- Elk�stem! – s�hajtotta halkan

A kamra k�zep�n egy tr�nsz�k �llt sz�naranyb�l. K�t karf�ja egy-egy k�gy�t form�zott, melyek �gy mozogtak a rajtuk pihen� kezek alatt, mintha csak �ln�nek. Az alak, akihez a kezek tartoztak, fekete csukly�s k�penyt viselt, arc�b�l semmit sem lehetett l�tni.

A sz�rke kis f�ny a kir�lyn� el� rep�lt.

- Elk�st�l any�m! Ap�m nem kedveli, ha megv�rakoztatj�k!

- �gy l�tom, m�gis el�g j�l �rzi mag�t a palot�mban. M�g a tr�nsz�k�t is mag�val hozta – suttogta fojtott hangon a kir�lyn� .

- De amikor �gy szeretem a pomp�t! – a csukja al�l Diabolus hipnotikus hangja sz�lt. – �s a k�gy�imat sem akartam magukra hagyni – keze a karf�n tekerg�z� k�gy� fej�t simogatta. – A fi�nk szerint t�l nagy a feladat a sz�modra. Nagyon elkeser�tene, ha igaznak bizonyulna a h�r! Most is v�rakoznom kellett r�d...

- Csup�n probl�m�m akadt a behem�tokkal Uram – hajolt meg a kir�lyn� – �rezd magad k�nyelemben a palot�mban!

- Mi a bajod a behem�tokkal?

- M�r semmi. Megoldottam. Csup�n n�mi k�sedelembe tellett. A Gerumanokban azonban �r�m�d fogod lelni. A ma este hozott lovak fel�lm�lj�k az el�z�eket! – tov�bbra is t�rdepelt, arc�t most Diabolusra emelte: – K�sz�n�m Uram, hogy ma est�re emberi alakot �lt�tt�l. Nem b�zom legk�zelebbi szolg�mban, Epymisben. �gy sejtem, hogy minden cerem�nia alatt titkon leselkedik. Jobb, ha min�l kevesebbet tud.

- Nem v�laszolt�l a k�rd�semre! Mi a baj a behem�tokkal? – Diabolus mintha meg sem hallotta volna a kir�lyn� kit�r� v�lasz�t.

- Semmi k�l�n�s, csup�n behem�tok. Vadak, �s nehezen kezelhet�ek. Kem�nyebb k�zben kell tartanom �ket, de megoldom.

- �k egyel�re az egyetlen sz�vets�gesed . Nem sz�m�thatsz m�sokra, a sereget pedig m�g nem el�g er�s! A behem�tok m�r kitasz�tottak lettek a vil�g minden t�j�r�l. Szolg�lnak t�ged, de ne v�rj t�l�k tiszteletet, �s ne v�rd, hogy hajb�koljanak! Terveim vannak vel�k, de err�l majd k�s�bb...- fel�llt sz�k�b�l �s a kir�lyn�h�z ment. Felemelte azt t�rdel�s�b�l �s m�lyen a szem�be n�zett, majd mintha csak mag�nak mondan�, megsz�lalt:

- Fiam! Csak vakl�rma volt! Any�d nagyszer�en l�tja el a feladat�t. Nem is tehetne m�sk�nt, �s ezt nagyon j�l tudja � is. Okos asszony, nemhi�ba v�lasztottam �ppen �t! A bizalmatlans�god pedig gy�ny�r�s�ges asszonyom, – folytatta a n�h�z int�zve – az egyed�li es�lyed a t�l�l�sre. Ha engem szolg�lsz, akkor nem b�zhatsz meg senkiben sem. M�g saj�t magadban sem! M�rpedig k�nytelen vagy engem szolg�lni, mert minden m�s lehet�s�g z�rva m�r el�tted..., �s itt van ugye a fiad is, mi is a neve?... Anoth? – Hangj�t kiss� feler�s�tve folytatta: - A bizalmatlans�ggal mennyi csal�d�st�l fogod magad meg�vni!! A bizalom! Felesleges ill�zi�! – nevetett – K�r vesz�dni vele! Ha hatalmad lesz, akkor pedig nem is fogod hi�nyolni.

- Azt mondod ap�m, hogy vakl�rma?! – a sz�rke f�ny felh�borodottan keringett a leveg�ben – �n meg azt mondom, hogy alkalmatlan arra, amire kiv�lasztottad. Csak az�rt van veled ugye, mert nincs m�s v�laszt�sa? Csak utols� szalmasz�lk�nt kapaszkodik bel�d! Jobb lesz, ha min�l hamarabb megt�rt�nik a testet �lt�sem, �s �n veszem kezembe az �gyeket!

- B�szke vagyok r�d fiam! Micsoda gyal�zatos tiszteletlens�g! Micsoda elsz�nt hatalomv�gy! Nagyszer�! Nagyszer�! Kir�lyn�m! – n�zett a n�re – Bocs�sd meg fi�nk szavait, hiszen �ppen az volt a legf�bb v�gyunk, hogy ilyenn� v�ljon. Csak tapasztalatlan m�g, az�rt ez a t�mad�s szem�lyed ellen...

- A te v�gyad volt, hogy ilyenn� v�ljon, mint ahogyan azt szeretn�d, hogy mindenki m�s is ilyen legyen.- a kir�lyn� f�lve azok k�vetkezm�nyeit�l, halkan ejtette ki a szavakat.

- Val�ban! �n akartam ilyenn�. �ppen ez�rt vagyok b�szke r�! – Diabolust l�that�an egy cseppet sem zavarta a kir�lyn� vakmer� ellenkez�se – Nincs benne egy szemernyi nevets�ges szentimentalizmus sem. M�ris tudja, hogy mit akar. De sajnos fiam – hajolt k�zelebb a f�nyhez – egyel�re le kell t�rn�m nagyrav�gy� terveidet. Any�d az uralkod�, �s j� ideig m�g � is marad. Ne becs�ld le a k�ts�gbeesettek kapaszkod�s�t az utols� szalmasz�lba! Ne �rdekeljen az, hogy mi�rt fordul fel�d! A fontos, hogy mindenki m�st�l elfordult. Onnant�l kezdve m�r a mi�nk. Innen nincs vissza�t, m�g akkor sem, ha a lelke m�ly�n m�g viaskodik. A te dacoss�god, �s any�d bels� harca azonban m�ra m�r rettenetesen untat! – v�ltott hirtelen t�m�t – Munk�ra! N�gysz�ztizenkilenc l�lek sz�nd�kozik katon�nknak szeg�dni. Ne v�rakoztassuk meg �ket! – vissza�lt tr�nj�ra.

Egyetlen �rint�s�re a sz�ken mozg� k�t k�gy� hirtelen a k�penye al� csusszant. Amint elt�ntek a k�peny alatt, Diabolus levetette azt, �s fel�llt. Hossz� arany-v�r�s pal�stot viselt. A k�gy�k most pal�stja v�r�s�vel olvadtak eggy�, �s mint vad l�ngnyelvek tekerg�ztek rajta bele-bele ugr�lva a s�lyos arany szeg�lybe. Arca sz�p f�rfiarc b�szke von�sokkal, csup�n szeme f�nylett �resen, hi�ba volt annak minden szeglete t�k�letesre rajzolva. Haja fekete csig�kban omlott v�lla al�. Termete magas volt, v�lla sz�les, �gy festett, mint egy dics� hadvez�r.

- Diabolus! – a kir�lyn� gy�ny�rk�dve figyelte – Mindig okozol valami meglepet�st! Volt f�rjem alakj�t �lt�tted magadra, meghat a kedvess�ged!

- T�bb oka is van, ami�rt �gy d�nt�ttem. Gondoltam r�d is, �s bevallom, k�l�n�s �lvezettel haszn�lom annak az alakj�t, aki a hal�l�t neked k�sz�nhette, ebben a k�r�lm�nyben a legcsod�latosabb az, hogy els� �ldozata volt annak, amikor a t�k�letes t�nd�rk�k k�z�l egy nekem, Diabolusnak adta lelk�t ,– arc�n sz�les mosoly ter�lt el, majd folytatta: - de nem szabad figyelmen k�v�l hagynunk, hogy n�ped rajongott a m�ra m�r halott kir�ly��rt. �gy leegyszer�s�tem a dolgukat az �n im�datom ir�ny�ban egy egyszer� vizu�lis �m�t�ssal. Sz�p eml�keket id�zek benn�k, �s boldogan borulnak majd t�rdre el�ttem.

�gy vonultak ki a teremb�l mint b�szke kir�ly �s hitvese. A kir�lyn� el�sz�r egyed�l l�pett a tr�nterembe, h�trahagyva Diabolust egy r�vid ideig. N�ma csend fogadta, mint az �sszes eddigi �jjeleken. N�gysz�ztizenkilenc, talpig feket�be �lt�z�tt f�rfi �s n�, �reg, �s fiatal mozdulatlan �lltak a teremben.

Szem�k kifejez�stelen volt, �veges tekintettel meredtek a k�zeled� kir�lyn�ra. Epymis siet�sen csoszogott oda, j�rt�ban t�bbsz�r is meghajlott. �r�k�s g�rnyed�s�g�b�l csak a folyton ugr�l� szeme volt l�that�.

- Fens�g! A ma esti jelentkez�k t�k�letes rendben �rkeztek. Neveiket egyt�l-egyig mindegyik�k �nn�n v�r�vel k�l�n-k�l�n pergamenre �rta. Ezeken a pergameneken szerepel m�g mindenkinek a neve is, aki hozz�juk tartozott, akikhez sz�v�k k�t�d�tt. A n�gy sasmad�r el�k�sz�tve v�r a ketrecekben. A t�z meggy�jtva, ahogyan parancsoltad. A palota h�ts� udvara bez�rva hajnalhasad�sig, m�g az ellent�tes parancsot ki nem adod, senki sem l�phet be rajta. Sz�ks�ged van m�g valamire �rn�m? �llok szolg�latodra!

- Nem nincs sz�ks�gem semmi m�sra. Elmehetsz. A tr�nterem �sszes bej�rat�t z�rd le! Az odavezet� folyos�kat is, el�tte gondosan ellen�rizz�tek, hogy nem �l�lkodik-e arrafel� valaki! M�ra befejezt�k.

- Epymis a t�le telhet� leggyorsabban csoszogott el. Elhaladva a v�rakoz�k mellett, csendesen heher�szett.

Mikor becsukta maga m�g�tt a s�lyos vasajt�t, a kir�lyn� megk�nnyebb�lten fels�hajtott. Sietve visszament az eddig kint v�rakoz� Diabolus�rt, majd egy�tt t�rtek vissza a tr�nterembe.

Diabolus jobbj�n csodasz�p asszonya, m�g�tt�k a szinte l�thatatlan kis sz�rke f�ny. A kir�lyn� lopva a mellette halad� f�rfira tekintett. Arc�n halv�ny mosoly suhant kereszt�l, majd az �t figyel� t�meghez sz�lt:

- �dv n�ktek b�tor testv�reim! Igen! J�l hallott�tok, hiszen kik felesk�dni k�sz�lnek mell�m e neh�z id�kben, oly kedvesek nekem, mintha �des testv�reim lenn�nek. - szem�t k�rbevezette az �t figyel� t�megen, majd hirtelen hangot v�ltva folytatta: - De nektek nincs sz�ks�getek eff�le h�zelg� szavakra! T�l sok m�r a hazug h�zelg�s a vil�gban... – hangja er�s volt, mint a templomok harangjai, minden szav�ra egyre jobban lehetett �rezni a leveg�ben a fesz�lts�get.

- T�l sok a h�zelg�s! – ism�telte a t�meg

- T�l sok verejt�kkel kell megk�zdenetek a mindennapi betev��rt! – harsogta a kir�lyn�

- T�l sok verejt�k ! – z�gt�k vissza egyszerre

- T�l kev�s az a kis �r�m, amit kaptatok az �lett�l!

- T�l kev�s �r�m! - visszhangzott

- Ha van is n�h�ny boldog pillanat, t�l sok �rte az �ldozat!

- T�l sok �ldozat! – zengett a t�meg

- Ha csak egy pillanatra is elengeditek magatokat, ott lebeg a fejetek felett a fenyeget�s, hogy minden�rt meglakoltok!

- Minden�rt meglakolunk!

Ekkor m�r �temesen dobogtak a l�bak a padl�n, a szemek haragt�l izzottak, egy�tt l�legeztek, a fesz�lts�get szinte v�gni lehetett a leveg�ben. Diabolus el�gedetten mosolygott.

- Az�rt vagytok itt mindannyian ma �jjel – folytatta a kir�lyn� – mert m�r j� ideje tudj�tok, hogy ez nem a ti utatok!

- Ez nem a mi utunk!

- Nem kell elt�rn�t�k a fenyeget�st, az�rt a p�r boldog pillanat�rt!

- Nem t�rj�k a fenyeget�st!

- Meg kell bosszulnotok azt a sok f�lelemben, �s retteg�sben t�lt�tt napot!

- Meg kell bosszulnunk!

- J�l tudj�tok azonban, hogy egyed�l nem fog menni. �sszefog�sra van sz�ks�getek!

- �sszefogunk!

- Csatlakozzatok h�t a hozz�tok hasonl�khoz!

- Csatlakozzunk!

- Azokhoz, akik m�r k�rt�k az �r�kl�tet, feledve a hal�l fenyeget�s�t!

- K�rj�k az �r�kl�tet!

- M�g egyszer! –ki�ltotta a kir�lyn� hangosan, kezeit magasra tartva.

- K�rj�k az �r�kl�tet!

- M�g egyszer! – harsogta a kir�lyn�

- K�rj�k az �r�kl�tet! – hangzott minden torokb�l egyszerre, mint a d�b�rg�s.

A tr�nterem ablakain az ablaksz�rnyak ebben a pillanatban hangos csattan�ssal egyszerre ny�ltak meg. A falakon �g� gyerty�k kihunytak, hideg sz�lfuvallat s�v�tett v�gig a termen. Diabolus el�r�bb l�pett a kir�lyn� el�.

- Megtett�tek h�t! Legyen k�r�setek szerint! – hangja �gy tekerg�z�tt a sorok k�z�tt, mint a k�gy�. A v�rakoz�k mindegyik�t k�rbe�lelte, majd suhant tov�bb. Minden szem r�szegez�d�tt, s az �veges tekintetekben halv�ny, boldog eml�kez�s f�nye villant �t. Diabolus a j� Anothen kir�ly k�llem�t �lt�tte mag�ra, kihaszn�lva az alattval�k �h�tat�t a r�gi boldog id�k ir�nt. – Mindny�jan egy pergamenlapot tartotok magatokn�l, melyre �nn�n v�retekkel �rt�tok r� saj�t, �s szeretteitek nev�t. Mostant�l kezdve el kell felednetek ezeket a neveket! Nem lesz k�z�t�k ezent�l ahhoz a gy�l�letes n�vhez, melyet a gy�l�letes m�ltatokb�l hoztatok! �j j�v�t�kh�z nem tartozhat senki sem aki a m�ltatokhoz tartozott! Egyenk�nt j�ruljatok el�m! Adj�tok �t a pergament kir�lyn�t�knek, aki az oldal�n lev� t�zbe veti azt, majd kaptok egy f�kly�t, melyet abb�l a t�zb�l kell, hogy meggy�jtsatok! Majd �tj�tt�k ide hozz�m, �n kiveszem a kezetekb�l a f�kly�t, �s el�getem bennetek mindazt, mi emberi. A f�jdalom, amit majd �t�ltek a t�zben, b�cs� lesz mind�r�kre minden m�s f�jdalomt�l. B�cs� a betegs�gekt�l k�nozott testt�l, b�cs� a haland�s�gt�l. A t�zb�l �j, minden m�s embert�l k�l�nb�z� ember l�p majd ki, akin nem fog majd sem betegs�g, sem fegyver.

A t�meg mindek�zben �temesen helyben j�rt, arcuk s�padts�g�t f�ld�nt�li hideg f�ny v�ltotta fel. Az ablaksz�rnyak sz�ntelen�l csattogtak a tr�nterem mennyezete alatt s�r� feh�r k�d telepedett meg.

- Tudom – folytatta Diabolus – hogy a hal�l itt �l�lkodik a palota falai k�z�tt. N�zz�tek a fejetek felett a tejfeh�r k�d�t! – mutatott a mennyezet fel� – Gothen�r elj�tt �rtetek! – A teremben t�bbfel�l hangos zokog�s hallatszott, a talpak egyre er�sebben ver�dtek a padl�hoz. – De ti szabad akaratotokb�l engem v�lasztottatok. Gothen�r! – ki�ltott a k�d fel�, mely igyekezett a t�meget el�rni, de minduntalan visszapattant onnan – Gothen�r! T�ged elutas�tottak! Nincs tov�bb itt mit keresned!

Diabolus hangosan felnevetett, feje hirtelen �jra sak�ll� v�ltozott, teste egy pillanat alatt felvette �jra k�gy�form�j�t, hatalmasra n�tt �s kiny�lt a k�d fel�. Sak�l fej�ben a sz�j megny�lt, �s irt�zatosan ord�tani kezdett, beakarv�n kapni az el�tte terjeng� k�d�t. Az minduntalan elillant el�le, majd egyszer csak �sszes�r�s�d�tt, �s sasform�t �lt�tt. A k�t �llat egym�snak fesz�lt a leveg�ben az �sszegy�ltek feje felett. Hol egyik�k, hol m�sikuk kerekedett fel�l, majd hirtelen a sasmad�r eloszlott, �s feh�r k�dk�nt eg�szen a mennyezet al� tapadt. Ugyanebben a pillanatban Diabolus k�gy�teste emberi form�t �lt�tt, �s visszament el�z� m�ret�re.

A kir�lyn� unottan szeml�lte az esem�nyeket.

- Mi sz�ks�g van erre uram? Minden alkalommal? Er�t�k egyforma. Nem tehet semmit, csak k�dk�nt bolyong a falak k�z�tt.

- A b�ty�d csak nevets�gess� teszi mag�t gyenge pr�b�lkoz�saival a beavat�sokon. Csak felbosszant a jelenl�te...., �s kell a k�vet�inknek a meggy�z� mutatv�ny!

- A dolg�t teszi csup�n, hamarosan csak er�tlen f�tyolfelh� lesz majd. – �lelte �t Diabolust a kir�lyn�. – Ne d�h�tsd vele magad Uram!

Diabolus eltolta mag�t�l az asszony �lel� karjait, �s r�mutatott az els� sorban legels�k�nt �ll� fiatal f�rfira

- Kezd! Hajnalhasad�s el�tt be kell fejezn�nk!

A f�rfi a kir�lyn� el� l�pett. A kez�ben tartott pergament �tadta neki, az a mellette lev� t�zbe vetette azt.

Ahogy a l�ngnyelvek belekaptak a pap�rosba, a t�zben eml�kk�pek elevenedtek meg a f�rfi �let�b�l. Az unottan, minden reakci� n�lk�l n�zte �ket, a kez�t a f�kly��rt emelte, hogy a t�zbe m�rtsa. A kir�lyn� lefogta a kez�t.

- Ne! V�rj m�g! V�gig kell n�zned minden kedvelt eml�kedet!

Mikor a k�pek abbamaradtak, a kir�lyn� a t�zbe m�rtotta a f�kly�t,mikor az l�ngra kapott, �tadta a f�rfinak. Az Diabolus el� l�pett. Diabolus elvette t�le a f�kly�t, r�tette a f�rfi bal v�ll�ra a kez�t, �s meggy�jtotta a f�rfi ruh�j�t. A f�rfi, mikor a t�z el�rte a test�t, irt�zatos ord�t�sba kezdett, teste a f�jdalomt�l g�rcs�sen vonaglott, de Diabolus er�sen tartotta �t. B�re minden p�rusa olyan f�jdalmat �lt �t, mintha elevenen �gne el, m�gis s�rtetlen�l �llt a t�zben.

A feh�r k�d ek�zben vadul gomolygott a tr�nterem mennyezete alatt. Diabolus szeme diadalmasan csillogott, mikor id�nk�nt odan�zett. A kir�lyn� mellette karj�n egy el�k�sz�tett fekete �lt�z�kkel mozdulatlanul �llt, szem�ben a t�z t�kr�z�d�tt csup�n, arca f�lelmetesen nyugodt volt. A f�rfi jajgat�sa bet�lt�tte a termet, melyben a f�jdalom hangj�n k�v�l, csak az �temes l�bdobog�s lehetett hallani. Az eg�sz nem tartott tov�bb f�l percn�l. T�z hirtelen kialudt, Diabolus elengedte a f�rfi v�ll�t, majd az t�rdre rogyott el�tte.

- Kelj fel katona! – sz�lt Diabolus kem�nyen – Vedd �t egyenruh�dat, �s menj a bal oldalamon lev� folyos�ra! Ott v�rakozz t�rsaidra!

A f�rfi fel�llt, �tvette a kir�lyn�t�l az egyenruh�j�t. Fel�lt�tte, �s p�r pillanat m�lva elt�nt egy ajt� m�g�tt.

A hajnal els� sugarai lestek be a tr�nterem ablakain, mikor az utols� katona beavat�sa is elk�sz�lt. Mikor ki�r�lt a terem, Diabolus a kir�lyn�h�z fordult:

- Gy�ny�r� est�t szerezt�l nekem ism�t asszonyom! K�l�n �r�m sz�momra, hogy mindezt testv�red is k�nytelen volt v�gig�nnepelni vel�nk. Hozd a sasokat, hogy fel�ldozzuk �ket, mint ezen lelkek szabadul�s�nak jelk�p�t!

- K�sz�n�m Uram! - biccentett a n� – Tudom a feladatom, mint l�thatod.

Az el�getett pergamenek hamvaiba m�rtotta ujj�t, majd az �res terem padl�j�nak k�zep�be festette vele a n�gy �gt�j szimb�lum�t. A n�gy �gt�j mindegyik�re egy-egy ketrecbe z�rt sast helyezett. �vatosan az egyik ketrechez l�pett. A mad�r �rz�kelte a vesz�lyt, �s �d�zan harcolni kezdett az �let��rt. Bele-belemart a n� kez�be, de azt mintha csak jobban felpezsd�ten� ez, szinte �lvezettel az arc�n kaparintotta meg a sast, majd egy �les t�rrel kiv�gta a sz�v�t. �gy tett azt�n a tov�bbi h�rom m�sik ketrec fogly�val is. Minden mozdulata gyakorlott, �s nyugodt volt. Szinte t�ncl�p�sekkel haladt egyik mad�rt�l a m�sikig, A sz�veket a k�r k�zep�re helyezte. Mikor elk�sz�lt, Diabolus a sz�vek f�l� l�pett �s egy mozdulattal l�ngra gy�jtotta valamennyit. A l�ng amint belekapott azonnal tov�bbszaladt a meg�lt sasok teteme fel�, majd p�r pillanat m�lva az eg�sz rajzolt k�r �gett. Diabolus �s a kir�lyn� az �g� k�r k�zep�n �lltak. A k�gy�test� ekkor felvette eredeti alakj�t, feje sak�lfejj� v�lt, �s a t�z ment�n haladva k�szni kezdett. Nyom�ban a t�z elhamvadt, csak sisterg� hamu maradt ut�na.

V�gezv�n visszavette emberform�j�t �s belekarolt asszony�ba.

- �m, munk�m m�ra befejez�d�tt! K�sz�nt�m hadseregem �j katon�it, �s t�vozom.

A folyos�n v�rakoz� frissen felavatott katon�k csendben k�vett�k �t a palota udvara fel�, ahol a Gerumanok az �hs�gt�l megvadultan �r�lt v�gt�ba fogtak. A behem�tok f�lelm�kben a feljebb es� falakra m�sztak. A kir�lyn� a kapuban meg�llt, �s a katon�k fel� fordult.

- Lassan, egym�s ut�n menjetek a lovakhoz! Nincs okotok aggodalomra, a ti testetekre a Gerumanok nem vesz�lyesek. Ezek az �llatok m�g sohasem l�ttak napot, �s jelenleg nagyon �hesek. �ljetek fel egy-egy l� h�t�ra, �s azok abban a pillanatban kezes b�r�nyokk� v�lnak! Amint a l� meg�rez benneteket a h�t�n, azonnal, k�l�nleges, �r�kre sz�l� kapcsolat lesz k�ztetek. A l� megismeri majd a gazd�j�t, �s ti is mindannyian a saj�t lovatokat. Fogadj�tok t�l�nk ezeket az �llatokat h�s�getek z�log�ul! Indulhattok.

Diabolus a kir�lyi emelv�ny h�ts� sark�ban �llva figyelte az esem�nyeket. M�g a kir�lyn� szeme �j katon�it f�rk�szte, a f�ny rekedten suttogott apja f�l�be.

- Selevir tegnap este a Tiszt�s fel� tartott...

- �h�m..- morogta unottan Diabolus – Gondolom azt is tudod, hogy mi�rt, nem csak az id�met rabolod ..

- Persze, hogy tudom ap�m! Tal�lkozni akar a t�bbi k�kkel. A kir�lyn� ir�nt a gy�l�lete hat�rtalan. A bossz�v�gyat �ltettem a sz�v�be, �s cselekedni akar – nevetett kaj�nul – Olyan volt m�r ott az erd�szlakban, mint valami �l� halott! H�zat k�sz�tett a kis t�nd�rnek!

- M�gis hatalmas m�g az �letereje! – sziszegett Diabolus – M�r r�gen birtokba vehetted volna! Nincs okod heher�szni!

- T�l nagy k�r�l�tte az er�! K�rbe van v�ve olyanokkal, akik b�znak benne! Pedig igaz�n furcs�n viselkedett m�r az ut�bbi id�ben... de az erd�sz �s a feles�ge szeretettel vannak m�g a kir�lyn� ir�nt is, �s csendes�tik Selevirben a bossz�t. De most majd harcba indul! Amint elhagyja a Tiszt�st, �jra mellette leszek!

- Szeretettel a kir�lyn� ir�nt? Kik azok az erd�sz�k? Mit tudsz r�luk?

- �! Azok m�g az udvarn�l szolg�ltak. Az erd�sz Anothen kir�ly egyik h� katon�ja volt, a feles�ge pedig a kis Anoth dajk�ja!

- Hogyhogy m�g �letben vannak?!

- �gy ap�m, hogy any�m kettej�ket titokban az erd�be vez�nyelte. Soha t�bb� a k�rny�k�kre sem ment, de �ket �letben hagyta. S�t Selevir gyermekkor�ban nagyon sok id�t t�lt�tt vel�k az erd�ben. – suttogta a f�ny – Te err�l mit sem tudt�l ap�m?

- �gy! Valakik m�g �letben vannak a kir�lyn� m�ltj�b�l!! – Pattant fel Diabolus – Valakik, akiket m�r r�gen meg kellett volna �letnie!

- Mondtam neked ap�m! Nem megfelel� a feladatra!

- M�g nem tartunk ott, hogy te dikt�lj nekem! – hirtelen megtorpant, majd a f�nyre n�zett – Rendben! Ha eddig nem tette meg, akkor megteszi majd most! Mit tud Selevirr�l?

- Utas�t�sod szerint nem mondtam neki semmit. Annyit tud, hogy az erd�ben bujk�l.

- Megmondom, hogy mit t�gy. Amint Selevir elhagyja a Tiszt�st, tudj meg mindent a terveikr�l! Majd sz�molj be any�dnak mindenr�l! Arr�l, hogy eddig kikkel, �s hol bujk�lt! K�v�ncsi vagyok, hogy mit tesz kis v�denceivel. – a katon�kra szegezte tekintet�t. – �gy l�tom lovasaink k�szen �llnak. Fogadjuk any�dat tisztelettel! Ha az uralmamra akarsz t�rni, akkor meg kell tanulnod a neg�des h�zelg�st a haland�kkal szemben. A gyenge lelket k�nnyen leveszed a l�b�r�l, ha �gy besz�lsz, ahogyan az hallani szeretn�. �gy kezes b�r�nyodd� v�lik. Ezzel az otromba st�lussal csak ellens�geket szerzel, sz�vets�geseket sohasem. Csup�n velem vagy neg�des, de k�r er�lk�dn�d, mert �n �tl�tok rajtad! – nevetett – B�r mulattat az aljass�god!

Az odal�p� kir�lyn�nek felaj�nlotta karj�t, �s sz�lesen r�mosolygott

- Jer asszonyom! Nagy munka �ll m�g�tted! Fiunkat kiss� megregul�ztam, hogy viselkedjen veled �gy, ahogyan anyj�val illik!

- K�sz�n�m Uram! K�v�nod, hogy veled tartsak?

- � boldogg� tenn�l! A nagy munka ut�n j�r nek�nk n�mi sz�rakoz�s is! Fi�nk pedig �tra k�sz, hogy feladat�t � is elv�gezze.

Epymis a folyos�n v�rta �ket. A kir�lyn� elengedve Diabolus karj�t el� �llt:

- A katon�im k�szen �llnak az udvaron. Vezesd �ket a sz�ll�shely�kre! A lovakkal kapcsolatban rem�lem nem kell k�l�n utas�t�st adnom, tudod a dolgod. M�ra nincs t�bb mondanival�m. K�t nap m�lva itthon vagyok �jra, addig rem�lem r�d b�zhatom a palot�t!

- �rn�m! Ha nem sz�lt�l volna is tudtam volna, hogy mit tegyek! L�gy nyugodt, minden a legnagyobb rendben lesz mire hazat�rsz!

Szeme �lesen tekintett �rn�je szem�be, ravasz f�nnyel viszonozta annak kem�ny pillant�s�t. A kir�lyn� zavartan elfordult, gyorsan belekarolt Ur�ba, majd h�tra sem n�zve elment. Epymis halkan csoszogva indult �tnak, orra alatt d�nny�gte csup�n:

-Pontosan mint a r�gi sz�p id�kben! Mint a r�gi sz�p id�kben…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.