4. fejezet

Selevirnek ezután nem volt gondja arra, hogy megtervezze a napjait. Minden kora reggel az erdőbe sietett, és a legnagyobb csodálkozására, ha bármi is akadályozta abban, hogy idejében elindulhasson, ismeretlen , hatalmas feszültség lett úrrá rajta. Gondosabban válogatta a ruháit, különös figyelmet fordított lova szerszámaira, de viselkedésének hirtelen változása felett érzett aggodalmát elhessegette azzal, hogy egy olyan küzdelemre készül, amelyet még soha életében nem volt kénytelen megvívni: el kellett nyernie egy hölgy szívét.

Lana pedig úgy tűnt, hogy belement a játékba, mert ugyanolyan izgatottan készült a találkozásokra, mint Selevir. Mindössze ő tisztában volt azzal, hogy bizony az ő szívét lassan, de biztosan el fogja nyerni ifjú udvarlója, de Tündérkéz nem örült az újdonsült barátságnak:

- Nem bízhatsz meg benne, Lana! Nem tudhatod, hogy milyen szándékai vannak.

Leowin szíve legbelül repesett, de óvatosságra intette ő is Lanát.

- A boszorkányt nem vezethetitek sokáig az orránál fogva. És ki tudja? Talán anyádnak van igaza, nem tudhatod, hogy Selevirt mi vezérli valójában.

Lana nem hallgatott igazán egyikükre sem, mint ahogyan sohasem tette azt egész eddigi életében. Valami más vezérelte őt, amit még ő maga sem tudott senkinek sem megmagyarázni - Leowin! Mindig azt mondtad, hogy a szívem vezéreljen. És az azt mondja nekem, hogy ő jóember.

A királynőt azonban valóban nem lehetett sokáig becsapni. Hamar észrevette gyám-fián a változást, és egyre többet és többet követelt tőle. Egy napon, amikor éppen a titkos kamrában dolgoztak együtt, hirtelen megkérdezte:

- Nem titkolsz előlem valamit?

- Nem, nem úrnőm. Semmit. – Selevir próbált kitérni a válasz elől, de főleg a királynő átható pillantásától. Csak reménykedni tudott abban, hogy nem jön rá arra, amire ő maga már rádöbbent; Beleszeretett Lanába

- Pedig az erő, ami körbevesz, megváltozott. Szétszórt lettél. A régi tűznek nyoma sincs benned. Jó ideje figyellek, és döntöttem: – felelte határozottan az uralkodónő - Holnap menj újra az erdőbe! Amikor a lánnyal találkozol, akkor kérdezz rá a tisztásra! El kell hogy vezessen téged oda! Három napod van, hogy odacsald őket a fához, különben én magam veszem kezembe a dolgokat! Semmi hasznodat nem veszem már az utóbbi időben – dohogott – és most gyere! Állj elébem! Nem bízom már benned, ezért új módszerhez kell folyamodnom. Felfedem előtted a valóságot!

- Mit akar úrnőm? – kérdezte Selevir rosszat sejtve

- Hű maradtál-e hozzám, Selevir? – a királynő hangja nyugodt volt, de benne bujkált a fenyegetés

- Az, úrnőm.

- Nos, akkor nincs mitől tartanod! - Mélyen a fiú szemébe nézett. – Ugyanis te még nem tudod, de én örökre magamhoz láncoltalak! Amikor anyádtól megvettelek, még csecsemő voltál. Anyád azonban könnyen átadott nekem egy marék aranyért. Nemhiába élt a palotámban! - nevetett. - Ezt tudod már magad is. De azt még nem, hogy azért vettelek meg ily korán, hogy az erődet leláncoljam magamhoz. Egy ősrégi, megbonthatatlan varázslattal. Te úgy tudtad mindeddig, hogy azért, hogy idejekorán nekilássak a tanításodnak. Nem! Mit kezdhettem volna egy síró csecsemővel? A kisdedek lelke még szabadon szárnyal naponta többször. Én ezekben az időkben beköltöztettem a gonoszt a te lelked helyére. Beleásta magát mélyen, kitörölhetetlenül. Attól a pillanattól kezdve, ahogy a jóság harcolni kezd benned a gonoszsággal szemben, te halálra vagy ítélve! Mert e harcot ember nem élheti túl. Szerencsés vagy, ha te magad is meghalsz, de ha a tested erős, akkor csak az éned pusztul el. Minden emléked, minden vágyad, minden sóhajod, örömöd, bánatod, minden meghal benned! Nem maradsz, csupán csak egy élőhalott, akinek nincs többé még csak egy gondolata sem! Jól vigyázz tehát! Ha a folyamat elindul, akkor soha többé nincs menekvésed, mert ha ez a háború elkezdődik, addig nem áll meg, míg van miért harcolni. Azaz, ameddig te élsz.

Selevir megdöbbenve hallgatta a királynőt. Gondolatai vadul kergetőztek a fejében.

- Miért tetted ezt velem? - kérdezte halkan.

- Hogy miért? Megvettelek! És az enyém is maradsz mindörökre. Még valami, mielőtt még azt hinnéd, hogy lehetsz jó, akár az életed árán is: A benned élő gonosz sokkal erősebb és sokkal elszántabb lesz benned, ha a jó felé kezdesz húzni. A rossz és a jó felváltva uralkodnak majd rajtad, és amikor a jóság benned éppen alulmarad, a benned élő gonosz azokat is elpusztítja, akik közel állnak a szívedhez. Kegyetlenül fog a lábam elé vetni mindenkit, aki kedves neked. Ha meg akarod őket óvni önmagadtól, akkor egyedül maradsz azontúl örökké. Csakis én maradok neked, de akkor már nekem sem kellesz. Gondold meg tehát, hogy hogyan döntesz! – ekkor odalépett a fiú elé, és mélyen, kutatóan a szemébe nézett. - De neked, ugye nincs miért aggódnod? Hiszen töretlenül hűséges voltál hozzám. Az egész lényeddel, az egész elkárhozott lelkeddel..., minden ízeddel..., ugye?! – suttogta egészen közel hajolva. Ekkor hirtelen felpattant, és nevetni kezdett: - No, de feledjük a bús gondolatokat, gyermekem. Munkára fel! Mi ketten, te és én hatalmas tettekre vagyunk hivatottak!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.