Gothenár most a jelenlevőkhöz fordult:
- Leowin! De régen találkoztunk! Tíz éve! Hogy te milyen nagyot nőttél! – mosolygott.
- Ez igazán nem szép tőled! - dohogott Leowin. - Gúnyolódni!
- Csacsi barátom! Dehogyis gúnyolódok! Végig követtük az eseményeket a tíz év alatt. A Nagy Tanács nagyon meg volt veled elégedve, és úgy döntöttünk, hogy önállóan is dolgozhatsz. A nehézségek ellenére is megálltad a helyed úgy, hogy nem tudtál segítséget kérni. Sajnos nem tudtunk mi sem a segítségetekre sietni, a többi gyermek körül is baljóslatú események mutatkoztak.
- Köszönöm - Leowin felengedett kissé – Mint ahogyan a helyzet mutatja – szomorúan hajtotta le fejét, és mély sóhaj szökött fel belőle – mégsem tudtam mindent... - szipogott - tökéletesen megoldani.
- A jövetelem célja éppen ez. - fordult Gothenar Lana felé – Tehát te vagy Lana? Én Gothenár vagyok, kísérő tündér. Édesanyádért , de főleg azért jöttem kivételt téve az események miatt, hogy néhány dologban segítsek is nektek
- Miért csak most? – Lana hangjában csendes vádként tört elő minden szó
- Vannak olyan törvények, amelyeket nem léphetünk át, hiába is szeretnénk. Hamarabb is jött volna valamelyikünk, de vannak dolgok, amiket egyelőre nem oszthatok meg veletek, Lana! Édesanyáddal egyszer még találkozni fogsz. Számára a küldetés itt és most véget ért. Tisztelettel övezve tér vissza közénk, és életed minden percében veled lesz ezentúl is.
- Ez a gonosz királynő az oka mindennek! Még nevén is nevezted! –Leowin tehetetlen dühvel csapott a térdére.
- Leowin! A gonoszsága tükör a számunkra. Megmutatja nekünk, hogy mik azok a feladatok, amelyeket ebben a világban még véghez kell vinnünk. Te gyógyító tündér vagy, ismered a test bajait. Az emberek lelkében rejlő apró kis ajtókon azonban nem látsz be. Ezért kötöttünk szövetséget mindnyájan odaát, hogy mindegyikünk a tudásával járuljon hozzá a jó ügyhöz. Mielőtt vádaskodnál, tartsd szem előtt az abszolút törvényt: Csakis a szeretet vezéreljen!
Lana halkan sírdogált, szeme a semmibe meredt. Úgy tűnt a hozzá érkező szavak lehullnak róla. Selevir egyik kezében tartotta a lány ernyedt kezét, érezte annak ujjaiban a lüktető fájdalmat. Néha az apró körmök enyhén a tenyerébe vájtak. Minden ilyen kis szúráskor tehetetlen dühöt érzett.
- Selevir! Fékezd dühödet! – nézett rá szúrósan Gothenár – Ezzel csak rontasz a helyzeten.
- Engem ez a nő megátkozott örök életemre! Hogyan nézhetnék rá szeretettel?! - szeme égett a visszafojtott könnyektől, arcán minden izom megfeszült.
- Sírj ember! A könnyektől nem leszel kevesebb! – Gothenár megértően nézett rá. – A fájdalmad engedd szabadjára és sírj, ha a szívednek jól esik, de ne gyűlölj! A fájdalom, mely most marja minden porcikádat, később erősebbé tesz, míg a gyűlölet szétmarja az éned minden darabját. Ha elhatalmasodik rajtad, akkor egy idő után megfeledkezel minden más érzésről, és minden cselekedett a gyűlölet vezérli majd. Akkor pedig a királynő elérte, amit akart, mert teljesen olyanná válsz, amilyen ő most.
- Adj tanácsot Gothenár! Én nem értek a lélek betegségeihez, és Selevir lelkén az átok már elkezdett dolgozni. – Leowin aggódva nézett Gothenarra
- Egyet mondhatok: ezen az átkon csak a szeretetnek van hatalma. Többet nem árulhatok el még. Az én saját véleményem az, hogy e két szívet össze kell kovácsolnunk, mert csakis ketten szállhatnak szembe a Selevirre váró sötét időkkel. Ti ketten – nézett a fiatalokra – együtt képesek lesztek rá. Leowin! – szólt a törött szárnyú kis tündérre – Bármikor üzenhetsz nekünk ezentúl. Meg kell mondjam, egyre szűkösebb határok között tudunk mozogni, a mezsgye, amelyet használunk, sajnos egyre keskenyebb lesz. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy segítsünk benneteket, és a többi kékgyermeket, de a mi reményeink is bennetek vannak. Rajtatok áll, avagy bukik, hogy egyáltalán marad e kapcsolat a mi világunkkal. – sóhajtott.
- Miféle összekovácsolásra gondolsz? – kérdezte Selevir
- Ó! – mosolygott Gothenár – Természetesen egy különleges esküvőre. Lana! – nézett a lányra – Ha ti is úgy gondoljátok, akkor nekem kezemben a lehetőség, hogy összeadjalak benneteket. Mi sem lenne szebb helyszín, mit itt az Isten ege alatt, madarakkal, a mező virágaival. Nászajándékként pedig, felajánlom, hogy édesanyád addig közöttünk marad, hogy osztozzon örömötökben. Beszéljétek meg, addig én Leowin barátommal négyszemközt szót váltok egy keveset!
Lana ekkor boldogan elmosolyodott, szemét Selevirre szegezte, aki válaszul megcsókolta őt.
- Leowin! – Gothenár a vállára téve a kis tündért halkan beszélni kezdett – Selevirt sajnos el kell vinned innen. Percről-percre gyengül. Keresnetek kell egy helyet, amiről Lorena nem tud, és biztonságban meghúzhatják magukat! Nem tudom, hogy Lorena teremtménye mennyire erős, de súlyos rombolásokat látok a lelkén. Erős benne a jó, nagy harcuk lesz, de mindenképpen távol kell őt tartanod a királynőtől. A jövőre vonatkozóan, nem jósolhatok semmit, de sötét időket látok. – Leowin ekkor egyre feszültebben ült – De ne aggódj barátom, azt is látom, hogy vége lesz. Hogy mi módon, még nem tudom. A Nagy Tanács kíváncsian várja a jelentésemet a fiatalokkal kapcsolatban, hosszú tanácskozásnak nézünk elébe! Vigyázz rájuk! – most a tenyerébe véve szembe nézett Leowinnal – Itt van néhány könyv a számodra – átadott egy kis csomagot – Új varázslatokat, jelszavakat, térképeket tartalmaznak. Tanulmányozd őket! Ha szükséged lesz ránk, akkor hasznukat veszed majd. – a fiatalokra nézett, majd elmosolyodott – Úgy látom esküvő vár ránk! Ne késlekedjünk hát! Ugye már döntöttetek a válaszról? – lépett Selevirhez és Lanához
Ők boldogan bólogattak Gothenarra.
- Igazán megtennéd, hogy anyám velünk ünnepelhessen? – Lana szeme könnyezve csillogott.
- Örömmel! És ha itt tartunk - fordult Leowinhoz – Számodra is van egy meglepetésem
- Ó! Gothenár! Igazán! - a tündér izgatottan szaladgált a földön - …hogy éppen most nem tudok repkedni!!
- No, ahogy elnézem az eseményeket, bizony elférnek itt a segítő szárnyacskák, hiszen különleges eseményre készülünk – a fa felé fordult, széttárta karjait. - Noremel su soreval!
A fa törzséből ekkor kilenc kicsi fénypont reppent ki. Egyenesen Leowin felé tartottak, akinek az izgalomtól még a lélegzete is elakadt. A fénypontok, amikor elérték Leowint, a levegőbe emelték őt és percekig köröztek együtt a tisztáson. Lana és Selevir ámulva követték őket a szemükkel.
- A testvérei! – sóhajtotta Lana – hálásan nézett Gothenarra – Nagy örömet szereztél neki ezzel!
- Most édesanyádhoz megyünk – fogta meg a tündér Lana kezét.
Lana azonnal felpattant, és követte Gothenart. Tündérkéz úgy tűnt, mintha aludna. A két kísérőtündér mellette ült, és őrizte őt. Gothenár tündérnyelven beszélt hozzájuk valamit, majd ahogyan mikor elaltatta, úgy kezdte életre hívni újra nagyanyámat. A fejéhez térdelve énekelni kezdett. Tündérkéz az ének végén kinyitotta szemét, mély sóhaj tört fel belőle..
- Maradj még fekve egy kicsit! – Gothenár lágyan szólt hozzá – Fokozatosan ülj csak fel.
Csak a mai napra tudom őt visszahozni közétek, ezt sohasem tettem még senkivel, de ma kivételes nap van. - fordult Lanához
Lana az anyja mellett maradt. Mosolyogva nézte őt, és megszólalt:
- Anya! Visszakaptalak még egy kicsit!!! – boldogan simogatta a kezét. Selevir velük maradt egy ideig, majd Gothenár magával hívta segíteni. Visszapillantva a két nőt már egymás mellett ülve látta, a lány feje anyja ölében, az simogatja lánya haját.
- Gyere fiam, szükségünk lesz néhány dologra, elvégre esküvőre készülünk..
Eközben a tündérek leszálltak Leowinnal, és mindannyian Tündérkéz köré gyűltek.
- Leowin! Máris hiányoztál! – nagyanyám kezébe vette kis barátját – Van időnk még egy keveset eldiskurálni az élet dolgairól.
- Ne mondd drága Tündérkéz, mert olyan a szívem, mint az ólom! Már téged is úgy tekintelek, mint a testvéremet, és búcsúznom kell tőled is! Ki fogja majd a szárnyimat sínbe tenni? – átkarolta karjaival Tündérkéz csuklóját. – Nagyon fogsz nekem hiányozni! Jaj, majd elfelejtettem – dörzsölgette szemeit – bemutatom neked a testvéreimet. Láttad már őket, de az illendőség úgy kívánja, hogy megismertesselek velük.
A nyolc kicsi tündér már ott ült Tündérkéz ölében.
- Csodálom Leowin, hogy nagyobb törésed még nem volt, csak a szárnyaid! – évődött vele egyik bátyja – Köszönjük, hogy vigyáztál rá ilyen hosszú ideig. - fordult most Tündérkéz felé
- Ó! Leowin nagyon talpraesett, én tartozom köszönettel neki. Hálás vagyok mind a tíz évért, amit együtt tölthettem vele.
- Ti anyámmal maradtok odaát? – kérdezte Lana
- Nem. Édesanyád máshova tart, mint ahova mi, de ott is szeretettel várják. Én nem sokat tudok erről – a legidősebb tündérlány fordult Lanához – mi csupán gyógyító és őrző tündérek vagyunk. Vannak olyan utak, amelyekre mi sem léphetünk. Ahogy látom, Gothenár és Selevir visszajöttek! –figyelt fel a közeledőkre – Segítsünk a készülődésben mi is!
- Megyek én is! – ajánlkozott Lana
- Ne! Te csak maradj édesanyáddal! Mi mindent elintézünk!
A délutáni napsugár körbetáncolta a tisztást. Gothenár lelkesen magyarázott, szervezkedett. Egyetlen fölösleges mozdulata sem volt. Kísérői, kik eddig szótlanul szemlélődtek, tündérnyelven élénk beszélgetést folytattak a kistündérekkel. A tisztásra hamarosan fahasábok, virágok, kerültek. Lana boldogan nézett körül, szeme legtöbbször Seleviren pihent meg.
- Hm..! Micsoda boldog nap! –sóhajtotta Tündérkéz – bár itt lehetne minden barátunk a faluból!
- Sajnos ebben a helyzetben ezt nem ígérhetem –lépett Gothenár közelebb – túl kevés az idő. De kedvem lenne elhívni násznépnek néhány kedves barátomat, ha megengeditek.
- Megtisztelnél vele! – Lana kissé zavarban volt – A te barátaid remélem nem bánják, hogy a menyasszony nem tud az alkalomhoz illően öltözni...
Gothenár szélesen elmosolyodott – Lelövöd a meglepetést! Nos rendben! Jöjjenek hát a koszorúslányok!
A fa törzse ekkor ismét áttetsző lett és kilépett rajta hat gyermekméretű megszeppent leányka.
- Bemutatom az álmok tündéreit! Kissé félénkek a napfényben, de annál gyakorlottabban közlekednek éjszaka. – nevetett. – Gyertek közelebb! Bemutatom nektek a menyasszonyt! Ő Lana – mutatott a lányra – a kiválasztott gyermekek egyike.
- Menasel vagyok – lépett elő egyikük. – Én hozom a jövendölő álmokat. Ők a testvéreim – mutatott a többire – Mindegyikünk más-más álmot szór az alvókra. Ajándékot hoztunk – nyújtott egy csomagot Lana felé.
- Ajándékot? – csodálkozott Lana . Remegő kezekkel kezdte bontani a csomagot.
- A menyasszonyi ruhád – lépett elő a másik – A hajnali napfény küldte neked, a szövete a szerelmesek sóhajából lett szőve. Minden jókívánság, ami a szerelmesek szívéből száll fel, benne van a szövetben.
- De gyönyörű! – emelte magához a ruhát a lány. – Nézd Selevir! – kiáltotta – Nézd milyen szép!
- Még néhány vendég jön – Gothenár újra a fa felé fordult. Kilenc felnőtt alak jelent meg a fa odvában.
Selevir izgatottan figyelte őket.
- A kilenc hozzátok hasonló a világ más pontjairól. Fogadjátok őket testvéreitekként!
Lana és Selevir egyszerre szaladtak a jövevények felé. A kilenc újonnan érkezett vendég mögött máris ott repkedett több tucat gyógyító-őrző tündér., majd szinte azonnal az átjáró újra megnyílt, és kilépett belőle egy csapat Gothenarhoz hasonlatos tündér .
- Ők az elemi erők tündérei. - mutatta be őket Gothenar .Az alakok élénk ruhákat viseltek, hosszú hajuk azonos színű volt a ruhával. Egyikük tűzvörös, másik zöld, a harmadik élénk kék, a következő hófehér, a mellette álló ezüstszínben pompázott.
- Úgy látom mindenki megérkezett – Gothenár kihúzta magát. – Ha a gyógyító tündérek végeztek a terítéssel, akkor elkezdhetjük a ceremóniát. Lana! Kérlek, öltözz át! Hamarosan készen áll minden.
Lana elvonult tündérkézzel a tisztás egy eldugott pontjára. Az apró tündérek készítettek számukra a fák lombjaiból sátrat. A koszorúslányok segítettek a menyasszony öltöztetésében Tündérkéznek.
- Milyen csodálatos lények vagytok ti tündérek! – súgta Lana az egyik álomtündérnek
- Ti nálunk sokkal csodálatosabbak vagytok! – kacagott az – Ámulva figyelünk benneteket, és várjuk, míg újra együtt lehetünk.
- Gothenár azt mondta, mindenki itt van. Ennyi tündér van a másik világon?
- Jaj dehogyis! Mindenki, akinek közvetlenül köze van hozzátok. Nem csak tündérek élnek ott...
- Pszt! – szólt rá a másik
- Jaj igen! Ne haragudj Lana, erről nem beszélhetek. Elégedj meg annyival, ennyien vagyunk itt veled ma.
- Azt hiszem, készen vagyok – nézett körül magán Lana – köszönhetően a szorgos kis tündérkéknek –hajolt le egyikükhöz, és megcsókolta a homlokát.
- Csodaszép vagy kislányom – Tündérkéz átkarolta leányát – Készen állsz?
- Igen anyám
- Nos... akkor induljunk!
Mikor Lana előlépett, a tisztáson mélységes csend állt be. A tisztás közepén gyümölcsökkel gazdagon megrakott asztalok álltak, a vendégek a fa mellett gyülekeztek. Selevir közvetlenül Gothenár előtt állt, és várta menyasszonyát. Lana édesanyja karján közeledett a vőlegény felé, majd mellé érve Tündérkéz átadta leánya kezét
- Vigyázz rá, fiam! – súgta oda Selevirnek – és bocsásd meg, amiért egy pillanatra megrendült a bizalmam benned – átölelte, majd homlokon csókolta
- Az életemnél is jobban vigyázok rá – felelte Selevir – Nincs miért bocsánatot kérned Tündérkéz. Túl sok volt a rovásomon.
Gothenár felé fordult az ifjú pár.
- Barátaim – zengett Gothenár hangja – ezen a varázslatos tisztáson alkalmunk van jelen lenni két csodálatos ember szent szövetségének megkötésén, melyet szívük igaz szerelme pecsétel meg. Ez a frigy minden eddigi reményeinket felülmúlja, és csodálattal tölt el mindannyiunkat. Ne beszéljünk most a zord időkről, de beszéljünk arról, hogy ezen zord időkben is képes a szeretet győzedelmeskedni! Legyen ez a házasság a szeretetbe vetett hitünk örök jelképe és osztozzunk velük a mai nap örömében. Csak egy-egy kérdést teszek fel a házasulóknak, melyre a választ szívük legmélyéből kell megadniuk.
- Selevir! Mondd! Szereted az itt melletted álló nőt szíved teljes szeretetével?
- Igen! – hangja betöltötte az egész tisztást
- Lana! Mondd! Szereted az itt, melletted álló férfit szíved teljes szeretetével?
- Igen! – kiáltotta Lana boldogan.
- Ezennel férj és feleség vagytok! Csókoljátok meg egymást!
Az összegyűlt vendégek boldogan tapsoltak. Mindenki odament gratulálni az ifjú párhoz, akik sugároztak a boldogságtól.
Tündérkéz csendben figyelte őket, szeme könnyes volt az örömtől.
- Nehéz lehet, hogy el kell hagynod őket. – Leowin kérdőn tekintett rá
- El sem hiszed, hogy mennyire nehéz!
- Bátran álltál a királynő elé, és feláldoztad magad értem – Leowin hangja szokatlanul komoly volt – Másodszor mentetted meg az életemet! Miért tetted?
- Mindig is tudtam, hogy Lana nagyon különleges. Az ő számára még van remény a folytatáshoz akkor, ha barátok állnak mellette. Ha a királynő átjutott volna az átjárón, akkor Lana jövője örökre megpecsételődött volna. Tudtam már egy ideje, hogy eljön értem – fejével Gothenár felé intett – éreztem legbelül. Úgy tűnik Lanának nehéz sorsot szánt az ég, de sohasem hagyom el őket igazán.
- Nem, nem! Tudom én azt – bólogatott komolyan Leowin.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés