kávé is tartalmaznak ilyen anyagot, azonban olyan kis mennyiségben, hogy csak a hosszú időn át folytatott élvezetük hozná létre a fenti hatást.
Az alkotóelemek a csakrákon keresztül éppen az ellentétes irányba haladnak mint kellene és ha ez ismételten megtörténik, úgy komolyan megsérthetik, sőt végül szét is rombolhatják a finom szövedéket.
Ez az elpusztítás vagy rombolás kétféle módon történhet meg a fenti embertípusnak az éter- és asztráltestében levő alkotóelemek arányának megfelelően.
Az egyik típusban az elpárolgó anyag rohanása valóságosan elégeti a szövedéket és emiatt nyitva hagyja az ajtót a mindenféle rendellenes erők és rossz befolyások számára. Azok, akik ilyen módon vannak megtámadva delírium tremensbe, megszállottságba vagy őrületbe esnek.
A másik típusnál az elpárolgó alkotóelemek keresztülfolyásuk közben némileg megkönnyítik az atomot úgy, hogy lüktetését nagymértékben meggátolja és megbénítja és a Prána azon különleges típusa, amely a szövedékbe bekapcsolja, többé már nem képes vitalizálni. Ennek eredményeképp a szövedék bizonyos módon annyira megkeményedik, hogy ahelyett, hogy rajta keresztül az egyik síkról a másikra túl sok folyna át, ez a mennyiség csak nagyon kevés. Az ilyen emberben a [pozitív] tulajdonságok hanyatlani kezdenek, aminek durva anyagiasság, kegyetlenség és állatiasság az eredménye. Az összes finomabb érzések kivesznek belőle, az önmaguk uralásának erejével együtt. Azt mondják, hogy ez az embertípus igen gyakori a dohányzás rabszolgái között.
Minden benyomás amely egyik síkjáról a másikra hat, csupán csak az atomikus síkon törekszik áthaladni, amikor azonban megkezdődik ez a hanyatlási folyamat, az nemcsak a másik atomikus anyagot fertőzi meg, hanem még a második és harmadik síkok anyagát is úgy, hogy az éter- és asztrálsík között közlekedés csakis az alsóbb síkokról lehetséges, ahol pedig éppen a kellemetlen és rossz befolyások találhatók.
A közönséges ember öntudata még nem tudja használni a tiszta atomikus anyagot sem a fizikain, sem az asztrálison és ilyenformán rendes körülmények között lehetetlenség számára e két sík között a tudatos érintkezés. A megfelelő mód, hogy ezt elérjük, a testek megtisztításából áll, míg csak mindkét síkbeli atomikus anyag teljesen éltetve nincs úgy, hogy a kettő közötti érintkezés ezen az úton történhetik. Ebben az esetben a szövedék a legteljesebb mértékben megőrzi helyzetét és tevékenységét és többé már nem képez akadályt a tökéletes érintkezés útjában és ugyanakkor továbbra is folytatólagosan megakadályozza az alacsonyabb és nemkívánatos alsíkokkal való szoros kapcsolatot.
3. A harmadik mód, ahogyan a szövedék megsérthető az, amit spiritiszta nyelven „fejlődéshez való ülésnek” neveznek.
Nagyon is lehetséges és a valóságban nagyon is gyakori eset az, hogy valaki akinek asztrál csakrái jól fejlettek, úgy, hogy szabadon képes mozogni az asztrálsíkon, amikor azonban visszatér éber állapotába asztrál élményeiből semmire sem emlékszik. Ezzel a jelenséggel bővebben „Az álmok” című fejezetben fogunk foglalkozni |
IV. fejezet
Az asztráltest működése
Az asztráltest működéseit nagyjából a következő három fejezet alá lehet sorolni:
1. Lehetségessé teszi az érzést.
2. Híd gyanánt szolgál az értelem és a fizikai anyag között.
3. Úgy működik mint egy független öntudat és cselekvő test.
Ezzel a háromféle működéssel az alábbiakban fogunk foglalkozni.
Ha az embert princípiumokra (életelvekre) azaz az élet megnyilvánulási módjaira osztjuk, úgy a négy alsóbb életelv, amelyeket gyakran az „alsó quaternary”-nak neveznek, a következők:
- Fizikai test,
- Éter test,
- Prána vagy vitalitás (életerő),
- Káma vagy vágy.
A negyedik princípium a Káma, az asztráltestben megnyilvánuló és általa feltételezett élet. Jellegzetessége az érzés tulajdonsága, amelynek kezdetleges alakja, a megérzés (sensation) és összetett alakjában érzelem (emotion), e kettő között sok fokozattal. Ezt néha vágyként összegezik, vagyis az, amelyre a tárgyak vonzó vagy visszautasító hatással vannak aszerint, hogy örömet vagy fájdalmat okoznak.
Ilyenformán a Kama mindenféle érzést foglal magába és úgy írható le, mint a szenvedélyes (passional) vagy érzés (emotional) természet. Magába foglal minden állati vágyat, mint amilyen az éhség, szomjúság, nemi vágy; minden szenvedélyt, mint amilyenek a szeretet alsóbb alakjai, a gyűlölet, irigység és féltékenység; és az érző lét utáni, az anyagi örömök tapasztalása utáni vágy – „a hús vágya, a szemek vágya, az élet kevélysége”.
Káma a bennünk levő állat, Tennyson „majma és tigrise”, az az erő, mely a legjobban hozzásegíti ahhoz, hogy a földhöz legyünk kötve és az érzéki csalódások révén megfojt bennünk minden magasabbrendű vágyakozást. Ez az emberi természetben levő leganyagibb és az, ami őt erősen a földi élethez köti. „Nem a molekulárisan alkotott anyag, az összes emberi testek között a legjelentéktelenebb, a Sthula Sharira ez, amely az összes princípiumaink között a legdurvább, ellenben a valóságban a középső princípium, az igazi állati központ; minthogy testünk annak csak hüvelye, a felelőtlen tényező és a közvetítő, melyen keresztül a bennünk levő állati az egész életét éli.” (Secret Doctrine I. 280.)
A Kámát vagy vágyat úgy is leírják, mint az Atma vagy akarat egyik visszatükröződését vagy alsóbb arculatát és a különbség köztük az, hogy amíg az akarat ön-elhatározott (self determinated), addig a vágyat a környező tárgyakból eredő vonzalmak vagy visszautasítások késztetik cselekvésre. A vágy ilyenformán koronájától megfosztott akarat, az anyag foglya, rabszolgája.
A Káma egy másik szemléleti módja Ernest Wood: The Seven Ray (A hét sugár) című nagyszerű könyvében jut kifejezésre; a Káma „minden vágyat” jelent. Maga a vágy a három világhoz tartozó dolgok szeretetének kifelé fordult arculata, míg a szeretet tulajdonképpen az élet-szeretet és az isteninek szeretete és a felső vagy befelé fordult Énhez tartozik.”
E könyv céljaira a vágyat és érzést használjuk mint a gyakorlatban rokon jelentésűt, pontosan véve azonban az érzés a vágy és értelem terméke.
Az asztráltestet gyakran mint Káma-Rupát ismerik és a régi szakkifejezéssel mint Állati-Lelket.
A fizikai testet érő kívülről jövő lökések a Prána vagy életerő közreműködésével mint rezgések származtatnak át, azonban puszta rezgések maradnának, puszta mozgás a fizikai síkon ha a Káma, az érzés princípiuma a rezgést nem fordítaná át érzéssé. Eként az öröm és fájdalom addig nem jönnek létre, míg csak az érzések el nem érték az asztrális központot. Így van az, hogy a Pránával összekapcsolódott Kámát az „élet leheletének” hívják, a vitális érző princípiumnak, mely a test minden részére kiterjed.
Úgy látszik, hogy a fizikai test egyes szervei, különösen kapcsolatosak a Kámával, ezek közül való a lép és a máj.
Itt megjegyezhetjük, hogy a Káma vagy vágy az ásványi birodalomban éppen csak hogy tevékenykedni kezd, ahol mint kémiai rokonság fejeződik ki.
Növényországban a Káma természetesen már jóval fejlettebb és az alsóbb asztrális anyag használatának tekintetében már sokkal nagyobb képességet árul el. A növénytannal foglalkozók előtt ismert, hogy a vonzalom vagy idegenkedés azaz vágy, sokkal szembeszökőbb a növényi világban mint az ásványiban és hogy sok növény sok ügyességet és találékonyságot mutat célja elérésében.
A növények gyorsan válaszolnak a szerető gondoskodásra és a reájuk irányuló emberi érzés határozottan hat rájuk. Örvendeznek a csodálatnak és válaszolnak rá; fogékonyak az egyéni ragaszkodás az idegenkedés és bosszúság iránt.
Az állatok az alacsonyabbrendű vágyak lehető legteljesebb mérvű tapasztalására képesek, míg a magasabbrendű vágyakkal szemben sokkal korlátozottabb a képességük. Mindemellett megvan és kivételes esetekben egy állat képes lehet arra, hogy a vonzalom vagy odaadás rendkívül magas tulajdonságát nyilvánítsa ki.
Az asztráltest második működésére térve át, hogy t.i. híd gyanánt működik az értelem és a fizikai anyag között – megjegyezzük, hogy a fizikai érzéket ért lökés melyet a Prána közvetít befelé, érzetté az érzőközpont tevékenysége révén válik, melyek a Kámában székelnek és a Manasz vagy értelem veszi észre. Így tehát az asztráltesten keresztül történő általános működés nélkül nem volna meg a kapcsolat a fizikai lökések és az értelem általi észrevevésük között.
Fordított esetben, amikor gondolkozunk a bennünk levő mentálanyagot hozzuk mozgásba; az ekként létrehozott rezgések átadódnak asztráltestünk anyagának, az asztrálanyag hat az éteranyagra, ez pedig a sűrű fizikai anyagra hat, az agy szürke anyagára [szürkeállományára].
Az asztráltest ily módon valóban hidat képez a fizikai és mentális életünk között, minthogy közvetítőként szerepel a rezgések számára úgy a fizikaiból a mentálisba, mint a mentálisból a fizikaiba és valójában főként a rezgések ezen ide-oda történő állandó átjárása fejleszti.
Az ember asztráltestének fejlődésében két határozott fokozatot lehet megkülönböztetni: az asztráltestet először is mint egy közvetítő testet meglehetősen magas fokra kell fejleszteni, majd pedig független testté kell fejleszteni, melyben az ember az asztrálsíkon működni képes.
Az emberben a normális agy-értelem a Kámának a Manasszal vagy értelemmel való egyesüléséből jön létre és ezt nevezik Káma-Manasznak. A Káma-Manasz H. P. Blavatsky mint az ember józan azonban földi vagy fizikai értelmét írja le, mely az anyagba van bezárva és általa megkötve és ennélfogva az utóbbi befolyásának a tárgya. Ez az „alsó Én”, mely az illúziók ezen síkján működve azt képzeli magáról, hogy ő az igazi Én vagy Egó és abba esik, amit a buddhista filozófia „különváltság eretnekségének” nevez.
A Káma-Manasz - amely a Manasz a vággyal együtt -, képletesen mint a külső dolgok iránt érdeklődő Manaszt írják le.
Futólag megjegyezhetjük, hogy azon ténynek tiszta működése, hogy a Káma-Manasz az emberi személyiséghez tartozik és hogy a fizikai agyban és általa működik, az újraszületés folyamatának helyes felfogása szempontjából lényeges és önmagában véve is elegendő annak bizonyítására, hogy mindaddig lehetetlenség visszaemlékeznünk előző életeinkre, amíg az öntudatosság nem tud föléje emelkedni az agygépezetnek, minthogy ez a gépezet és ezzel együtt a Káma gépezet is, minden egyes életben új és nincs semmiféle közvetlen kapcsolatban az elmúlt életekkel.
A Manasz önmagában nem volna képes hatni a fizikai agy molekuláira: amikor azonban egyesül a Kámával már képes mozgásba hozni a fizikai molekulákat és így létrehozni az „agy-tudatosságot” mely magába foglalja az agy emlékezetet és az emberi értelem mindenféle működését úgy, mint azt rendesen ismerjük. Természetesen nem a felső Manasz, hanem csak az Alsó Manasz (a mentálsík négy alsó alsíkjának anyaga) az, ami a Kámával kapcsolatos. A nyugati pszichológiában ez a Káma-Manasz annak egy részévé lesz, amit ebben a rendszerben értelemnek neveznek. Minthogy a Káma-Manasz alkotja az összekötő kapcsot az ember felső és alsó természete között, képezi az élet küzdőterét és mint alább látni fogjuk, fontos szerepet játszik a halál utáni életben.
A Manasz és a Káma társulása oly szoros, hogy a hinduk azt mondják, hogy az embernek öt hüvelye van, melyek egyike az értelem és a vágy összes megnyilvánulása számára szolgál.
Ez az öt a következő:
1. Anandamayakosha: boldogság hüvelye Buddhi
2. Vignamayakosha: megkülönböztető Felső Manasz
3. Manomayakosha: értelem és vágy Alsó Manasz és Káma
4. Pranamayakosha: életerő hüvely Prána
5. Annamayakosha: táplálék hüvely sűrű fizikai test
A Manu által használt beosztásban a Pranamayakosha és az Annamayakosha együttesen vannak osztályozva és mint Bhutatman vagy elemi-én vagy cselekvés teste ismeretes.
A Vignamayakosha és a Manomayakoshát az érzés-testnek nevezik és a Jiva nevet adja neki; mint azt a testet határozza meg, melyben a Tudó, a Kshetragna érzékennyé válik az örömökkel és fájdalmakkal szemben.
Külső viszonyaikban a Vignamayakosha és a Mannomayakosha, de kiváltképp a Mannomayakosha a Déva Világgal vannak viszonyban. Azt mondják, hogy a dévák beléptek az emberbe ami utalás az elemek élén álló istenségekre. Ezek a vezető istenségek teszik lehetővé az érzéseket az emberben, amennyiben a kívülről jövő érintkezéseket érzetekké változtatják át vagy az érintések megismerésévé belülről, ez lévén kiváltképpen egy déva tevékenysége. Innen ered ez a kapcsolat ezekkel az alsórendű Dévákkal, amely, hogyha megszerezte a legfelsőbb ellenőrzést, az embert a világegyetem minden területének az urává teszi.
Amint már fentebb mondtuk, a Manasz vagy értelem, nem lévén képes hatni az agy durva részecskéire, önmaga egy részét, azaz az Alsó Manaszt kiveti magából, mely asztrálanyagba burkolja magát, majd pedig éteranyag segítségével még a születés előtt áthatja ennek egész idegrendszerét. A Manasz vetületét gyakran mint a Manasz visszatükröződését említik, mint annak árnyékát, annak egy sugarát és még sok allegorikus név alatt ismeretes. H. P. Blavatsky a Key to Theosophy c. munkájában a 184. oldalon írja: „Ha egyszer bebörtönözve, inkarnálódva vannak, lényegük kettőssé válik, ami azt jelenti, hogy az Örök Isteni Értelem sugarai - melyeket mint egyéni lényeket szemlélünk - kétszeres tulajdonságot öltenek magukra, amelyek alkotják a lények lényegi, benne lakozó, jellegzetes, felfelé vágyó értelmét, (Felső Manasz) és a gondolkodás, az állati gondolkodás emberi tulajdonságát, melynek ésszerűsítését az emberi agy felsőbbségének köszönheti, ami a Káma-törekvés vagy Alsó Manasz.”
Ily módon az Alsó Manasz bele van taszítva a quaternaryba és úgy tekinthető , hogy az egyik oldalon a Kámába kapaszkodik míg a másik oldalon fenntartja atyjával a Felső Manasszal való kapcsolatát. Akár a Káma húzza lefelé és teljesen elszakad a triadtól (atma-buddhi-manasz) melyhez természeténél fogva tartozik, akár győzedelmesen viszi vissza forrásához a földi életének megtisztított tapasztalatait – ez az életfeladat, melyet minden egyes testetöltésben megold. Ezt a pontot a „Halál utáni élet” c. fejezetben behatóbban fogjuk tárgyalni.
Ily módon szállítja a Káma az állati és szenvedély elemeket; az Alsó Manasz célszerűsíti és hozzáadja az értelmi elemet. Az emberben ez a két princípium az élet tartama alatt egymással össze van fonódva és ritkán működik különváltan.
A Manaszt úgy lehet tekinteni mint egy lángot, s a Kámát és a fizikai agyat mint a belet és égőanyagot, amely táplálja a lángot. Minden ember Egója – akár fejlett, akár fejletlen az illető – ugyanazon lényegű és anyagú; az ami az egyik embert nagy emberré és a másikat közönséges együgyű emberré teszi, az a fizikai test milyensége és felkészültsége, továbbá az agy képessége abban a tekintetben, hogy hogyan adja át és fejezi ki az igazi benső ember világosságát.
Röviden a Káma-Manasz az ember személyes énje, az alsó Manasz adja meg azt az egyéniesítő érintést, amely a személyiséggel önmagát, mint az „én”-t ismerteti fel. Az Alsó Manasz a személyiséget megvilágító sugara a halhatatlan Gondolkozónak. Az alsó Manasz az, amely az érzékeknek és az állati természetnek a gyönyör végső érintését adja azáltal, hogy az előérzés, az emlékezés és képzelet erejét adja neki.
Bár e könyv terjedelme nem engedi meg, hogy túlságosan behatoljunk a Manasz és a mentáltest birodalmába, mégis segítségére lehet a tanítványnak, ha hozzátesszük, hogy a szabad akarat a Manaszban lakozik, a Manasz lévén a Mahat, az Egyetemes Értelem helyettese. A fizikai emberben az alsó Manasz a szabad akarat képviselője. A Manaszból ered a szabadság érzése, az a tudat, hogy kormányozhatjuk magunkat, hogy a felső természet uralja az alsót. Az önuralomhoz vezető úton ilyképpen egy fontos lépés, ha az öntudatot a Mama helyett a Manasszal azonosítjuk.
A Manasz nagy harca, hogy érvényesüljön a legjobb bizonyítéka annak, hogy természeténél fogva szabad. Az Egó jelenléte és ereje az, ami az embert arra képesíti, hogy válasszon a vágyak között és fölébe kerekedjék azoknak. Amint a Manasz kormányozza a Kámát, az alsó négyesség elfoglalja a maga igazi helyét a felső triad – atma, buddhi és manasznak való alárendeltségben.
Az ember princípiumait a következőképpen osztályozhatjuk:
1. Atma, Buddhi, Felső Manasz: halhatatlan,
2. Kama-Manasz: feltételesen halhatatlan
3. Éter-testmás, sűrű test: halandó
Most áttérünk az asztráltest harmadik működésének szemléltetésére – amikor az az öntudatosság és cselekvés független eszközéül szolgál. Tárgyunk ezen részével – az asztráltest használatával, fejlődésével, lehetőségeivel és korlátozottságaival a saját síkján – lépésről lépésre a következő fejezetek legtöbbjében fogunk foglalkozni. Itt elegendő lesz ha nagyon röviden felsoroljuk azokat a fő módokat, ahogyan az asztráltestet az öntudat független eszközeként használni lehet. Ezek a következők:
1. A közönséges éber öntudat alatt, azaz mialatt a fizikai agy és az érzékek teljesen éberek, az asztrálérzékek erőit működésbe lehet hozni. Az erők néhánya megfelel a fizikai testben levő érzékeknek és cselekvéserőknek. Ezeket a következő „Csakrák” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
2. Alvás vagy transz alatt az asztráltest elkülönülhet a fizikai testtől és szabadon mozoghat és működhet saját síkján. Ezt az „Álomélet” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
3. Az asztráltest erőit úgy ki lehet fejleszteni, hogy az ember tetszés szerinti időben tudatosan és szabadon elhagyhatja a fizikai testét és megszakítatlan tudatossággal átléphet az asztráltestébe. Ezt „Az öntudat folytonossága” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
4. A fizikai halál után az öntudat visszahúzódik az asztráltestbe és az asztráltestben egy oly élet válik lehetővé, mely erősségében és tartalmában nagyon változhat, néhány tényezőtől függően. Ezt a „Halál utáni élet” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
Tárgyunk ezen beosztásba számos mellékággal fogja alkotni ezen tanulmány hátralévő részének legnagyobb hányadát. |
III. fejezet
Az asztráltest színei
A tisztánlátó előtt az asztráltest egyik alapvető sajátossága az, hogy színekből áll, amelyek állandóan átvillannak rajta és ezek a színek érzéseknek, szenvedélyeknek és indulatoknak felelnek meg; ezek kifejezései az asztrálanyagban. Az általunk ismert összes színek és még sok mostanában még ismeretlen szín a természet minden egyes magasabb síkján megvan, amint azonban az egyik fokozatról a másikra emelkedünk, mind finomabbakká, mindjobban fénylőkké válnak úgy, hogy azt írhatnám le mint a színek felső oktávjai. Minthogy ezeket az oktávokat lehetetlen papírra vetni, a fenti tényeket szem előtt kell tartani, amikor az asztráltest alább leírt színes ismertetéseit szemléljük.
A következőkben felsoroljuk az alapvető színeket, valamint azokat az érzéseket, melyeket kifejezésre juttatnak.
- Fekete: sűrű felhőkben: gyűlölet és rosszindulat.
- Vörös: mély vörös felvillanások rendszerint fekete háttérben: harag.
- Skarlátvörös felhő: ingerlékenység.
- Ragyogó skarlátszín: az aura rendes határában „nemes méltatlankodás”.
- Komor és vérvörös: félre nem ismerhető, bár nem könnyen leírható: érzékiség.
- Barnásszürke: tompa, kemény barnásszürke: önzés, az asztráltest leggyakoribb színe.
- Barnásvörös: tompa, majdnem rozsdaszínű: fösvénység; e szín rendszerint párhuzamos rudakban [sávokban??] helyezkedik el keretben [keresztben??] az asztráltestben.
- Vörösesbarna: mélyvörös vagy skarlátszínű felvillanásokkal megvilágítva: féltékenység. A közönséges emberben rendszerint sok van ebből a színből ha „szerelmes”.
- Szürke: nehéz, ólomszürke: levertség. A fösvénység barnásvörös színéhez hasonlóan párhuzamos vonalakban rendeződik el és kalitkaszerű.
- Szürke, élénk: csúnya, ijesztő szín: félelem.
- Karmazsin: nehéz és tompa: önzetlen szeretet. Amikor különösképpen ragyogó és ibolyával festett: az emberiség iránt érzett spirituális szeretet.
- Narancsszín: gőg vagy nagyravágyás. Gyakran ingerlékenységgel párosul.
- Sárga: intellektus; kezdve a mély és tompa árnyalattól a ragyogó aranyon át a tiszta és fénylő citrom vagy kankalin sárgáig. A tompa okkersárga az önző célok felé irányuló képességeket jelzi; a tiszta gummigutti sárga egy határozottan magasabb típusra vall; a kankalin sárga a spirituális céloknak szentelt intellektusra mutat; az aranyszín a filozófiának szentelt tiszta értelem jele.
- Zöld: általánosságban nagyon változó jelentőségű és helyes értelmezéséhez nagyon sok tanulmány szükséges; legnagyobb részben alkalmazkodóképességet jelent.
- Szürkészöld, mély, iszapos kinézésű: álnokság és ravaszság.
- Smaragdzöld: sokoldalúság, ügyesség, találékonyság, melyeknek alkalmazása önzetlen.
- Halvány és fénylő kékeszöld: mély együttérzés és részvét, tökéletes alkalmazkodó képességgel párosulva, melyet egyedül csak ők tudnak.
- Ragyogó almazöld: erős életerő.
- Kék: a sötét: tiszta és vallásos érzés. Hajlamos arra, hogy sok más tulajdonsággal megfessék, így jön létre az indigótól vagy a gazdagon mély ibolyaszíntől a piszkos szürkéskékig mindenféle árnyalattal.
- Világoskék: amilyen az ultramarin vagy kobaltkék, egy nemes spirituális fogalom iránti odaadás. Az ibolyaszín rendszerint a vonzalom és az odaadás keverékét jelenti. A fénylő liláskék, amelyhez szikrázó aranyos csillagok is párosulnak: a magasabbrendű spiritualitás, magasztos spirituális inspirációk.
- Ultraibolya: a pszichikai képességek magasabb és tisztább fejlettségét jelenti.
- Ultravörös: olyan ember alacsonyabb pszichikai képességei, aki rosszakat és a mágia önző formáit műveli.
Az öröm úgy a mentál- mint az asztráltest általános ragyogásában és sugárzásában, valamint a testfelületének különleges hullámzásában nyilvánul meg. A jókedv e felület változó bugyborékolásában mutatkozik és így van ez az állandó derűnél is.
A meglepődés a mentáltest éles összehúzódásában nyilvánul meg és rendszerint áthúzódik úgy az asztrális mint a fizikai testre, melynek érzés színövének erős izzása kísér hogyha a meglepetés kellemes, míg kellemetlen meglepetés esetén a színnövekedés szürke és barna. Ez az összehúzódás gyakran okoz kellemetlen érzéseket és néha a plexus solarisra hat, amikor is rosszullétet és ájulást okoz, néha pedig a szívközpontra hat, ez pedig szívdobogást, sőt halált is okozhat.
Meg fogjuk érteni, hogy miután az emberi érzések mindig kevertek, éppen ezért ezek a színek is ritkán tökéletesen tiszták, hanem éppen olyan kevertek. Így sok tisztaságát homályosítja el az önzés durva barnásszürke színe, vagy festi meg a gőg mély narancsszíne.
A színek teljes jelentéséről olvasva még más szempontokat is figyelembe kell venni. Így az asztráltest általános ragyogását, körvonalainak arányos határozottságát vagy határozatlan voltát; a különféle erőközpontok viszonylagos ragyogását. (Lásd az V. fejezetet.)
Az értelem sárga, a vonzalom rózsaszínű, az odaadás kék színe mindig az asztráltest felső részében találhatók; az önzés, a fösvénység, a ravaszság és gyűlölet színei pedig az alsó részében; az érzéki érzések tömege rendszerint a kettő között úszkál.
Ebből következik, hogy a fejletlen embernél a tojásalak alsó része nagyobb mint a felső, úgy, hogy az asztráltest alakja egy hegyével felfelé mutató tojásra hasonlít. A fejlettebb embernél az eset fordított és a tojásalak keskenyebb vége mutat lefelé. A törekvés mindig az, hogy a tojásalak arányos voltát visszaállítani törekszik, úgy, hogy az ilyen kinézés gyakran csak ideiglenes.
Minden fajta tulajdonságnak, mely mint szín fejeződik ki, megvan a saját különleges asztrálanyag típusa és ezen színek átlag helyzete az illető anyagfokozat különleges súlyától függ. Általános elv az, hogy a rossz vagy önző tulajdonságok a durvább anyag viszonylag lassú rezgéseiben, míg a jó és önzetlen tulajdonságok a finomabb anyagban fejeződnek ki.
Szerencsénkre így lévén ez, a jó érzések mindig hosszabb ideig kitartanak mint a rosszak és egy erős szeretet vagy odaadás érzés hatása az asztráltestben még sokkal azután is megmarad hogy azt ami okozta elfelejtjük.
Lehetséges, bár szokatlan eset, hogy az asztráltestben egy időben két erős rezgéssorozat indul meg, pl. a szeretet és a harag rezgései. Az utóhatások egymás mellett mutatkoznak, azonban az egyik sokkal magasabb síkon mint a másik és ennélfogva tovább is tart.
A magasabbrendű önzetlen vonzalom és odaadás a legmagasabb asztrál alsíkhoz (atomi alsík) tartozik és ezek átvetítődnek a mentálsík megfelelő anyagába is. Ilyenformán a kauzál (felső mentál) testet érintik, nem pedig az alsó mentálist. Ez egy olyan fontos pont, hogy a tanuló különösképpen meg kell hogy jegyezze magának. Az Egót, aki a felső mentálsíkon lakozik, így csak önzetlen gondolatok érintik. Az alsórendű gondolatok nem az Egót, hanem a permanens atomokat érintik.
Következésképp a kauzáltestben az alsórendű érzéseknek és gondolatoknak megfelelően nem rossz színek, hanem hézagok vannak. Az pl. mint a vonzalom és együttérzés hiánya mutatkozik: midőn az önzést ellentéte az önzetlenség váltja fel, a kauzáltestben a hézag kitöltődik.
Az asztráltest durva színeinek az erősödése melyek az alacsonyabbrendű érzéseket jelzik, mivel nem találnak közvetlen kifejeződést a kauzális testben arra törekszenek, hogy kauzáltestben levő ellentétes erényeket jelentő színek fénylő voltát elhomályosítsák.
Hogy az asztráltest kinézését felfoghassuk, szem előtt kell tartanunk, hogy az asztráltestet alkotó részecskék mindig gyors mozgásban vannak. A legtöbb esetben a színfelhők egymásba olvadnak és egész idő alatt össze vissza kavarognak, hömpölyögnek és hömpölygésük közben hol eltűnnek, hol megjelennek úgy, hogy a fénylő köd felülete némileg emlékeztet az erősen forrásban levő víz felületére. A különféle színek tehát egyáltalán nem tartják meg ugyanazon helyzetüket, habár van egy rendes helyzetük, melybe visszatérni törekszenek.
A tanítványnak ajánljuk Leadbeater által írt „Látható és láthatatlan ember” c. munka következő képeit, melyek az asztráltest tényleges kinézetét szemléltetik:
VII. lap 88. oldalán, a vadember asztrálteste.
X. lap 94. oldalán, az átlagember asztrálteste.
XXIII. lap 123. oldalán, a fejlett ember asztrálteste.
A három ismertetett típus a vadember, az átlagember és a fejlett ember fő jellegzetességei az alábbiakban foglalhatók össze:
A vadember típusa: nagy érzékiség, álnokság, önzés és kapzsiság a szembetűnők. Az erős haragot a tompa skarlát színfoltok jelzik; egy nagyon kismértékű vonzalom mutatkozik valamint olyan értelem és vallásos érzés, amilyen alacsony fokban csak létezni képes. A körvonalak szabálytalanok, a színek pacázottak, nehezek és sűrűk. Az egész test nyilvánvalóan rosszul szabályozott, zavaros és ellenőrizhetetlen.
Az átlagembernél, az érzékiség bár még mindig szembetűnő, de sokkal kevesebb; az önzés is uralkodó és személyes célok érdekében némi hajlam a csalárdságra, bár a zöld két határozott tulajdonsággá kezd szétválni azt mutatván, hogy a ravaszság fokozatosan alkalmazkodássá válik. A harag már jellegzetes; a vonzalom, értelem és odaadás már jobban szembeszökők és magasabb minőségűek. A színek, mint egy egész, már határoltabb és határozottan ragyogóbbak, bár egyikük sem tökéletesen tiszta. A test körvonala már jobban határolt és szabályosabb.
A fejlett embernél a nemkívánatos tulajdonságok már majdnem teljesen eltűntek. A test hegyén keresztül lila csík húzódik, jelezve a spirituális törekvéseket. A fej felett és azt beburkolólag ott van az értelem ragyogó sárga színe. Ez alatt ott van az odaadás széles kék színű öve; ezután a törzsön keresztül ott a vonzalom még szélesebb rózsaszín öve és a test alsóbb részében az alkalmazkodóképesség és a szimpátia nagy mennyiségű zöld színe található. A színek ragyogóak, világítóak, tisztán határolt övekben, a körvonalak jól megjelöltek és az egész asztráltest azt a benyomást kelti, hogy rendezett és tökéletes ellenőrzés alatt áll.
Bár ebben a könyvben nem foglalkozunk a mentáltesttel, mégis meg kell említenünk, hogy amint az ember fejlődik, az asztrálteste mind jobban és jobban hasonlít a mentáltestéhez, míg végül alig lesz több, mint ennek a visszatükröződése az asztrálsík durvább anyagában. Természetesen ez magával vonja azt, hogy az ember vágyait teljesen az értelem ellenőrzése alatt tartja és többé már nem alkalmas arra, hogy az indulatok hullámai magukkal ragadják. Kétségtelen, hogy az ilyen alkalmilag ingerlékennyé lesz, valamint a különféle nem kívánatos vágyaknak lesz kitéve, azonban most már tudja, hogy ezeket az alsórendű megnyilvánulásokat hogyan fojtsa el [???!!! … hogyan legyen rajtuk úrrá …] és ne engedje át magát nekik.
Egy későbbi fokon maga a mentáltest válik a kauzáltest visszatükröződésévé, minthogy az ember ekkor már megtanulja, hogy egyedül csak a felső Én ösztökéléseit kövesse és eszét kizárólag csak általa vezesse.
Így egy Arhát értelem [és] asztráltestében alig lesz valami azok saját jellegzetes színeikből, ellenben a kauzális test utánzatai lesznek oly mértékben, amint azt alsóbb oktávjaikkal kifejezni képesek. Kedves opalizáló csillogásuk van, igazgyöngy-féle hatással, mely messze felette áll minden leírásnak vagy ábrázolásnak.
A fejlett ember asztráltestében ötféle rezgésszám van. A közönséges embernél legalább kilencféle frekvencia mutatható ki és ezen felül különféle árnyalatok keverednek. Sok embernek 50-100 rezgésszáma van és az egész test felületét apró örvények és keresztáramlatok sokaságára oszlik, melyek egyike a másik ellen küzd, őrült zűrzavarral. Ez a szükségtelen indulat és gyötrődés eredménye, márpedig a nyugati ember ezeknek a tömegéből áll, ami által erejéből sok elfecsérlődik.
Az egyszerre 50 módon rezgő asztráltest nemcsak csúnya, hanem komolyan untató látvány is. Egy olyan fizikai testhez hasonlítható, mely az idegbénulás fokozott formájában szenved és amelynek minden izma egyszerre különféle irányban rángatózik. Az ilyen asztrális hatások ragályosak és minden közelben levő érzékeny emberre hatással vannak, amennyiben a nyugtalanság és a gyötrődés kínteljes érzését adják át neki. Éppen ezért, mert milliónyi embert nyugtalanítanak - az ekképpen szükségtelenül a mindenféle ostoba vágyak és érzések -, ezért olyan nehéz az érzékeny embernek a nagyvárosban élni vagy nagy tömegben mozogni. Ezen felül az örökös asztrális zavarok hatással lehetnek az étermáson át is [a fizikai testre] és ideges betegségeket okozhatnak.
A felhevülések központjai az asztrális testben olyanok, mint a kelések a fizikai testben – nemcsak kényelmetlen, hanem egyúttal gyenge helyek is, melyeken keresztül az életerő elfolyik. Ezen felül gyakorlatilag nem fejtenek ki ellenállást a rossz befolyásokkal szemben és meggátolják a jó befolyásokat érvényesülésükben. Ez az állapot szomorúan általános; orvossága: kiküszöbölni a gyötrődést, félelmet és bosszankodást. Az okkult tanítványnak nem szabad, hogy olyan személyes érzései legyenek melyek bármilyen körülmények között érzékennyé tegyék.
Csak a fiatal gyerekeknek van fehér vagy aránylag színtelen aurája és a színek csak akkor kezdenek mutatkozni, amikor a tulajdonságok fejlődni kezdenek. A gyermek asztrálteste gyakran a leggyönyörűbb látvány – szinte tiszták és ragyogóak, mentesek az érzékiség, fösvénység, rosszakarat és önzés foltjaitól. Látni lehet benne azokat a rejtett csírákat és törekvéseket, amelyeket elmúlt életéből hozott át, melyek egyike rossz, másika jó és így látni a gyerek jövő életének lehetőségeit.
Az intellektus sárga színe - melyet mindig a fej közelében találhatunk - az eredete a szentek feje körüli dicsfénynek vagy nimbusznak, minthogy ez a sárga szín az asztráltest legszembetűnőbb színe és amelyet a legkönnyebben észrevehet a kezdő tisztánlátó. Néha - amit az értelem szokatlan tevékenységének tudhatni be -, a sárga szín még a fizikai anyagban is láthatóvá válik olyannyira, hogy a közönséges látással észre lehet venni.
Már láttuk, hogy az asztráltestnek van egy bizonyos normális elrendezettsége, melybe különböző rezgéssel csoportosulni törekszenek. Egy hirtelen szenvedély vagy érzésáram azonban az asztráltestben levő egész vagy majdnem egész anyagot ideiglenesen arra kényszeríti, hogy bizonyos [frekvenciájú] rezgéssel rezegjen, ilyenképpen teljesen meglepő eredményeket hozhat létre. Az asztráltest egész anyagát mint valami forgószél felkavarja úgy, hogy erre az időre a színek nagyon nagy mértékben összekeverednek. ezen jelenség színes példáit képek mutatják be a „Man visible and invisible”-ben („Látható és láthatatlan ember”) éspedig a XI. lap 98. oldalán a hirtelen odaadást, a XIII. lap 100. oldalán az erős haragot, a XIV. lap 103. oldalán egy félelmet okozó megrázkódtatást.
A tiszta vonzalom hirtelen hulláma esetén, amikor pl. egy anya felkapja gyermekét és össze-vissza csókolgatja, az egész asztráltest egy pillanat alatt működésbe jön és erre az időre az eredeti színek majdnem elhomályosulnak.
Az elemzés négy különálló hatást állapít meg:
1. Jól határoltak, szilárd kinézetű és belülről erős fénnyel izzó élénk színörvények vagy hengerek láthatók. ezek mindegyike a valóságban erős vonzalom gondolatformák, melyek az asztráltestben belülről keletkeznek és belőle az érzés tárgya felé ömlött ki. Az élő fény örvénylő felhői leírhatatlanok, bájosak, bár nehezen ábrázolhatók.
2. Az asztráltest vízszintes lüktető karmazsin színű vonalak kereszteződéséből áll, melyeket mozgásuk rendkívüli gyorsasága miatt még nehezebb ábrázolni.
3. Az egész asztráltest felületét rózsaszínű hártya-féle borítja úgy, hogy minden belül levőt ezen keresztül látni, mint valami festett üvegen át.
4. Az egész asztráltestet karmazsin színű áradat tölti be, amely bizonyos mértékig megfesti a többi színeket is és itt-ott félig kialakult felhőhöz hasonló szabálytalanul úszkáló seprűkké sűrűsödik.
Ez az egész jelenség valószínűleg csak néhány másodpercig tart, ezután a test újra rendes állapotba tér vissza, a különféle anyagzatok újból a rendes övezettel rendeződésüket öltik fel különleges fajsúlyuknál fogva. Ezenfelül minden egyes ilyen érzéshullám egy kissé növeli a tojásalak felső részében levő karmazsin színt és egy kissé könnyebbé teszi az asztráltest számára az elkövetkezhető legközelebbi vonzalom hullámra való válaszolást.
Hasonlóképpen az olyan embernél, aki gyakran érez magasrendű odaadást, rövidesen egy nagy terület kék színnel fog rendelkezni az asztráltestében. Az ilyen impulzusok hatásai ekképpen nagyobbodók és a szeretet és öröm élénk rezgéseinek sugárzásai ezenfelül másokra is jó hatással vannak.
Ha a karmazsint kékkel helyettesítjük, például egy hirtelen odaadás kitörés, mely egy kontemplációba merült apácát önt el, majdnem azonos hatást hoz létre.
Erős harag esetében az asztráltest hátterét nehéz, koromfekete villámló tömegekből álló hengerek vagy örvények sötétítik el, és belülről az élénk gyűlölet komor fénye világít ki. Ugyanolyan sötét felhősöprűket lehet látni amint betöltik az egész asztráltestet, miközben a szabadjára engedett harag tüzes nyilai lövődnek kik közülük villámhoz hasonlóan. ezek a rémületes felvillanások kardhoz hasonlóan képesek átjárni mások asztráltestét és így megsebezhetnek másokat.
Úgy ebben az esetben is, mint másokban is minden egyes dühkitörés az egész asztráltest anyagát hajlamossá teszi, hogy némileg gyorsabban válaszoljon mint annak előtte minden egyes ezen nagyon is nemkívánatos rezgésekre.
Egy hirtelen rémület okozta megrázkódtatás az egész testet különleges élénk szürke köddel borítja el, ugyanakkor azonos színű vízszintes vonalak jelennek meg, amelyek azonban olyan hevesen rezegnek, hogy alig lehet őket különálló vonalként felismerni. Az eredmény leírhatatlanul iszonyatos. A testből erre az időre minden fény eltűnik és az egész szürke tömeg kocsonyához hasonlóan gyámoltalanul rezeg.
Egy érzésáradat nem gyakorol nagy hatást a mentáltestre, bár egy időre majdnem lehetetlenné teheti, hogy a mentáltestből valamilyen tevékenység rajta keresztül a fizikai agyba juthasson, mert az asztráltest, mely az agy és a mentáltest között mint egy híd működik, olyannyira teljesen egy gyorsasággal rezeg, hogy nem képes egyetlen olyan hullámzást sem átszármaztatni, amely nincs vele összhangban.
A fentiek az ideig-óráig tartó hirtelen érzéskitörésnek példái. Vannak azonban más, némileg hasonló hatások is, melyek sokkal állandóbb jellegűek, s melyeket bizonyos jellem hangulatok vagy típusok hoznak létre.
Így pl. hogyha valaki szerelmes lesz, az asztráltest olyannyira átalakul, hogy alig lehet felismerni, mint ugyanazon személyhez tartozót. Az önzés, ravaszság, a kapzsiság eltűnnek és a tojásalak legalsó részét az állati szenvedélyek nagymértékű kifejlődése tölti be. [???] Az alkalmazkodás zöldjét a féltékenység különleges barnás-szürke színe váltja fel és ezen érzés rendkívüli tevékenységét a harag ragyogó skarlátszínű felvillanásai mutatják. Ezeket a nemkívánatos változásokat azonban kiegyensúlyozza az a pompás karmazsinöv, mely a tojásalak oly nagy részét megtölti. Erre az időre ez az uralkodó jelenség és az egész asztráltest ennek fényével izzik. Befolyása alatt a rendes asztráltest általános volta eltűnik és a jó és rossz színek egyaránt mind ragyogóak és tisztán kialakultak. Az élet megerősödése ez különféle irányokban. Az odaadás kék színe is határozottan megjavult, sőt egy kis ibolya szín is megjelenik a tojásalak tetején, jelezvén a képességet, hogy ez igazán magas és önzetlen ideálra válaszoljon. Az értelem sárga színe azonban egy időre teljesen eltűnik – s ez olyan tény, melyet a cinikus ezen állapot jellegzetességeként tekinthet!
Az ingerlékeny ember asztrálteste rendszerint széles skarlátövet mutat szembeszökő vonásként és ezenfelül az egész asztráltestet apró, némileg kérdőjelhez hasonló úszkáló skarlátszínű foltok borítják.
A fösvénység esetében a kapzsiság, önzés, álnokság és alkalmazkodóképesség természetszerűleg megnövekszik, az érzékiség azonban csökken. A legjellegzetesebb változás mindamellett azon tojásalakot keresztező vízszintes párhuzamos furcsa vonalsorozat, mely egy kalitka benyomását kelti. A pálcikák mély barna, majdnem égetett, színezete szienna.
A kapzsiság bűnének úgy látszik az a hatása, hogy erre az időre teljesen meggátolja a fejlődést és nagyon nehéz dolog megszabadulni tőle, ha egyszer erősen megvetette a lábát.
A mély levertség a fukarság esetében hasonló hatást hoz létre, azonban a barna helyett a szürke színben. az eredmény leírhatatlanul komor és leverő hatást gyakorol a szemlélőre. Nincs olyan érzésállapot, mely olyan fertőző volna, mint a levertség érzése.
Az olyan nem intellektuális ember asztrálteste, akiben határozott vallásosság van, jellegzetes vonásokat mutat. Egy kis ibolyaszín azt a lehetőséget mutatja, hogy egy magasabb ideálra válaszoljon. Az odaadás kék színe szokatlanul jól fejlett, ellenben az értelem sárga színe gyér. Van tiszta vonzalom és alkalmazkodás is, azonban szembeszökő az átlagnál nagyobb érzékiség, álnokság és önzés is. A színek rendellenessége összezavarodik, egyik a másikba olvad, a körvonal határozatlan, jelezvén ezzel az odaadó természetű ember határozatlan voltát.
A rendkívüli érzékiség és az odaadó temperamentum gyakran láthatók együttesen, talán azért, mert ezek az embertípusok főképp érzéséletet élnek és azok vezetik őket, ahelyett, hogy az ésszel ellenőrizni iparkodnának azokat.
Nagy ellentéteket lehet tapasztalni a tudományos embereknél. Az odaadás teljesen hiányzik, az érzékiség sokkal az átlag alatt marad, ellenben az intellektus rendellenes fokig fejlődik. A vonzalom és az alkalmazkodás kismértékűek és szenvedélyes minőségűek. Egy nagy csomó önzés és kapzsiság van jelen és némi féltékenység is. Ragyogó narancsszínű óriási kúp az értelem sárga színének közepében a szerzett tudással kapcsolatos gőgöt és becsvágyat jelent. Az értelem tudományos és rendszeres életmódja eredményezi a színek elrendeződését, amennyiben azok szabályszerű övekké alakulnak és a köztük levő szélvonalak teljesen határozottak és tisztán jelzettek.
A tanítványnak komolyan ajánljuk, hogy tanulmányozza azt a csodás könyvet, melyből a fenti adatokat vettük, mert a nagy és tehetséges író, C. W. Leadbeater munkái közül ez egyike a legértékesebbeknek.
Miután a fentiekben foglalkoztunk az asztráltestben levő színekkel, itt megemlítjük, hogy azokkal az elemi lényekkel való érintkezésnek, - amelyek az ember asztráltestével olyan szoros kapcsolatban vannak -, a hangok és színek az eszközei. A tanítvány emlékezhet egy színnyelvre tett homályos célzásra és arra a tényre, hogy az ősi Egyiptomban a szent iratokat színekkel írták le és a másolásban elkövetett hibákat halállal büntették. A szellemi lények előtt a színek éppen olyan érthetők, mint a szavak az emberek előtt. |
Az asztráltest
I. fejezet
Általános ismertetés
Mielőtt hozzáfognék az asztráltest és a vele kapcsolatos jelenségek részletes tanulmányozásához, hasznos lesz, ha előbb röviden körvonalazzuk a tanulmányozó előtt azt a területet, melyet ismertetni szándékozunk, hogy így megfelelő távlati képet nyújtsunk az egész tárgyról és néhány részének viszonylagos összefüggéséről.
Röviden, az asztráltest egy olyan test, amely a tisztánlátó előtt a fizikai testhez hasonlít, melyet felvillanó színekhez hasonló aura vesz körül, továbbá amely a fizikai anyagnál finomabb anyagi fokozatokból áll, amelyben az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok vannak kifejeződve és amely híd vagy közvetítő gyanánt működik a fizikai agy és az értelem közötti átvitelnél, mely utóbbi egy még ennél is magasabb testben működik – a mentális testben.
Egyrészt míg minden embernek megvan az asztrálteste és használja is azt, másrészt aránylag kevesen tudnak létezéséről vagy képesek ellenőrizni működését és benne teljes tudatossággal működni. A legtöbb embernél alig más, mint kezdetleges asztrálanyag-tömeg, melynek mozgása és működése alig áll magának az embernek – az Egónak a felügyelete alatt. Másrészt viszont az asztráltest jól kifejlődött és teljesen szervezett vertikulum, melynek megvan a saját élete és amely tulajdonosának sok és hasznos erővel szolgál.
A fizikai test alvása alatt a fejletlen ember az ő aránylag kezdetleges asztráltestében álomszerű, határozatlan életet él és amikor fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem vagy csak alig emlékezik áloméletére.
A fejlett embernél ellenben, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztráltestben tevékeny és hasznos és ennek emlékezetét bizonyos körülmények között át lehet hozni a fizikai agyba. Az ilyen ember élete megszűnik az öntudatnappalok és feledéséjjelek sorozata lenni, ehelyett élete a megszakítatlan öntudatosság folytonos életévé lesz, amely váltakozva a fizikai és asztrál világokban vagy síkokban folyik le.
A legelső dolgok egyike amit az ember az asztráltestében megtanul, a benne való utazgatás, mivel az asztráltest nagy sebességgel képes mozogni és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra eljutni. Ezen jelenség nagyon sok ún. „okkult” jelenségre vet fényt, mint amilyenek a sokféle kísérlet, a fizikailag sohasem látott helyek ismerete stb.
Miután az asztráltest az érzések és indulatok teste, összetételének valamint működésmódjának ismerete nagy értékkel bír az emberi lélek sok aspektusának megismerésében, akár egyénileg, akár egyetemlegesen véve azt, és egyúttal a modern lélekkutatás által felfedezett sok jelenség, gépezetének egyszerű magyarázatával is szolgál.
Az asztráltest szerkezetének, természetének, lehetőségeinek és határainak világos megértése lényeges annak az életnek a megértéséhez, melybe az emberek fizikai haláluk után belépnek. A számtalan sok vallás hívői által hitt sokféle „mennyország”, „pokol”, és purgatóriumi lét mind-mind természetszerűleg megtalálja a maga helyét és érthetővé válik amint megértettük az asztráltest és az asztrálvilág természetét.
Az asztráltest tanulmányozása segítségünkre lesz a szeánsz szobák sok-sok jelenségének, valamint betegségek bizonyos pszichikai vagy nem fizikai gyógymódjainak megértésénél is. Azok, akiket érdekel az ún. negyedik dimenzió szintén sok, a számtan és mértan segítségével leírt kialakított elmélet megerősítését fogják megtalálni az asztrálvilág jelenségeinek tanulmányozása révén úgy, amint azokat leírták azok, akik megfigyelték őket.
Az ember asztráltestének tanulmányozása ilyenképpen messzire elvisz bennünket és a pusztán csak a fizikai világra és fizikai érzékekre alapozott életfelfogásunkat rendkívül kibővítjük. Amint előbbre jutunk, látni fogjuk, hogy a fizikai érzékek, bármily felbecsülhetetlenek legyenek is, egyáltalán nem jelentik határát annak, amire az embert az ő testei azokra a világokra vonatkozóan, amelyekben él, megtanítani képesek. Az asztrálképességeknek cselekvő tevékenységre való felébresztése egy új világot tár fel a régin belül és amikor az ember képessé válik helyesen olvasni annak jelentőségeit, a saját életére és az egész természetre nézve olyan kiterjedt felfogásra tesz szert, amely feltárja az emberben rejtve levő majdnem korlátlan lehetőségeket. Ebből előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlenül megszületik az ösztönzés, majd később az ellenállhatatlan elhatározás, hogy uralja ezeket a világokat és önmagát is, hogy közelebb emelkedjék az ő földi rendeltetéséhez és értelmes együttműködővé váljék azzal, amit találóan a fejlődésben levő Legfelsőbb Akaratnak neveztek el.
Most áttérünk az asztráltest és a vele kapcsolatban levő sokféle asztrál jelenség részletes tanulmányozására.
II. fejezet
Az asztráltest összetétele és szerkezete
Az asztrálanyagnak hét fokozata van, megfelelően a fizikai anyag hét fokozatának, melyek a szilárd, folyékony, légnemű, éterikus, éterfeletti, atomalatti és atomi. Ezen asztrál állapotok jelzésére még nem találtak ki elnevezéseket és vagy úgy szokták jelölni, hogy a legfinomabbtól kezdődően az 1-től 7-ig terjedő számokat adják nekik vagyis amikor a legdurvább a hetes számot viseli, vagy a megfelelő fizikai állapotoknak neveit adják nekik. Így például szilárd asztrálanyagról beszélünk, értvén alatta a hetedik vagy legalsó változatot; amely a legfinomabbtól számítva a negyedik az asztrál éteranyag és így tovább.
Az asztrálanyag finomabb lévén a fizikainál, áthatja azt. Ennélfogva minden fizikai atom egy asztrálanyagból álló tengerben úszik, amely körülveszi és a fizikai anyagban levő minden közt kitölt. Természetesen jól ismert dolog az, hogy két atom még a legkeményebb anyagban sem érintkezik egymással és két határos atom közötti tér a valóságban szerfölött nagyobb, mint maguk az atomok. A hivatalos tudomány már régen feltételezi a minden ismert anyagot – a legsűrűbb szilárdat éppen úgy, mint a legritkább gázt, - átható étert; és éppen úgy, mint ez az éter teljesen szabadon mozog a legsűrűbb anyag részecskéi között, aként hatja át viszont az asztrál anyag az étert és mozog tökéletes szabadsággal a részecskéi között. Ilyenformán egy, az asztrálvilágban élő lény elfoglalhatja ugyanazt a helyet, amelyet egy, a fizikai világban élő lény elfoglal, emellett azonban egyáltalán nem tudnak egymásról és egyáltalán nem akadályozzák egymás szabad mozgását. A tanulmányozó tisztában kell hogy legyen ezzel az alapvető fogalommal, mert ennek világos megértése nélkül lehetetlen megértenie a nagyszámú asztrális jelenséget.
Az egymás áthatásának az elve teszi világossá azt, hogy a természet különféle birodalmai nincsenek egymástól elkülönülve a térben, hanem mindig itt léteznek körülöttünk úgy, hogy észrevevésükhöz és kikutatásukhoz nincs szükség térbeli mozgásra, hanem csak arra, hogy felnyíljanak bennünk ezek az érzékek, melyek segítségével észrevehetjük őket.
Ily módon tehát az asztrálvilág vagy sík, inkább egy állapota a természetnek mint valami hely.
Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai atomot nem lehet közvetlenül asztrális atomokra felbontani. Ha azt az erőt, amely a (megközelítőleg 14 milliárdnyi) „koilonban levő buborékot” egy végső (ultimate) fizikai atomba beleforgatja, egy akarat-erőfeszítés visszanyomja az asztrális küszöbén túlra, úgy az atom eltűnik és a „buborékok” felszabadulnak. Ugyanaz az erő egy magasabb síkon működve, nem egy asztrálatom által fejeződik ki, hanem 49 ilyen atomból álló csoport által.
Hasonló viszont létezik melyet a 49-es szám fejez ki, bármely két, egymással szomszédos természeti sík atomjai között: így egy asztrálatomban 493, azaz 282, 475, 249 „buborék” van, egy mentálisban 494 buborék és így tovább.
Van okunk hinni, hogy az elektronok asztrálatomok. A fizikusok azt állítják, hogy a hidrogén kémiai atomja 700-1000 elektront tartalmaz. az okkult kutatás azt állítja, hogy a hidrogén kémiai atomja 882 asztrálatomból áll. Ez lehet véletlen, azonban nem valószínű.
Meg kell jegyeznünk, hogy a végső fizikai atom kétféle, éspedig nőnemű vagy hímnemű. A hímnemű atomba az erő az asztrálvilágból folyik bele és azon keresztül a fizikai világba ömlik; a nőnemű atomba az erő a fizikai sík világából ömlik bele és keresztülfolyva az atomon az asztrálvilágba árad bele és ily módon eltűnik a fizikai világból.
Az aszrálanyag csodálatos pontossággal megfelel a fizikai anyagnak, melyet áthat és a fizikai anyag minden változata a neki megfelelő sűrűségű asztálanyagot vonzza. Így a szilárd fizikai anyagot áthatja az, amit szilárd asztrálanyagnak nevezünk, a folyékony asztrális, a folyékony fizikait, azaz a hatodik alsíkbeli anyag; hasonlóképpen van ez a gázszerű és a négy éter fokozatú anyaggal is, melyek mindegyikét a neki megfelelő fokozatú asztrálanyag hatja át.
Amint szükséges, hogy a fizikai test a maga összetételében magában foglalja a fizikai anyagot annak összes állapotaiban, tehát a szilárd, folyékony, légnemű és éter állapotban, éppen olyan elkerülhetetlenül magában kell hogy foglaljon az asztráltest is mind a hét asztrál alsík anyagából való részecskéket, bár az arányuk természetszerűleg nagymértékben különböző lehet.
Minthogy az ember asztrálteste mind a hét fokozatú anyagot magában foglalja, lehetséges számára, hogy a vágy mindenféle változatát a legteljesebb mértékben végigtapasztalja a legalacsonyabbtól a legmagasabbrendűig.
Az asztrálanyag sajátos felelés-fajtája az, amely képessé teszi az asztrálanyagot arra, hogy olyan hüvelyként szolgáljon, melyben az Én érzés tapasztalatokra tehet szert.
Az asztrálsík közönséges anyagán kívül az, amit a Harmadik Elemi Birodalom vagy egyszerűen az asztrálsík Elemi-eszenciája (elemi-lényeg) néven ismerünk, szintén nagy mennyiségben foglaltatik benne az ember asztráltestében és alkotja azt, amit „vágy-elem-lényeg”-nek nevezünk, s amiről a későbbi fejezetekben bővebben lesz szó.
Az asztrál elemi eszencia az asztrálsík hat alsóbb síkjának anyagából áll, melyet a Háromság Második Személyéből kiáradó Második Kiömlés éltet. Az asztrálanyag hasonlóképpen éltetett legmagasabb vagy atomikus síkbeli anyagát Monádikus Eszenciaként ismerjük.
A fejletlen emberben az asztráltest felhőszerű, lazán szervezett, bizonytalanul körvonalazott asztrálanyagból áll, melyben főként az alacsonyabb anyagfokozatok az uralkodók, durva, sötétszínű és sűrű, - gyakran olyan sűrű, hogy a fizikai test körvonalai majdnem elvesznek benne - és így alkalmas arra, hogy válaszoljon azokra az ösztönzésekre, amelyek szenvedélyekkel és vágyakkal kapcsolatosak. Nagyságát tekintve minden irányban 25-30 cm-nyire terjed a fizikai testen túl.
Az átlagerkölcsű és értelmű emberben az asztráltest már jóval nagyobb és a test minden oldalán mintegy 45 cm-nyire terjed, anyaga finomabb minőségű és sokkal kiegyensúlyozottabb és a ritkább anyagfajták jelenléte az egész testnek bizonyos fényt kölcsönöznek és körvonalai is tisztábbak és határozottabbak.
A szellemileg fejlett ember asztrálteste még nagyobb és az asztrálanyag minden egyes fokozatának legfinomabb részeiből tevődik össze, melyben főleg a magasabbrendűek vannak túlsúlyban.
Az asztráltestek színeiről oly sokat kell mondanunk, hogy ennek a tárgynak külön fejezetet szántunk. Mindemellett itt annyit mégis mondhatunk, hogy a fejletlen típusokban a színek durvák és zavarosak és ahogyan az ember érzelmi, mentális és szellemi tekintetben fejlődik, a színek is mindjobban fénylőkké válnak. A középkori alkímistáktól eredő „asztrál” elnevezés „csillagot” jelent, jelezni akarván vele az asztráltest fénylő kinézését.
Amint azt már mondottuk, az ember asztrálteste nemcsak áthatja a fizikai testet, hanem minden irányban terjedőleg felhőszerűen körülveszi.
Az asztráltest fizikai test határain túlterjedő részét rendszerint „aurá”-nak nevezik.
Az erős érzés nagy aurát jelent. Itt megemlítjük, hogy az aura megnövekedett nagysága a beavatás előfeltétele és benne megláthatók a „tulajdonságok”. Az aura természetszerűleg minden egyes beavatással növekszik. Azt mondják, hogy Buddha aurája három mérföld sugarú volt.
Minthogy a fizikai test nagyon erős vonzást gyakorol az asztráltest anyagára, következésképp az asztrál részecskék legnagyobb része (mintegy 99%) a fizikai test határain belül van összetömörülve és csupán a fennmaradó 1% tölti ki a tojásalak többi részét és alkotja az aurát.
Így aztán az asztráltest központi része pontosan a fizikai test formáját ölti fel és tényleg nagyon szilárd és határozott és egész tisztán megkülönböztethető a környező aurától. Általában a fizikai test asztrál másának (counterpart) nevezik. Az asztráltest mindazonáltal csak a külső forma tekintetében felel meg a pontosan a fizikai testnek és egyáltalán nem vonja maga után azt, hogy a különféle szervek is hasonlóképpen működnek, ahogyan azt majd bővebben látni fogjuk a „Csakrák” című fejezetben.
Nemcsak az ember fizikai testének, hanem minden fizikai testnek megvan a maga megfelelő és vele állandóan társult asztrálanyag fokozata, melyet nem lehet tőle elválasztani másképp, mint az okkult erő nagymértékű megerőltetésével és akkor is csak addig az ideig lehet elválasztva tartani, amíg az erő határozottan ebből a célból van megfeszítve. Más szavakkal, minden fizikai tárgynak megvan a maga asztrális mása. Minthogy azonban az asztrál részecskék egymás között állandó, a fizikai folyadék részecskéihez hasonló könnyedségű mozgásban vannak, ezért valamelyik fizikai részecske és azon asztrál anyagmennyiség között, amely valamely adott pillanatban történetesen mint asztrálmása szerepel, nincsen állandó társulás.
Egy tárgy asztrál része rendszerint némileg a fizikai részen túl is terjed, úgyhogy a fémeket, köveket stb. egy aurával körülvéve látjuk.
Ha az ember fizikai testének valamely részét eltávolítjuk pl. műtét által, úgy az élő asztrálanyag összetartozása sokkal erősebb, mint a levágott fizikai részhez való vonzódása. Következésképp egy tag asztrálmását a levágott fizikai taggal együtt nem lehet elvinnni. Minthogy az asztrálanyag megőrzi ezt a sajátos formát, folytatólagosan is meg fogja tartani eredeti alakját, majd rövidesen vissza fogja húzni a megcsonkított forma határai közé. Ugyanez a jelenség játszódik le akkor, ha egy fának levágják az egyik ágát.
Egy lélektelen testnél, mondjuk egy széknél vagy egy mosdótálnál, már nincs meg ugyanaz a fajta egyéni élet, hogy az fenntartsa az összefüggést. Következésképp ha egy fizikai tárgy eltörik, a mása szintén megosztódik.
A finomsági szempontból rendezett hét anyag fokozaton kívül létezik még egy teljesen eltérő asztrálanyag osztályozás is éspedig az anyag típusának megfelelő osztályozás. A teozófiai irodalomban a finomsági fokokat rendszerint vízszintes beosztással, míg a típus függőleges beosztásal jelzik. A típusok, melyeknek száma hét, oly tökéletesen vannak összekeverve mint a légkör alkotórészei és minden egyes asztráltestben mind a hét típusból van anyag és az ezek közötti arány mutatja az ember valamire való hajlamát, hogy vajon az illető áhítatos vagy filozófus, művészi vagy tudományos, tevékenykedő vagy misztikus-e.
Földünk és a fizikai bolygók asztrálrészei valamint naprendszerünk tisztán asztrális bolygói együttvéve alkotják a Nap-Logosz asztráltestét, ami azt mutatja, hogy a régi pantheisztikus felfogás igaz volt.
Hasonlóképpen az asztrálanyag hét típusának mindegyikét bizonyos mértékben úgy tekinthetjük mint egy egészet, mint egy különálló testet és úgy is lehet gondolni, mint egy al-istenség legfutólagosabb gondolata, mozgása vagy bármely fajta változása ilyen vagy olyan úton azonnal visszatükröződnek az összes megfelelő típusú anyagban. Ilyen pszichikai változások időszakosan meg is történnek, talán a fizikai síkbeli ki- és belélegzésnek vagy a szívünk dobogásának felelnek meg. Megfigyelték, hogy a fizikai bolygók mozgása alapul szolgál az ezen változásokból eredő befolyások működésére; ez a magyarázata az asztrológia tudományának. Továbbá innen van az, hogy minden ilyen változás bizonyos mértékben minden emberre kell hogy hasson, éspedig olyan arányban, mely megfelel azon anyagtípus mennyiségének mely az ő asztrális testében van. Így az egyik változás az indulatokra hat, vagy az értelemre, vagy mindkettőre, egy másik erősítőleg hathat az idegizgalmakra és ingerlékennyé tesz. Ez az arány az, amely minden emberben, állatban, növényben vagy ásványban bizonyos alapvető jellegzetességet határoz meg, melyek sohasem változnak, - amelyek néha az illető színének, sugarának vagy ismertetőjelének nevezünk. Ezt az érdekes gondolatfonalat tovább követni meghaladná e könyv célját és így az olvasót a „The hidden side of things” (A dolgok rejtett oldala) című könyv I. kötetének 43-48 oldalára utaljuk.
Minden típusban hét altípus van, ami összesen 49 altípus.
A típus vagy sugár az egész bolygórendszer alatt állandó marad, úgy, hogy egy „A” típusú elemi eszencia az „A” típusú ásványokat, növényeket és állatokat lelkesíti meg és belőle fognak kiemelkedni az ugyanezen típusú emberi lények is.
Az asztráltest lassan, de állandóan kopik éppen úgy, mint a fizikai, azonban az elhulló részecskék pótlása táplálkozás helyett a környező aurából történik. Az egyéniség érzése az újonnan belépő részecskékkel azonnal közli, azonkívül a minden egyes ember asztráltestével összekapcsolódott elemi eszencia is kétségtelenül egy lényfélének érzi magát és annak megfelelően cselekszik, amit saját érdemének tekint. |
Charles Webster Leadbeater
Szeretettel és méltánylással
ajánlom e könyvet mindazoknak,
akiknek fáradhatatlan munkássága
és kutatása nyújtotta azt az anyagot,
amelyből összeállítottam.
„Ismerni az embert annyi mint ismerni Istent.
Ismerni az Istent annyi mint ismerni az embert.
A világegyetem tanulmányozása annyi mint tanulni úgy az Istent, mint az embert, mivel a világegyetem az Isteni Gondolat kifejeződése és a világegyetem visszatükröződött az emberben.
Ha az én szabaddá akar válni, ismeretre van szüksége önmaga megismerésére, úgy amilyen a maga mivoltában.”
Annie Besant
|
A láthatatlan világok élete, az asztráltestek világa
I. kötet
Számítógépes változat: Hochrein András, 2003
MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT |
[31-12] [11-1]
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
