Leowin, �s T�nd�rk�z �vr�l �vre t�bb betegs�ggel szembes�lt, �s agg�dva lest�k a t�rt�n�seket. Ahogyan Lana is egyre t�bbet tudott meg a betegs�gekr�l, � is vel�k tartott, de m�g �gy sem gy�zt�k a munk�t.

Egyik �vben a kir�lyi v�rosb�l sz�z�val kezdtek menek�lni az emberek, kerestek nyugalmas, kev�sb� zajos k�rny�keket, �s m�g t�bben voltak azok, akik moh� szemekkel igyekeztek �ppen a v�ros fel� szerencs�t pr�b�lni. Akkora v�ndorl�s tan�ja lett a k�rny�k, amelyhez hasonl�ra m�g a leg�regebbek sem eml�keztek, de abban biztos volt mindenki, hogy ez nem jelent semmi j�t.

Az Uralkod�n� egyre kevesebbet jelent meg a v�roson k�v�l, l�tsz�lag nem �rdekelte birodalma t�bbi lakosa. Katon�i �l�n n�ha Selevir t�nt fel a k�rny�ken, megsz�lltak egy-egy fogad�ban, napokig tivorny�ztak, majd h�napokra elt�ntek megint.

Lana a tizenkilencedik sz�let�snapja el�tt n�h�ny h�ttel a v�rosba k�sz�lt. Ekkorra m�r csodasz�p feln�ttl�nny� serd�lt. Haja h�ta k�zep�ig �r�, v�r�s zuhatag, szeme �that�, meleg-barna, amely �r�k�sen csillogott, mintha mindig kicsit k�nnyezne. Karcs�, rugalmas termete mag�ra vonta a figyelmet, �s �r�k�s mosolya megszerettette mindenkivel, aki csak ismerte. Lana k�l�nleges l�ny volt. Nem f�lt semmit�l, �s senkit�l. Ha vit�ba keveredett, hamarosan kiv�gta mag�t, j�l felv�gt�k a nyelv�t, �s �les esz�n nem sokan j�rtak t�l. De mint mindig, most is �vatosnak kellett lennie,�s az indul�s el�tt Leowin alaposan kioktatta.

A vesz�ly nagys�g�r�l csak sejtelm�k volt, a t�nd�r t�z �ve m�r, hogy nem hallott h�reket a Nagytan�cst�l. Lana sz�m�ra csak egyetlen ember jelentett vesz�lyt, m�gpedig, a valaha k�l�nleges gyermekk�nt sz�letett, de m�ra m�r a kir�lyn� nevelt fiak�nt feln�tt Selevir.

Az Uralkod�n� kegyeltje volt, aki azt tehetett, amit csak akart, �s meg is tette. Az eg�sz v�ros t�rdre borult a l�bai el�tt, ak�rh�nyszor csak elhagyta a palot�t. �lvezte a hatalmat, �s a gy�mj�nak ez nagyon is �ny�re volt. Pontosan ilyennek akarta �t, hossz� �vek kitart� munk�ja gy�m�lcsek�nt figyelte az ifj� minden l�p�s�t.

N�ha hossz� �jjelekre bez�rk�ztak a palota legtitkosabb kamr�j�ba,ahol a kir�lyn� Selevirt kezdte bevezetni a boszork�nys�g rejtelmeibe. A fi� �gy tudta, hogy a kir�lyn�nek egyetlen �lma maradt: �tjutni a m�sik vil�gba. Ehhez azonban meg kellett volna fejtenie az �tj�r� titk�t, ami azonban t�z �ve mozdulatlanul �llt. Legut�bb, amikor a katon�k elszalasztott�k a t�nd�reket, a kir�lyn� �ktelen haragra gerjedt. Kegyetlen�l megb�ntette a katon�it, �s az�ta folyamatosan figyeltette a madaraival a nagy f�t, de soha senkinek sem siker�lt m�g csak a tiszt�sra sem bejutnia.

Hogy val�j�ban mi hajtotta a kir�lyn� gy�l�let�t a M�sik oldal ir�nt, Selevir m�g csak nem is sem sejtette.

Az �szaki kir�lys�g palot�ja m�ret�vel, �s idegenek sz�m�ra bej�rhatatlan labirintus�val jelk�pe volt a kir�lys�g hatalm�nak, �s kif�rk�szhetetlens�g�nek. A tr�nterem t�gas, �s hossz�, k�rben oszlopokkal �vezve, melyeken gazdagon d�sz�tett, az orsz�g t�rt�nelm�b�l kiragadott csatajelenetek domborodtak.

A kir�lyn� rendszerint itt tart�zkodott. Gy�ny�r�, �jsz�ps�g� asszony volt. Termete magas, tal�n valamivel magasabb is minden katon�j�n�l. J�r�sa fens�ges, de rugalmas. Karcs� teste �gy mozgott, hogy sokan tudni v�lt�k, tal�n nincs is sz�ks�ge l�p�sekre. Hib�tlan sz�ps�g� arca h�feh�r, melyben csak a szikr�z� szeme rejtett lobog� t�zet. Pillant�sa �rtelmes, �s m�lyrehat�, akire r�n�zett szinte �nk�ntelen�l fedte fel neki minden titk�t.

Egyed�l Selevir volt az, akit ha kev�ss� is, de k�zel engedett mag�hoz. Elk�nyeztette, �s elhalmozta a fi�t mindennel, de azt is �reztette vele mindig, hogy csak a kegyeltje. Selevirnek soha esz�be sem jutott ellenkezni vele. mester�nek, �s gy�mj�nak tekintette az Uralkod�n�t, �s boldog volt a kapott hatalommal.

A tr�nterem volt a kir�lyn� egyik kedvenc helye a maga fens�ges mivolt�val, titokzatos, eldugott sarkaival. Elhom�lyosult, s�t�t berak�sos ablakain soha nem s�t�tt be igaz�n a napf�ny. Tal�n az�rt kapta ez a hely a kit�ntet� figyelmet, mert aki csak bel�pett oda, azonnal meg�rezte a hatalom nagys�g�t, �s ha lehet, a kir�lyn� m�g ink�bb er�sebbnek, �s tiszteletet parancsol�bbnak t�nt benne. Minden este megv�rta gy�m-fi�t, hogy az minden l�p�s�r�l alaposan besz�moljon neki.

- Selevir! A j�slat szerint tizenegy gyermek sz�letett kiv�lasztottk�nt. Lehetetlen, hogy ebben az orsz�gr�szben csak te l�gy az egyetlen! – a kir�lyn� rendszerint d�h�dten ism�telte ezt, �s egyre t�relmetlenebb�l v�rta a h�reket, de nevelt fia rendszerint csak sz�tt�rta karj�t:

- �rn�m, �lland�an az utakat j�rom, de m�g sohasem l�ttam a jelet senki k�r�l.

- Csak figyelj fiam! �r�k�sen figyelj! Nem szalaszthatjuk el, ha m�gis itt �lne!

- �gy lesz �rn�m! B�zhat bennem.- hajolt meg Selevir nevel�anyja el�tt, �s egyre d�h�dtebben t�vozott. Ezt ez egyet v�rt�k t�le cser�be mindaz�rt, amit kapott, �s mindhi�ba keresi. Meggy�z�d�se volt, hogy nem is l�tezik a tizenegy, egyre ink�bb �gy �rezte, hogy �rnyakat kerget, kital�ci�kat, �s nem �rtette, hogy mi�rt ez az elt�k�lt akarat a kir�lyn�ben. Leghatalmasabb v�gya az lett, hogy elkapja a hi�nyz� gyermeket, �s hogy megal�zva, kiszolg�ltatottan vigye el� ler�va ezzel a tisztelet�t.

Leowin teh�t okkal f�lt. De sem elz�rni nem tudt�k Lan�t a k�lvil�gt�l, sem megakad�lyozni azt, ami elrendeltetett.

- Leowin nem v�dhetn�d meg Lan�t valami var�zslattal, hogy ne l�tsz�djon a f�nye? - agg�dott T�nd�rk�z

- Lehetetlen. A kir�lyn� m�rf�ldekr�l meg�rzi a var�zslatot, egyb�l r�tal�ln�nak. Sajnos minden rem�ny�nk a j�szerencse - t�rta sz�t a kez�t a t�nd�r - Lana! - folytatta - Egyb�l a f�szereshez menj! Ne t�rj be sehov�, ne b�m�szkodj! Ha meghallod a katon�kat, akkor azonnal b�jj el! Csak Selevir k�pes megl�tni a f�nyt k�r�l�tted, de ha el tudsz b�jni, akkor � sem. Mind�ssze ennyi, amit a jelen helyzetben tehetek �rted. - s�hajtotta.

Lana csak �llt, �s mosolygott. Egy cseppet sem agg�dott.

- Ugyan m�r! - legyintett - Hal�lra agg�dj�tok magatokat! Tudok vigy�zni magamra, nem b�jhatok el eg�sz �letemre.

- Nana! Ne felejtsd el, hogy Selevirt sz�let�se �ta tan�tja a kir�lyn�, �s �n t�ged mind�ssze csak t�z �ve. T�rsaidat t�nd�rek hada v�di, mi meg magunk vagyunk a legs�t�tebb var�zsl� szomsz�ds�g�ban.

Lana �tnak indult. Be�rve a v�rosba t�tva maradt a sz�ja a ny�zsg� sokas�gon. Az emberek hangosan t�rsalogtak, alkudoztak, pletyk�ltak. N�ha jobbr�l-balr�l megl�kt�k �t, de m�g csak �szre sem vette senki.

A f�szeres, akit keresett a v�ros t�ls� v�g�n volt. Lana egyenesen odatartott. Mikor bel�pett, h�rom ember v�rakozott diskur�lva a boltban. Csendben sorba �llt, �s n�zel�d�tt a polcok k�z�tt. Az els� ember fizetett, m�r �ppen a m�sodik k�vetkezett a sorban, amikor hirtelen katon�k zaja zavarta meg a nyugalmat. Lana ijedten n�zett k�rbe, majd megpillantva egy, az ajt� m�g�tt �ll� l�d�t,gyorsan elb�jt m�g�tte, �s csendben, l�legzetvisszafojtva figyelt.

A katon�k amilyen zajosan j�ttek, �gy t�voztak n�h�ny zs�k k�s�ret�ben. Lana nekib�torodva el�b�jt, �s megnyugodva fels�hajtott. Be�llt �jra a sorba, egyszer csak megsz�lalt mellette egy hang:

- Nem gondoltam, hogy ennyire sz�p vagy!

A l�ny azonnal odafordult, �s egy ifj�t l�tott maga mellett teljes lelki nyugalomban, kiss� f�l�nyes tart�ssal egy zs�kon �lni. A fiatal f�rfi m�gnesk�nt vonzotta a tekintet�t. Ugyanolyan m�ly, �s kiss� csillog� szeme volt, mint Lan�nak, csak a sz�ne volt m�s; gy�ny�r� �gsz�nk�k. Haja v�ll�ig �rt, hull�mokban, �s s�t�tsz�k�n, mint az �arany. Pillant�sa kiss� p�khendi, kicsit szemtelen, de okos.

- Nem tudom, mir�l besz�l. Hagyjon engem b�k�n k�rem! - Lana zavarban volt, idegesen fordult el

- Vigy�zz a sz�dra te! Selevir vagyok, csak akkor besz�lhetsz, ha megengedem -v�laszolt kem�nyen a f�rfi

- Uram... – felelte halkan Lana , �s visszaemelte tekintet�t.

- Tudod eg�sz �letemben r�lad hallgattam intelmeket, - folytatta a f�rfi, mintha meg sem zavart�k volna - azon f�radoztam, hogy megleljelek, de m�g azt sem tudtam, hogy l�ny vagy. F�leg, hogy ilyen sz�p! - majd fel�llt, �s lassan k�rbej�rta a megszeppent l�nyt. Kez�t h�ta m�g�tt �sszekulcsolva l�pkedett, l�that�an �lvezte a helyzeti f�l�ny�t.

- Ha megengedi uram.., nem �rtem, hogy mir�l besz�l. – Lana egyre kim�rtebben v�laszolt, �ll�t dacosan felemelve, szem�t m�lyen a f�rfi�be f�rva jelezve, hogy nem ijed meg egyk�nnyen.

- � m�r hogyne �rten�d! –felelte Selevir – Hagyjanak magunkra! –utas�totta az �zletben lev�ket ekkor.

Lana a parancs hallat�ra eg�sz test�ben reszketni kezdett. Ijedten n�zett k�rbe, �s vette tudom�sul, hogy mindenki kimegy a szat�csboltb�l. Mag�ra maradt ellenfel�vel, akit�l � is eg�sz �let�ben tartott. Hirtelen felr�mlett el�tte a sz�k�s gondolata, de a kint �ll� katon�kra gondolva elvetette. A saj�t cip�j�t kezdte elm�ly�lten figyelni, mintha azokt�l v�rn� a megold�st, de legal�bb nem l�tja ami k�r�l�tte t�rt�nik. Hirtelen felr�mlett el�tte Leowin, ahogyan tan�tja. „Lana az els�, �s legfontosabb t�rv�ny: NE F�LJ! B�rki �s b�rmi ker�l is el�bed az �leted sor�n, csakis a tiszta szeretet vez�reljen! Akkor nincs mit�l f�lned.” Felemelte a fej�t, �s �jra az ifj�ra n�zett, de �gy mint aki meg akarja fejteni az el�tte �ll�t. Sokszor haszn�lta ezt a figyelmet, amikor valami olyan helyzetbe ker�lt, ami �j volt a sz�m�ra.

- No ugye m�giscsak tudod, hogy mir�l van sz�! - sz�lt az v�laszul a szemtelen, kutat� pillant�sra

Lana a fiatal f�rfi k�r�l ekkor csodasz�p, m�lyk�k f�nyt l�tott kibontakozni. A l�tv�ny hat�s�ra tiszta sz�v�b�l mosolyogni kezdett.

Selevir nagyon meglep�d�tt ezen a mosolyon. Soha �let�ben nem l�tott m�g ilyen tiszt�t, �s sz�pet.- Mit mosolyogsz? Nem f�lsz? – k�rdezte

- Nem - felelte Lana. - Ha te is olyat l�tsz, amilyet �n, akkor tudod, hogy nincs mit�l f�lnem.

- Dehogyisnem! Te �gy l�tszik, hogy nem tudod, hogy ki vagyok �n! Ha tudn�d, akkor t�rdre rogyva k�ny�r�gn�l az �leted�rt - csattant Selevir

- �n ink�bb �gy l�tom, - felelte nyugodtan Lana - hogy te magad nem tudod, hogy ki vagy. Ha tudn�d, akkor te esn�l t�rdre, �s �r�ln�l, hogy tal�lkozt�l v�gre egy magadfajt�val. - Ezzel sarkon fordult, �s kiment a boltb�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.