16. Fejezet

Darion a várost elkerülő útra vezette a társaságot. Csípős, hideg reggel volt, a nap még nem érkezett vissza éjszakai kóborlásából.
Fázósan húzták össze magukat, csak a lábuk alatt futó utat nézte pillantásuk. Sötét volt a táj körülöttük, és sötétek voltak a jövőbe néző gondolataik is. Eddig vezérelte őket az akarat, a küzdés, most, hogy már az útjára léptek, megérezték tettük súlyát is. Emma reménye bennük, hogy rátalálnak férjére, és elveszett lányára, nagyobb teher volt mindegyikük szívében, mint az, hogy mindenkiért hadba szálltak, aki csak a Földön él. Emma története megszemélyesítette azt, akik ellen küzdenek. Balthasar gondolatai, amelyek ezelőtt az aranyló sereget úgy kezelték, mint a gonosz mindenre elszánt, hallhatatlan, fénylő csuhás katonáit, most egy szerencsétlen ember körül jártak, aki talán már ugyanabban a seregben éppen ebben a pillanatban ül frissen kapott lovára. Hosszú, mély sóhaj tört fel hatalmas mellkasából, s hangja úgy suhant a többiek után, mint valami szomorú, tehetetlen felhő, mely viharnak indult, de meleg nyári zápor lakik a mélyén, s ami nem tudja, hogy villámokat szórjon, avagy megitassa a szomjuzó földet.
Lassan, mélán bújt ki a nap a horizont alól, vele együtt tűntek fel a földekre igyekvő munkások. Legtöbbjük feketébe öltözve, komoran ballagott.
- Félek, elkéstünk már, hogy összefogjunk – Selevir szeme sötéten követte a feltűnt embereket. Minden porcikája fázott, belül a szíve azonban úgy izzott, mint a frissen kitörő vulkán egy köve.
- Gulginia még tartja magát. Itt majdnem mindenki gyászol, vagy várja haza eltűnt családtagját. Nagyon gyorsan történtek a változások, még mi sem számítottunk erre, pedig tudtuk, hogy mi zajlik itt – Darion csendesen csóválta a fejét. – Éppen ezért kell minél jobban igyekeznünk.

Seleviren azonban megint erőt vett a kétségbeesés. Egyre nehezebben vette a levegőt, folyton az járt a fejében, hogy hamarabb kellett volna indulnia. Dühös volt magára, dühös volt mindenkire. Lába erőtlenebb lett, és egész testében reszketni kezdett. Estrela vette észre, hogy Selevir rosszul van. Gyorsan leültette egy kőre, majd Darionhoz fordult:
- Darion! Selevir egyre gyengébb! Azt gondolom, hogy a varázslat nagyon erősen dolgozik benne. Mennyi idő kell még?
- Ha igyekszünk, napnyugta előtt odaérhetünk.
- Már a Tisztás is legyengítette, és az átjáró is. Gulginia talán jó hatással lesz rá. Minél hamarabb oda kell érnünk. Selevir! Mit érzel?
- fordult Selevirhez
- Estrela! Csak dühöt! Mérhetetlen dühöt. Ha hamarabb elindulok az erdészházból, akkor nem késtünk volna el!
- Nem késtünk el. Túlságosan elzárva éltél, így nem tudtad, hogy mi történik körben a világban, de nem jöhettél hamarabb. Most vagy itt, amikor a legnagyobb szükségünk van rád. Nézd, itt egy kis Ambrosel! – itatott egy keveset Selevirrel, majd megvárta, míg átmelegíti egy kissé.

- A dühöd nem segít Selevir. Mielőtt továbbmegyünk, erőt kell venni magadon. A dühöd csak hátráltat mindannyiunkat, és téged is. Tudod jól, hogy ez nem te vagy! Engedd el Lorenát! Nézz előre, és nézz a te utadra! Nem az a dolgod, hogy rajta bosszút állj, hanem , hogy segíts azokon, akiket veszélybe sodort. – Darion segített Selevirnek felállni. – Hogy vagy barátom?
- Jobban, határozottan jobban. Csak elszállt belőlem az erő. Olyan vagyok, mint egy öregember. Hogyan lehetek én így hasznotokra?
- Ha a számításaim nem csalnak, akkor még felerősödhetsz. Most csak elkezdett benned dolgozni a varázslat. Meglásd, hamarosan erősebb leszel, mint valaha! - Balthasarhoz fordult – Segítesz neki a haladásban? Nekem előre kell mennem.
- Persze Darion, nyugodt lehetsz! – dörmögött az erdész. – Gyere fiam! Nem adunk téged ilyen könnyen! Ezt a rusnya utat meg átvészeled a vállamon! – karolta át Selevirt.



Trowell király udvarában Leowin fenséges fogadtatásban részesült. A többi tündérrel már előző este odaértek. A király már megszokta a tündérek látogatásait, barátként üdvözölte valamennyit. Leowin különösen izgatott volt, számtalan módon próbálkozott bemutatkozó szövegével, miközben Gulginia felé repültek.
Gulginia apró királyság volt, határához érve könnyedén bejutott bárki. A palota szerényen volt kivilágítva az esti sötétségben, s a királyt sem a trónteremben találták meg, hanem kevés katonája között a várudvaron a tűz mellett. Trowell király élete delén járó férfi volt. Éjfekete haja válláig ért, csak két fonat volt arca két oldalán melyet meghagytak az öve alá lógni. Sötét íriszű szeme élénk, nyílt pillantású. Termete délceg, válla széles. Hangja csendes, de körülötte első szavára elhallgatott még a szél is. Mozgása rugalmas, mint aki harcokban edződött. Egyedül magas, barázdált homloka árulkodott az egyre jobban ránehezülő gondoktól. A tündéreket a tűz fényében azonnal észrevette
- Sarawel! Milyen öröm! – ugrott fel – A jó hír vezérelt ide ugye?
- A híreim mibenléte felől csak ön dönthet királyom! – felelte a tündér – A kékek tartanak erre , királyságod felé immár tízen. Velük tart Anothen király egyik régi megbecsült katonája.
- A kékek! Végre valóban egy jó hír! És halljam ki a tizedik? És ki hiányzik közülük?
- Selevir csatlakozott a társaihoz Uram, és mára már a felesége Lana gyermeket vár, így ő otthon maradt északon. Engedje meg fenség, hogy bemutassam Leowint, ő az a tündér közülünk, aki teljesen egyedül volt északon mindeddig, és hatalmas munkát végzett Selevir és Lana támogatásában!

Leowin ekkor már izgalmában majdnem a felnyársalta magát egy hanyagul ottfelejtett kardon. Tündérekhez egészen méltatlan módon csuklani kezdett, és határozottan úgy érezte, hogy a homloka verejtékezik is egy cseppet.

- Még egy tündér! – mosolygott a király – Leowin! Jer közelebb dicső barátom, hadd köszöntselek illendő módon! - míg Leowin Sarawel mellett a király színe elé igyekezett, a király mélyen meghajolt az érkező tündér előtt – Ti tisztelt barátaim csepp mivoltotokban nagyobb csatákat vívtok, mint én itt katonáim élén. Érezzétek palotámban otthon magatokat.
- Uram királyom...- kezdte Leowin az előzőleg gondosan tervezett szöveget – hkm.. – majd csodálkozva vette észre az előtte meghajló királyt – nem vagyok én.. izé.. nagyon hálás vagyok, hogy..., nagy megtiszteltetés számomra, hogy..- kezdett neki újból – hosszú úton repültem feléd ..

A király ekkor hangosan felkacagott,kiegyenesedett, és a zavarodottan dadogó Leowint csendre intette.
- Hagyd a formaságokat! Fontosabb, hogy barátok között vagyunk. Jertek! – intett feléjük – Legyetek vendégeim az asztalomnál!

Bőséges vacsorát szolgáltak fel a királyi asztalnál. A társalgás elején mindenki próbált a lehető legvidámabb lenni, örültek az újbóli találkozásnak. Trowell király, miután úgy látta, hogy minden vendége jóllakott, a tündérekhez fordult.
- Három napja kaptam üzenetet a szomszéd királyságokból. Nem vesznek át több árút tőlünk, és nem engedik, hogy kereskedőink átutazzanak országaikon. Ez a nyilvános bojkott teljesen ellehetetleníti az országomat. Kis ország a miénk, és egyetlen bevételi forrása a kereskedelem volt. Amennyire csak lehet próbálunk a helyzeten uralkodni, de a szegénység egyre jobban felüti a fejét a lakosság között.
- Tehát megkezdődött...- Sarawel úgy ejtette ki e szavakat, mint aki már régen tudta, hogy ez be fog következni
- Ez még nem minden – folytatta a király – Az Uralkodónő akarata szerint minden országnak, amely szövetséget kötött vele, és akiket ő hálából mindennel támogat, új rend szerint kell élni. Az új törvény első fejezete, hogy minden olyan ország, amely nem a Szövetséghez tartozik, ellenséges országnak minősül.
- Ez különös – szól Leowin
- Miért találod különösnek? Ez várható volt. – Sarawel kérdőn nézett Leowinra.
- Túl korai még. Az új sereg katonáit még csak északon látni. A királynő két okból hozhatott ilyen döntést. Vagy fél attól, hogy a kékek erősek, túl erősek, vagy pedig Diabolus annyi embert indított útnak már a sereg felé, hogy nekünk arról elképzeléseink sem lehetnek! Ha ez utóbbi az igaz, akkor az azt jelenti, hogy több ember zarándokol jelen pillanatban már az északi királyság felé, mit az összes többi ország katonája együttvéve!
- Komolyan beszélsz Leowin? – Sarawel elképedve dörzsölgette szárnyait
- Úgy gondolom, hogy nagyon is komolyan beszél – szólt Trowell – Ha az Uralkodónő ekkora hatalomra törekszik, akkor azt csakis úgy tudja elérni, ha erősebb bármely szövetséges országánál. Márpedig ezt csakis seregének erejével érheti el. Elképzelésem sincs, hogy mivel csalhatja oda az embereket!
- Erre mi könnyen választ adhatunk neked. Gothenár ott van néhány beavatáson. Még az est folyamán elmesélem neked! – az eddig csendben figyelő tündérek közül az egyik szólalt meg. Aprócska leány volt .
- Nem vagyok benne biztos, hogy örömmel hallgatom, de hálásan köszönöm, hogy megosztod velem Arian! – szólt komoran Trowell. – Úgy tűnik barátaim, hogy bizony egy barátságos hangba csomagolt fenyegető hadüzenetet kaptam. Így csak remélni tudom, hogy lesz időnk felkészülni , ha mégoly dicső harcosok jönnek is országomba!
- Van azért itt valami! Nem csupán a kékekről hoztuk a jó híreket.
- Nem tudom mi okot adtam ara, hogy a jó híreket eddig tartogassátok!? Ki vele!
- Nem csupán azért jöttünk ide mindannyian, hogy két kiváló harcost vezessünk az udvarodba királyom! Célja van annak, hogy minden kék idetart, és annak is, hogy az eddig csak őket támogató tündérek, azaz mi is itt vagyunk,. – vette át Leowin
- Sarawel! Azt nem mondtad, hogy szónokot hoztál, csak annyit, hogy egy nagybecsű tündért! Miért csűri-csavarja nekem a szót, ahelyett, hogy belevágna a közepébe? – a király türelmetlenül várta végig, míg Leowin a tőle telhető legünnepélyesebben nyomott meg minden hangot.
- Megpróbáljuk a lakosságot a magunk oldalára állítani.
- Nafene! És azt meg hogyan?
- Langthoroni törpék felajánlották segítségül az unikornisokat!
- Nagyszerű állatok, fiatal koromban volt szerencsém látni egyet, bár csak távolról. Mi a tervetek velük? - a király várakozva figyelte a tündér válaszát
- Az unikornisokat elosztjuk a Föld minden szegletébe, és a kékek is mindenhová igyekeznek eljutni. Először néhány embert elkezdünk tanítani arra, amire mi a kékeket megtanítottuk, majd ők továbbadják másoknak ugyanezt.
- Á!! – legyintett a király – lehetetlenség! Gyógyítókkal ebben a helyzetben nem megyünk semmire
- Az meglehet uram, de megakadályozhatjuk, hogy a királynő serege tovább növekedjen. Ha ügyesen dolgozunk, akkor vissza is fordíthatjuk a folyamatot...
- Vagy... összefoghatjuk azokat, akik készek rá, hogy harcba szálljanak ellene – töprengett a király – Mennyi időre van szükségetek? – fordult a tündérekhez
- Néhány hónap...
- Sok. Annyi időnk nincs.
- Gondolj királyom azokra is, akik nélkülünk is melletted állnának, ha tudnák, hogy készen állsz a harcra!
- Éppen az ügy veszélye miatt őket nagyon nehéz meglelni..
- Ebben viszont mi is tudunk segíteni
- Nos, ez igaz. Akkor a kérdés: mennyi idő kell ahhoz, hogy számot adjatok nekem arról, hogy merre, kik, és mennyien vannak, akik csatlakoznának hozzánk?
- Csupán néhány hét. Talán kettő, vagy három.
- Úgy. Az talán még belefér. Mond Sarawel – fordult felé – Kivel állok én közvetlenül szemben?
- Diabolussal Uram.
- Sejtettem. Mond barátom, számíthatok még valami segítségre az imént felsoroltakon kívül?
- Erre még nem tudok felelni Uram. Egy mágus tud valakit, aki valaha Diabolus oldalán állt. De ő nem enged senkit magához már jó ideje. És híreink vannak országokról, amelyek még elkerülték a Királynő figyelmét.
- A Nagy Tanács hogyan foglal állást az ügyben?
- A Nagy Tanács ereje gyengül királyom. A Tisztásokat is egyre kevéssé tudja védeni.
- Tehát nem számíthatunk onnan sem segítségre?
- Nem Uram.
- Nem túl biztató.
- Nem Uram. – síri csend borult a válaszra, majd a király hirtelen az asztalra csapott:
- Annál édesebb a győzelem!
Leowin először megijedt a hirtelen zajtól, majd vidoran repkedni kezdett a király körül:
- Kezdem már érteni királyom, hogy miért nincs egy tanácsadó sem körülötted! Mind elmenekült az első helyzetelemzés utáni döntésedkor! Sose sajnáld! Csak felesleges károgók!
- Te már csak tudod Leowin! Többet tört már a szárnyad, mint ahányszor repülésre nyitottad! – nevetett Sarawel
- Akkor harcedzett kis tündérrel van dolgom! – mosolygott Trowell - Ha lelkesedésem szárnyát szegné néha a kudarc, akkor bizton hozzád fordulok majd segítségért!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.