Az Uralkod�n� birodalma eg�szen az �szaki hegys�g l�b�ig vezetett, de gondolatai ann�l sokkal messzebb vitt�k, hab�r sohasem l�tta m�g orsz�g�nak hat�rait. Az ut�bbi id�t legink�bb Tolusban, a kir�lyi-v�rosban t�lt�tte, de m�g a palota falain k�v�l is ritk�n l�tt�k. A v�ros lakoss�ga �vr�l-�vre mindink�bb megv�ltozott, a r�gebben ott �l� polg�rok nagy r�sze elv�ndorolt, �s helyett�k Tolust ellept�k a k�rny�kbeliek szerint igen furcsa figur�k. Az utc�kon egyre-m�sra emelkedtek a szedett-vedett �p�tm�nyek, amelynek lak�it csak az vez�relte, min�l hamarabb valami lak�alkalmatoss�got keresni, vagy �sszeeszk�b�lni. A t�gas terekb�l lassacsk�n sz�k sik�torok lettek, a r�gen b�k�sen besz�lget� embereket felv�ltotta a zajos forgatag.

Napj�ban t�bbsz�r is kereszt�lv�gtattak a v�roson a kir�lyi sereg katon�i, legink�bb csak riadalmat keltve, val�j�ban senki sem tudta igaz�n, hogy hova, �s mi�rt sietnek annyira, hiszen nem viselt h�bor�t az orsz�g. A riadalom azonban mindig gyorsan al�bbhagyott, �s a v�rosiak folytatt�k a maguk ny�zsg� �let�t. M�r csak n�h�nyan maradtak ott az �slakosok k�z�l, �k is csak �lemedett koruk, vagy a m�g benn�k �l� rem�ny miatt , de f�leg a v�rossz�li h�zakban megh�z�dva, �s beburkol�zva mindink�bb lef�gg�ny�z�tt ablakaik m�g�. Amivel nem t�r�d�tt a v�rosiak nagy r�sze, azzal bizony nagyon is t�r�dtek �k. Neh�z sz�vvel lest�k az elv�gtat� katon�kat, �s n�melyik�k fej�ben bizony megfordult: hab�r nincs h�bor�, amely kardok zaj�t�l hangos, de ann�l nagyobb, �s f�lelmetesebb h�bor� kezd�d�tt m�r el, m�gpedig az emberek lelk�ben.

Egy szok�sos hangos nap v�gi a sz�rk�letkor megny�lt az egyik v�rossz�li h�z kapuja. Egy alak osont ki rajta, �s elindult a palot�ba vezet� �ton. Valaki k�vette �t a szem�vel a h�z f�gg�nye m�g�l, majd minden vil�goss�got eloltott odabenn, �s � maga is kisurrant egy h�ts� kij�raton, hogy miel�bb elhagyja a v�rost.

Nemsokkal k�s�bb a palota�r�k egy sz�nalmas alakot �ll�tottak meg a kapuban, aki munk�t keresett – Gyere vissza holnap! - rivallt r� az egyik �r

- B�r a te helyedben �n is ink�bb a s�t�tben pr�b�lkozn�k! - nevetett a m�sik – amilyen cs�f vagy, m�g azt hinn�k, hogy kom�di�snak akarsz be�llni!

Az idegen nem sz�lt semmit, megg�rnyedve �llt a katon�k el�tt, l�that�an hatalmas p�pot viselt a h�t�n. Arc�b�l nem sokat l�ttak, mert a csuklya eltakarta, ahogyan a fej�t f�loldalt tartva pr�b�lt felfel� n�zni a katon�kra...

- �s mihez �rtesz? - k�rdezte ism�t az els� katona

- Ak�r a kom�di�z�shoz is – felelt a p�pos . Hangja csendes volt, kiss� reszel�s. - Mindenhol sz�ks�g van egy patk�nyra – folytatta – tudja tiszturam, egy ekkora v�rosban nem haszontalan t�l�l�nek lenni, �s f�leg nem az egy ilyen hatalmas palota falai k�z�tt. Egy patk�ny mindig csak lefel� k�nytelen n�zni, nem t�rhet magasra sohasem, de lent megleli azt, amelyet a fent �l�k sohasem tal�ln�nak meg...

- Mir�l besz�lsz te szerencs�tlen? - nevetett a m�sodik

- Gondolja meg tiszturam! Ha egy er�s v�r alapj�t lentr�l kezdik f�rni, annak sok�ig nincs semmi nyoma, de ha nem veszik �szre id�ben, �gy omlik �ssze, hogy arra sincs id�, hogy b�rki is kimenek�lj�n, csak a patk�nyok.

Ekkor k�t mad�r reppent fel a f�k �gair�l, m�g�tt�k egy alig �szrevehet� kis apr�, sz�rke f�ny. A k�t �r tan�cstalanul n�zett egym�sra, az el�tt�k �ll� p�post egyik�k sem volt k�pes elzavarni

- �lj le itt – mutatott az egyik �r a kapu mellett �ll� f�k t�v�re – Felk�ld�k valakit a palot�ba, hogy sz�ks�g�k van-e seg�ts�gre. De..., meglehet, hogy csak reggelre kapsz v�laszt.

- Annyi baj legyen tiszturam ! - hajolt meg a p�pos – Epymis j� szolg�lat�ra lesz az Uralkod�n�nek b�rhol, �s b�rmikor vesz is a szolg�lat�ba.

Selevir azonnal �szrevette a kapu el�tt j�rk�l� k�l�n�s figur�t, azonnal felismerte, majd megvet�ssel a hangj�ban megsz�l�totta :

-- � micsoda meglepet�s! Epymis! Mi okb�l t�rt�l vissza a palot�ba! M�r kezdtem �r�lni, hogy nem l�tom �jra a rusnya k�pedet!

- M�lys�ges h�dolatom ifj� herceg – reszelte hangj�t al�zatosan a p�pos – De egy ilyen cs�f p�pnak mint �n, ill� id�ben �szrevennie, ha zavarja m�s felt�rekv� terveit!

- Nocsak? - lep�d�tt meg Selevir – Van valami, amir�l tudnom kellene?

- �nnek fiatal�r tudnia kell mindenr�l, �n csup�n azt mer�szeltem gondolni, hogy nem mindegy mit, mikor, �s hol mondok el azoknak, akiknek csak h�l�val tartozom!

- Ne j�tssz a t�relmemmel patk�ny! Ki vele! - rivallt r� Selevir

- K�t �ve m�r, hogy elhagytam a palot�t, �s az�ta sz�ntelen csak azon dolgozom, hogy megszolg�ljam a kegyet, amit ittart�zkod�som alatt kaptam �rn�mt�l. Mostanra lett bizonyoss�g az, amit akkor csak felt�teleztem, �s m�r maga a bizony�t�k itt van n�lam – odacsoszogott Selevir el�, majd �tadott egy lepecs�telt levelet.

- Mi ez? - k�rdezte Selevir a lev�lre n�zve

- Horat, a teremszolga levele, �s egy�rtelm�en benne a bizony�t�k az �rul�s�ra. Az � k�reit zavarta folyton az �n csoszog�som, ez�rt voltam k�nytelen elhagyni a palot�t. Most, hogy megszereztem , �gy �rzem k�teless�gem , hogy beszolg�ltassam az uralkod�n�nek.

- Horat k�t hete elbocs�jt�st k�rt.

- �gy sejtem a lev�l olvasata ut�n k�ts�ges lesz majd a bebocs�t�sa – sand�tott felfel� Epymis

- Majd megl�tjuk. Egy �ra m�lva jelenj meg a tr�nteremben a Kir�lyn� el�tt! - n�zett le r� Selevir, majd beviharzott a kapun – Engedj�tek be! - sz�lt a kapu�r�knek

Holdtalan s�t�t est volt. Selevirnek minden �ze tiltakozott nevel�anyja esti vallat�s�t�l. Furcsa m�don m�g �r�lt is a patk�ny megjelen�s�nek, kell� indoknak l�tta arra, hogy elker�lje az aznapi faggat�z�st. Szeretett volna min�l el�bb mag�ra maradni zakatol� gondolataival, �gy egyb�l a tr�nterem fel� vette �tj�t, �s m�r bel�pve a lev�llel kezdte:

- �dv�zl�m any�m! Bocs�sson meg a k�sedelem�rt, tov�bb id�ztem ma az erd�ben, mint amit terveztem... De hazafel� meglepet�semre Epymisbe botlottam a kapu el�tt. Bebocs�t�sodra v�r, azt �ll�tja, hogy bizony�t�ka van egy �rul� ellen. - azzal �tadta a levelet a kir�lyn�nek, de az m�g csak pillant�st sem vetett r�.

- Igen, tudok r�la – felelte az uralkod�n�. - Majd k�s�bb r�t�rek Epymisre is, most azonban jobban �rdekel, hogy mire jutott�l ma

- V�letlen�l �sszefutottam ma vele az erd�ben...- Selevir tettetett nyugalommal a hangj�ban kezdte el

- Nocsak! �s ezt csak �gy mondod?! - a kir�lyn� szeme felcsillant, azonnal nevelt-fia el� szaladt – Folytasd! Nem is gondoltam, hogy ma ilyen remek h�rrel �rkezel!

- Semmi m�s h�rrel nem szolg�lhatok fens�g – folytatta Selevir – A l�ny m�g nagyon t�vols�gtart�, de �gy l�tom, hogy nem lesz neh�z dolgom vele

- Nagyszer�, �ppen ezt v�rom t�led – v�laszolta az uralkod�n�

- Elmehetek, �rn�m? - Selevirben �jra az a k�l�n�s szor�t� �rz�s kezdett er�s�dni.

- Nem tetszel nekem, fiam! Tal�n f�radt lehetsz a feladatt�l. Ne cs�ggedj! Nemsok�ra a markunkban lesznek mindny�jan! - b�ztatta Selevirt. – Menj �s pihenj le! Nagyszer� h�reket hozt�l ism�t, �n pedig mihamarabb t�l akarok esni a tal�lkoz�n Epymissel.

- Igyekszem, �rn�m. - Selevir �let�ben el�sz�r h�l�val gondolt valakire, �ppen egy olyasvalakire, akit csak egyszer�en Patk�nynak szeretett sz�l�tani.

Az m�r ott csoszogott az ajt� el�tt: - H�l�san k�sz�n�m Herceg�rfi, hogy elfogadta a k�r�semet. �g�rem igyekszem a j�v�ben majd azt megszolg�lni!

Selevir csak tett egy t�relmetlen mozdulatot, majd elt�nt a hatalmas oszlopok m�g�tt. Epymis ut�na n�zett, majd am�g csoszogott befel� halkan azt suttogta: - Szalad a fi� az anyja el�l, mint a r�gi sz�p id�kben! Pontosan, mint a r�gi sz�p id�kben!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.